Temesvári Hirlap, 1925. február (23. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
J Vail évfolyam £U&eriá|U (Jentee«g4é$Í! ■ ■ Hírlap Tinnsoarff Mal 12 oldalas számunk ára 5 lel. 1925 február 1, vasárnap 26.. szám TEMESVÁRI HÍRLAP SMfkasâ&feg''és k&cEhBalalj! A fi íTmssGyár-BelvárdiíV ■ 1 ';A?e«3éSft Tepes 'Yodâ (L*nauté#';V' vTelefonszám' 14 — 14 ■*?; V iev***4 ' taá"'f SattdS‘Hamui'“ Azt'egyes szám ára 4 Kel .Csehattevákiában rte.'korona, Magyart |*rmij«C2000’korona,* Ausitriában 30 ífar*» (Groashen) ' Amerikában i cent»' Otararoig- valamint Fiuméban */**“'*• Bukarestben Lel S Nyomda: Hunyadi grafikai máint *91, a Temesvári Hírlap nyer" C___-Temesvár-Belváros, .» a« . ■ v. «f kiönyve, emlékiratok, feljegyzések, napiak, titkos levelek jelennek meg egymásután. A háború eddig ismeretlen okairól, a világkattklizma nagyobb eseményeinek hátteréről,, a végmisztikus mozzanatairól szólntak. Néha megkapnak, néhol újszerűek. Érdekesek, szórakoztatók, de nem értékesek. Vannak bennük kulisszatitkok, okoskodások, intimitások és önigazolások. Talán adalékok is lehetnének ezek a korszerű glosszák a nagy háború történelmének megítésáhez, de ki fogja tudni őket felhasználni.'?' . . . És van-e céljuk a jelenben a jövőért! . . . Olvasgatásuk közben •eszünkbe jutott, Anna tőle Francénak egy bájos, okos és tanulságos meséje ... A perzsa trónon változás történt. A fiatal herceg a legnemesebb szándékkal elhatározta, hogy birodalmát boldoggá fogja tenni. A heles kormányzáshoz a történelem ismeretét tartotta a legfontosabbnak. Mert mi lehetne biztosabb alap, mint az emberiség múltja ahhoz, hogy szem előtt tartva a helyes intézkedéseket, amelyeket az élet igazolt és okulva a súlyos hibákon, amelyeket a történelem megbosszult, mindenkor az arany közép után haladjon? ... Az uralkodó tehát összehívta, országa tudósait és megparancsolta nekik, Írják meg a világtörténelmét. Húsz év múlva a tudósok megjelentek és boldogan átadtak egy hatezer kötetes művet A király megköszönte a nagy fáradozást, de megjegyezte, hogy közben sok idő telt el , életének hátralévő része kevés lesz a sok könyv elolvasásához. A munka öszszevonását kérte. Tiz esztendő után a tudós társaság ötszáz könyvvel jött. Ez nem elég rövid, — mondotta a király — mert én már életem vége felé járok. A történetírók eltávoztak s öt évvel később újból jelentkeztek egyetlen vaskasz kötettettel. Az uralkodó halálos ágyán volt amikor meglátta a legöregebb historikust, fájdalmasanpanaszolta.:itogymegkell 'halnia és nem ismerte meg az emberiség történetét. Az agg'tudós meg akarta, vigasztalni királyát, mondván: a világtörténelem három szálján foglalható össze: születni, szenvedni, meghalni, így járunk majd mi is a sok könyvvel. Diplomaták,politikusok, hadvezérek, tudósok, művészek ragadtak kezükbe, a háború után tollal, hogy egyes "Személyek, vagy éppen a maguk szerepét, cselekményekrugóit és következményeit felfedjék, magyarázzák, igazolják, a.Vagy kárhoztassák, önmagában mindegyik munka hiányos, együttesen talán előrevinnének. Csak ha, valamennyit akarjuk ismerni, utolér Zemig perzsa király sorsa. Rövid lesz az életünk ... Éskell-e a múlt történelme a jövő alakulásaihoz? Az őszinte rezignáció, amellyel a komoly történettudós végszükségben egész élete céltalanságának beismerésével három szóban fejezte ki évszázadok történéseit, kétkedéssel tölt el, nem igaz-e Anatole France tragikus, mély megállapítása? A régi romokon napjainkban egy új világ keletkezett. Uj történelem ez amely megváltó jelszavakkal indult. Céltalan, letűnt korok rejtett hibáin elmélkedni. A jövő könyvét kell megírni, amely előre világit és biztos irányt mutat más felfogások, emelkedettebb eszmék felé. Járatlan utat az uj történelembe, amelynek lényegét egykoron a történet tudósok röviden, adják, vissza: népek születése, boldogulása, örök élete. L. •• ,T -éj-4 is* ' tw? -*5 i •j'/'-'-ié* r ■- j ..... ’.3 ^«^SABAK life A?v IN MEMÓRIÁM : POGÁNY MIHÁLY Az emlékezés újraélés. Újraélése az elmúltaknak. Mindennek, ami kicsiny örömeinket okozta, fájdalmainknak szülője volt. Vannak örömök, melyek visszadalolnak lelkünkbe és vannak fájdalmak, melyek visszasírnak szivünkbe. Mai emlékezésünk a visszazokogó bánat és könnyező gyász emlékezése. Emlékezés, mely nem ötletszerű. Emlékezés, mely nem az idő bilincseinek rabja. Emlékezés, mely megvan bennünk ma és megvolt bennünk tegnap és mindennap. Egy esztendő óta. Egy esztendő óta, mialatt rohanó száguldozással dübörgött tovább az Élet. Tovaszáguldott dübörgő rohanással az Élet és magával sodort, maga alá temetett reményeket és csalódásokat, örömöt és bánatot, hitet és kétségbeesést, szeretőtét és gyűlölséget. Mindent-mindent, ami az Élet velejárója, a tartalma. Az emlékezés napja nekünk különösen a mai nap. Feketebús napja tovatűnő életünk folyásának. A szeretet és gyász, a tisztelet, ésbánat, a nagyrabecsülés és fájdalom érzésének emléknapja. Ma egy esztendeje ragadta el a sors kegyetlensége tőlünk lapunk egyik megalapítóját, két évtizeden át volt tulajdonosát és főszerkesztőjét, szellemi vezérünket és nekünk atyai jóindulatú barátjunkat. •Könnyeinket elsírtuk, bánatunkat elzokogtuk és gyászunkat szivünkbe zárva hordjuk. A csapás, amelyet váratlanul és orozva mért rá a végzet, lesújtotta hitvesét, fájdalomban fürösztette meg élete folytatásának lelkét, de bennünket is mérhetetlen veszteséggel ért, mert elvesztettük benne mesterünket és tanítónkat, támogatónkat és barátunkat. Miért nem a rideg laptulajdonos volt ő alkalmazottaival szervben, nem a szigorú szerkesztő munkatársaival szemben, hanem mindannyiunknak szerető társa, kedves, drága, feledhetetlen, őszinte jóbarátja. És ma, amikor egy esztendő távlatából tekintünk vissza rá, úgy érezzük még mindig, hogy nem lehet iga® az örökre való elköltözés, úgy érezzük minden, nap és úgy érezzük ma is, hogy hazugság a szomorú való. Hisz itt van szerkesztősége, itt van a "sok tennivaló, itt a rengeteg feladat, melynek teljesítése Rá vár. Reá vár és Reá várunk mi, hogy segítsen, támogasson, vezessen, sokszori kételyeinket eloszlassa, reményvesztettségünkben erősítsen, botlásaink után felemeljen, tanácstalanságunkban felvilágosítson, az Élet küzdelmeiben baráti kezét nyújtsa felénk ésszeretőjét adja nekünk . . . Mert tudott hinni, tudott bízni és nagy, meleg, érző szivével tudott szeretni. Önfeledten és fentartás nélkül, őszintén és ragaszkodón, becsületesen és tisztán. És ha megfeszített ambícióval, harcos nekilendüléssel és tettrekész akarásunkkal igyekeztünk , és igyekezünk is pótolni, megkíséreljük elvégezni a ránkszakadt munkát, szeretőjét nem nyújtja nekünk, barátságát nem adja nekünk semmi. Semmi! Nem. Felénk nyitja az emlékezés, melynek fájdalmas virágai kikelnek lelkünkben. Az emlékezés, melynek gyászos érzését őrizzük szívünkben. Az emlékezés, melynek erős visszfénye visszaderengi közénk az Elköltözőttek Az Elköltözöttet, akinek szelleme itt lebeg közöttünk, hogy velünk legyen ma, a szomorú évfordulón és velünk legyen a jövőben Amint velünk volt tegnap. És minden nap. Egy esztendő óta..... .is. Kisebbségi élet Jugoszláviában megalakult a magyar radikális párt, mely a kormánnyal halad. Most már ezt is tudjuk. Újabban az összes elbocsátott magyar vasutasok léptek be a magyar radikális, helyesebben a radikális magyar pártba. Értjük eljárásukat és természetesnek találjuk. Hiszen azt kérték nekik, hogy visszakapják állásukat, ha a kormányra, szavaznak. A szegény, munkanélküli és éhező magyar vasutasok a vízbefutó utolsó reményével ragadják meg az ígéretet, amely — attól félünk — a választás után is csak ígéret marad. Akkor talán a szegény vasutasok is rá fognak jönni, hogy jobb lett volna a hivatalos Magyar Párttal haladniuk. A jugoszláviai Magyar Pártnak Baranyába küldött röpiratait a csendőrség, házról-házra járva, elkobozta. Hogy milyen törvény alapján, a hatóságok sem tudják. MertBaranya. — írja a Hírlap — egy különleges része az országnak, ahol minden szabad, ami máshol tilos és minden tilos, ami másutt meg van engedve. Furcsa vidék! A vajdasági vendéglősök szövetsége kimondott radikális politikáit folytat, ami nem tetszik a szövetség sok magyar és német tagjának. A vezetőség erre visszavonulást furatott és mossa kezeit, de politikai erőszponáltsága miatti ki fogják buktatni. Az újvidéki Délbácsiba című lap közli a Magyar Párt elnöki tanácsának felhívását, mely arra buzdítja a szerémségi magyar választókat, hogy a Davidovics-párt jelöltjére adják le szavazatukat. A Magyar Párt támogatása fejében a szerémségi Davidovics-párt Beck Jánost, az újvidéki magyar pártszervezeti tagját is jelölte listáján. * Csehszlovákiában Szentivány József, az országos magyar kisgazdapárt vezére élesen nyilatkozott a jelenlegi csehszlovák kormányról. Kijelentette, hogy a mai parlamentben szó sem lehet komoly törvényhozói munkáról, mert a kormányt támogató koalíción belül csak úgy tartható fenn az egyetértés, ha minden lényeges kérdés fölött napirendre térnek. A magyar kisebbségi képviselők egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy az ellenzék egységét elősegítsék s hogy az új.nemzetgyűlési választásokat kikényszeritsék. Pozsony város közgyűlésén Tománek Flóris szlovák néppárti képviselőtestületi tag a városi költségvetés tárgyalásánál súlyosan megtámadta az uralkodó rendszert, mely szerinte egyedül a cseheknek kedvez és kijelentette pártja nevében, hogy mindaddig, míg a szlovákok, magyarok és németek el vannak nyomva, addig nem szavazzák meg a költségvetést. Tehát már nemcsak a magyarok és németek elégedetlenek, hanem a tót testvérek is, akiket a csehek rokoni ölelése megfojtással fenyeget. __ Max Brod ismert prágai író ésesztétikus Pozsonyban tartott felolvasása után beszámolt útjáról a Prager Tagblatt hasábjain. Elsősorban azzal fog-lalkozik, hogy a színház elől eltávolították Petőfi szobrát,illetve amint Brodi kifejezi magát,,lekaszálták“. Ez nem segít semmin, — írja tovább — mert most is odaképzeli mindenki és kulturnéphez nem illő, hogy kulturemlékeket eltakarítson.