Természettudományi Közlöny 1920 (52. évfolyam, 731-754. füzet)
1920-07-01 – 08-15 / 743-746. füzet
202 mauritz béla gyarapodott, és különösen LOBKOWITZ JÁNOS herczeg viseltetett az ásványok iránt oly nagy vonzalommal, hogy a gyűjtemény egy részét, az ú. n. kis gyűjteményt, még utazásai alkalmával is magával hordozta. Megbecsülhetetlen tudományos értéket képvisel e gyűjtemény ; számos már régóta művelés alatt nem levő bánya ásványos kincseit foglalja magában. KRENNER a gyűjteményt személyesen hozta el a csehországi Bilinből. Arra, hogy milyen tömeget alkot e gyűjtemény, elég, ha megemlítjük, hogy 41,217 darabból áll, súlya 800 mázsát tett ki, szállítására 11 vagyon volt szükséges. KRENNER azonban nem elégedett meg a LOBKOWITZ-gyűjtemény megszerzésével. Csakhamar fölismerte, hogy nemzetünk egyik legnagyobb raeczénása, SEMSEY ANDOR, az ásványok csendes világa iránt milyen páratlan szeretettel érdeklődik. Ezt az érzelmet KRENNER nagy mértékben fokozta és ilyen módon négy évtizeden át SEMSEY ANDOR-ban a Magyar Nemzet Múzeum ásványtára olyan lelkes támogatóhoz jutott, amilyennel semmilyen más közintézményünk nem dicsekedhetik. A hetvenes évektől kezdve egészen az 1913. évig SEMSEY ANDOR az ásványtárat olyan anyagi támogatásban részesítette, hogy e gyűjtemény a világ hasonló múzeumai között a legelsők közé került, jóval több mint egy millió koronát áldozott a gyűjtemény fejlesztésére, vagyis olyan összeget, amely abban az időben nagyon is számottevő volt. Ma az ásványtár aranygyűjteménye talán egyedülálló, meteoritgyűjteményét pedig csak kevés más múlja felül. KRENNER JÓZSEF közéleti szereplése sokoldalú volt. Mint az ifjúság oktatója két évtizeden át előbb a József-műegyetemen, majd pedig több mint negyedszázadon át a tudományegyetemen működött. Előadását valami rendkívüli közvetetlenség jellemezte. A tanulni vágyó ifjúság minden szavából érezte, hogy az előadó tárgyának teljes birtokában van. Tudását nem burkolta misztikus lepelbe, hanem a legegyszerűbb, de legközvetetlenebb szavakkal adta át a hallgatóságnak. Szavai csodás elevenséggel vésődtek be a tanítványok emlékébe. Azok, akik oldalán mélyebben pillanthattak be a tudományba, meggyőződhettek arról, hogy kutatásaiban mennyire lelkiismeretes, mennyire óvatos volt. Tudományos vizsgálatainak eredményeivel sohasem sietett a nyilvánosság elé. Kész értekezései évekig feküdtek íróasztalának fiókjában. Újra és újra elővette őket, vizsgálatait többször megismételte , elhamarkodott kijelentéseket sohasem tett. Csak amikor eredményeiben föltétlen biztos volt, akkor állt a nyilvánosság elé. Ezzel a módszerrel el is érte, hogy adatai a mineralógusok körében úgy szerepelnek, mint a legmegbízhatóbbak. Értekezéseiben minden bőbeszédűséget került. Élőszóval folyton gáncsolta azokat, akik hosszúra nyújtott fecsegő munkákat írnak ; mindig azt hangoztatta, hogy aki biztos eredményeket kapott, azokat néhány szóval tudja elmondani. E kijelentéseit ő maga követte elsősorban. Értekezéseiben egyetlen fölösleges szó sincsen ; rövidség, határozottság jellemzi valamennyit. Tudományos kutatásaitegyrészt a régi hibás adatok helyesbítésére, másrészt pedig az új ásványfajok leírására fordította. Tudományos vitáiból mindig győztesen került ki. Elég, ha e helyen megemlítünk néhányat. BREITHAUPT és ROSE, a két világhírű, német mineralógus között hosszú vita folyt egy ehrenfriedensdorfi ércz körül. BREITHAUPT az érczet új ásványfajnak írta le és plinian-nak nevezte el . ROSE kétségbevonta BREITHAUPT adatainak helyességét. A vitát véglegesen KRENNER dönt