Tiszatáj, 2012 (66. évfolyam, 1-12. szám

2012 / 1. szám - PÁRHUZAMOS ÖRÖKSÉGEK - XVII. JAK TANULMÁNYI NAPOK - Kálmán C. György: A magyar avantgárd emlékezete

Párhuzamos örökségek XVII. JAK Tanulmányi Napok KÁLMÁN C. GYÖRGY A magyar avantgárd emlékezete A bálna nem hal, sajnos. Amikor a modern kor zoológusa számot ad a bálna mibenlétéről, esze ágában sincs akár csak szóba is hozni, hogy a bálna vízben él, nincs lába, tolla sincs, és egyáltalán, teljesen úgy néz ki, mint egy jó nagy hal. Még az sem zavarja, hogy lehettek korok, amikor a bálnát mégis­csak a halak közé sorolták. A zoológust diakronikusan a leszármazás bizonyítható törvény­­szerűségei, szinkrón metszetben a rendszerben elfoglalt hely érdekli; minden egyéb legfel­jebb másodlagos vagy anekdotikus mozzanat, ami esetleg a zoológia-történészek, a tudo­mányszociológusok vagy az elmegyógyászok terepe. Viszont az irodalom nem tudomány, és még azt is kétségbe vonnám, hogy az irodalomtu­domány tudomány-e. Vagy ha mégis az, semmi esetre sem ugyanazok a szabályai, mint a zoo­lógiának. Ahelyett, hogy a leszármazást tételesen bizonyítanánk, bőven elég, ha érdekes ha­sonlóságokat, különös egybeeséseket vagy sajátos visszhangokat veszünk észre. Szemben azokkal a tudományokkal, ahol az a szabály, hogy két vizsgált elem kapcsolatának nemcsak kimutathatónak, de igazolhatónak is kell lennie, az irodalomtudomány megelégszik azzal, hogy a kapcsolat bemutatása valahogyan megvilágító erejű legyen. A mi kis állatseregletünk­ben nagy élvezettel hasonlítjuk össze a zsiráfot a struccal, mivel mindkettőnek hosszú a nya­ka (és itt extrém eset volna a sikló), nem vetjük fel, hogy a zsiráf utánozni akarja-e a struccot, és elmélázhatunk azon, hogy a turul, az unikornis és a pokémon hogyan különböznek egy­mástól a Aktivitás szintjeit vagy történeti hagyományaikat tekintve. Nem kell foglalkoznunk sem örökléssel, sem közvetlen kapcsolattal, sem imitációval, önmagában a bennünk, megfi­gyelőkben megteremtődött összefüggés méltó a figyelmünkre. Ha két költőben valami hason­lóságot észlelünk (vagy vélünk felfedezni), egyáltalán nem fontos, hogy ismerik-e egymást; a „hatás" szóval nagyon óvatosan kell bánnunk, pontosabban jó volna elfelejtenünk a hétköz­napi értelmét - akkor is szoktunk „hatásnak" nevezni egy összefüggést, ha a későbbi szerző nem is ismeri a korábbit. Horváth Ivánnak volt valamikor régen egy tanulmánya, amelyben József Attilánál mutatta ki Tandori hatását - és teljes joggal, hiszen a jelentésadás az olvasó dolga, és ha a későbbi költő értelmezése visszahat a korábbi költő művének interpretációjá­ra, az teljesen természetes, egyenesen elkerülhetetlen jelenség. Az efféle irodalomtörténet-írás van olyan szórakoztató, mint mondjuk a zoológus erőfe­szítése, hogy leszármazási sorba vagy rendszerbe foglalja az egyes állatokat - de nemcsak ezért jó, még ha a zoológia értelmében aligha tudományos is, hanem mert hozzájárul a még- A József Attila Kör 2011. június 10-11-én a budapesti Kossuth Klubban rendezte meg hagyományos irodalmi programját. Miben különbözik az írók irodalomtörténete az irodalomtörténészekétől? Milyen hagyományválasztásai vannak a kortárs irodalomnak? - az idei JAK rendezvény ezekre a kérdésekre kereste a választ. Tanulmányrovatunkban az ülésszakon elhangzott előadásokból közlünk válogatást.

Next