Temesvári Hirlap, 1923. június (21. évfolyam, 119-142. szám)
1923-06-10 / 126. szám
BMUUBEUI! ■" mm—mm Ai Mattiia in ^puiaW$aB 4ap W, MAeyro SW I«, tovoftfr 49 ty; Ti*Sfe*e ps*s*n. jLa taMf k«MSkft fib»*«*» kwrf K fej» ••pp*»*« (%U,a^ k*M9 Wfdu hm IfewSMft MM»H! WráMe»lát*tw. Egyes szám 2 lei. 4P r*l*lö« *««rí*®***ö 60 lap$tlţid4t«i«!(leRo« P90ÍNT MIHÁí.Y « ii»i !Ap «sy*» «e$m ftia Ji^«ö«a KSQ:»£jnt$l»cm I thjjradáY tókai 1 día4r> 4jrlfr. lEWAasÄ.« '0k»»2Kitíf^*Q vfiMtitţlţ; Nyomba: Ilu»]f«Ä-nyo;nada a Ttmwifi iüjclap nyomdája T^«svár-Belváros, fótt "»«a* (l/«B*utíf) 2. A TEMESVÁRI HÍRLAP TÁRCÁJA Destebal és Yraján ©mSék® Possevino könyvében. Mint eléggé ismert dolgod — c assai noto — írja le Possevino, hogy mielőtt a rómaiak legyőzték Decebalt, Dacia utolsó királyát, ez ország lakói a dákok voltak, kiket máskép dáv-oknak vagy Straibó szerint dak-oknak neveztek. A dákok ázsiai eredetű nép voltak. Hircania szomszédságából az időtájt azonban már erősen voltak összekeverve a gusákkal, kikkel közös volt már a nyelvük is. A dákok után következtek a Slusiából származói népi törzsek, melyek nagyobb része az Ister folyón túl lakott. Ptolomaeus szerint Dacia elnevezése alatt értették és bentfoglalták az erdélyieket, a székelyeket, a havasalföldieket, a moldvaikat és a magyarok jó részét. Amint Cornelius Tacitus írja, a dákok igen hadakozó nép voltak és ellenséges érzületünk a rómaiak irántiólannyira, hogy ezek a Mízrában lévő kát hadtestüknek jelentékeny részét folyton készen tartották a dákok megfékezésére, kik különösen a nyilazásnak voltak félelmetes mesterei. 162 j június 19. Bukarestben 2 lei 50 bani. 126. Szám. Napirenden. Akik azt állítják, hogy Romániában nincs nemzetiségi kérdés, akik e azt vitatják, hogy a romániai nemzetiségeknek nincs okuk panaszra, azok olvassák el Nagyrománia egyik legtereimtélyesebbés legkomolyabb lapjának cikkét. A nemzetiségi kérdést meg kell oldani — ez a cikk alapgondolata, amiből logikusan következikaz a megállapítás, hogy az Adeverul, a román közvélemény hazafias, de felvilágosult rétegének szócsöve a nemzetiségi kérdés körül még sok rendezni, orvosolni valót lát. Hiszen a nemzetiségek, különösen a magyarok panaszai közismertek és azzal, hogy azok orvoslását az Adeverul sürgeti, újat nem irmond. A román lap cikke inkább morális szempontból esik a latba, mert a kisebbségek jogos panaszainak tulajdonított irredenta célzatot sújtja agyon. A cikk egyébként folytatása annak a széleskörű vitának, amely Scotus Viator romániai látogatása alkalmával a román Batóban , pro és kontra megindult és amelyről olvasóinkat részletesen informáltuk. Scotus Viator tanúiménn vuti árak — kezdi az Adeverul — az az eredménye volt, honny a nicímzettsészi kérdés felett érdekein vitát provokált. A vitát nyucsodtan, érdeklődéssell és minden Vamoly- Káorssalfolytatná kellene, mert csak ilyenkörülmények között ikerdltataniolló eszmecsere járulhat hozzá a probléma megvisszításához és ugy az áldani, mint a nemzetiségek részére való kielégítő megoldáshoz. Tény az, hogy a nemzetiségi kérdés igen fontos és az ország jövőjére és konszolidációiéra nézve vitális érdekkel bír. Az a tény azonban, hogy Nagyrománia lakosságának mintegy harmadrésze a meddő izgalom dllván állapotában élt, amely reánk nézve veszélyes, gyilkos lomhaságunknak és hagyomtányos rövidlátásunknak köszönhető, amelytől egész közéletünk vérzik. A nemtörődömség betegsége magyarázza meg csodálatos vergődésünkéit, amelyben tehetetlenül vajúdunk annyi idő óta. Hogyan magyarázható meg másikiGTD-e az a tény, hogy öt év óta minden nyáron Bukarestet vizihiányt lepi meg, amelynek orvoslására semmit nem teszünk? Hogyan magyarázható meg maisként, hogy mezőgazdasági és eaihonnekszportálló ország lévén, mégis örökös kenyérkrízis fenyeget? Hogy a Dunával és a tengerrel rendelkezünk és a piacon mégsincs hal? A tüzelőanyag válsága nem ezzel magyarázható-e, mikor Svájc után Eumnának fában leggazdagabb országa vagyunk . Pietroleumforrásaink vannak és még sincs petróleumunk. — Minden más magyarázat érthetetlennek látszik. Ez a nemitörddömség, a legkéterebb balkáni eredetűig lomhaság magyarázza azt is, hogy ámbár a kisebbségi kérdéserottkie a legkényesebb, legnehezebb és legfontosabb problémáknak csak akkor gondolunk rá, miikor az Európai közvélemény erélyes értesítése megnyilvánul és egyik nagy és régi barátunk azt tanulmányozza. Hozzá vagyunk szokva, hogy a problémáik megoldását az időre bizzuk, nem törődvén azzal, hogy az idő nemcsak gyógyít, hanem öl is. Így a jó isten gondjára és az ország jó, vagy rossz szellemére, a polgármesterre, a zsamblárra, a járása közigazgatásra és a sziguranca ácenstre bíztuk ,annak megovását, aki témnyileg döntő faktor. Azonkívül a dekórum kedvéért bavatkoztak még az iskolai felügyelő, a gazdasági tanácsos, sőt ünnepélyes esetekben a prefektus is, akik — kétségtelenül — a leghivatottabbak és kgalkalmasabbak ama nagy cél el-A rómaiak Tróján császár uralkodásának közepetáján leigázzák egész.Daciát igaz nagy áldozatok árán — non senzia gravi spete, így Sirinium mellett hidat veretnek, hogy a hadakat, könnyen és gyorsan véshessék át a Dunán.. Possevino még oly tisztán látja e híd maradványait, hogy azok alapján megállapíthatja, miszerint a hidinak 20 faragott négyszögletű kőből rakott pillérje volt, melyekmagassága, nem számítva az alapzatot 150 láb volt, szélességük 60 lábat tett ki, boltívek kötötték össze és a híd felirata, a következő volt: Providentia Aug. vere Pontifieius Virtus Romana quid non dornet? Sub ingum eece rapitur Et Danubius. (Magyarul: A valóban főpap Augustus előrelátásából a római erény váljon, mit nem hódit i meg? íme igája alá ragadja, még a Dunát is. Traján idejében Daciában Decebal király uralkodott, kinek királyi székhelye Zarmys volt, Erdélyben azon kapu mellett, melyet Possevino idejében is vasnak neveztek. A székhely szűk bejáratánál Decebal oly súlyos veszteséget okozott a Traján személyes fővezérlete alatt álló rómaiaknak, hogy a császár kiérésére, mint amiilyen a nemzetiségi kérdés megoldása. Látható a fenti, cikkből is, hogy a kisebbségi kérdés napirendre került. Az Adeverul több cikkben vitatta meg a nemzetiségi problémát, foglalkozott velem erdélyi kisebbségillapó,sőt a hatalmon levő párt félhivatalos francia lapjának is méltóztartott a kérdésről cikkeket írni. A vitáit folytatni kell, mégpedig megértéssel, jóakarattal, tárgyilagossággal és a kérdést megillető érdeklődéssel. Háromnégy évvel ezelőtt a kérdés megvitatása nehéz lett volna, mert az idegesség mindkét részről nagy volt.Nem ismertük egymást eléggé, lelkileg nem voltunk egytermékeny és nyugodt diszkusszióra előkészítve. Ma egy ilyen vita már lehetséges. A közhangulat más, nekünk is, a kisebbségeknek is bizonyos tapasztalataink vannak, az együttélés múltra várn- a hátunk megett és abból hasznos következtetéseket vonhatunk le. Nem érezzük már a kezdet félelmét, idegeink lecsillapodtak, tárgyillagossággal és nyugodtsággal nézhetünk szembe a valósággal. Való igaz, a kérdés napirenden van, a kisebbségek nyugodt megélhetési lehetőséget, kulturális szabadságot követelnek. Ehhez joguk van, ez megilleti őket. A retorziós, haragot hirdető, vádakat dobáló politika árt a kisebbségeknek, de árt az államnak is, mert olybá tünteti fel a helyzetet a külföld előtt, mintha itt milliónyi kisebbségi tömegek békétlenkednének, holott ezek a tömegek példás türelemmel és rendtisztelettel viselkednek és az ildomteljes panaszkodás határait sohasem lépik át. Elmondhatni róluk: jól viselik magukat. Ezért aztán nem lehet a jutalom az iskoláik bezárása, tanai buzdítására kincstárát és poggyászát még saját ruháit sem véve ki, volt kénytelen kiosztani — divise loro la propria veste. Trajannak ,a dákok fölött akartott győzelmét Rómában mámoros örömmel ünnepelték, mint a római nemzetnek immár több mint ezredéves fönállása alatt aratott egyik legnagyobb győzelmét és Róma egyik legszebb oszlopát szentelték ezen háború emlékének, amelyben a nemzetoly nagy veszélyben forgott, hogy a római katonák is így beszélgettek egymás között: Ubi eras Ramnusia, ubi eras, Quan tűm- abfiuit ve Roma lugeret. Séd vivit Train n us! Hol voltál Ramnusra, hol voltál? Ugye milyen kevés volt a híja, hogy Róma nem gyászol? De él Traianus! Miután a fogollyá lett Decebal saját kezével vetett véget életének, fejét Rómába vitték, hol a katonák városszerte a győzelem fölötti örömükben imigyenénekeltek. Noune libi elixi Decebal! Funestum est Herculem lacessere. Non recte feristi, Tua ipse quod ides manu. Séd Te utcunque Caesar vicit, Tulit Tibi semper Augur Augustalis. vádkoholás és a magyar tisztviselő elbocsájtása. A kérdés napirendé van, mondja az Adeverul és tényle napirendjem van a magyar kisebbséggel való belátásos, igazságos politika alkalmazásának eljövetele. Mit követel Franciaország? A francia külügyi kormány félhivattalós organema, a Le Temps vzérhelvem közli: hét alapelvet. a.mailvek terlesítését Franciaország a német kérdésében okvetlenül követelt. A francia külügyminisztériumban kiítéltetetették, hogy a Temps a francia hivatalos álláspontot helyesen közösítse. Az alaipetrek a következők: 1. A Németországgal való tárgyalások megkezdésének előfeltétele a passzi ellenállás megszüntetése. 2. A Ruhr-vidéket csak etapszerűen, a német fizetések arányában fogják kiüríteni. 8. Franciaország huszonhat millió aranymárkával megelégszik, ha Anglia és Amerika a nemzetközi adósságokat törlik. 4. Franciaország abban az esetben, ha Angii és Amerika a nemzetközi adósságoka nem törölnék, a huszonhat millión aranymárkán kívül még azokat az összegeket is kéri, amelyek visszafizetésé Amerika és Anglia követeli Franciaországtól. 5. Franciaország a németek fizetőképességéről és egy nemzetközi döntőbíróságról minden vitát elutasít. Franciaország kész arra, hogy minden józan rendelkezést, amely a német kormám részére fizető eszközöket szerezni meg, támogasson. Elutasítja azonban felelősséget a meg nem szállt Németországban történő minden rendszabályon és követeléseinek leszállítását, amelyet azzal indokolnának meg, hogy a német kormány intézkedései nem hozták meg a kívánt eredményt, már eleve elutasítja. A megszállt területen Franciaország szövetségeseivel együtt kapja meg az összes bevételi forrásokat, mégpedig miként az már hangsúlyozva lett, minden politikai b«+sógondra,'»-t mellőzésévé Magyarul: Nem megmondtam neked Decebal hogy veszélyes dolog Herkulest boszantani? De azért nem jól tetted, hogy, ön kezeddel, vetettél véget életeidnek. Mert hiszen téged Caesar győzött le és a mindig felségest császári Augur hozta ezt rend. Decebal legyőzetése után röviddel megtalálják a nagy király mérhetetlen kincseit is a Sargetus folyó alatt. Egy Biculus nevű hadifogoly vezeti a rómaiakat a kincs nyomára. E kincsen kívül , nagy a mennyiségben, itt található arany és ezüst énnek, a sok márványfelirat, és a népnek elromlott latin nyelve mind mind a rómaiig dicsőségről beszél.míg Zarany városának romjaiból fönmarat •egy márvány, melynek föliratát Possevino a következőkben közli: P. Furio Saturnino Praesidi Sarmi Legatusae Dac. Diguissimo Mater Infoelicissima Posius B. M. azaz: P. Furnis Saturnivusnak, a dák Sannisegetusa igen érdemes elnökének állitatta igen szerencsétlen anyja. Possevino látta azokat a székeket i, melyekben a hagyomány szerint a szent Járaos Erzsébet vendéglője (Erzsébetváros, Telekház tér) a közönség kedvenc szórakozási helye. Teljesen újjá alakított kert, kétszáz asztallal. Két kuglizó. Kináló italok. Délelőtt zónaraggeli ás naponta friss tormás Ebéd és vacsora változatos étlappal. Abonoma. Társas vacsorák. Éjfélutánig meleg konyha Nyári mulatságok. Nagy parkettes táncterem. Újonnan berendezett vendéglői termek. Előzékeny kiszolgálás. Számos látogatást kér tisztelettel