Természet Világa, 2013 (144. évfolyam, 1-12. szám)
2013-12-01 / 12. szám
INTERJÚ mert alapvetően későn fekvő és későn kelő vagyok. Bár ez relatív, a reggel 9 óra a kezdésem, de utána akármeddig kitartok. Most közel száz emberért és családjukért érzem magam felelősnek, és az egész tihanyi intézményünkért, ingatlanunkért. Kéthektáros parkunk van, épületeink, 32 lakásunk, vendégházunk, konyhánk, saját Balatonpartunk, strandunk, vitorláskikötőnk. Reggelenként gondnokunkkal bejárunk mindent, és ha technikai gond adódik, orvosoljuk, a vendégházunkban a vendégsereg dolgait intézzük, és így tovább. Új feladatok ezek nekem, de üdítők a számomra! Szép és nemes feladat a tihanyi intézet gondját viselni, és a kollégákkal együtt dolgozni. - Az Ökológiai Kutatóközpont létrehozásával kellett változtatni az intézetben a kutatási irányokon? - Igen, jelentős irányváltás történt. A tihanyi intézetben működött/működik egy nagyon erős és nemzetközileg roppant rangos neurobiológiai részleg. Ugyan az emlősök idegsejtjeinek vizsgálatával számos kutató dolgozik világszerte, de tihanyi munkatársaim a vízi gerinctelen állatok (vízicsigák, kagylók) óriásneuronjain végzik kísérleteiket! Ezek a neuronok és ganglionok olyan nagyok, hogy viszonylag kis nagyítással, sztereomikroszkóppal is jól láthatók, könnyen preparálhatók, ugyanakkor mutatják az idegsejtek minden tulajdonságát. Nos, ennek a részlegnek a profilját volt szükséges némileg átirányítani a kémiai ökológia területére. Semmi gond, az élettani osztályunk módszerei tökéletesen alkalmazhatók az ökológia területén és megtermékenyítően hatnak rá. Arra törekszem, hogy ezt a kísérletes osztályt megőrizzem, és az ökológiai kutatások felé orientáljam. Impakt faktoros folyóirat, az Acta Biologica is kimegy az intézetből ezen a területen. — Mi az intézet legfontosabb kutatási területe? Nemzetközi kooperációban is dolgoztok? - Feladatunk az egész Pannon Ökorégió állóvizeinek sokrétű kutatása. Elsősorban a Balaton, a Kis-Balaton, a Fertő, a Velencei-tó, az összes szikes tavaink, az erdélyi és vajdasági különleges tavak, és ami adódik, mert a folyók és holtmedrek kutatásában is jártasak vagyunk. Szinte valamennyi jelentős európai, amerikai, ázsiai, ausztráliai kutatóintézetekkel kapcsolatban vagyunk. Szakértői tevékenységünkre pedig az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete rendszeresen igényt tart. - Mennyi időt tudsz manapság kutatással tölteni? - 2013 januárjától vezetem a tihanyi intézetet annak szellemében, ahogy nyolcvanhat év alatt kialakult, de az összevonások miatt energiám jó részét az Ökológiai Kutatóközpont egyesített intézeteinek öszszehangolása, a közös szabályzati rendszer, a közös működés kialakítása foglalja le. Kutatómunkám manapság kimerül a délelőtti végigrohanásomban a régi munkacsoportom laboratóriumaiban, egy ígéretes fiatal munkatárs bevezetésével a tudományba és a kéziratok csiszolásában. - Az oktatás is fontos az életedben: egyetemi tanár vagy a Szent István Egyetemen, vendégelőadó a Pannon, a Nyugat-magyarországi és a Debreceni Egyetemeken... - A 2000-es években közepén kezdett el izgatni az a gondolat többéves mélytengeri kutatásaim nyomán, hogy „mélytenger-biológia" kurzust kellene indítani. Ehhez habilitálni kellett, amelynek a tudományos teljesítmény vonatkozásában nem volt akadálya. Az MTA Doktora voltam, és korábban már oktattam a Debreceni Egyetemen, a Nyugat-magyarországi Egyetemen, és a Pannon Egyetemenen. Végül a Pannon Egyetemen habilitáltam 2003-ban. 2010-től a Szent István Egyetem (Gödöllő) Gazdaság- és Társadalomtudományi karán vagyok egyetemi tanár a Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézetében. Törzstagja vagyok az Enyedi György Regionális Tudományok Doktori Iskolának, és környezeti politikát tanítok Gödöllőn és Csíkszeredán. Tantárgyfelelősségem a Szent István Egyetemen az európai uniós tevékenységem folyománya, amikor az EU vízi környezetvédelmi politikáját alapoztuk meg. E mögött természetesen ott van a biológusi hivatástudat. - Izgalmasan hangzik a vízi környezetvédelmi politika ... - Széles azoknak a vízi élettereknek a skálája, még földrajzi viszonylatban is, amelyekben kutattam. De az életfolyamatok univerzálisak, és éppen az organizáció mikéntje izgalmas számomra egyedi és közösségi szinten olyan eltérő vízi környezetekben, mint a Lukács-kerti dísztó, a Balaton, a spanyol, az örmény és japán magas hegységi tavak, az Atlanti-óceán, az Antarktiszt körülvevő óceán, és a Csendes-óceán nagy mélységei. -Feleséged, Padisák Judit is hidrobiológus, együtt végeztetek az ELTE-n, és együtt kezdtetek az életet a Limnológián... Ma hol és milyen területen dolgozik? Gyermekeitek is kutatók, vagy ők teljesen más hivatást választottak maguknak? - Judit algológus, egyetemi tanár, a Pannon Egyetem Környezettudományi Intézetének igazgatója. Nagy érdemei vannak a kutatómunkában és a hazai limnológus utánpótlás képzésében is. Tavaly az MTA levelező tagjának jelölték. Marci fiunk hétéves korában úgy kapta meg első számítógépét, mint én hétévesen az akváriumot. Attól fogva számára a virtuális világ a vonzerő. Minden balatoni lehetőség, vitorlázás, versenyek, örömök dacára követte a maga műszaki-számítástechnikai vénáját. Mérnökként kezdetben Izlandon dolgozott, ma Budapesten vezeti saját vállalkozását. Franciska lányunk Pécsett járt egyetemre, majd azt megtoldva jelenleg az ELTE-n geográfus szakon szerzi második MSC diplomáját. Imádja a térinformatikát, a térképeket, a leképezést. A limnológus számára milyen volt idén a balatoni nyár? Az idén már a tavasz is örömmel töltötte el a tihanyi kutatókat. A Balaton ugyanis január és június között csodálatosan feltöltődött kristálytiszta esővízzel, ellentétben az előző évekkel, amikor nem volt elegendő csapadék. A Balaton vízminősége nyáron kiváló volt - július-augusztusban teltház volt a Balatonon. Reméljük, a jövő szezon is hasonló lesz, de egyelőre örüljünk annak, hogy napsütéses hosszú őszünk volt, de, hogy a telünk milyen lesz, majd meglátjuk. Az interjút készítette: KAPITÁNY KATALIN A SHINKAI-2000 tengeralattjáró a merülés előtti percekben, Csendes-óceán, 2002 Téli balatoni mintavétel, Tihany, 2012 Természettudományi Közlöny 144. évf. 12. füzet