Természet Világa, 2012 (143. évfolyam, 1-12. szám)
2012-07-01 / 7. szám
INTERJÚ Aki a saját árnyéka után futott és elérte! Beszélgetés K. Szűcs Ferenc geokémikussal 2006 augusztusában ismerkedtünk meg a pécsi HUNGEO-n, ahol előadást tartottál a kőolaj hajnaláról, aranykoráról és alkonyáról. Ebben számos olyan kérdést érintettél, ami érdekelhette a nagyközönséget, különösen a Természet Világa olvasóit. Az előadásból cikk lett, mely meg is jelent a lapban. Magyarországi tartózkodásod idején később többször is találkoztunk. Beszélgetéseink során egy érdekes, küzdelmes, kudarcokban és eredményekben gazdag életpálya nyílt meg előttem. Ez az életpálya sok olyan tanulsággal szolgál, mely szélesebb köröket is érdekelhet. Kezdjem azzal: az e-mail címed cumanus. A cumanus szó latinul kunt jelent. Nyilván valami közöd lehet a kunokhoz, ha ezt választottad elektronikus levelezésed jelének? S mit jelent a K betű vezetékneved előtt? - Latin nyelvtudásod nem homályosodott el. Valóban, a cumanus szót kun eredetem alapján választottam elektronikus postai címnek. A Nagykunságban születtem és a családfát a 2000-es években három szinten kutattam: az utolsó közeli rokon nagynéném által még őrzött régi családi fényképek és iratok; a Magyar Országos Levéltár Váci utcai Intézetében található anyakönyvi születési, házassági és elhalálozási adatok; valamint az amerikai National Geographic által indított, az egész világra kiterjedő DNS-vizsgálatok alapján, így derült ki, hogy ükapám a Nagykunság „fővárosából”, Karcagról költözött Kunmadarasra. Innen a megkülönböztető „K” betű a családnevem előtt. - Mondj valamit iskoláidról, kora ifjúságod történéseiről. - Kunmadarason születtem 1930. október 8-án, földműves családban. Az elemi iskolát ugyanott végeztem. A karcagi Református Nagykun (később „Állami”, majd három éve Nagykun Református) Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Szüleim korán elhaltak: édesapám 9, édesanyám 17 éves koromban. Egy kulákszármazást elítélő névtelen feljelentés miatt, habár eminens tanuló voltam, koholt vádak miatt, nem tudtam leérettségizni Karcagon. Egy kunmadarasi tanácselnök (aki ismerte édesapámat) javaslata alapján a budapesti Borászati Szakiskolában szervezett tanfolyamon szereztem tangazdaság könyvelői bizonyítványt és dolgoztam a Hortobágyi Állami Gazdaság Borzas részlegében mint vezető könyvelő. Gyermekkorom óta tanult ember akartam lenni. Mivel a Rákosi-korban nem engedtek továbbtanulni, megkíséreltem Nyugatra szökni. Az osztrák határon elfogtak és három év börtönre ítéltek, melynek nagy részét az úgynevezett „politikai” elítéltek számára kialakított oroszlányi szénbányában töltöttem mint rabbányász. Itt volt első érintkezésem a geológiával. 2009-ben a Debreceni Városi Bíróság megsemmisítette az ítéletet, s a Központi Igazságügyi Hivatal szerint: „Az Országgyűlés határozatainak szelle- l mében a Magyar Köztársaság Kormánya is megköveti Önt és hozzátartozóit a személyes szabadságot korlátozó jogtalan sérel- l meket okozó intézkedések miatt.” Szabadulásom után mint villanyszerelő dolgoztam Budapesten. Az érettségit csak 1956 után szereztem meg Ausztriában, Innsbruckban, mint magántanuló. - Ezek után érthető, hogy 1956 után úgy döntöttél, elhagyod az országot. Hová menekültél? Hogyan alakult az életutad az új, idegen környezetben? Hol és milyen tanulmányokat folytattál? - 1956 októbere után mint menekült Olaszországba kerültem (ahol édesapám tüzérként harcolt az első világháborúban). A Bolognai Egyetem eminens gimnáziumi eredményeim alapján megengedte, hogy beiratkozzam ideiglenesen az osztrák érettségi (Reisezeugnis) bemutatásáig. Később kellett általános felvételi vizsgát tennem, amikor már elég jól beszéltem olaszul. Az egyetem tandíjmentességet, ingyenes kollégiumi szállást és étkezést adott. Ez volt életem legkeményebb szakasza: készültem az értettségire és ugyanakkor látogattam az egyetemi kurzusokat. Itt gondoltam először arra, hogy a saját árnyékom után futok. Itt kell mély köszönetet mondanom néhai Kisfaludi-Dala Béla festőművésznek és olasz docens feleségének, akik fáradhatatlanul támogatták a bolognai magyar menekült egyetemi hallgatókat, köztük engem. Egyetemi tanulmányaimat a leggyorsabban be akartam fejezni - korom miatt is -, hogy minél hamarabb letelepedhessek és munkát vállaljak. A négy éves kötelező földtani kurzusok vizsgái után elkészítettem két tézist: „A fusulinák morfológiája, ökológiája és rétegtani eloszlása” és „A gránit kőzetek kormeghatározása K/Az arányok alapján”. Majd folytattam a doktori tanulmányokat. Sikerrel letettem a doktori szigorlatot és megkaptam a Dolomitok Recoaro zónáját geológiai kutatómunkára. A Bíráló Bizottság jóváhagyta a „Geológiai kutatások a Recoaro körzetben (Kis-Dolomitok)” című disszertációt és nyilvános vitára bocsátotta. Azt sikerrel megvédtem és megkaptam a földtani tudományok doktora (Dottore in Scienze Geologiche - ScD) fokozatot. Ezután már Amerikában, tanítási és kutatási munkám mellett PhD- tanulmányokat végeztem a Pittsburgi Egyetemen, földrajz és éghajlattan szakon. Talán a fiatalkori felsőfokú tanulmányok eltiltása ösztökélt arra, hogy még nyugdíjazásom után is szereztem egy PhD-fokozatot, tanulmányi utazások (nemzeti parkok etc.) szakterületen statisztika alkalmazásával a Clemson Egyetemen. Ez három és fél évet igényelt. A Ha Long-öbölben, Vietnamban (2012) Természettudományi Közlöny 143. évf. 7. füzet 303