Természettudományi Közlöny 1872 (4. évfolyam, 29-40. füzet)
1872-10-01 / 38. füzet
393 A JUNGFRAU MEGMÁSZÁSA: sziklán át a Faulberghez jutni, miután azonban egy fél órát e kísérletre fordítottam, a megfordulást tanácsosabbnak tartom. Végre a jégáron át a Faulberget is elértem s benső megelégedéssel fogyasztottam el kenyeremet és sajtomat s ürítettem ki poharamat sziklaüregeinek árnyékában. Kívánságom volt e napon a Jungfrau elősánczaihoz közel jutni, hogy láthassam, mily reménye lehetne a hegymászónak eredményhez, ha megkísértené e csúcsot egyedül megmászni. A kísérletet megtenni kétségtelenül lehetne, de az oly vakmerő volna, hogy józan ember arra bizonyosan nem vállalkoznék. Augusztus 6-án szerencsés voltam, Dr. Hornby és Philpotts urakhoz csatlakozhatni, kik Almer Christian és Bauener Christian vezetőikkel éppen a Jungfrau megmászására készültek. Délután 2 óra 15 perckor elhagytuk az Aeggischhornt s nem egészen 4 óra alatt a Faulberg barlangjaiban voltunk. A fenyőfatüz nemsokára ropogott, a vízzel telt üst kedélyesen bugyborékolt a láng fölött s így az estek hamar elkészülve, hamar felemésztetett. Egy ideig a jég a Jungfrau és Mönch mögött nagyon feketének s fenyegetőnek látszott . Lauterbrunnen erős eső alatt állott s a fergetegnek végső elágazásai a Jungfrau és Mönch csúcsait lepelbe burkolták. Déli irányban az ég tiszta volt, s az előjelek mind annyira kedvezőek voltak, hogy az éjszaki légkör rosz hangulatának helyenkénti kitörései meg nem zavarhattak. Mint a szenvedélynek heves kitörései, oly gyorsan tűntek el e fellegek is, s még mielőtt nyugalomra hajtottuk volna fejünket, már minden derült volt. A jég mindamellett nem volt egészen átlátszó s a csillagok egy ideig csak gyenge fénynyel sugároztak. Látszólagos kora ugyan nem volt észrevehető, de mégis valami, mi a csillagok világító erejét csökkentette. Lassanként a csillagok fénye élénkebbé vált, és pedig nem csak azért, mert a sötétség növekedett, hanem azért is, mert a jég annál inkább megtisztult, mennél inkább erősbödött az éjnek uralma. Ketten társaságunk köréből a felső barlangot használták, a vezetők a konyhában hevertek, a harmadik pedig az alsó kis barlangban feküdt. Csípőink s bordáink egész éjen át érezték a sziklának nyomását. Egyetlen takaróm elég volt ugyan arra, hogy a hideg fájdalmas érzetét visszatartsa, de elégtelen arra, hogy a meleg kellemes érzetét előidézze, s így az egész éjen át ébren hevertem, határozott gondolatok nélkül, s csak a csillagokra figyeltem a mint egymásután a hegycsúcsok fölött megjelentek. Éjjel 12 órakor a konyhából hallható zörej jelentette, hogy vezetőink ébren vannak, s Almer Christian nem sokára theához hívott. Felkeltünk, mindenikünk egy darab kenyeret evett s egy pohár theát öntött magába, s így 14-kor reggel teljesen felszerelve Természettudományi Közlöny, IV. kötet, 25