Theologiai Szemle, 2010 (53. új évfolyam, 1-4. szám)
2010 / Különszám - ÖKUMENIKUS SZEMLE - A nemzetközi ökumené aktuális eseményei - Az összorthodox zsinatelőkészítő folyamat fontosabb eredményei
Ismervén a Szentlelket, aki akarata szerint munkálkodik a világban és ezáltal megőrzi a teremtést és hiteles életet hoz arra hívattunk, hogy az együttérzésnek és a gyógyításnak olyan missziós közössége legyünk, amelyben fiatalok férfiak és asszonyok egyaránt részt vehetnek és igazságosan osztoznak a hatalomban és a felelősségben... - A világot és az egyházat zavaró aszimmetriák és hatalmi kiegyensúlyozatlanságok által megzavarva arra hívattunk, hogy a bűnbánatban, a hatalmi rendszerek megkérdőjelezésében és a hatalmi struktúrák elszámoltathatóságában legyünk Krisztus testének tagjai. Tegyük ezt annak tudatában, hogy Isten ellenáll a gőgösnek, Krisztus befogadja és megerősíti a szegényt, a Szentlélek ereje pedig a sebezhetőségükben nyilatkozik meg... - Megerősítve missziónk bibliai alapvetését és nagyra értékelve az apostolok, mártírok bizonyságtételét arra hívattunk, hogy az evangélium kifejezésének örömével jelenjünk meg a világ nemzetei között. Örömmel fogadjuk a megújulásnak azt az élményét, amelyet a migrációs és missziós mozgalmak okoznak minden irányba... - Elismervén annak szükségét, hogy a vezetők új generációja jöjjön létre a hiteles misszióra a 21. században arra hívattunk, hogy a teológiai oktatás új formáiban is együtt dolgozzunk. Mivel mindannyian Isten képére teremtettünk ez az erőfeszítés rá fog mutatni egymás karizmáira s inspirálni fog bennünket arra, hogy hitben és megértésben növekedjünk s a világ forrásait méltányosan osszuk el... - Hallván Jézus missziói parancsát, hogy tegyünk tanítványokká szegényeket, gazdagokat, marginalizáltakat, elfelejtetteket, hatalommal bírókat, fogyatékosokat, ifjakat és véneket arra hívattunk, mint a hit közössége, hogy küldetésünket minden irányból és minden irányba betöltsük. Örömmel halljuk a hívást, hogy tegyünk bizonyságot szóban és tettekben, utcán, mezőkön, hivatalokban, iskolákban, s ezzel ajánljunk megbékélést, mutassunk szeretetet, kegyelmet és igazságot. Emlékezve Jézusra, a nagy lakoma házigazdájára és elkötelezve magunkat arra az egységre, amelyben Ő élt és imádkozott arra hívattunk, hogy folyamatosan együtt dolgozzunk akár egymásnak ellentmondó témakörökben is, annak érdekében, hogy közös látomásra jussunk. Arra hívattunk, hogy üdvözöljük egymást különbözőségünkben. Hogy megerősítsük tagságunkat a keresztség által Krisztus egyetlen testében és elismerjük a kölcsönösségre, partnerségre és együttműködésre vonatkozó szükségünket. Emlékezvén Jézus bizonyságtevő és szolgálatot tevő életére hisszük, hogy arra hívattunk, hogy ezt az utat a Szentlélek által örömmel, lelkesen, felkenten, elküldötten és felhatalmazottan végezzük. Amint Krisztus dicsőségben való eljövetelére tekintünk átéljük a jelen valóságát a Szentlélek által és mindenkit meghívunk, hogy csatlakozzék hozzánk amint mi részt veszünk Isten szeretetének átalakító és megbékítő missziójában, amely az egész teremtésre vonatkozik. Az összortodox zsinatelőkészítő folyamat fontosabb eredményei 2009. június 7-én, a Szent Háromság ünnepén Szent Liturgia megünneplésével kezdte meg Chambésyben, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus svájci Ortodox Központjában munkáját a IV. Összortodox Zsinatelőkészítő Tanácskozás. A tanácskozás célja, hogy folytassa a Keleti Ortodox Egyház Szent és Nagy Zsinatának előkészítését. Ez a folyamat a 60-as években kezdődött és három előkészítő tanácskozási ciklust tartottak 1976- ban, 1982-ben és 1986-ban. A következő tanácskozási ciklus összehívásáról az Ortodox Helyi Egyházak elöljárói 2008. októberében döntöttek Konstantinápolyban. Az érdemi munka június 8-án kezdődött Ioannisz pergamoni metropolita (Konstantinápolyi Patriarchátus) elnökletével. A tanácskozás témája az ortodox diaszpóra kánoni helyzetének rendezése volt. Jelenleg az ortodox világban nem létezik egységes álláspont a diaszpóra életének kánoni kérdéseivel kapcsolatban. A Tanácskozás elismerte, hogy az ortodox diaszpóra (vagyis a Helyi Ortodox Egyházak hagyományos határain kívül élő ortodox hívők) kánoni helyzetének problémáját az Ortodox Egyház ekléziológiai, kánoni hagyománya és gyakorlata alapján kell rendezni. A delegációk úgy döntöttek, hogy a Helyi Egyházak elöljárói által meghatározott további témákat, az autokefalitás adományozásának, vagy a diptichonban betöltött hely sorrendjének kérdését a későbbi tanácskozásokon fogják megtárgyalni. A Tanácskozás elhatározta, hogy a világ számos régiójában püspöki gyűléseket kell létrehozni, amelynek tagja lenne minden, az adott területen joghatósággal rendelkező kanonikus ortodox püspök. Az ortodox diaszpórában működő püspöki konferenciák tevékenysége az Ortodox Egyház egységének felmutatására és erősítésére, az adott terület ortodox lakosságának közös lelkipásztori ellátására és a nem ortodox világ előtti közös tanúságtételre kell irányulnia. A püspöki konferenciák terület szerinti beosztását a következőképpen határozták meg: I. Észak- és Közép-Amerika, II. Dél-Amerika, III. Ausztrália, Új-Zéland és Óceánia, IV. Nagy-Britannia és Írország, V. Franciaország, VI. Belgium, Hollandia és Luxemburg, VII. Ausztria, VIII. Olaszország és Málta, IX. Svájc és Lichtenstein, X. Németország, XI. Skandináv országok (Finnországot kivéve), XII. Spanyolország és Portugália. Érdekes, hogy e diaszpóra besorolásból Magyarország valahogy kimaradt. 61