Természet Világa, 1971 (102. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

NAGY ISTVÁN GYÖRGY ŰRHAJÓZÁS - ŰRKUTATÁS A Hold kutatásában az utóbbi két esztendő folyamán ragyogó sikerek születtek. Tavaly üdvözöltük az első emberek megjelenését a szomszédos égitesten, most az űrautomatika rendkívüli eredményeit csodálja a világ: a Luna—16 önműködő rendszere talajmintákat vett a Holdon s ezeket rakétával a Földre juttatta, a Luna—17 pedig az első automatikus holdi terepjárót, a Lunohod— 1-et helyezte üzembe. A tanketka és a holdautók Nem új az a felismerés, hogy a Hold felderítésében előbb-utóbb helyet kapnak, sőt nélkülözhetetlenek lesz­nek az égitest felszínén mozgó közlekedési eszközök, a különféle holdjárművek. A holdkutatásban kialakult kétféle alapkoncepciónak megfelelően az amerikai hold­­járműtervek általában utasszállító eszközökre, a szovjet elképzelések pedig tudományos felszerelést hordozó automatikus rendszerekre vonatkoztak. A legváltoza­tosabb megoldású ilyen holdautók képeivel találkozhat­tunk nemcsak a folyóiratok és könyvek lapjain, hanem az űrhajózási tárgyú filmeken is. A műszakilag reálisnak tekinthető, régebbi gondola­tok közül elsősorban a Hlebcevics-féle tanketkát, azaz törpe tankot kell megemlíteni. Több mint másfél évti­zeddel ezelőtt fejtette ki a szovjet mérnök elképzelését, amely szerint egy harckocsihoz hasonló lánctalpas, zárt járműben helyeznék el a holdi kutatásokat végző auto­matikus miniatűr laboratóriumot. A tanketkát — ugyan­úgy, mint most a Lunohod—1-en valóra vált — Hlebce­­vics földi távirányítású vezetéssel képzelte el. Az amerikaiak az Apollo-terv megvalósításával pár­huzamosan tervezték és fejlesztették holdautóikat. Nyil­vánvaló, hogy a holdexpedíciók munkájában ezek a jár­művek igen értékes segítséget tudnának nyújtani. Le­hetőséget adnának arra, hogy az emberek a Holdon le­szállt űrhajójukat nagyobb távolságokra is elhagyhassák, s az égitestnek a leszállótértől messzebb fekvő vidékeit is felkereshessék. Jóllehet a Holdon a nehézségi gyor­sulás a földinek egyhatoda, és így az ember testsúlya is hatodannyi, mint a Földön, mégis rendkívül nehéz lenne ott sok száz kilométeres távolságokat gyalogszerrel be­járni. Ha az utasszállító holdjármű zárt felépítménnyel készül, nem kell a rajta helyet foglaló embereknek űr­öltözéket viselniük, s így megfigyeléseiket — már amennyire lehet — kényelmesebben végezhetik. A jár­mű ráadásul egyes környezeti hatások, mindenekelőtt a káros sugárzások ellen is megvédi utasait. Az említett két alaptípuson, vagyis az űrhajós­ sofőr vezette felderítő holdautón és az automatikusan mozgó laboratóriumon kívül másfajta rendszerek is kialakít­hatók. Az egyik amerikai terv a kétféle járművet egye­sítené: a holdexpedíció néhány napos ott-tartózkodása idején egyik utasa vezetné, majd ezután valamelyik későbbi holdexpedícióig — amely ismét igénybe veszi a járművet­— földi távirányítással az önműködő labora­tórium szerepét töltené be. Vannak elképzelések az ön­járó építőipari és földmunkagépek holdi változataira is, amelyek építmények szerelésére, talajegyengetésre, „holdmunkára” lennének alkalmasak. Az Apollo-programhoz kapcsolódó amerikai holdjár­­mű-terveket meglehetősen nagy hírverés kísérte, főkép­pen a fejlesztéssel foglalkozó hatalmas monopol vállala­tok részéről. Már 1964-ben a New York-i világkiállítá­son bemutatták több holdautó eredeti nagyságú modell­jét. Azóta számos további típust építettek meg, közülük gépészmérnök. Budapest HOLDJÁRMŰVEK

Next