Tiszatáj, 2010 (64. évfolyam, 1-12. szám
2010 / 2. szám - Juhász Ferenc: Gólyák a Hortobágyon (vers)
tiszatáj tükröződik az ősvilág minden virága, láza, tükröződnek az ősmítoszok, regék, őslegendák, a Kalevala és más mítoszok, eposzi őstüzek lobogása és csodaszava most az én szavam, vég-verse ajkamon hegedül: „Urak, a dalnak vége van.” Ezen a túlvilági fénytalajon, lángolás-úton, ég-mezőn nincs bagoly, denevér, imádkozó sáska, se gémeskút ahogy a fiatal Arany János írta: „Óriás szúnyognak képzelné valaki, Mely az öreg földnek vérit most szívja ki!” Csak fényköd, köd-lovak, köd-szekér, köd-kocsis csillagkalapban. És ül Fazekas Mihály Főhadnagy Úr, mint egy fénykristály-szobor, jobb hóna alatt aranycsőrű bárányfelhő és hátul a szekérsaroglyában vastag, kövér száraz széna-üstben, mint egy barna selyemszálkaszövet díványon Rózsavölgyi Márk, mellére szorított feketesárga hegedűvel, húr-foszlatag öreg vonóval, s térdein keresztben az idővén vándorbot, és elől, a kocsis mögött Professzor Hatvani István, a Szent Tudós, kinyújtott jobb tenyerében nagy, fortyogó-gyomrú, füstölgő kéményű üveglombik, kinyújtott bal tenyerében, a redővonalkuszaság rózsatérben ujjai közé szorított vastag pipetta jobb füle mögé vékony üvegpálca szorítva, odatűzve, mint egy hőmérő, mint kőműves apám, asztalos sógorom jobb füle mögé a vastag ceruza falazáskor, gyaluláskor és Rózsavölgyi Márk csizmája rongyos és szakadt, és lukas a nagyujjbütyköknél, bicskával kivágott kisablak a bőrön, mint anyám cipője, és szakálla, mint a csillagbozontaranypetty éjszaka és Professzor Hatvani István tenyerében forr, füstöl az üveghólyag, mint a mozdonytestben a tűz, a gőz, mintha tenyerében kis mécses, borszeszláng-üstöcske égne, csillagtűs, tudat-tűz, ül az Albert Einstein előképe tündértudós és szemeiből fekete kürtökkel Isten trombitál. Sátán űző szent hangostorok lógnak és sikoltoznak, mint a Menyország-védelem angyalkoszorúi, és háttal a menetnek, háttal a láng szekér-vonulásnak ül Csokonai Vitéz Mihály, arca, mint a gyertyaláng, a folyékony sárga tűz, sárga hőszirom-tulipánban fekete száron piros hőszív, vörös hőlevél és oldalt a lángkehely szélein jobbra és balra fölfelé toluló és szökőkútként fölfele csobogó hőszálkák, láng-szilánkok és Csokonai jobb kezében fekete tulipán, mint rózsaszín sírból kinőtt fekete tulipán, a sírföldön átnőtt halál fekete szíve, és Csokonai zsebkendője vérfoltos rongycsomó, gyűrt véres vászonkönyv, mint tüdővérzéses apám zsebkendője, ha vért köhögött a konyhaszéken, a sparheid-tűz mellett hosszú gatyában, kékcsíkos ingben ülve. És ott ült még a Látomás-Szekéren, mint máglyán-megégetés előtti rettenetében Giordano Bruno, eposzom hőse Isten-tükör, ott ült a cingárfekete Petőfi Sándor, mint egy