Temesvári Hirlap, 1936. szeptember (34. évfolyam, 200-224. szám)
1936-09-16 / 212. szám
^pUOTECgj XXXIV. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1986 SZEPTEMBER 16 SZERDA 10 OLDAL ARA A LEJ TEMESVÁRI HÍRLAP SZERKESZTETTE, FELELŐS SZERKESZTŐ: POGÁNY MIHÁLY 1908—1924 FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal 3 Timişoara, Piaţa Libertăţii 3 Telefon: 24-12 POGÁNY LÁSZLÓ A sváb kisebbséget miliők úgy emlegették, mint ideális megtestesülését a népi egységnek, ha voltak is a sváb népközösségen belül politikai ellentétek, ezek sohasem fajultak odáig, hogy megbontották volna a sváb nép frontját, amikor általános sváb érdekről volt, szó. Szenti mentalizimnisnélkül haladtak azon a kijelölt uton, mely szerintük a legjobbnak volt nevezhető saját boldogulásuk szempontjából. Ez az út eltérő volt a többi romániai kisebbségeik útjától. Amíg a többi kisebbségek, így elsősorban a magyarok, nehéz harcokat folytattak egy-egy politikai áramlattal, hogy megszerezzék mindazokat a jogokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek gazdasági és kulturális lésnmaradásukhoz, addig a sváb politikai vezetők a paktumos politikához fordultak s különböző többségi pártokkal kötött paktumok útján vélték elérni a legtöb eredményt a sváb kisebbség számára. Mi kezdettől fogva azon az állásszonton voltunk, hogy kisebbségi politika csak egységesen lehet kedvező, vagy kedvezőtlen egy ország kisebbségi lakossága számára. Kétségtelenül lehet elérni néha egy-egy ad hoc intézkedés révén valami kedvezményt paktumot kötő kisebbségi pártnak, ez azonban olyan ideig-óráig tartó előny, amelynek lényegében altig* van kihatása* az■ iftetfl - Tiépt'klk'ffyleség-általános helyzetére. Ha egyáltalán szó lehet paktumos politikáról, elsősorban csak azonos érdekű kisebbségi pártok között lehet értelme ilyen paktumnak. Ez volt a véleményünk mindig s ezt az álláspontunkat az idő egyre jobban igazolta, mert egyre jobban érezhetővé vált a kisebbségellenes áramlatok hatása. A paktumos politika azonban nemcsak ott bosszulta meg magát, ahol vétett általános kisebbségi érdek ellen, hanem magánál a sváb népnél is. Vitájában mindig fegyelmezettem vetette magát a vezetők utasításainak, még az esetben is, ha talán, szíve szerinitt nem túlságosan rajongott a megkötött paktumért. Ez azonban csak addig tarthatott így, amíg az egykori árnyaltteltérések a sváb párton belül olyan ellentétekké szélesedtek, amely különböző töredékekre szakította a sváb népet. Most már nem egyszerű taktikai kérdésekről volt szó, hanem olyan, mélyrehatópolitikai ellentétekről, amelyek áthidalása egyelőre nem is remélhető a jelenlegi körülmények között. Az első alkalom, a vármegyei választások kiírása, megmutatták, hogy ez a pártszakadási folyamat egyszerre véget vetett a paktumos politikának- Nem azért mintha nem volna párt, amelyik szívesen köt paktumot s nem volna pártvezetőség, amelyik hajlandó volna ezúttal is paktummal próbálni megoldani a kisebbségi harcot, hanem azért, mert a pártszakadási folyamat módot ad a tömegeknek is önálló vélemény nyilvánítására s a pártvezérek igen jól tudják, hogy ez a vélemény nem a paktumokat fogja igazolni. Az a frakció, amelyik hajlandó lett volna ezúttal is egyezményt kötni a kormányzópárttal, kitette volna magát annak, hogy olyan erős agitációs anyagot szolgáltat ezzel az ellenpártnak- amely révén kockára teszi teljes népszerűségét. Tehát nemcsak egy esetleges választási kudarc érte volna, hanem elháríthatatlan vereség a sváb népközösségen belül is. A rend, a fegyelem nem bűn, de elsősorban mégis a meggyőződés a döntő tényező s tagadhatatlan, hogy a paktumokat nem a meggyőződés, hanem a fegyelem termelte ki és vitte sikerre. Ez alól csak olyan paktum képezhet kivételt, amely természetszerűen utalja egymásra a két egyezményt kötő félt- ilyen pedig Romániában csak a kisebbségi pártok közötti megegyezés nevezhető, mert ha más nyelvet is beszélnek, érdekeik végül is tökéletesen azonosak, követeléseik pedig olyanok, amelyek nem időnként nyújtott választási ajándékként kell megkapni, hanem az biztosítani . . . ország törvényeiben függetlenül kormányok jó vagy rossz utolsó tényező ugyan semmiféle párt indulatától. — HITLER Harcias záróbeszédet Nürnbergben: „Jaj annak, aki nem tiszteli a német függetlenséget, szabadságot és becsületet“ A nürnbergi hét befejezéseként tegnap a német véderő bajorországi és badeni hadosztályainak ezredei vonultak el a mintegy százezer főnyi közönség, valamint a kormány tagjai, a nemzeti szocialista párt vezetősége, a külföldi katonai attasék és a meghívott vendégek előtt. A csapatok elvonulása után a Hindenburg-léghajó nyitotta meg a légihaderő felvonulását, majd közel kétezer repülőgép vonult el a közönség feje felett, a repülőgépek különböző alakulatokat mutattak be, majd végül horogkereszt alakban vonultak el Württenberg irányába. A hadsereg felvonulása után Blomberg birodalmi hadügyminiszter mondott beszédet, melyben 1935 március 16-ára emlékeztetett, a német birodalmi véderő újjászületésének napjára. NÜRNBERG, szept. 15. „A német nép menetelni fog Blomberg marsall beszéde után Hitler Adolf birodalmi kancellár és vezér lépett az emelvényre és beszédet intézett a hadsereghez. Kijelentette, hogy a hadsereg a nemzet nevelése szempontjából milyen nagy fontossággal ls fegyelemre nevel és fejleszti a bajtársi szellemet. A hadsereg a német nép erejét képviseli és figyelmeztetés mindazok számára, kik azt hiszik, hogy ezt a nemzetet el lehet gázolni és meg lehet alázni. A német hadseregnek hagyományai vannak, a német harcos a legelőkelőbb vérből való, mert nemzetisége évezredekre nyúl vissza. Nincs kizárva, hogy lesznek még olyan idők, amikor a német néptől áldozatokat fog követelni, ekkor azonban nemcsak a hadsereg, de az egész német nép, mint egy ember fog talpraállni és menetelni fog, ugyanúgy mint a katonák. Németország be fogja bizonyítani, hogy nem gyáva és nem hagyja magát megfélemlíteni. fi „A nemzeti szocializmusnak nem a demokrácia az ellensége Este nyolc órakor a nemzeti szocialista pártértekezlet utolsó ülésén Hitler záróbeszédével ért véget a nürnbergi nemzeti szocialista táborozás. A nemzeti szocializmus értékes német szabad a roni, melyet nem terjesztenek külföld felé. Nincsen szükség arra, hogy a nemzeti szocializmust a demokrata országokban terjesszék, a demokráciák önmaguk fogják csődjüket belátni és az országok egészen biztosan meg fogják találni a maguknak megfelelő államformát. A német nemzeti szocializmusnak nem a demokrácia az ellensége, hanem a bolsevizmus. A Harmadik Birodalom a bolsevizmust halálos ellenségének tekinti és tőle telhetőleg védekezni akar az egész világot és ezzel együtt Németországot is fenyegető veszély ellen. A bolsevizmus — mondotta Hitler — mindenütt beavatkozik az államok életébe uszít: fegyvert szállít és pénzt ad és minden egyes kísérlete vérbe fullad. A világháború nem követett annyi halásos áldozatot, mint a bolsevizmus, mely még ma sem tudott nyugvópontra jutni. A német nemzeti szocializmus vértetlen és eszedes forradalmával szembeni a bolsevista őrjöngés még ma is tart. Németország nyugalommal szemléli a kommunizmusnak más népeknél folytatott kísérleteit — ha azonban valaha ilyen kísérlet fenyegetné Németországot, úgy a német nemzet megsemmisítő viharai kise(A cikk folytatása a 2-ik oldalon.) .