Temesvári Hirlap, 1931. március (29. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-01 / 49. szám
2 Boldog-e a román? (Az 1-es oldali cikk folytatása.) be. Az ipar és kereskedelem teljesen morbid. Az államadósság közel jár a 200 milliárdhoz, a mesterségesen tartott és megszorított pénz valósággal fojtogat. A bevételek egyharmada törlesztésre szükséges. Beruházás nincsen, az utak elpusztulnak, a biztos jövedelmek konceszsziók zsákmányai már, vagy lesznek. A stabilizációs fedezet nagyobb része pára lett Külföldi hitelünk szánalmas, állami és magánkamatlábunk borzasztó magas. Az adózás elbírhatatlan. Az egyesítés jogi része sok mindent elpusztított ésgyönge szurrogátumokat hozott helyükbe, törvény- és rendeletgyártás nemhogy segítene, hanem még fokozza e sűrű zavart. Közigazgatásunk rossz és tehetetlen. A korrupció minden nemes igyekezet ellenére mintha növekednék. Minden lehető párt már kormányon volt és mindegyik egyformán csalódást hozott, holott a népben és intelligenciában kitűnő erők vannak, szétszórva. Külpolitikai és belső biztonságunk napról-napra hanyatlik, egyrészt az új szövetségek, másrészt belső kalandorok munkájával. Az ellentétek politikai és társadalmi téren egyre szaporodnak és nem tagadhatjuk, hogy ebben nekünk is, a kissebbségeknek, részünk van, mert a végletekig csalódtunk, mert a végletekig keserítettek Nagy sötétség fekszik a mezőkön, városokban, a szíveken. Bizonyára vannak elemek, akik elégedettek, kevélyek, boldogok, akik megborzadnak, ha bármilyen, politikai vagy gazdasági változás lehetőségére gondolnak. Minden élő szervezetnek megvan a maga élősdije. Azonban az elégedett, kedély, a boldog ember — gyanús, mikor egyébként annyi siralom van, egyetemes és különleges. Ma csak az elégedetlen, a szomorú, a boldogtalan lehet itt az igazi ember. Mert a valóság kétségtelenül nem más, mint hogy nem boldog a román, a valóság az, hogy boldog volt, míg a boldogság forrása kívülről folyt ide, míg a készből lehetett meríteni, de boldogtalanná lett, mikor saját belsejét kellett megnyitni és az új üllőhöz kellett állani, új szerencsét kovácsolni. Nem boldog a román! De ilyennek kell-e továbbra is maradnia? Bizonyára nem. Az igazi, a közvetlen, a tartós boldogság fészke belül van, bennünk terjedezik, innét kell kifelé áramlania. Ennek föltétele, hogy igazságosak legyünk és ne okozzunk ok nélkül szenvedést másoknak, hogy ismerjük lehetőségeinket és feladatainkat, ne legyünk silány eszköz, hanem tudatos öncél. A román a kezdeti boldogság mámoráért mások boldogtalanságát fokozta. Most, hogy egyenlő lett velünk, a szerencsétlenekkel, kezet kell szorítania új bajtársaival, régi ellenségeivel. A román szerencse jövő sarkpontja, hogy a többségi nép a kisebbségivel összefogjon, helyreállítsa, amit ezek ide plántáltak és rajtuk keresztül minden anyatörzsükkel barátságba lépjen. A gonosz háború csak határvonalakat metszett ki. Közéjük valódi életet egyedül csak az emberséges, igazi és őszinte béke ültetiet el. Amíg a háború összes konzekvenciáiba, e szörnyű boldogtalanságba kapaszkodik a román, csak boldogtalanságban fog hányódni. El kell szakadnia egészen a közelmúlttól, amely a mostani zavart, szerencsétlenséget, züllöttséget okozta, amely kincsekkel a marokban az éhenhalásba taszított. Hogy boldog legyen a román, ami pedig ma így nem lehet és ami ma igazán egyetlen öncélja, pont az ellenkezőjét kell tennie annak, amit eddig tett. 180%-kal kell fordulnia tengelye körül Mágneses deklinációt végrehajtani. Istenünkre mondjuk, hogy erre a nagy feladatra igazán minden lelkes segítségünket felajánljuk, mi elnyomott, lelkiismeretháborgató kisebbségek. Hogy együtt lehessünk boldogok, akik most együtt vagyunk boldogtalanok Ezért semmi realitást nem kell feláldozi, csak imponderabiliágát: állami gőgöt, politikai elfogultságot, társadalmi sovinizmust, a tények parancsának fölismerését. Meggyőződésünk, hogy nem boldog a román, se a nyelvi, sem az állam számbeli. De az lehet, ha senki boldogtalanságra nem spekulál, akár államának polgára, vagy olyan szomszéd, akivel a sora össze akarja békíteni. 1931 MÁRCIUS VASÁRNAP TH. A kereskedők a villanyárak leszállításáért Az iparosok most a vizdij indítottak akciót Temesvár, február 28. A kereskedők villanyoffenzívája után most az iparosok kezdenek nagyarányú akciót a vízdijak leszállítására. A vízvezetéki és csatornázási vállalat felügyelő bizottsága ötven bánival leszállította ugyan a viz díját, de ez az ,,olcsósági” gesztus nem nagy megelégedést keltett. A vizilletékeknek ötven bánival való leszállítása utszólván a semmivel egyenlő és egyáltalában nem jelent anyagi megkönnyebbülést a fogyasztókat nézve. Gazda József a temesvári ipari munkaadók szindikátusának titkára a küszöbön levő vizoffenzíváról ezeket mondta: " A temesvári iparosok hatalmas akciót kezdenek a vizilletékek leszállítására, amelybe belevonják a többi érdektestületeket is. A vizdíjnak ötven bánival való leszállítása nevetséges engedmény és egyáltalában nem jöhet tekintetbe. Az iparosok törekvése két irányban habul. Az egyik az, hogy a látásokban a vízilletékeket legalább is ötven százalékkal szállítsák le, mert a mai időkben felesleges a tartalékolás. Az iparosok úgy találják, hogy a vizdijaknak husz, esetleg harminc százalékkal való leszállítása nem felel meg a mai viszonyoknak, legalább is ötven százalékos engedményre van szükség. Ami az iparosok másik kívánságát illeti, az üzletekben fogyasztott vizdijakra vonatkozik. Eddig a vizdijakat a házbérek és üzletbérek után állapították meg, ez a megállapítás azonban igazságtalan és okvetetlenül változtatni kell rajta. A Szentgyörgytéren vannak nagy és előkelő üzletek, amelyek alig fogyasztanak vizet. Nekünk az a véleményünk, hogy ezeknek vízdíját az üzletbér után megállapítani igazságtalan. Hasonlóképpen változtatni kell azon az eljáráson is, hogy a lakásokban a vízilletéket a házbér után állapítják meg. A tényleges vízfogyasztás legyen is a mérvadó, mert akkor nem fog előfordulni az a® igazságtalanság, hogy családok, melyek nem rendelkeznek fürdőszobával majdnem ugyanannyi vízfogyasztás után fizetnek illetéket mint azok® amelyeknek fürdőszobájuk van. A vizilijak leszállítására irányuló akciónkat a vasárnapi közgyűlésén fogjuk a plénum elé terjeszteni. Memorandumot készítünk, amelyet vala- mennyi iparos aláír, azonkívül belevonjuk akciónkba a többi érdektestületeket is. Okvetetlenül sikerre számniszükség. Ma megkezdődnek a villanygyár és a Temesvár, febr. 28. A város vezetősége tegnap átiratot intézett a Temesvári Kereskedők Egyesületéhez, amelyben a kereskedők világítási sztrájkjával foglalkozik. Eszerint a város kissé különösnek találja ezt a sztrájkot, amely nem lehet a kereskedők érdekében sem, hajlandó azonban tárgyalni, bár a villanyáram olcsóbbodása már régóta foglalkoztatja úgy, hogy nem a kereskedők akciója volt az, amely ezt a gondolatot a város vezetőségében megérlelte. A város közli továbbá, utasította Miklósi Kornél igazgatót, hogy a kereskedők megbízottaival vegye fel a tárgyalásokat, miután a város nem zárkózik el attól, hogy a villanyáram árára nézve méltányos engedményt adjon. A Kereskedők Egyesülete telefonon a béketárgyalások kereskedők között érdeklődött Miklósi igazgatónál, mikor volna hajlandó a kereskedők megbízottaival tárgyalni. Miklósi kijelentette, hogy bármikor szívesen áll rendelkezésre, mire úgy egyeztek meg, hogy a tárgyalásokat ma délután három órakor megkezdik. A Kereskedők Egyesülete Kecskeméty Sándor látszerészt és Grossmann Sándor gyárvárosi bornagykereskedőt bízta meg a tárgyalások lefolytatásával. Mint értesülünk a két megbízottnak szigorú utasítása van, amelytől nem térhet el és pedig az, hogy a város a világítási villanyáramot az ipari villanyáram nívójára, vagyis hektowattóránként 8 lej 25 banka szállítsa le. Megszűnt egy békebeli iparág: nincs már kucséber Temesváron A békevilág hajnali hangulatában mindig megjelent a kucséberkosár Emlékezés a régi temesvári kucséberekre • Szerencsejáték, amelyben mindig a kucséber nyert Temesvár, febr 28. A megszűnt iparokról érdeklődtem Banen Szvetozárnál, a Város iparügyi osztályának vezetőjénél. — Olyan nincs. Legfelebb a kueséber. Felvillanyozott ez a lav. Kucséber. Ki emlékszik a fiatalabb generációk közül a kucséberre? Régi idők tipikus alakja volt és hozzátartozott ehhez a békebeli világhoz, amellyel együtt eltűnt. Tessék megpróbálni A háború előtt kávéházakban, vendéglőkben, korcsmákban, egyáltalában mindenütt lehetett látni a kiesésért, jellegezetes kosarával, amelyben szardiniás dobozok, datolyák, csokoládéáruk, cukorkák, kandírozott gyümölcsök, sajtok és más ínyencségek díszelegtek. A kucséber megjelent a kávéházban és rögtön kezdetét vette a játék. Volt egy zacskója, amelynek vége falapban futott össze. A falapon nyilas volt és azon keresztül ki.A pálcikával ki lehetett nyomni a számot. A „pali“ — mert rendszerint a kucséber nyert és ezért mindenki pali volt — vagy sorra, vagy számra, vagy páros-páratlanra játszott. A sorszámra való játszás úgy történt, hogy a harminchatig terjedő és hetes sorozatokra megosztott táblázatnak valamelyik számát tette meg, mondjuk a hatost. Ha ebből a sorozatból, mely hétig terjed, kihúztak egy számot, a vendég nyert, ha nem, a kucséber seperte be a pénzt. Aki számra játszott, azt a számot kellett a zacskóiól kitolnia, amelyet megtett, a páros vagy páratlan játéknál akkor nyert a vendég ha párosat tett meg és páros is jött ki. A kucséler volt az éjjeli világ kereskedője. Ha valaki reggel négy felé cukrot vagy datolyát akart amni, kívánsága teljesült. Jött a kucséber és ehetett cukrot. Természetesen sokszor egy doboz cukor, amelynek bolti ára tíz krajcár volt, belekerült tíz-húsz, sőt száz koronába is. Különösen, ha a játszó makacs volt és mindenáron nyerni akart, a szerencse pedig nem szegődött melléje. Mágnásoknak is kölcsönzött a kucséber — A kucséberekől akar amit írjon, drága jó szerkesztő úr, nagyon sok ember agrálva idéz fel kellemes emlékeket. Hja, a kucséber. Az még a régi világ alakja volt. Akkor még jó világot éltünk, fiatalok is voltunk és számítottunk valamit a nők előtt. Hogy emlékszünk-e a kucséberekre? Hogyne emlékeznénk. Jaklics, Berger, Adit, Salamon, User, Schönfeld, mind ismert alakjai voltak a temesvári éjszakáknak. A kucséber mindig eseményt jelentett. Felvidította a társaságot, mert jó vicceket tudott, de sohasem rúgott be. Neki józannak kellett maradni. A kocséher mindig nyert, még akkor is, ha vesztett, mert nagy tételekben vette az árut és olcsóbban kapta. Gazdagok is voltak és ha már minden kávéházat és vendéglőt végig jártak, ők maguk ültek le kártyázni: huszonegy, makaó, ferbli. Tele voltak pénzzel. — A kucséberek — mondja egy másik öreg bácsi — pénzkölcsönzéssel is foglalkoztak. Mágnásoknak is adtak pénzt. Busás kamatokkal kapták viszsza az összeget A leghíresebb temesvári kucséber Adit és Jaklics volt. Ezek elkerültek Félegyházára, Magyaróvárra, mindenhová. Megtörtént azonban, hogy néhai kucséber is ráfizetett. Elnyelték tőle mindenét, még a kosarát is. A kucséber ilyenkor sírt és a jókedvű vendég, akinek csak tréfa volt az egész, visszaadta a kosarat. — Persze — mondja az egyik öreg úr, aki évtizedekkel ezelőtt így megtréfált egy kucsébert —, ha nyert volna, szó nélkül beseperte volna az öt koronát. Csak én próbáltam volna sírni. A mozgó miért lehetett pénzre is játszani a kucsébernél. Amolyan mozgó rulett volt a kucséber, aki mindenre kapható volt. Persze, végeredményben mindig ő nyert. A hálom kezdetekor taalkonyult a kucsébereknek, mind nehezebben lehetett csokoládét, kandírozott cukrot, datahát, szardíniát kapni, azután az embereknek nem is volt pénzük ilyesmire. A kucséberek a sarokba dobták a kosarakat és jobb foglalkozás után néztek. Az egyikből kantinos lett, a másik felutazott fiához Bécsbe, a harmadik felcsapott magánzónak. A kucséber kiveszett és ma már csak az öregek emlékszenek reája, a kucséberre, a boldog napok elmúlt bizonyságára, amikor volt még bőség, jókedv és amikor a mulatós vendég megtehette azt, hogy egy doboz cukorért addig játszott, míg elúszott egy százas. A fő az volt, hogy végül mégis megnyerte a doboz cukrot és diadalmasan kínálgatta belőle barátait. Azzal, hogy a kucséher mit gondol magéban, nem törődött. Úr volt, békevilág volt, pénz is volt, Istenem, ki törődött a holnappal? Ez a riport nem volna teljes, ha a végén hozzá nem biggyesztenék, hogy ba kucséber szó honnan származik. A krajnai Gottschee városka lakói kaptak 1852-ben, császári pátenssel jogot arra, hogy az egész monarchia területén adómentesen édességekkel házaljanak. A Gotschee szó a magyar nyelv retortájában lassanként átváltozott kueséberre. Bach Gyula. J Sádor Pension JLDMPESt. Sador utca 24 Úri családi otthon, elsőrangú ellátás orvosi előírás szerint is. Modern szobák folyóvízzel. Olcsó árak: 4100 D