Természet Világa, 1998 (129. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
BIOTECHNOLÓGIA hogy az öszehasonlított fehérjék szerkezetét ismerjük, vagy hogy egy tökéletesen felismerhető motívumot*12 találjunk, így készíthetünk hibrid proteint. Ily módon kapcsolták össze pl. a Bacillus maceranstól származó B-glükanáz C-terminálisának szegmentjét és a Bacillus amyloliquefacienstől származó B-glükanáz N-terminális részét annak érdekében, hogy a hő- és savtoleranciát egyetlen fehérjébe párosítsák*13. Mint láthatjuk, a fehérjemérnökség igen komplex tudományág. Nem csupán az enzimek, hanem a protein alapú reagensek (pl. interferonok, humán növekedési faktor), ellenanyagok újratervezése is modern életünk követelménye. A gyógyászatban, az élelmiszeriparban, de az egyre halmozódó mérgező végtermékek bontásának környezetbarát megoldásában is nélkülözhetetlen a fehérjéket átalakító mérnöki munka. A SZÓSZEDET *1. folding ) szó szerint hajlítás, tekerés. Amíg a fehérje a transzlálódástól eljut a végső globuláris állapotig, jelentős konformációváltozáson, ‘hajlítgatáson' megy keresztül. Igen leegyszerűsítve úgy képzelhető el e folyamat, mintha egy hosszú, nyújtott fonalat valamilyen szabály szerint összegyúrnánk. *2. loop - hurok: A fehérjének azon jellegzetes szakasza, mely sem a hélixbe, sem predőbe nem rendeződik. *3. deléció = Egy bizonyos hosszúságú szakasz kitörlése a DNS-láncból. *4. inzerció = Egy bizonyos hosszúságú nukleotid szakasz beültetése a DNS-láncba. *5. szubsztitúció = Bizonyos bázisok kicserélődése. *6. primer = Azon rövid nukleinsavszakasz, melyről a replikáció kezdődik. *7. javító mechanizmus = Az élő sejtekben vannak olyan enzimek (endonukleáz, DNS-polimeráz, ligáz), melyek feladata részben a hibásan beépülő nukleotodik felismerése, kivágása, majd az immáron megfelelőre kicserélt nukleotid ‘beragasztása’. Ily módon csökkent az esélye, hogy esetleges súlyos következményekkel járó mutációk jelenjenek meg. *8. Cirkuláris Cikroizmus (CD) spektroszkópia olyan spektroszkópiai eljárás, amely segítségével az oldatban levő fehérje másodlagos szerkezetéről kaphatunk információkat. *9. A Nukleáris Mágneses Rezonancia (NMR) olyan spekroszkópiai eljárás, amellyel az oldaliban lévő kis méretű fehérjék másodlagos szerkezetére következtethetünk. *10. domén : egy fehérjemolekulán belül előforduló funkcionálisan és strukturálisan jól elkülöníthető alegységek. *11. motívum : Olyan tipikus peptidlánc-konformáció, mely a legkülönfélébb funkciójú fehérjékben megtalálható. *12. Olsen O., Borriss R., Simon O., Thomsen K. K.: Hybrid Bacillus (1-3, 1-4)-B-gluconases: Engineering Thermostable Enzymes by Construction of Hybrid Genes. Mol. Gen. Genet. 1991, 225: 177-185 *13. Levin, L. L., Kuret, J., Johnson, K. E., Powers, S., Michaels, T, Wigen, M., and Zoller, M. J. : A mutation in the catalytic subunit of cAMP-dependent protein kinase that disrupts regulation. Science 1988, 240: 68 Természettudományi Közlöny 129. évf. 3. füzet „A gazdagságot a természetben keresni fel: igazság és kötelesség. ” Zipser Keresztély András, 1847 „A magyar geológusok cselekedetei” Ez évben ünnepli a Magyarhoni Földtani Társulat fennállásának 150 éves jubileumát. A társulat Magyarország legrégibb tudományos egyesülete, s Európában az angol (Geological Society of London, 1807) és a francia (Société Geologique de France, 1830) mögött a harmadik helyet foglalja el. Folyóiratunk ez évi minden számában jelentkezünk egy rövid jegyzettel, mely a társulat másfél százados történetéből tallóz. Bemutat eseményeket, megismertet tagságával, törekvéseivel szervezetével, rendezvényeivel, kiadványaival, tudományos és gazdasági jelentőségével, kapcsolataival, epizódokat villant fel mindennapi életéből. S megismerhetjük azt a többre törekvést és tetterőt, mellyel tagsága minden nehézségen és válságon túl tudott, tud lendülni s biztosítja újabb időkre fennmaradását. Az első néhány év A társulat első közgyűlése után tagsága azonnal cselekedett: „megalakulása után mindjárt kiküldötte másodelnökét Kubinyi Ferencet és első titoknokát Kováts Gyulát a hegyaljai (földtani) képlet megvizsgálására, és ottan eszközlendő nagyobbszerű gyűjtések végett”. A vizsgálati anyag gyűjtése a földtani kutatások első lépése, ezért kezdték ezzel munkájukat Kubinyiék. E vizsgálati anyag a Föld szilárd kérgéből származó kőzet, ásvány és ősmaradvány. Ezek anyagából, ill. alakjából megfelelő módszerek segítségével következtethetünk létrejöttünk körülményeire, folyamataira, a belőlük kikerült ősmaradványokból az egykori élővilágra, annak fejlődésére. Kubinyi és Kováts hegyaljai gyűjtőútja sikeres volt: 2697 „idomított sziklapéldányt” (ez alatt a formára kalapált kőzetmaradványokat kell érteni) gyűjtöttek. Közte élethűen fennmaradt erdőbényei és tállyai ősnövénylenyomatokat. A tagság tettvágya később sem csökkent. A következő másfél évtizedben az ország szinte valamennyi táját felkeresték a „föltanász szakemberek. A legjobban kutatott terület a Hegyalja, Pest és Buda környéke, a nógrádi táj, a Közép-Tisza vidéke, a Bakony, a Balaton tája, Dorog-Esztergom, Velencei-hegység környéke volt, de sokat tanulmányozták a távolabbi Bihar-hegységet, a Bánát lelőhelyeit és jártak többek közt Máramarosban, Dévényújfalun, Szentmargitbányán is. Összehasonlító tanulmányok végett felkeresték Csehország, Németország, Belgium, Hollandia, Anglia és Franciaország számos táját és lelőhelyeit. Az alábbi idézetek pedig arról tanúskodnak, hogy eljutottak a tengeren túlra, távoli tájakra is. „Geológiai tekintetből Acapulco söble nevezetes azért, hogy itten egy nagy gránit képlet jelenik meg, melyet a mexikói államban eddigelé másutt föl nem fedeztek” - írta gr. Wass Samu 1850. évi mexikói útjáról szóló beszámolójában. Rosty Pálnak pedig a Popocatepetl megmászása is megadatott 1854-ben: „épen ma nyugtakor értem fel a meglehetős meredek kúpos hegyre, s kilátásom leírhatatlan szép volt.... A Popocatepetl árnyéka mint egy pyramis projectálta magát a tágas völgyben”. A begyűjtött anyagon végzett tudományos kutatások - ezek helyei többnyire az egyetemek és Magyar Nemzeti Múzeum voltak - eredményeiről szakgyűléseken számoltak be. A tagság nagy aktivitását jól jelzi, hogy az első 10 egynéhány év során 74 előadás hangzott el 11 szakember részéről. A tematika roppant változatos volt: ásványokról, kőzetekről, meteoritokról, gerinctelen és gerinces ősmaradványokról (utóbbiak közül a „Hornyolt Szarutlanócz” - nyelvújítás, ah - ősorrszarvúról értekezett Petényi Salamon János), új lehetőségekről, földtani térképekről, új szakkönyvekről stb. hangzott el előadás. Utóbbiakhoz kapcsolódva meg kell említeni a szakma minden újra való nyitottságának bizonyítékát. Schwarcz Gyula 1863. június 17-én ismerteti Lyellnek az az évben (1863) megjelent korszakos művét, a „The geological evidences of the Antiquity of man.”-t (Elgondolkodtató, hogyan jutott el a könyv ilyen gyorsan Schwarczhoz!) Az előadások közül többnek gazdasági indíttatása volt: érc- és barnakőszéntelepek, építő- és malomkövek, hévizek kutatása (Zsigmondy Vilmos margitszigeti artézi kútja!). S megjelenik egy új szakirány: ma úgy mondanánk, építésföldtan. Szabó József 1867. november 27-én beszámol az olaszországi Mont Cenis-i alagút fúrásáról, a munkálatokat vezető Kossuth Ferenc (Kossuth Lajos mérnök fia) által küldött kőtetek bemutatásával. Az előadások szélesebb körű megismertetésére a tudós férfiak 1856-ban megindítják a Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai c. kiadványt. Ennek közleményei a magyar tudományos földtan alapvető tanulmányai. A tanulmányok magyar nyelven jelentek meg, ami nemcsak a szakma és képviselői (bármily idegen hangzású nevük volt!) nemzeti elkötelezettségét, hanem hirdetését is jelenti (gondoljunk arra, hogy a németesítő törekvéseiről hírhedt Bach-korszakban vagyunk!) A „földtanászok” eleven kapcsolatokat tartottak számos hazai és külföldi tudományos intézménnyel. Az előbbire utal az 1863. június 17-i szakgyűlés jegyzőkönyvének bejegyzése, miszerint „Kubinyi Ferencz a magyar n. múzeumnak kedveskedik egy fényesített márványtáblával, melyen egy nagy ammonit látható”. Az utóbbira példa a felső-hassiai (Hessen) Nassau természettudományi társulatával, az aténai múzeummal (a világhírű pikermi ősgerinces lelőhelyről került néhány ősmaradvány innen gyűjteményeinkbe), vagy a „washingtoni Smithsonian féle instituttel” való kapcsolat. De intenzív és kiterjedt együttműködés volt a szakkönyvek és „földabroszok” cseréjét tekintve is, amit jól tanúsít a „Czanyuga József könyvtárnok úr” által évente közzétett, egyre gyarapodó könyvállomány jegyzéke is. Az egyre szaporodó és egyre jelentősebb tudományos eredmények azt bizonyítják, hogy a társulat jól működött. Ennek hatására tudományos, társadalmi és gazdasági támogatottsága nőtt. Jól mutatja ezt az, hogy az 1860-as évek végére a tudomány nagyságai (Brassay Sámuel, Eötvös József, Eötvös Loránd, Hantken Miksa, Hunfalvy János, Krenner József, Koch Antal, Péch Antal, Rómer Flóris, Zsigmondy Vilmos, hogy csak a legnevezetesebbeket említsük) mellett a közigazgatás illusztris személyiségeit, mint Marczibányi Antal főispán és Rottenbiller Lipót polgármester, valamint az ipari és bankvilág képviselőit (Dräsche Géza, Dräsche Henrik, Holtzpach András téglagyárosok, Gerenday Antal „márványgyáros” és báró Sina Simon bankár) is ott találjuk az 1867-re már 249 főre emelkedő tagság soraiban. Az 1867-es osztrák-magyar politikai kiegyezés a kapitalizmus nagyarányú fellendülésével esett egybe, s az ország társadalmi és gazdasági életében gyökeres változások történtek. A tudomány, benne a földtan is felértékelődött, s e momentum pozitív változásokat hozott a társulat életében is. KECSKEMÉTI TIBOR 135