Természet Világa, 2020 (151. évfolyam, 1-11. szám)

2020-02-01 / 2. szám

2020. FEBRUÁR IX . Ász inga egy olyan műszer, amelyik ingik Az emberiség múltja megismerése vagy csak pusztán nosztalgia miatt is kíváncsi a régi eseményekre, helyekre, történetekre. Vannak többnyire feleslegesnek tűnő tárgyaink, amiktől nincs szívünk megválni, őrizgetjük, örökítjük generációról generációra, s vannak nagyon fontos, s persze annak is látszó, az egész közösség számára meghatározó ipari, mezőgazdasági, művészeti alkotásaink. A tárgyak megőrzésére mindenhol létrehoztak és hoznak ma is múzeumokat. A Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium önmagában egy múzeum, bárhova megyek, nézek, a múlt néz velem szembe. S hogy éppen a fizikaszertár múltjára lettem kíváncsi, az a folyosói üvegvitrinben levő számomra ismeret­len funkciójú eszközöknek, a könyvtárban kiállított szoborszépségű galvanométernek, valamint a Fres­­nel-féle kettős tükörnek — a fizikaszertárba bekuk­kantva vettem észre — köszönhető. Interferencia kísérletekhez használták, sérült, mondta lelkesen a fizika tanárom. (Nahát, ez a gyerek önként jött ide?) Bizony, a tárgyak mindig nagy hatással vannak rám, főleg a maguk korában is meglepő, új, érdekes vagy furcsa tárgyak. Kötődésem a fizikához, mint tantárgyhoz elég sajátságos, de a kezdeti ellenér­zésemet elég hamar legyűrte a szertár, a téma kiis­merése, aminek végén egy érdekes „hűha" érzéssel álltam neki a dolgozatom összeállításának. Az unal­masnak tűnő fizika szertáros téma elég hamar egy érdekes, meglepő és számomra kimondottan össze­tett anyaggá állt össze. A megkapó, patinás réz és fa tárgyak, amelyek nagy része még ma is kifogástala­nul működik, a muzeális jellegű Nagykönyvtárba vezettek, hogy nyomozzak a szertár emlékei után. A gimnázium első 1864/65-ös nyomtatott értesítője hírt ad egy tánczvigalomról, melynek jövedelmét, ami 110 Ft, majd ha lesz önálló múzeum, ezt a ter­mészettudományi eszközök beszerzésére fogják for­dítani. Azt hiszem, ez a múzeum-szertár párhuzam, véglegesen megerősítette elhatározásomat. Igen, ha kell, átlapozom a gimnázium összes megjelent érte­sítőjét, összerakom a szertár történetét, s magam is létrehozok egy szertár-múzeumot. Az eredmény? Nos, ez a dolgozat és az, hogy a meg­maradt kísérleti eszközökből, valamint a leltárjegyzék, régi rajzok, katalógusok alapján rekonstruált rajzok­ból kiállítást fogok rendezni tanáraim segítségével, akiknek közreműködését szeretném megköszönni. A szertár valaha A fizika nem volt önálló tantárgy a XVIII. században, még a nagyobb iskolákban sem, a filozófia részeként tanították. A XIX. században, a szabadságharc leve­rése után a bécsi kormány 1850-ben Magyarországra is kiterjesztette az Ausztriában érvényes tanulmá­nyi rendet, az Entwurfot. A politika célja ugyan a nemzeti érzés elfojtása volt, de a szervezeti és mód­szertani előírások jótékony hatással voltak a kö­zépfokú oktatásunkra. A pontosan előírt tananyag, óraszám, tankönyv, s az ehhez szükséges felszerelés és eszközök következtében nagyobb teret kapott a matematika és a természettudományok. Önálló tantárgy lett a fizika, s mivel az előírt tankönyv kí­sérletekre hivatkozva közölte az ismereteket, fon­tossá vált az országban mindenütt a tananyaghoz illeszkedő fizikaszertár megalapítása. Nem volt ez másként a mi gimnáziumunkban sem. íme: „Osztán még nagyon óhajtandó, hogy mivel a re­álismeretek teszik korunk legnagyobb szükségét, minél előbb rendeltessenek meg fzözáldozattal is ter­mészetbeni eszközök, hogy az iskolából kikerülő ta­­noncok bámulással ne legyenek kénytelenek elárulni e téren ismeretlenségüket" — írta a gimnázium akkori igazgatója a könyvtárban megőrzött évkönyvben. 1855-ben vagyunk, mikor ezek a sorok íródnak. A fizika ekkor még igen-igen csak gyermekded formában van a diákjaink életében, ez oly fontos tárgynak csak a vázlatos ismertetése is csupán a nyelvtani osztályban szerepel, mint ipari technika. Valamelyest kárpótlást nyújt ezzel szemben, hogy a földrajz tantárgyat a természettani és a termé­szetrajzi oktatás alapismereteivel egészítették ki, így lett gyűjtőmedencéje a földrajz azoknak az is­mereteknek, melyek a mindennapi élet érzékelhető valóságára, a természettudományokra vonatkozik. Bár az akkori viszonyok között megfelelő szaktaná­rok és taneszközök hiányában „futóhomokra épített sátornak” tűnt a természettudományok tanításának

Next