Temesvári Hirlap, 1936. szeptember (34. évfolyam, 200-224. szám)

1936-09-16 / 212. szám

^pUOTECgj XXXIV. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1986 SZEPTEMBER 16 SZERDA 10 OLDAL­ ARA A LEJ TEMESVÁRI HÍRLAP SZERKESZTETTE, FELELŐS SZERKESZTŐ: POGÁNY MIHÁLY 1908—1924 FÜGGETLEN MAGYAR NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal 3 Timişoara, Piaţa Libertăţii 3 Telefon: 24-12 POGÁNY LÁSZLÓ A sváb kisebbséget miliők úgy emlegették, mint ideális megtestesülését a népi egységnek, ha voltak is a sváb népközösségen bel­ül politikai ellen­tétek, ezek sohasem fa­jultak odáig, hogy megbontották vol­na a sváb nép frontját, amikor álta­lános sváb érdekről volt­, szó. Szenti mentalizimnis­­nélkül haladtak azon a kijelölt uton, mely szerintük a leg­jobbnak volt nevezhető saját boldogu­lásuk szempontjából. Ez az út eltérő volt a többi romániai kisebbségeik út­­jától. Amíg a többi kisebbségek, így első­sorban a magyarok, nehéz harco­kat folytattak egy-e­gy politikai áram­lattal, hogy megszerezzék mindazokat a jogokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek gazdasági és kulturális lés­n­maradásukhoz, addig a sváb po­litikai vezetők a paktumos politikához fordultak s különböző többségi pár­tokkal kötött paktumok útján vélték elérni a legtöb eredményt a sváb ki­sebbség számára.­­ Mi kezdettől fogva azon az állás­sz­­onton voltunk, hogy kisebbségi poli­tika csak egységesen lehet kedvező, vagy kedvezőtlen egy ország kisebbsé­gi lakossága számára. Kétségtelenül lehet elérni néha egy-egy ad hoc in­tézkedés révén valami kedvezményt paktumot kötő kisebbségi pártnak, ez azonban olyan ideig-óráig tartó előny, amelynek lényegében altig* van kiha­tása* az■ iftetfl - Tiépt'klk'ffyleség-általános helyzetére. Ha egyáltalán szó lehet paktumos politikáról, el­sősorban csak azonos érdekű kisebbségi pártok kö­zött lehet értelme ilyen paktumnak. Ez volt a véleményünk mindig s ezt az álláspontunkat az idő egyre job­ban igazolta, mert egyre jobban érez­hetővé vált a kisebbségellen­es áram­latok hatása. A paktumos politika azonban nem­csak ott bosszulta meg magát, ahol vétett általános kisebbségi érdek el­len, hanem magánál a sváb népnél is. Vitá­jában mindig fegyelmezettem ve­tette magát a vezetők utasításainak, még az esetben is, ha talán, szíve sze­­rinitt nem túlságosan rajongott a meg­­­kötött paktumért. Ez azonban csak addig tarthatott így, amíg az egykori árnyalt­teltérések a sváb párton belül olyan ellentétekké szélesedtek, amely különböző töredékekre szakította a sváb népet. Most már nem egyszerű takti­kai kérdésekről volt szó, hanem olyan, mélyreh­ató­­­politikai ellentétekről, amelyek áthidalása egyelőre nem is remélhető a jelenlegi körülmények között. Az első alkalom, a vármegyei választások kiírása, megmutatták, hogy ez a pártszakadási folyamat egyszerre véget vetett a paktumos po­litikának- Nem azért mintha nem vol­na párt, amelyik szívesen köt paktu­mot s nem volna párt­vezetőség, ame­lyik hajlandó volna ezúttal is pak­tummal próbálni megoldani a kisebb­ségi harcot, hanem azért, mert a párt­szakadási folyamat módot ad a töme­geknek is önálló vélemény nyilvání­tására s a­ pártvezérek igen jól tudják, hogy ez a vélemény nem a paktumo­kat fogja igazolni. Az a frakció, ame­lyik hajlandó lett volna ezúttal is egyezményt kötni a kormányzópárt­tal, kitette volna magát annak, hogy olyan erős agitációs anyagot szolgál­tat ezzel az elle­npártnak- amely révén kockára teszi teljes népszerűségét. Tehát nemcsak egy esetleges válasz­tási kudarc érte volna, hanem elhárít­hatatlan vereség a sváb népközössé­gen belül is. A rend, a fegyelem nem bűn, de elsősorban mégis a meggyő­ződés a döntő tényező s tagadhatatlan, hogy a paktumokat nem a meggyő­ződés, hanem a fegyelem termelte ki és vitte sikerre. Ez alól csak olyan paktum képezhet kivételt, amely ter­mészetszerűen utalja egymásra a két egyezményt kötő félt- ilyen pedig Romániában csak a kisebbségi pár­tok közötti megegyezés nevezhető, mert ha más nyelvet is beszélnek, ér­dekeik végül is tökéletesen azonosak, követeléseik pedig olyanok, amelyek nem időnként nyújtott választási ajándékként kell megkapni, hanem az biztosítani . . . ország törvényeiben függetlenül kormányok jó vagy rossz utolsó tényező ugyan semmiféle párt­ indulatától. — HITLER Harcias záróbeszédet Nürnbergben: „Jaj annak, aki nem tiszteli a német függetlenséget, szabadságot és becsületet“ A nürnbergi hét befejezéseként tegnap a német véderő bajoror­szági és badeni hadosztályainak ezredei vonultak el a mintegy százezer főnyi közönség, valamint a kormány tagjai, a nemzeti szo­cialista párt vezetősége, a külföldi katonai attasék és a meghívott vendégek előtt. A csapatok elvo­nulása után a Hindenburg-légha­jó nyitotta meg a légihaderő felvo­nulását, majd közel ké­t­e­z­e­r repülőgép vonult el a közönség feje felett, a repülőgépek különböző alakulato­kat mutattak be, majd végül ho­rogkereszt alakban vonultak el Württenberg irányába. A hadsereg felvonulása után Blomberg birodalmi hadügy­miniszter mondott beszédet, melyben 1935 március 16-ára em­lékeztetett, a német birodalmi véd­erő újjászületésének napjára. NÜRNBERG, szept. 15. „A német nép menetelni fog Blomberg marsall beszéde után Hitler Adolf birodal­mi kancellár és vezér lépett az emelvényre és beszédet intézett a hadsereg­hez. Kijelentette, hogy a hadsereg a nemzet nevelése szempontjából milyen nagy fontossággal ls­ fe­gyelemre nevel és fejleszti a baj­társi szellemet. A hadsereg a né­met nép erejét képviseli és figyel­meztetés mindazok számára, kik azt hiszik, hogy ezt a nemzetet el lehet gázolni és meg lehet alázni. A német hadseregnek hagyomá­nyai vannak, a német harcos a legelőkelőbb vérből való, mert nemzetisége évezredekre nyúl vissza. Nincs kizárva, hogy lesznek még olyan id­ők, amikor a né­met néptől áldozatokat fog köve­­telni, ekkor azonban nemcsak a hadsereg, de az egész német nép, mint egy ember fog talpraállni és m­e­n­e­­telni fog, ugyanúgy mint a katonák. Né­metország be fogja bizonyítani, hogy nem gyáva és nem hagyja magát megfélemlíteni. fi „A nemzeti szocializmusnak nem a demokrácia az ellensége Este nyolc órakor a nemzeti szocialista pártértekezlet utolsó ülésén Hitler záróbeszédével ért véget a nürnbergi nemzeti szocialista táborozás.­­ A nemzeti szocia­lizmus értékes német s­z­a­b­a­d a r­o­ni, melyet nem terjesztenek kül­föld felé. Nincsen szükség arra, hogy a nem­zeti szocializmust a demokrata országokban terjesszék, a demok­ráciák önmaguk fogják csődjü­ket belátni és az országok egé­szen biztosan meg fogják találni a maguknak megfelelő államfor­mát. A német nemzeti szo­cializmusnak nem a demokrácia az ellen­sége, h­­a­n­e­m a bolse­­vizmus. A Harmadik Birodalom a bolse­vizmust halálos ellenségének te­kinti és tőle telhetőleg védekezni akar az egész világot és ezzel együtt­ Németországot is fenye­gető veszély ellen. A bolsevizmus — mondotta Hitler — mindenütt beavatkozik az államok életébe uszít: fegyvert szállít és pénzt ad és minden egyes kísérlete vér­be fullad. A világháború nem kö­vetett annyi halásos áldozatot, mint a bolsevizmus, mely még ma sem tudott nyugvópontra jutni. A német nemzeti szocializmus vértetlen és esz­edes forradalmával szembeni a bolsevista őrjöngés még m­a is tart. Németország nyuga­lommal szemléli a kommuniz­musnak más népeknél folytatott kísérleteit — ha azonban valaha ilyen­ kísérlet fenyegetné Német­országot, úgy a német nemzet megsemmisítő viharai kise­(A cikk folytatása a 2-ik oldalon.) .

Next