Textilmunkás, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1976-11-01 / 11. szám
A törzsgárda tagja Gurányi Kálmánná a Könynyűipar és a Szakma Kiváló Dolgozója. Tőle megkérdeztem, nem vágyik-e kevesebb, könnyebb munkát igénylő munkahelyre? — 1954 óta vagyok az MPI- ben. Ez alatt az idő alatt sok feladatot kellett megoldanom. Mikor idekerültem, egyidőben kellett a szakmámba beletanulnom és három műszakban helytállnom, közben pedig otthon Erdőkertesen építkeztünk Aztán megszülettek a gyerekeim. Velük sem voltam sokáig otthon. Ez is elég problémás időszak volt — faluban óvoda, bölcsőde nem lévén — nehezen tudtam őket elhelyezni. A gondok ellenére azonban úgy érzem, munkámat jól végeztem. Szeretem a helyet, ahol vagyok, s a munkámat amit csinálok. Ha nem így lenne, már elmentem volna De itt voltam tanuló, itt szereztem szakmunkás bizonyítványt és itt lettem a párt tagja is. Mindezek a dolgok idekötnek. Ez a munkásnő hosszú évek óta végzi felelősségteljes, nehéz munkáját, s nem mindig a legkedvezőbb körülmények között. Azzal, hogy munkáját mindenkor lelkiismeretesen végzi, a helytállás szép példáját mutatja ASSZONYOK FÓRUMA LÁNYOK MÖDI 76 Kötényruha A téli hónapok közeledése fázós érzést vált ki belőlünk. A modellek hangulata nyárias, de alapanyguk, a vastag gyapjúszövet már télies. Színük: méregzöld, skót kockás váll- és zsebbetéttel (az elsőnél), drapp, piros tűzéssel a széleken, vastag kézikötött dohánybarna pulóverrel (a második). A harmadik variáció: sötétszürke alapon fehér tűcsíkos, laza kötésű sapka, pulóver, valamint a hosszú sál divatosan keresztbe fűzve derékon megkötve. A középső modellnél elöl végig húzózár van. A felső részen itt háromszög alakú, míg az utolsó modellnél négyszög alakú rátett zsebek vannak. A kézi kötött pulóver kabátok, nagy sapkával, hosszú sállal a téli divat slágerének ígérkeznek. Az ilyen összeállításokat szépen reprezentálták az őszi BNV-n a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár által kiállított darabok közül Sándor Eszter iparművész modelljei. CSER ANDOR Központi vezetőségünk tagja: Giperi Istvánné A kivarró szakmát — mert ez a művelet végre azon kevesek közé tartozik a textiliparban, amelyet szakmának becsülnek, s aszerint is fizetik — főként azok értékelik igazán, akik maguk is csinálták valaha. A végtelen szövetáradat szinte vibrál a szem előtt, s bizony nagyon kifinomult mozdulatokra, jó megfigyelőkészségre, s talán legfőképpen türelemre van szüksége annak, aki ezt a munkát választja. Győri Istvánné, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár kivarrónője, 1959-ben, amikor ide került, nem „választotta” ezt a mesterséget. Ez volt, ezt lehetett csinálni, s ő még örült, hogy egyáltalán megfelelő munkalehetőséghez jutott. Ma már szinte nevetségesnek tűnik, de akkoriban „protekció” kellett bejutni a gyárba. Most hiába várják az utánpótlást, s akik már „betanultak”, azok is elmennek ... Szóval, a kívánásnál tartottunk. A szövés után kerül a kivarrókhoz az anyag, kijavítják a legapróbb hibát is, tulajdonképpen úgy, mintha műstoppolást végeznének, legújabban már „csinoznak” is, kinoppozzák az anyagot, s a színeltéréseket is helyrehozzák. Első látásra bizony nagyon nehéznek tűnik mindez. Győriné azt mondja: „egy kicsit féltem is, hogy nem fog menni, de viszonylag hamar megtanultam. Négy hónap múlva már jutalombont kaptam, annyira elégedettek voltak a munkámmal”. Azóta is ezt csinálja. Megszokta, s meg is szerette. Őt is megkedvelték munkatársnői, az az 53 lányból, asszonyból összetevődött kollektíva, akik ma is hűséges dolgozói a kivarró üzemrésznek. — Valóban, már csak mi vagyunk itt, mi, törzsgárdatagok, nem akarom azt mondani, hogy öregek. Utánpótlást nem nagyon kapunk, alig akad fiatal, aki ide jelentkezne — mondja némi szomorúsággal Győriné. A kollektíva szeretete sok mindenben megnyilvánult már. Többek között abban, hogy először — 1968-ban — szakszervezeti bizalmivá választották meg, 1971-ben pedig műhelytitkárrá. Ezt a tisztségét ma is betölti. S emellett tavaly a Textilipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének és a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjává választották. Mindenki, aki szakszervezeti tisztséget vállal, tudja, mennyi mindennel fordulnak a dolgozótársak a bizalmihoz, a műhelytitkárhoz. Győrinének is nagyon széles „skálája” van a megoldandó nehézségekből. Még olyasmin is ő töri a fejét, hogyha nincs takarítónő, kik és hogyan hozzák rendbe az üzemrészt. S ő megy, továbbít, „intézkedik”, ha kell, felsőbb szintre viszi a dolgokat, de ennél is jobban szereti üzemen belül maga megoldani a gondokat. — Hálás feladat a köz érdekében tevékenykedni? Győriné mosolyog, és gondolkodik. Hogy hálás, az túlzás lenne, hiszen nagyon sok időt, energiát vesz igénybe. A munkaidő utáni értekezletek sora — vszt-, vszb-, szb-ülések — csak egy része a tennivalóknak. Viszont: — Sok-sok hónapi előkészítő munka után elkészült a kollektív szerződés, s tulajdonképpen most érzem, mennyire érdemes volt „törni” magunkat. Ebben az okmányban minden rendelkezésünkre álló lehetőséget belefoglaltunk, az itt leírtakban látom az értelmét mindannak, amit tettünk, mi „szakszervezetisek”. Győriné a kivarróban a Petőfi nevét viselő aranykoszorús brigád tagja. Nemcsak ez a tény, hanem saját önbecsülése és állandó tenniakarása, haladásvágya az „oka”, hogy 19 év után újra visszaült az iskolapadba. Érettségit szerez. S otthon várja öt éves kislánya és a háztartás... Dióhéjba sűrített életpálya. Mottója a munka és a szakma szeretete. És a már említett tennivágyás: valakiért, valami érdekében. Dolgozik, siet, tanul, értekezleten ül, jegyez, figyeli a véget nem érő szövetek legapróbb szálait. S amikor örömmel számolhat be újabb sikerekről, újabb eredményekről, amelyeket a gyárban dolgozók, főként a nők érdekében megvalósítottak, akkor elgondolkodik azon, hogy vajon a fiatalok miért nem szeretik annyira ezt a gyárat, a szakmát, mint ők ott a kivarróban... Hogy miért jönnek naponta a munkakönyvükkel az asszonyok, akik lánykorukban kerültek ide, a gyár kitaníttatta őket, fizette a gyermekgondozási segélyt, s most új állás után néznek, ami talán nem is lesz se jobb, se könnyebb, mint ez volt... S hogy van-e egyáltalán valami a világon, amit adhatna nekik a gyár, ha ők maguk nem érzik annak a paragrafusnak az értelmét, amely szerint nálunk a munka jog és kötelesség is egyben?... R.NCZ JUDIT ! Az orvos ajánlja: Ha változik az időjárás... „Szép időnk van!” mondták az emberek egymásnak, ha más témájuk nem akadt. Mostanában viszont külön témát ad az időjárás. Beszélünk róla vidéken, városokban. Figyeljük a felhőket, a száraz meleget, a hirtelen változást. Vajon miért? Akarva-akaratlanul befolyásolja életünket, sokféleképpen. Ha ragyogó, szép időnk van, kedves, jó hangulatunkban nagyobb az alkotó kedvünk, a gyárban magasabb a teljesítményünk, otthoni dolgainkkal is jól haladunk előre. Borús, rossz időben morcosabbak vagyunk egymáshoz, barátságtalanabbak, munkánkon is meglátszik, hogy nem úgy megy, ahogy szerettük volna. Sok embert befolyásol a szél. Az idegesek nem tudnak aludni, a nappalok is nyugtalanok. A frontátvonulásokat az egészséges ember is sokszor megsínyli, de a szív- és érbetegek, a tüdőbetegek, az idegbetegek kimondottan reagálnak rá. Most, hogy a természet is fordul, a nyárból ősz, és hamarosan tél lesz, mit tehetünk, hogy szervezetünk ne legyen függvénye az időjárásnak? ★ Először is ismerni kell saját magunkat. Aki nehezen bírja a változásokat, beszélje meg orvosával a teendőket. Megfelelő orvosi tanács után ne sajnáljon időben bevenni egy fájdalomcsillapítót fejfájására. Gondoskodjon arról, hogy a nyugtatót időben használja, és az éjszakai pihenéséről is. A betegek pontosan tartsák be az orvos utasításait, esetleg sűrűbben menjenek vizsgálatokra. Közérzetünket és egészségünket egyaránt befolyásolja a helyes, a változó időjárásnak megfelelő öltözködés is. Mostanában naponta is sokat változik az időjárás. A változó időjárásban a nők harisnya nélkül ne járjanak! Mivel lábról lehet „megfázni”, a jó cipő kiválasztása legalább olyan fontos. Legyen mindig a táskánkban esernyő, esőköpeny is, hogy az átázott ruha, a sízaladás együttesen kiadós tüdőgyulladást ne eredményezzen. ★ Télen is ajánlom a réteges öltözködést. Napjaink divatja nagyon egészséges minden korosztály számára. Biztosítja a réteges és egyben divatos öltözködést. A pólóingek, blúzok, huzatruhák, huzatpulóverek, mellényes összeállítások, kötött holmik biztosítják számunkra a hőmérséklethez való alkalmazkodást. A nadrágviselet praktikussága miatt tartja magát a divatban és szalonképes benne bárhol mindenki. A téli cipők fontosságáról ne feledkezzünk meg! Ne vegyünk szűk cipőt, a talp legyen vastag, a nedvességet ne eressze át. Fontos, hogy munkahelyünkön ruhát is, cipőt is tudjunk váltani. Még fontosabb azonban, hogy a szövődés, fonodás klímához öltözködve, ne szaladjunk át az udvaron a büfébe, üzemorvosi rendelőbe... esőben, fagyban. ★ A téli táplálkozásról: az időjárás táplálkozásunkat is befolyásolja. Az idei időjárás után várható, hogy zökkenők lesznek az ellátásban. Mi, háziasszonyok és anyák ne vegyük sorscsapásnak a nehézségeket. Jó és tápláló étrendet tudunk összeállítani, ha gondolkozunk, esetleg táplálkozási szokásváltozást vezetünk be. Részesítsük előnybe a főzelékeket, a hideg- és meleg salátákat, amelyeket fő fogásként is tálalhatunk. A konzervgyárak termékeit változatosabban használhatjuk fel. Vitamin szükségleteinkről is gondoskodhatunk gyümölcs, déligyümölcs fogyasztással, nyers savanyú káposztával, csipkebogyó teával. A tél vége felé orvosunkkal megbeszélve mesterségesen előállított vitaminok is szóba jöhetnek. Ne feledkezzenek el a háziasszonyok arról, hogy a káposztát igen sokféleképpen, változatosan iktathatjuk be étrendünkbe, és az a jó emésztést elősegíti. ★ Emlékeztetni szeretném Olvasóimat arra, hogy a téli ünnepek, a disznótorok, a magyaros konyha és táplálkozási szokások nem tesznek mindig jót a gyomornak, az epehólyagnak és testsúlyunknak sem. A mértékletesség és étrendi változatosság nem fog megártani! Biztosan jót tesz viszont, ha az esőtől, széltől, hótól nem ijedünk meg és nem húzódunk be a meleg szobába, egyedüli szórakozásként a televízió elé. Kellően, okosan táplálkozva, rétegesen öltözködve, jó meleg cipőben nekivághatunk a gyalogsétáknak. A városok füstjét a ködös idő kellemetlenné teszi. Hasznosabb a séta, ha tiszta levegőben végezzük. Hét végén érdemes nagyobb kirándulásokat tenni, esetleg kis utazással. Tehát ősszel is, télen is helyesen öltözködve, jól táplálkozva, sok mozgással segítsük saját magunk és családunk egészségét DR. HOJCSKA MÁRIA ellenőrző főorvos 1976. NOVEMBER 1 TEmI»KIVKAS 7 Hűséggel A Magyar Pamutiparban, a fonó II-ben régi gépek mellett dolgoznak a fonónők. Egy gyűrűsfonónőt megkérdeztem, nem kívánkozik-e csöndesebb, kevesebb állást gyaloglást kívánó munkahelyre. Helembai Teréz kellemes beszélgetőpartner, humorosan mondja: — A mi gépeinket itt a fonó II-ben éppen csak karbantartják, hogy el ne ijesszenek minket — de nyomban hozzáteszi —, ennek ellenére nem mennék el innen, hiszen jól érzem itt magam, ezt a munkát, munkahelyet szoktam meg, s biztos vagyok benne, hogy nem csak én érzek így. A jó munkahelyi légkörön kívül engem egyébként más is idefűz. 1957-ben, mikor el akartam menni dolgozni, még a gyári munkához is protekció kellett Ismerősök ígérgettek, hogy elhelyeznek az Izzóban, a Habselyem Kötöttárugyárban, de valahogy mindig mást vettek fel helyettem. Elhatároztam, nem fogok senkinek könyörögni, s mivel Dunakeszin laktunk, felültem a kerékpárra, és bejöttem Pestre. És ahol először kopogtattam — itt a Magyar Pamutiparban — felvettek. Egyből a fonó II-be kerültem, s nem bántam meg. Az itt töltött idő és a megbecsülés a fonó II-höz köt Textiltörténeti előadás A Pamutnyomóipari Vállalat központjában textiltörténeti előadássorozat kezdődött, amelyet a TIT Történelmi Szakosztálya, a Goldberger Textilnyomógyár Kultúrháza, valamint a Pamutnyomóipari Vállalat Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa és KISZ- szervezete rendez. Az első előadás témája: „A textilipar kialakulása Magyarországon a XIX. század közepéig.”