A Természet, 1903 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1903-01-01 / 1. szám
káig biztosította volna fajaik fennmaradását, mivelhogy ezek a fajok még nincsenek a fejlettségnek azon a fokán, amely után a természetes kihalás be szokott következni. Az állatoknak fejlettségi előhaladottságát, avagy hátramaradottságát megállapíthatja a tudomány bizonyos jelekből következtetve. Ezek a jelek természetesen sokfélék és többékevésbbé biztos útmutatók. Ilyenek például az állatokon látható rajzok és mustrázatok is. Nem csak az emlős állatokra vonatkozólag, de sok más alsóbb rendű csoport fajaira nézve is azt állítja a tudósoknak egy része, mégpedig nagyon beható és terjedelmes tanulmányok alapján, hogy az ősibb formái valamely állatcsoportnak hosszantsávos mustrázatot viseltek magukon. A fajoknak tovább fejlődésével és kialakulásával a hosszantmenő sávok foltokra szakadoztak és majd haránt vonuló sorokba rendeződtek el, sőt egymással összeolvadva, e foltok harántcsíkokká folytak egybe. Ezek az állatok évezredes ősi fejlődésében egymásután bekövetkezett állapotok a mustrázat tekintetében. Áthaladtak rajta; némelyik előbb, másik utóbb, némelyik gyorsabban, más faj pedig lassabban. Ez a harántcsíkos mustrázat azonban amilyen feltűnővé és tarkává teszi az állatot, szintén nem volt tartós és nem a végét jelentette az elváltozásoknak. Mert a következő stádiumaiban a fajoknak e csíkok keskenyebb csíkokra hasadoznak, vagy részekre, foltokra szakadoznak, melyek szabálytalanul rendezkednek el a testen és majd még apróbb foltokra is foszladozva, végre eltűnnek a test általános színezetében, ezzel egyszínűvé válik az állat. Természetesen az egy rokonsági körbe tartozó fajok e stádiumoknak különböző fokain lehetnek, mert némelyek vesztegelve, vagy lassabban előhaladva az elváltozásban, még csak a hosszantsávos stádiumban vannak; holott rokonaik, más fajok, már foltosak, harántcsíkosak, sőt rendezetlenül foltosak, vagy egyszínűek is lehetnek már. E folyamatnak gyorsabb, vagy lassúbb előhaladását, az elváltozások határozott vagy határozatlanabb bekövetkezését, sőt esetleg egyes stádiumoknak hirtelen túlhaladását az élet nyújtotta körülmények határozzák meg, minthogy ezek közvetlenül és közvetve is a legkülönbözőbb külső befolyások révén majd elősegítik a fajok fejlődését, majd meglassítják, vagy mellékutakra térítik a fajokat előhaladásukban. Ezeknek az oly érdekes elváltozásoknak egymásutánját legszebben mutatja ez idő szerint például a 2. Viverra genetta. Érdekes Vadászat. -- „A TERMÉSZET" eredeti tárcsája. — írta: Glück Istvánezdett már tért foglalni magának a sápadt őszi szín a növényzeten, pedig még izzó, meleg nyári napok jártak, hiszen csak valamivel voltunk túl a nyár delén. Hanem azért vándorútjára készülődött már a gyurgyalag, ez a ragyogó tollú, gyönyörű madár. Búcsúztak az otthontól. herczegő, egyhangú szólamokkal köszöntötték egymást, mialatt nagy köröket írtak le odafönt a levegőégben, hol gyönge, könnyen szakadozó fodrokban úszott néhány felhő, mintha csipkeszövetbe burkolódzott volna az égi remek kékség. Szép, holdvilágos estére számítottunk. De bizony csakhamar tapasztaltuk a keserves csalódást. Még le sem áldozott a nap, egyre sűrűbben szövődött össze a felhő az égen s alkonyat idejére nyoma sem maradt az azúrkékségnek. Sötétszürke, kiállhatatlan, borongós este lett, mire a nyugati ég peremére szorult vissza az alkonypír. A konok, sötétlila fellegek nem tágítottak az égről. Nem estünk azért kétségbe estek vaddisznóvadászatunkat illetőleg. Csak annyi világosságot kívántunk a holdtól, hogy nesztelenül járhassunk a tengeri táblában, hova nap-nap után beveszi magát néhány vaddisznó az éjjeli csősz minden erőlködése ellenére is. Nekem persze le kellett mondanom az önálló vadászatról, mert ma estére asszisztensnek kellett felcsapnom. De szívesen tettem, mert így is elég élvezetet és érdekességet vártam a mai csillagtalan, barátságtalan éjszakától. Uj fajta vadászati módot vettünk alkalmazásba. A holdvilágot pótolni akartuk a kellő perezben a motoracetylén-lámpa vakító fényével, melyet már nem egy esetben próbáltunk ki s mely már nem egyszer elégítette ki várakozásunkat. Mivel azonban az effajta vadászati módról tudtommal a magyar vadászati szakirodalom eddigelé még nem foglalkozott, legyen szabad e czikkecském keretében röviden, főbb vonásaiban e lámpát s az azzal való vadászati módot körvonalaiban megismertetnem. A lámpa maga bizonyára ismeretes mindenki előtt, mert a kerékpározók is használják gépükön éjjeli útjuk megvilágítására. Az acetylén-lámpa papírskatulyába van téve úgy, hogy a ventilláczió meg ne akadályoztassék. A lámpát azután hátsó oldalán levő kapcsánál fogva egy méteres hosszú karó felső részén levő szegre akasztjuk. Végül lefüggönyözzük valami zsákszerű, fekete, 3/5 méter hosszú posztóval. Ezzel kész a felszerelés. Természetesen egy személyben az effajta vadászat .