Turista, 1968 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-01 / 10. szám
Miről írnak a turistalapok? Pillantás a világban Atlantis A mexikói rádió nap nap után bemondja, hogy meddig kell még várni az október 12-én kezdődő olimpiára. Azon a napon gyújtják meg az olimpiai lángot Mexico Cityben és megkezdődik a világ minden részéről odaérkező kiváló sportolók küzdelme. Mexikó fővárosa százezer olimpiai vendéget vár és jól felkészül a nem mindennapi feladat lebonyolítására. Világviszonylatban is szinte egyedülálló Mexico- City fejlődése. A városnak 19R7-ben még csak 3,3 millió lakosa volt, napjainkban viszont a lakosság száma már meghaladja a hétmilliót. Ez olyan arányú növekedés, amelyre eddig nem volt példa sehol a világon. De Mexico-City más szuperlativuszokkal is büszkélkedhet. A Zocalo-tér, ahol a festői szépségű, a XVI. századból származó barokk katedrális áll, a a legnagyobb tér a világon. Az Avenida del los Insurgentes, amit az 1910-es felkelésről neveztek el, 28 kilométert is meghaladó, méretével a világ leghosszabb utcája. Aki pedig eljut a Torre Latina Americana étterembe, az büszkén mondhatja, hogy Latin-Amerika legmagasabb épületében kóstolta meg a mexikóiak híres nemzeti italát, a tequilát. Nevezetes épület Mexico Cityben a Központi Egyetem is. Úgy mondják, hogy a latin-amerikai építőművészet remeke. Az alkotók itt megőrizték az ősi azték és maya kultúra emlékeit és ezt egyeztették a korszerűvel. Negyvenezer diák látogatja ezt az egyetemet, és bizony már szűkösen vannak. Persze Mexikó ezekben a napokban elsősorban az olimpiára készül és amikor megszületett a döntés, hogy az ország kapja meg a XIX. Olimpiai Játékok megrendezési jogát, a szükséges sportlétesítmények 80 százaléka már készen állt. Mexico-Cityben három modern futballstadion van, mindegyikben 90—110 ezer néző számára van hely. Az Azték Stadionnak az a külön érdekessége, hogy a nap forró sugarai, vagy az eső ellen mozgatható tetővel védi a látogatókat. Nem lesz gondja az egyszerű látogatónak sem, Mexico-Cityben 247 kényelmes szálloda várja a vendégeket, és ötven repülőtársaság készült fel arra, hogy a rengeteg látogatót Mexico-Citybe szállítsa. Gondoltak a nyelvi nehézségekre is, a hivatásos tolmácsokon kívül ötezer mexikói diák tanul szorgalmasan idegen nyelveket, hogy a nagy bábeli zűrzavarban majd segítséget nyújthassanak. A mexikói olimpia az előjelek szerint egyike lesz a legsikerültebb sporttalálkozóknak. Die Alpen CEYLON, INDIA GYÖNGYE „Ceylon a gyöngyszem India fülén” — mondja egy hindu közmondás. És mint a drágagyöngy a kagyló fájdalmas vergődéséből születik, ez a csodálatos trópusi sziget a földtörténeti ősidők kéregképző küzdelmeinek köszönheti létét. Talaja ősrégi, kambrium előtti kőzetekből áll, amelyre a sziget közepe táján üledékes pala és kristályos mészkő telepedett. A kerek formájú hegycsúcsok megmászása nem könnyű feladat, mert a sűrű trópusi növényzet akadályozza megközelítésüket. Sigiraya, Mihintala, Dambulla környékén a hegyekben, s a síkságon számos magában álló sziklatömb található, amelyek az őskultusz-helyekül szolgáltak. Az erdőkkel borított lejtők, főleg a csapadékban gazdag déli oldalon csodálatosan szépek. A fák számtalan faja él itt. Köztük az óriási Terminalia, Ceylonnak ez a tipikus faóriása, mely 50—60 méter magasra is megnő. Az erdők félhomályában orchideák nyílnak, a fák ágai között pedig vad kúszónövények teszik az utat járhatatlanná. A hágón át, kanyargós kocsiút vezet a Laxapanaduzzasztógát tava melletti Maskeliyába. E kicsi faluból lehet megmászni Ratnapura legmagasabb csúcsát, a 2240 m magas Sri-Padát, amelynek csúcsán a monda szerint Buddhának lábnyoma látható. A sziget legmagasabb csúcsa a 2526 m magas Pidurutallagala. Oldalában, 1000 m magasságban fekszik Nuvara-Eliya, magaslati gyógyhely. A hegyi tavak mellett teaültetvények, s elszórtan kisebb települések kandikálnak ki az erdő zöldjéből. A legszebb túrák egyike St. Andrews községtől vezet a Pidurutallagalára. Az út őserdőben vezet egy kiszáradt patakmederben. Ha egy ág reccsen, megdöbben a hegymászó: nem ül-e a fán leopárd, nem leselkednek-e kígyók valahol. Olykor egy majom is fölbukkan, különben csend uralkodik a zöld vadonban, színpompás vadtyúkok száguldoznak ide-oda, kúszó vadnövények, indák zárják el az utat, az átjutást késsel kell kikényszeríteni. A szigetnek e pontjáról több mint 240 kilométer messzeségbe nyílik kilátás. Délnyugaton az Adams Peak-re, tovább a Totupolára és Kirigalpottára a délkeleten távolban kéklő Kararapam-hegyekig, majd az UVa-hegységtől a Ben- Kandy-hegyvidékre és nyugaton a Hatton-fensíkon át egészen az Indiai-óceánig. Ebben a magasságban 4— 5 méter magas rododendron fák állnak, tele pompás sötétvörös virágokkal. Körülöttük lila rózsák, hegyi virágok és sárga senecio-bokrok. Délnek egy szép völgy, néhány kilométer után a Hakgala vad sziklafalába ütközik. A keleti lejtőn, 1800 méter tengerszint feletti magasságban van a világ egyik legszebb és legérdekesebb alpesi jellegű botanikus kertje. Továbbjutni innen fölfelé teljesen lehetetlen. Nemcsak a sziklafal vadsága állja a hegymászó előtt el az utat, ez a dzsungel hemzseg a leopárdoktól. Swiatomild Marx igyekezett, amikor csak lehetséges volt, a vasárnapot a családnak, mindenekelőtt a gyermekeknek szentelni. A szerény vasárnapi szórakozásoknak fénypontját képezték a kirándulások Hampstead Heath-be, egy annak idején nagyon kedvelt dombvidékre London határában. Gyakran részt vettek ezeken a kirándulásokon a család jóbarátai is. Egyik ezek közül, Wilhelm Liebknecht, később beszámolt arról, milyen vidám hangulatban töltötték ezeket a kirándulásokat: „Maga a menet leggyakrabban a következő sorrendben történt. Az előcsapatot én képeztem a két leánnyal , hol történeteket mesélve, hol szabad tornagyakorlatokat végezve, hol mezei virágokra vadászva ... Mögöttünk néhányan a barátok közül. Azután jött a hadsereg zöme: Marx a feleségével és valamelyik vasárnapi látogatóval, aki bizonyos érdeklődésre tarthatott számot. És ezek mögött Lenke a legéhesebb vendéggel, aki segített neki a kosarat cipelni. Ha nagyobb társaság volt jelen, ez megoszlott a különböző hadoszlopok között. Amikor eljutott a társaság a célhoz, letelepedtek, előszedték a magukkal hozott elemózsiát, azután pedig — miközben a gyermekek ugráltak és szaladgáltak — elkezdték olvasni a vasárnapi újságokat és egymással alaposan vitatkozni. „Azonban a kényelmes életbe változatosságot kellett belevinni és ilyenkor versenyfutást rendeztek, sőt némelykor egymással bírókra keltek, vagy kővel távdobást vagy egyéb sportot űztek. Egy vasárnapon felfedeztünk a közelben egy gesztenyefát. — Na nézzük, ki tudja a legtöbb gesztenyét lelőni — kiáltotta egyikünk. Hurrá, nekiláttunk az ostromnak. Mohr bolondos jókedvében volt, és a vadgesztenyelövés bizonyára nem volt a legerősebb oldala. Mindazonáltal fáradhatatlan volt — akárcsak mi valamennyien. A bombázás csak akkor ért véget, miután az utolsó gesztenyét vad diadalkiáltással földre kényszerítettük. Marx nyolc napig nem tudta a jobb karját mozgatni. Nekem sem ment jobban ... A hazavonulás más rendben ment végbe, mint a kivonulás. A gyermekek, miután belefáradtak a futkosásba, az utóvédet képezték Lenkével, aki a megürült kosárral és csomaggal könnyen mozgott és gondozásába vette őket. Rendszerint rázendítettünk egy dalra. Vagy a gyermekek adtak elő nekünk egy dalt és táncoltak is hozzá — ha a lábaik némileg újból erőre kaptak”. SZÁZEZER VENDÉGET VÁR AZ OLIMPIA VÁROSA... A MARX CSALÁD VASÁRNAPJA