Tiszatáj, 2020 (74. évfolyam, 1-12. szám

2020 / 6. szám - Zsadányi Edit: Félelem a szabadságtól (Kiegészítő megjegyzések Krasznahorkai László Sátántangó című regényének értelmezéséhez az újabb nemzetközi recepció fényében)

55 74 tiszatáj ZSADÁNYI EDIT Félelem a szabadságtól Kiegészítő megjegyzések Krasznahorkai László Sátántangó című REGÉNYÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ AZ ÚJABB NEMZETKÖZI RECEPCIÓ FÉNYÉBEN Krasznahorkai László életművének jellegzetes témakörei, a keleti és a kelet-európai világ lát­szólag távol állnak egymástól. Talán úgy lehet összefüggésében látni ezt a két jól elhatárolha­tó területet, hogy globalizációs fordulatot vélünk felfedezni Krasznahorkai művészetében: a kelet-európai tematika után nem nyugat, Nyugat-Európa és a nyugat-atlanti térség felé, ha­nem a távol-keleti civilizációk felé fordult a szerző. Ez a szemlélet kapcsolatba hozható azok­kal az újabb posztkoloniális nézetekkel, amelyek az Európa-centrikusság gondolatát átértel­mezésre váró globális örökségként kezelik, és nem fogadják el Európát a modernkori törté­nelem viszonyítási pontjaként.­ A szerző két első regénye (Sátántangó, Az ellenállás melankó­liája) a kelet-európai térség társadalmi és emberi kérdéseit állítja a középpontba, számos konkrét utalást tartalmaz az államszocializmus időszakára nézve. A későbbi művek inkább nemzetközinek tekinthetők: több regénye Kínában és Japánban játszódik, a Háború és háború című regény és a Setobo járt odalent című elbeszélésfüzér pedig több térben és időben, több civilizáción keresztül ível át. Úgy tűnhet, hogy Krasznahorkai későbbi műveiben túllépett azokon a regionális kérdéseken, amelyek első műveiben foglalkoztatták. Ez a kép azonban sokkal összetettebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy Krasznahorkai Tarr Béla filmjeinek forgatókönyvírójaként, legutóbb például A torinói ló (2011)2 című filmben, folyamatosan képviselte, értelmezte és újraértelmezte a kelet-európaiság gondolatkörét. Újabb regényé­nek, a Báró Wenckheim hazatérnek a színtere pedig újra Magyarország, mégpedig a jelenkori ország. Az itt említett tárgyak, a mobiltelefonok márkái, a közismert napilapok és tévéműso­rok (Való Világ 2), az idézett politikai elnevezések, mint például a stratégiai együttműködés ugyanúgy utalnak a konkrét történelmi időre, mint a pufajka vagy a jellegzetes ruhadarabok Az ellenállás melankóliájában. A mindkét regényben előforduló utcai szeméthegyek nemcsak intertextuális összefüggést teremtenek és a kelet-európaiság gondolatkörének a visszatéré­sét jelzik az életműben, hanem a Krasznahorkai szövegeiben gyakran előforduló, valóság és fikció tereit egymásba olvasztó, a narratív szinteket összekeverő alakzatot hoznak létre. A szeméthegyek visszatérése a helyszínre a 2016-os regényben ironikus módon felidézi az 1989-ben megjelent regény tér-idő világát és a kommunista rendszer viszonyait. Valóság és fikció határán járva, önkéntelenül felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy azt a szemetet még azóta sem takarította el senki? Az, hogy az újabb regény visszatér az első regényekben 1 Dipesh Chakrabarty: Provincializing Europe. Postcolonial Thought and Historical Difference, Prin­ceton University Press, Princeton and Oxford, 2000,16. 2 Tarr Béla: A torinói ló (2011), Forgatókönyv: Krasznahorkai László. Gyártó: MPM Film, T.T. Filmmű­hely Kft., Vega Film AG, Were Werk Works, zero fiction

Next