Természet Világa, 1999 (130. évfolyam, 1-12. szám)
1999-02-01 / 2. szám
FÖLDTANI ÖRÖKSÉGÜNK kizárt, hogy a barlang dolomitjában megtalálható az az impakt (nagy meteor becsapódásából származó) nóm szferulaszint, amely a kanadai Manbugban óriás meteoritkráterrel hozható kapcsolatba. Ez a meteorbecsapódás 210 millió évvel ezelőtt történt, melynek következtében nagy mennyiségű kozmikus por és részecske került földünk légkörébe. A légáramlatokkal ezek a részecskék a föld legtávolabbi részére is eljuthattak. Leülepedve, ma a hajdanán képződött üledékes kőzetek különböző rétegeiben találhatjuk meg őket. Ennek megerősítése még további sokirányú vizsgálatot igényel. A Csatár-hegyi-barlangból gyűjtött minta az első ilyen célból megvizsgált barlangi kőzet. A Csatár-hegyi-barlang feltárásának folytatása, rendkívül fontos, hisz a barlang feltehetően sok újdonságot tartogathat még. Kis méretei ellenére már eddig is jelentős adatokkal szolgált, s remélhetőleg a további feltáró munka egyéb különlegességekre is derít fényt. Ahogy növekszik az ember, úgy változik egy-egy tájról, hegységről alkotott képe... Mindig más értékeket helyez előtérbe, vagy fedez fel, illetve gondokra, problémákra lesz figyelmes. Számtalan gyermekkori élmény fűz a tájhoz, de teljesen más szemmel látom ma! Az orgonabokrok mellett elhaladva - melyekről annyiszor szedtünk anyák napi csokrot - feltűnik a sok limlom, s egy-egy utca végén a konténerek mellett hatalmas kupac szemét, melyet szanaszét hord a szertelen bakonyi szél a Veszprémi-fennsíkon. Igazi várromként tekintettünk a kápolna melletti épületre is. Ma már tudom, hogy több mint százéves nyaraló. Egykor Pribék István József (1814—1898) kanonok építtette a szép nyaralót, s az év nagy részét is itt töltötte. E házat a 2. világháború után egy család mint tanácsi lakást lakta, de sajnos tüzelő hiányában a tetőgerendákat szedték le és tüzelték el. Ennek következtében a tetőzet beomlott, az épület romossá, lakhatatlanná vált. Ám a ház, bár romjaiban, de ma is áll, öreg falai stabilnak hatnak, vastagok, az ablakok alatt fehérre meszelt átlós díszítéssel (ez ma már sajnos csak az egyik ablak alatt látható), belül a boltívek precíz építészeti munkáról vallanak. A tágasnak tűnő pince lejárata aránylag ép. Kár érte, mert szép, gondozott volt kertjével, szőlőjével együtt, ahova az irgalmas nővérek, a „sveszterek” rendszeresen kijártak a diáklányokkal kirándulni, és a kerti munkálatokban segíteni. Ezekben az esetekben a kanonok úr misézett, illetve litániát tartott nekik a kis kápolnában. Telkéből már csak parányi rész veszi körül ugaron a romos házat, de a valahai telkét alul lezáró, jó pár száz méterre lévő, vörös kőkereszt még most is áll, melyet 1900- ban emeltek Szűz Mária tiszteletére. Ám a Csatár-hegy története jóval régebbre is visszanyúlik! Csatártól alig pár száz méterre őskori földvár nyomai vannak. Közvetlen környékén római edénycserép és vasszerszám került ki a földből. 997 körül egyes feltételezések szerint István ifjú fejedelem ezen a környéken mérhetett végzetes vereséget a lázadó Koppány seregeire. Talán a helység neve is e csatából eredeztethető. (A kápolna jobb oldali falfestménye is e dicső harcot örökíti meg.) Hivatalos iratokban 1082-ben említik először, 1240-ben feltételezhetően már jól működő püspöki gazdasági birtok volt. Egy 1637-es említés szerint: „elhagyott Csatár, puszta” arra következtethetünk, hogy a törökdúlás e tájon is súlyos károkat okozott. Újra életre majd csupán 1712-es években, a török kiűzése után kelhet. 1767-ben épült a várostól 4 km-re nyugatra az egykor szőlővel borított Csatár-hegyen a Csatári-kápolna. Fráter Nerbt Hilarius remete építette, miután 1764-ben engedélyt kapott Dravecz püspöki helynöktől arra, hogy a Csatár-hegyen lakhassák, és ott a hívektől alamizsnát gyűjtessen. Három évre rá az alamizsnákból elkezdett kápolna építését be is fejezte. Később a kápolna - mind a mai napig - búcsújáró hely lett. 1889-ben két farkast láttak a területen ólálkodni, melyek csupán egy-két csendes vérű embert ijesztettek meg, de senkit se bántottak, minthogy őket se bántotta senki. A 2. világháború után még laktak ott családok, majd a hetvenes évek elején minden átalakult. Városi nyaralók, pihenők, hobbikertek telkeivé osztották fel a területet, mely merőben új arculat, hangulat létrejöttét vonta maga után. Napjainkban az emberek számára egyre fontosabb a természet. Különösen megnőtt az erdők szerepe a fában-erdőben szegény Magyarországon. Ám az erdők összetett életközössége csak nagyon kevés helyen maradhatott érintetlen állapotban. Mi több, ezek az értékes területek sokszor nem csupán megváltoztak, igazodva az ember környezetéhez, de felelőtlen döntések nyomán, vagy pusztán tudatlanságból pótolhatatlan természeti kincsek károsultak, vagy tűntek el végleg. Mostanra talán kezdünk ráeszmélni, hogy ezt a Földet csupán kölcsönkaptuk, s hogy mit hagyunk belőle az utánunk következőknek, az rajtunk áll, vagy bukik! Sosincs késő felvállalni a felelősséget! Bár vannak veszteségek, melyeket már nem tudunk pótolni, de temérdek élő, létező kincs kiált gondoskodásért. S a segítségnyújtásnak nem csak a nagymérvű programok létrehozása és megvalósítása a módja. Egy átlagember is sok, számára apró dolgot tehet a természetért! „Úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” (Teréz anya) ig Szeretném megköszönni a pályázat megírásához kapott segítséget Schäfer Istvánnak, a Veszprémi Egyetem Barlangkutató Egyesület Vezetőjének és földrajztanáromnak, Simon Ágnes tanárnőnek. IRODALOM Barta Zoltán (1994, Vp.): Magas-Bakony TK Boroszlán tanösvény, KDT Természetvédelmi Igazgatóság Bontó Józsefné (1995, Vp.): A veszprémi csatár-hegyi búcsú, Sport Lap- és Könyvkiadó Fekete G. (1988, Bp.): Természetes növénytakaró. In.: Pécs M. (ed): Magyarország földrajza. Dunántúli-középhegység, Akadémia.Kiadó Futó János (1992, Zirc): Adatok a szentgáli Kő-lik barlang fejlődéstörténetéhez. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei Gyurmann Cs. (1991): A Bakonyi Barlangkutató Egyesület ’91. évi jelentése Jakucs P. (1971, Márkó): A Bakony-hegység földtani térképe - 20 000-es sorozat Keresztesi Béla (1971, Bp.): Magyar erdők (jóléti erdőgazdálkodás), Akadémia Kiadó, 1-432 Dr. Király Pál (1997, Bp.): Erdők a Bakonyban és a Balaton-felvidéken, FM Erdőrendezési szóig. Dr. Marián Miklós (1988, Zirc): A Bakony-hegység kétéltű- és hüllőfaunája. Bakonyi Természettudományi Múzeum Markó L. (1960): Beszámoló a Veszprémi barlangkutató csoport 1960. évi munkájáról. Karszt- és Barlangkutató Tár, (12) p. 583. Markó L. (1960): Új barlang nyílt meg a veszprémi Csatár-hegyen. Karszt és Barlangkutató táj (12) p. 321 Maucha László (1989, Bp.): Veszprém Csatár-hegyi vízszennyezés hatásvizsgálata és az ezzel kapcsolatos intézkedések kidolgozása Mészáros Gyula (1983, Bp.): Bakony-Balaton-felvidék útikalauz, Sport Lap- és Könyvkiadó Pécsi Mo. (1987, Bp.) (ed): Magyarország tájföldrajza, Dunántúli-középhegység, Akadémiai Kiadó Schäfer István (1993,1994,1995,1996,1997, Vp.): Jelentés a Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület ’93., ’94., ’95., ’96., ’97. évi munkájáról, kézirat Szentléleky T. (1960, Vp.): Csatár-hegyi leletmentés, Magyar N. Múzeum adattára. 1960/192. Vajkai A. (1960): Zsomboly a Csatár-hegyen. Közép-dunántúli Napló, 1960. máj. 24. Vértes L. (1960): Kiszállási jelentés. Magyar N. Múzeum adattár, 863-05-11-1960. Veszprém Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal (1994. február, Csopak): Talajtani szakvélemény Veszprém Csatár-hegy környezetkímélő Mezőgazdasági tevékenységéhez xx