Temesvári Hirlap, 1924. november (22. évfolyam, 247-270. szám)

1924-11-02 / 247. szám

XXII. gv.olyan híji?. szám. 1 ismétlődő időszakokban váltotta fel egy­mást úgy, hogy a Macdonald-kormány politikai interregnumnak tekinthető. A választás egyes fázisairól egyébként a következő tudósítások számolnak be: Délután három óráig a konzervatívok 207, a munkáspárt 88 és a liberálisok 25 mandátumot szereztek. Pártonkívüli programmal megválasztottak két kép­viselőt. A konzervatívok 73 mandátumot nyertek és 20-at veszítettek, a munkás­párt nyert 20-at, vesztett 36-ot, a liberá­lisok nyertek 7-et, vesztettek 58-at. Macdonaldot megválasztották. Az opti­misták a konzervatívok nagyarányú többségét várják. Magukat a konze­rvatí­­veket is meglepte, hogy az ipari kerüle­tek legtöbbjében győztek. Asquith 2400 szavazattal megbukott a munkáspárti Mitchel jelölttel szemben. Fél négy órakor a helyzet ez: a kon­­zervatívok 232 mandátumot szereztek, nyertek 83-at, vesztettek 6-ot. A munkás­párt szerzett 93 mandátumot, nyert 20-at, vesztett 92-őt. A lilberálisok­ sze­­­reztek 26 mandátumot, nyertek 7-et, vesz­tettek 62-őt. Pártonkívü­­l 2. Asquith ki­jelentette, hogy a választási vereség miatt nem vonul vissza a politikától. Délután öt óráig beérkezett, jelentések szerint a konzervatívok megszerezték a mandátumok abszolút, többségét, 317-et. A munkáspárt 104, a liberálisok 28 man­dátumot nyertek, a konzervatívok 128 mandátumszaporodásával szemben. Este hétkor: 592 eredmény ismeretes és csupán 23 hiányzik még. Konzervati­­vok 398, munkáspárt 151, liberálisok 40, pártonkivü­liek 3 mandátumot kaptak. Majdnem minden nőjelölt megbukott, kivéve egy munkáspártit és három kon­­zervativet, névszerint A­t­h­o­lf herceg­nőt, A­s­t­o­r­lady­t és P­h­­i­l­i­p­h­s­o­n hercegnőt. S­n­o­w­d­e­n­t megválasztot­ták. iM­acdo­nald 2000, Lloyd George 12.000, Churchill 10.000 sza­vazattal lett megválasztva. Hodges miniszter kibukott. A liberálisok össze­omlása a konzervatívok körében­­ nagy meglepetést keltett. A liberálisok azzal magyarázzák, hogy az ország nem anyira ellenük, mint a munkáspárt ellen van, amit a szavazatok is igazolnak. Há­rom kerületben a választók inkább a konzervatívekre szavaztak, csakhogy a munkáspárt győzelmét megakadályoz­zák. Asquith bukásán ellenfeleik is saj­nálkoznak, de örülnek, hogy továbbra is részt vesz az aktív politikában. Éjjel fél tizenkét órakor az eredmény: 400 konzervatív megválasztva. A kon­zervatívok nyertek 159 mandátumot, vesztettek mindössze 6-ot. A munkás­párti mandátumok száma :151, nyertek 24-et, vesztettek 55-öt. Liberálisok 40, nyertek 9-et, vesztettek 120-at. A kispár­­tok 13 mandátumot szereztek, a kommu­nisták egyetlen egyet. Az összes mun­káspárti minisztereket és a konzervatív párt vezetőit megválasztották. Lloyd George fia liberális programmal meg­bukott. A Daily News kommentálván a vá­lasztások eredményét azt írja, hogy az igen beszédes válasz Zinowyewnek. A liberálisok Manchesterben, ahol pedig a párt bölcsője ringott, összes mandátu­maikat elvesztették. A nők szavazata a forradalom ellen feltűnő súllyal esett a mérlegbe. Zinowiew levele megtette a magáét. A Times szerint parlamenti körök be­nyomása az, hogy a munkáskormány ve­resége i Herriot helyzetét is megrendí­tette. A Temps azt írja, hogy az angol vá­lasztások eredménye kihatással lesz a német­ választásokra, amelyeket Miarx azért tűzött ki oly későn, hogy bevár­hassa az angol választások lezajlását. Az angol választások eredménye óriási feltűnést keltett és abból azt a következ­tetést szűrik le, hogy az egy új polgári demokratikus áramlatnak beköszöntő­je, mely egész Európában éreztetni fogja hatását. A tömegek békére­­vágy­nak és elhidegü­ltek a merész politikai ereszpetrimentumot jelentős szélsőséges antibourgeses irányokkal szemben, mert, bel­átták,, hogy a­ fokozatos fej­lődés ellen erőszakot büntetlenül elkö­vetni nem lehet. vrrrrrvvrvvrvvvirvvrrrrrwrwvrrrr­­u«AAAAAAifftftyffyt*ytfTffyfm VI vice lá­rgalmas Jelenetek: a jassyi rendőrprefektus gyilkosának letar­tóztatásánál — Rendes bíróság elé utalják a hasonló bűncselek­ményeket. — (Saját tudósítónktól.) Az egész romániai sajtót m­ég mindig foglalkoztatja a véres jassyi eset. A bu­karesti lapok Tom­a Constantin ja­ssyi főpolgármester nyilatkozatát közlik, amelyben a polgármester azt ajánlja, hogy hasonló bűneseteket ne az esküdt­szék, hanem a rendes bíróság elé utalja­nak. Helyes volna — mondja — ha vis­szaállítanák a halálbüntetést, d­e a tör­vényhozók azért nyilatkoztak ellene, mert sok súlyos tévedést ^történt vele. Azt hiszem azonban, hogy általános véle­ményt hangoztatok, ha azt kérem, hogy az ilyen eseteket a rendes bíróság elé utalják. — A román nép ne­m kriminális Nem ismeri a bosszút és a gyűlöletet.^ jó és megértő szive van. Politikai pártjaink sohasem ismerték a revolvert, mint poli­tikai argumentumot. Igen, vannak har­cok az eszméik terén, a parlamentben, a parlamenten kívül, újságokban és gyű­­l­é­seken, de Codreanu merény­letéig a román politikában ellenfél még nem használt fegyvert ellenfele ellen. A lapok úgy tudják, hogy a jassyi rendőrprefektusi állást ideiglenesen hi­vatásos katona fogja betölteni. A Dimineaţa közli a Codreanui-ügy ak­táiból azt a vallomást, amelyet Codreanu letartóztatásának körü­lményeiről egy csendőr tett:­­ Abban az időben, amikor C­odre­a­n­u jelea a rendőrprefektusra, Cr­o­s­s felügyelőre és Hasán­u­i szubkommiszá­riusra lőtt, több sziguranca kommiszárius és 1 rendőr érkezett, akik Codreanut letar­tóztatottnak jelentették ki. De Codreanu nem hallgatott rájuk és az utcára lépett és egy adott pillanatban revolverrel a ke­zében megfordult, hogy az őt követő rendőrt lelőj­­e. A rendőr egy villamos kocsi mögé bújt. Ugyanebben az időben a rendőrpref­etkturára és a szigurancára megérkezett a jelentés, hogy a rendőr­t maziistmgss prefektus meghalt és Codreanu volt, aki agyonlőtte. Erre B­o­t­e­z, a sziguranés főnöke futólépésben jött a csen­dőrségre és elhaló hangon közölte 1) a r­ah­a n­e­a­­n­u Costica csendőrscáplárral, hogy Co­­dreanu agyonlőtte a prefektust. Ig a ra­h­ a imanii nem fia várta be, hogy feleljen a sziguranea tőhökn­e­k, hanem­ négy csenidiörrel elindult a járásbíróság felé. Útközben egy több száz emberből­ álló csoporttal találkozott, amikor közeledett feléje, a rendőrigazgató így szólt­ a fáéhoz:­­ — Tartóztassátok le azt a diákot. A káplár meg akarta tölteni puskáját, de a diák így­ szólt hozzája: — Ne töltsd meg a puskádat, mert le­lőlek. Ugyanekkor a rendőr, aki a diáik mö­gött haladt, igy szólt a csendőrkáplá­rhoz: — Vigyázz, mert nadrágja jobb zsidbé­­ben revolver van. Darabaneanu megtöltötte puskáját és mint a villám a diáikhoz ugrott és mind két kezét lefogta. De Codreanu­a, lábával meglökte, mondván: — Engedj utamra, káplár, mert a földre fektettek,, mint Mamáid. A káplár azonban nem engedte el, majd a szí­­y ráncára kísérték a diákot, hol elvették tőle a revolvert. A jassyi egyetemi tanács ülést tartott, törölte a hallgatók sorából Manelu pre­fektus gyilkosát, Zelea Codreanut. Egy­ben­­feloszlatták a Keresztény Ifjak Szö­vetségét és péntekre összehívták a. nap kollégiumot. Wu-Pei-Fu tábornok fejére díjat tűz­tek ki. Pekingből táviratoztak: F­e­n­g- H­u-S­z­i­a­n­g, ,a győztes kínai tábornok 100.000 dollár jutalmat tűzött, ki annak, aki élve és 50.000 dollárt, aki halva kéz­re keríti W­u-P­e­i-F­u tábornokot, a le­vert csapatok megszökött tábornokát. - mÉm&BEam J'*­**! ■tr^u Irta: Ifj. Krúdy Gyula. (Utánnyomás tilos.) H­ol lábnak hívták, pasztelszinü puha pongyolákat­ viselt, dús szőke haját görö­gös kontyba fonta és kedvelte a vivice gyöngéd illatát. Karcsú volt, mint a part­mentén nőtt nád, sötét szemében csilla­gok tüzeltek és a finoman ivett ajkai alól fénylő fogsor mosolygott. A bőre fehér volt és harmatos, akár egy hajnalban fakadt virág s keskeny ujjún karikagyű­rű fénylett. A folyó partján, a süppedő, simogató homoku fövényen találkoztam vele elő­ször. Iriunyváról szabadult tüzesverni csi­kóként, hancurozott a selymesfényű, ned­vesen tapadó fürdőtrikóban. Dallamos, örvendező kacaja rég elmúlt karácsonyok ezüstös szavú, csalogató csengettyűjét idézte az emlékembe. Balga melódiákat dúdolt fülembe a nyár, ha láttam és heteken keresztül jár­tam a nyomát tekintetét, mosolyát jölve. Nehéz volt a közelébe kerülni. Senkit sem ismert, senkivel sem érintkezett és úgy cikázott a népes strandon az éhes férfi­­szemek és irigy női tekintetek között, mintha egyedül lett volna. Magányosan járt mindig, hetenkint egyszer-két­szer jött hozzá a férje. Augusztus legelején történt. A kék azúron arannyal szántott a nap, apró fel­legek utaztak a­z Anjouk várromja fölött és a Duna- tükrén szerelmes fecskék csó­­kolóztak. A folyó könyökénél feltűnt a déli hajó kéménye. Hella rendes szokása szerint a vízbe sietett, hogy a közelébe úszva élvezze a hullámokat. Utána in­dultam. Alig néhány méterrel volt előt­tem, de tudomást sem vett róla. Csak a hajóval törődött, annak az irányát fi­gyelte és azon volt, hogy minél közelebb kerüljön hozzá. Néhány gyors tempóval melléje úsztam. Szégyellem megalázó kb.­zönyét, untam a régen húzódó játékot, de legerősebben mégis a szívem­ hajtott a közelébe. Hella észrevett és nyomban meggyor­sította a tempót. Pompás úszó volt és fá­radhatatlan. Én is fokoztam az iramot, nem akartam leszakadni mellőle. Valósá­gos verseny keletkezett köztünk a Duna közepén. Már egyikü­nk sem törődött a mindjobban közeledő hajóval, csak az el­sőségért folyt a küzdelem. Talán egy test­hosszal lehettem Hella előtt, amikor észrevettem, hogy a gyors­­járású, hatalmas hajó veszedelmesen egy vonalba esik velünk. A gőzösön is észrevették, mert a hajósíp figyelmezte­­tőleg megszólalt. — Forduljunk vissza! — kiáltottam Hellának, de ő nem hallgatott a szavamra és elibem került. Vigyázzon! — figyelmeztettem is­mét.­­— Nagyon közel kerültünk a hajó­hoz. — Ha fél, visszafordulhat, — válaszol­ta gúnyosan Hella. — Nem síitta senki. Utána vetettem magam. A hajó mind közelebb jött és Hella még mindig mé­lyebbre úszott eléje. Ismét rákiáltottam, de a közvetlen közelben kelepelő hajóla­pát­ elnyelte a hangomat. A hajóra néz­­tem,é­s harangozni kezdett a szívem a borzalomtól. Alig néhány méter válasz­totta el Hellótól. Szöcske módra ugrottam feléje a­ vi­zen, még elértem, megragadtam a lábát és a legutolsó pillanatban sikerült vissza­rántanom a­­közvetlenül előttünk rohanó hajó kegyetlen orra, elől. Így ismerkedtem meg Holtával. Idővel a pajtása lettem és egy halkszavu augusz­tusi éjszakán bevallottam neki, hogy szeretem. Egymás mellett ültünk a sötét lugasban, körülöttünk tücskök hegedül­tek, a fejünk fölött milliónyi csillag tün­dökölt és a távolban az éjféli vonat zaka­tolt. Megsimogattam bársonyos kezét és bódultan ittam a­ testéből áramló vivice édeskés, meleg illatát. Azt hittem, Hella az egyetlen asszony, akit szeretni érde­mes. Gyors léptek kopogtak végig az alvó utcán. Megcsikordult a kis kapu és­ egy TEMESVÁRI IIKEXF Románia vesztesége a kivándorlás által. (Saját t­u­d­ó­s­í­t­ó­n­k­t­ó­l.­ A munkaügyi mi­nisztér. statisfettikát­­ je­lentetett meg a v­ihániai kivándorlókról. A statisztika érdekes adatokat tartalm­at és rávilágít arra, hogy Romániában igen nagy a ki­vándorlási láz. ■ -­ A statisztika szerint 1024 január else­jétől június 30-ig 11.813 személy kért amerikai útlevelet. Hozzászámítva a ké­relmezők feleségeit, férjeit és '­'érme­keit, a szám 16.926-ra emelkedik. Össze­­­sen 15.543 kérvényt teljesítettek, 1377-et visszautasít­o­t­ta­k. A kivándorlók közül 535-en az ókirály­­­ságból, 1005-en Besiszarábiából­, 1780-an Bukovinából és 12.223-an Erdélyből valótt. 4283 Személy életkora tizennyolc éven aluli, 3700-an tizennyolc és huszon­négy év között vannak, 5363-nak élet­kora huszonöt és negyven év közötti. 2682-en a negyvenegy és hatvan év kö­zött tarnnak, alig 215 kivándorló élet­kora hatvan éven felül van. A kivándorlók legna­gyobb része tizen­nyolc és negyven év közötti életkorra­ hit, ami világosan mutatja Amerika cél­ját, hogy minél erősebb és­ minél fiata­labb munkaerőt kapjon. A kivándorlók legnagyobb része földmives, utána­ egyre kisebb számarányban következnek:­­szak­munkások, napszámosok, kereskedők, hi­vatalnokok és a szabad pályán­ lévők. A legtöbben 1,z' Egyesért-Aliánokba emigráltak, szám szerint Sido-eh, Kana­dába 3462-en, a többiek Délamerika egyes­ államaiba. A JUGOSZLÁV KIVÉTET KIUTA­SÍTOTTÁK KONSTA­NTÍNÁPOLY­­BÓL. Belgrádot jelentik: A Vreme konstantinápolyi rádiótávirata közli, hogy a török kormány felszólította Zsifkovics Dragomír konstantiná­­polyi SHS követet, hogy a követség egész személyzetével együtt hagyja el Konstantin Nápo­lyt. A török k­ormányt erre a lépésre azt késztette, hogy az IStEÉS­ kormány i­ még mindig nem ratifistáltaa a tessimei békeszerződés pénzügyi részét. Az angolai kormány más államokkal szemben is, akik nem írták alá a béke­szerződést, hasonló retorzióra készül. A Vreme értesülését hivatalos helyen még nem erősítették meg. A MAGYAR ÉIXENÍfIK NEM VESZ RÉSZT A HÁZSZAB­AEYREVÍZIÓS BI­ZOTTSÁG MUTSKÁJÁBAN*. Budapestről je­lentik. A házszabályrevíziót tárgyaló bizott­ságban tegnap felszólalt App­o­n­y­i Albert gróf s kijelentette, hogy elismeri, hogy sür­gősen segíteni kell a bajokon, nem tagadja azt sém­i, hogy szükséges a revízió, de ugyann­­ilyen sü­rgősnek­ tartja a választói törvény­ja­vaslatot is. Rassay Károly helyterenítette az ellenzéknek azon el­járását, hogy a bizott­­ságból tüntetőleg elmaradt magas férfi sietett át az udvaron. Egy pillantásra megállt a kitárt­ szobaajtó előtt. Szétnézett a bébiről áramló fény­ben, majd belépet a laká-ba. Megdermedten ü szem ridugásfenti. Hel­la fölugrott ale­lém és óvatosan az ud­varba szaladt. Az ajtóban ismét megjelent a férfi. Szép,,szabályos arcán nyoma­­sem volt a nyu­g'tal­anságnak. —­ Asszonyka! *— kiáltotta'föhnhahgoti — merre hujhálSz 1 . — Itt vágyok, kedvses, —­ szaladt a sö­tétségből, izmos k­ árjaiba az asszony, — 1 vin't jártam, az udvaron,­—folytatta ma­­’gyarázva. — Nem gondoltad, hogy ma jövök? — kérdezte a férj mosolyogva. —­ Nem igen hittem. M­egleptél és­ meg­ijesztettél, — vallotta az asszony lágyan. De még az egyszer megbocsátok ne­ked, mert szeretlek. ... Egymásba karolva mentek be' a la­kásba. Keserű volt a 'Szám, hideg borzongott a szivem táján, amikor tolvajmódra ki­osontam a lugasból. A fűben vidáman muzsikáltak a tücskök, az égen "nevettek, a csillagok és a kezemen még ott volt a­ vívi­e illata, de­ már ütem­­ melegítette, nem bódította a szívemet. Hervadtál­ ki­sért, mint egy bús­ emlékezés. y­ +• A.

Next