Tiszatáj, 1993 (47. évfolyam, 1-12. szám
1993 / 11. szám - Sütő András: Az ugató madár (Magyarok három felvonásban)
33 1993. november BOLOND (kissé az urak és a hölgyek fölé magasodva kezd szavalni. Aztán valahányszor újból megszólal, mind magasabbról, végül egy asztalról harsogja a verseket): Láttátok már? Láttátok már a hazatérő gólyákat? Olvastátok a költő sorait? Az örömből fájdalomba hanyatló szavait? Ne maradj Erdélyben, fordulj vissza dél szigetjére, jó gólyamadár! Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van, s megdermedett. Ne járj a mezőn, temető van ott; Ne menj a tóra, vértől áradott; Toronytetőkön nézvén nyughelyes, Tüzes üszőkbe léphetsz, úgy lehet. (Ének, zene.) Vásárhelyi kert alatt, kert alatt, Rézsarkantyúm ott maradt, ott maradt, Eredj babám, keresd meg, fejhaj, keresdmeg, Ha megleled, pengesd meg, pengesd meg. BOLOND: Ti szóltatok, s megint én! Csak vissza, vissza! dél szigetre vár. Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. Neked két hazát adott végzeted. Nekünk csak egy volt! az is elveszett! AZ ASSZONYOK: Nekünk csak egy volt! az is elveszett! FÉRFIAK: Nekünk csak egy volt! az is elveszett! SZENTGYÖRGYI: Hatalmas Úristen! Mért tetted ezt velünk? ASSZONYOK (éneklik): Jaj Istenem, ki vesz ki, hej de ki vesz ki? Sajnál-e még engemet valaki? Sajnál-e még? Sajnál-e még? (A teremnek más-más pontjáról hangzik a dalfoszlány: Sajnál-e még? - majd együttes, közös akkordban: „...engemet valaki?") BOLOND: Repülj, repülj és délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk,veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! ASSZONYOK: Mondd meg nekik, hogypusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! PETENCZEL: Gróf Rhédey Claudia és gróf Bodor Lajos Péter nem tudja, hogy pusztulunk, veszünk? Csigaházba húzódva nem félnek ők attól, hogy magukra maradnak? Mire kibújnak onnan, nem lesz már sehol sem az ország! Sehol a nemzet! MINDNYÁJAN (ének): Jaj Istenem, ki vesz ki, hej de ki vesz ki? Sajnál-e még engemet valaki? SZENTGYÖRGYI: Nem engemet! Nem tégedet! Hanem bennünket! FÉRFIAK (ének): Sajnál-e még bennünketvalaki? Sajnál-e még bennünket valaki? Sajnál-e még bennünket valaki? BOLOND: Csak vissza, vissza! Dél szigetje Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. MINDNYÁJAN: Neked két hazát adott Tizenharmadik jelenet [vár; [végzeted; Nekünk csak egy volt! az is elveszett! NÉMETH: Nekünk csak egy volt! az is elveszett! MIKES: Nekünk csak egy volt! az is elveszett! SZENTGYÖRGYI: Nekünk csak egy volt! az is elveszett! NEUMANN: Sem győzelem, sem vereség nem örökké tartó! Egyedül az Isten örökkévaló! DÓZSA: De ha lenne még reményünk, hallja ezt az Úristen odafönt? Hallja szavunkat odafönt az Isten? BOLOND: Üzenjük a gólyamadárral minden bujdosó magyarnak: Ha hallanád szavam, tudom mit értenél: / Szívet cseréljen az, aki hazát cserél! UJFALUSSYNÉ: Szívet cseréljen az, aki hazát cserél! MIKES: Lelket cseréljen az, aki hazát cserél! SZENTGYÖRGYI: Szívet-lelket cseréljen az, aki hazát cserél! (Erős, egységes éneklés rövid ideig. A városból puskalövések hallatszanak. Fokozatosan beáll a csönd. Ajtódöngetés, majd belép Ujfalussy két pap kíséretében.) Ujfalussy, Enyedi, Bercsényi és előbbiek. UJFALUSSY: Nem lehettem köztetek, üzentem, hogy baj van. Csendőrségnek, hóhér