Természetjárás, 1956 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
MAGYAR И Ш KIÁLLÍTÁS Egy emberöltőn ál féltve őrzött írások, fényképek, igazolványok, versenyérmék, zászlók borítják be a Munkásmozgalmi Intézetkiállítási termének falait. Előkerültek a régi rendszer bizalmas rendőrségi iratai, amelyek mindennél ékesebben bizonyítják: nem egyszerűen arról ad ismertetőt ez a kiállítás, hogy a fizikai dolgozók sportoltak. Sokkal többről van itt szó. A munkássportolók öt évtizedes lankadatlan harcáról az elnyomás ellen. Arról, hogy amikor a munkások hetente még 60—70 órát dolgoztak, szabadnapjukon kimentek a sportpályákra, a grundokra, ki a szabad természetbe felüdülni, egymás között szabadon megbeszélni sorsukat és meg nem ingatható harcukat. Mindjárt a bejárónál megdobogtatja szívünket a munkásegyesületek sok harcot látott jelvénygyűjteménye. Emlékezünk, görbe szemmel néztek ránk sok menedékházban, ha meglátták rajtunk a TTE vagy az MTE jelvényét. Mindjárt az első dokumentum jelzi, hogy harcok közepette alakíthatta meg a budapesti szervezett munkásság sportegyesületét, a Munkás Testedző Egyesületet. 1906-ban tartották az alakuló gyűlést, de az alapszabályokat csak 1908-ban hagyta jóvá a „boldog” békeidők hatósága. És ugyanezt látjuk a TTE-nél. A megalakulás után egy évre kapták csak meg a jóváhagyott alapszabályt. Ott látjuk a különböző színű és alakú elfakult tagsági könyveket, menedékház bélyegeket; az 1912 januárban megjelent TERMÉSZETBARÁT első számát, az egyesület növekedését szemléltető térképet; a tevékenység emelkedő grafikonját szeretettel nézegetjük. A háborús nehézségek után a Tanácsköztársaság gyors intézkedései lendítik fel a testnevelést. A Testnevelési Ügyek Direktóriumának tagja Király Albert, a TTE alapító tagja, sok évig elnöke. Ki tudja, hogyan sikerült megőrizni azt a meghívót, amely közli, hogy a TTE 1919. július 20-án monstrem kirándulást szervez a pesthidegkúti gémeskúthoz. A tanácshatalom ragyogó testnevelési és sport terveit nem sikerült megvalósítani, mert a külső és belső ellenség letörte a munkásosztály hatalmát. A féktelen fehér terror sem tudta kiölni a munkásosztályból a szabadság és a nemzetközi szolidaritás eszméjét. A csendőrkészültség dacára 1920. május elsejét a Hűvösvölgyben ünnepli meg Budapest munkássága. Ott vannak a turisták is, és meg nem szűnően, minden évben ünnepet ülnek a hegyekben. A Dunagőzhajózási Társaság bányatelepein gondot okoz az ifjúmunkásság szervezkedése. Ezért Parth Lajos altanácsnok azzal a kéréssel fordul a horthysta hadsereg-parancsnoksághoz, hogy nyújtson segítséget cserkészcsapatok alakításához. Úgymond : „Kiváló hatása van az ifjúság nevelésében a „Cserkészetnek", mely elsőrendűen alkalmas arra, hogy már a legfiatalabb ifjúban neveljük a hazaszeretet, vallásosság, fegyelem, kötelességteljesítés és törvénytisztelet nemes erényeit...” A vezérkari főnök pártolólag fogadja a kezdeményezést. Ékes példa a korszellemre a következő dokumentum. Gróf Klebelsberg Kunó a parlamentben azt ajánlja, hogy.......a munkanélküli leventéik naponta (és egész napon át) foglalkoztatandók..Ha ettől nem lakott valaki jól és nem tanulta meg szeretni a nagybirtokosok országát, akkor már csak a bebörtönzés segíthetett. Ott látjuk a rendőrségi bizalmas jelentéseket a munkásturisták baloldali szellemének bizonyítékául. Mert a Kommunisták Magyarországi Pártjának I. kongresszusa után megélénkült a tevékenység a munkásság összes legális és illegális szervezeteiben. Folytak a szemináriumok a túrákon, időnként találkozó túrákon jöttek össze a környék turistái és az 1927. évi bizalmas jelentés már arról siránkozik, hogy Stromfeld Aurél harcias szellemben neveli a rendező gárdát. Egy kép az Eszperantó-forrás avatását ábrázolja, látjuk az épülő menedékkunyhót, amit a főszolgabíró lebontat. A Lenkó emléktúra lefolyásáról szól egy újabb jelentés. Nemcsak befurakodott kémek működtek, hanem egy másik dokumentum igazolja, hogy az Országos Testnevelési Tanács szorosan együttműködött a „Vörös elhárításban” a rendőrséggel. A Magyar Tanítók Turista Egyesületének intézkedése a proletár diktatúrával rokonszenvező választmányi tagok „csendes eltávolítására” és ezzel denunciálásuk, a győri és soproni jobboldali turisták spicli jelentései mindenki előtt világosan mutatják számos polgári szervezet vezetőinek aljas, reakciós ténykedését. Egy sorban vannak velük a jobboldali szociáldemokrata vezetők, akik 1930-ban feloszlatták a VII. kerületi természetbarát csoportot és név szerint jelentették a Magyar Turista Szövetségnek a kizárt tagokat. És mintha minden elveszett volna, amikor 1944. április 22-én feloszlatták a TTE-t. Turistaházaira a Magyar Turista Egyesület tette rá a kezét. De nem, nincs vége a történelemnek. A szovjet hadsereg felszabadítja hazánkat. A kisajátítókat kisajátítjuk. A sporttelepekkel a turistaházak is a nép országának tulajdonába kerülnek. A Lajos-forrás mellől sokszor elűztek bennünket. Ma a volt vadászház a szabad turisták rendelkezésére áll. Nem tudja megérteni a jelent, aki a múltat nem látja. Ez a kiállítás nagyban elősegíti elődeink küzdelmeinek megismerését. Felhívjuk a szakosztályok figyelmét, hogy szervezzenek csoportos látogatásokat a kiállítás megtekintésére. A kiállítás megtekinthető hétköznap (szombat kivételével) 11 órától 20 óráig, vasárnap 9-től 14 óráig.