Testnevelési Tanárok Közlönye, 1937 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 1-6. szám
IVÁNDY-IVÁNKOVITS KÁLMÁN miniszteri osztálytanácsos, a V. K. M. testnevelési osztályának helyettes főnöke született Budapesten, 1892-ben. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után került a vallás- és közoktatásügyi minisztérium fogalmazói karába. A háború első napjaiban, mint tartalékos zászlós vonult be és két évig a különböző frontokon szolgált. Legutóbb az olasz fronton és Görz elestekor olasz hadifogságba került, ahonnan 3*2 év után 1919. év végén tért haza és mint főhadnagy szerelt le. A sporttal kora ifjúságától nagy szeretettel foglalkozott, bár versenyző nem volt, a legtöbb sportágat gyakorlatilag is űzte. 1925. év januártól 1932. év júliusáig az Orsz. Testnev. Tanács titkára volt. 1932-ben visszahelyeztetett a minisztériumba és 1932 júliustól 1935 januárig Karafiáth, majd Hóman miniszterek mellett teljesített személyi szolgálatot, mely után a testnevelési ügyosztály helyettes főnöke lett. Igen tevékeny szakirodalmi működést fejtett ki, több kisebb cikk mellett 1928-ban megjelent úttörő munkája, a „Testnevelési jog“ címen. 1935-ben a „Testnevelésre vonatkozó jogszabályok gyűjteménye“. Ugyanebben az évben jelent meg „A magyar testnevelés fejlődése és szervezete“. Ez utóbbi munkája egy éven belül második kiadásban is megjelent, és hatezer példányban kelt el. Harctéri kitüntetéseken kívül tulajdonosa a Deutsche Olympia Ehrenorden I-fő osztályának. Újonnan megválasztott elnökünknek ez rövid életrajza. Nem akarunk a jövőt illetőleg jóslásokba bocsátkozni, majd a tények fogják megmutatni, hogy az egyesület választása, igen szerencsés volt. Ismerve elnökünknek komoly egyéniségét, a testnevelési tanári kar érdekében már eddig is kifejtett önzetlen munkaszeretetét, kiváló szervezőképességét, annyit előre jelezhetünk, hogy egyesületünk az ő megválasztásával új korszakba lépett. Évek folyamán alkalmunk volt megfigyelni, mily nagy szeretettel és megértéssel fordult mindenkor a testnevelési tanárok ügyei felé. Rövid, helyettes ügyosztályfőnöki működésével több ízben mutatta ki, hogy a testnevelési tanárok melegszívű barátja kíván lenni. Megválasztásával a komoly munkának kontúrjai kezdenek kibontakozni, melyre valljuk be, égetően nagy szüksége is van az egyesületünknek. Mert, sajnos, egyesületünk a háborút követő években nem tudott teljesen önmagára találni és nem fejtett ki szétforgácsolódása folytán olyan