Természet Világa, 1971 (102. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
NAGY ISTVÁN GYÖRGY ŰRHAJÓZÁS - ŰRKUTATÁS A Hold kutatásában az utóbbi két esztendő folyamán ragyogó sikerek születtek. Tavaly üdvözöltük az első emberek megjelenését a szomszédos égitesten, most az űrautomatika rendkívüli eredményeit csodálja a világ: a Luna—16 önműködő rendszere talajmintákat vett a Holdon s ezeket rakétával a Földre juttatta, a Luna—17 pedig az első automatikus holdi terepjárót, a Lunohod— 1-et helyezte üzembe. A tanketka és a holdautók Nem új az a felismerés, hogy a Hold felderítésében előbb-utóbb helyet kapnak, sőt nélkülözhetetlenek lesznek az égitest felszínén mozgó közlekedési eszközök, a különféle holdjárművek. A holdkutatásban kialakult kétféle alapkoncepciónak megfelelően az amerikai holdjárműtervek általában utasszállító eszközökre, a szovjet elképzelések pedig tudományos felszerelést hordozó automatikus rendszerekre vonatkoztak. A legváltozatosabb megoldású ilyen holdautók képeivel találkozhattunk nemcsak a folyóiratok és könyvek lapjain, hanem az űrhajózási tárgyú filmeken is. A műszakilag reálisnak tekinthető, régebbi gondolatok közül elsősorban a Hlebcevics-féle tanketkát, azaz törpe tankot kell megemlíteni. Több mint másfél évtizeddel ezelőtt fejtette ki a szovjet mérnök elképzelését, amely szerint egy harckocsihoz hasonló lánctalpas, zárt járműben helyeznék el a holdi kutatásokat végző automatikus miniatűr laboratóriumot. A tanketkát — ugyanúgy, mint most a Lunohod—1-en valóra vált — Hlebcevics földi távirányítású vezetéssel képzelte el. Az amerikaiak az Apollo-terv megvalósításával párhuzamosan tervezték és fejlesztették holdautóikat. Nyilvánvaló, hogy a holdexpedíciók munkájában ezek a járművek igen értékes segítséget tudnának nyújtani. Lehetőséget adnának arra, hogy az emberek a Holdon leszállt űrhajójukat nagyobb távolságokra is elhagyhassák, s az égitestnek a leszállótértől messzebb fekvő vidékeit is felkereshessék. Jóllehet a Holdon a nehézségi gyorsulás a földinek egyhatoda, és így az ember testsúlya is hatodannyi, mint a Földön, mégis rendkívül nehéz lenne ott sok száz kilométeres távolságokat gyalogszerrel bejárni. Ha az utasszállító holdjármű zárt felépítménnyel készül, nem kell a rajta helyet foglaló embereknek űröltözéket viselniük, s így megfigyeléseiket — már amennyire lehet — kényelmesebben végezhetik. A jármű ráadásul egyes környezeti hatások, mindenekelőtt a káros sugárzások ellen is megvédi utasait. Az említett két alaptípuson, vagyis az űrhajós sofőr vezette felderítő holdautón és az automatikusan mozgó laboratóriumon kívül másfajta rendszerek is kialakíthatók. Az egyik amerikai terv a kétféle járművet egyesítené: a holdexpedíció néhány napos ott-tartózkodása idején egyik utasa vezetné, majd ezután valamelyik későbbi holdexpedícióig — amely ismét igénybe veszi a járművet— földi távirányítással az önműködő laboratórium szerepét töltené be. Vannak elképzelések az önjáró építőipari és földmunkagépek holdi változataira is, amelyek építmények szerelésére, talajegyengetésre, „holdmunkára” lennének alkalmasak. Az Apollo-programhoz kapcsolódó amerikai holdjármű-terveket meglehetősen nagy hírverés kísérte, főképpen a fejlesztéssel foglalkozó hatalmas monopol vállalatok részéről. Már 1964-ben a New York-i világkiállításon bemutatták több holdautó eredeti nagyságú modelljét. Azóta számos további típust építettek meg, közülük gépészmérnök. Budapest HOLDJÁRMŰVEK