Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-05 / 184. szám

1954 AUGUSZTUS 5 NAPLÓ Hogyan szerveztük meg Pálfán a nyári mezőgazdasági munkákat? Mi, a pártszervezet és a községi tanács vezetői úgy véljük, hogy a­­ nyári mezőgazdasági munkák végre­hajtása során az eddiginél még sok­kal jobb munkát kell végeznünk, hogy az árvíz okozta területeken tör­tént terméskieséseket részben a mi községünk többtermelésén keresztül pótoljuk. A nagy nyári mezőgazdasági mun­kák zökkenőmentes befejezése érde­kében a termelési bizottsággal kar­öltve felmértük az aratandó terület nagyságát. Számba vettük a szüksé­ges és a rendelkezésre álló munka­erőket, — úgy a kézi, mint a fo­gaterőt — és megállapítottuk azt, hogy a meglévő erővel községünk az aratást hét munkanap alatt be tud­ja fejezni. Ennek megfelelően a ter­melési bizottsággal közösen kidolgo­zott tervezetet nyilvános tanácsülé­sen ismertettük a község dolgozó pa­rasztságával. Az egyes dolgozó pa­rasztok vállalták, hogy a saját terü­letükön erre az időre elvégzik az aratást. Ha figyelembe vesszük azo­kat az esős napokat, amelyeken nem lehetett dolgozni, úgy az aratást a tervezett hét nap helyett hat nap alatt fejeztük be. Nagymértékben szerepet játszott az aratási munka időbeni végrehaj­tásánál az a körülmény is, hogy a mezőgazdasági állandó bizottság és a termelési bizottság tagjai állandóan figyelték a gabonák érését és figyel­meztették a dolgozó parasztokat az érett gabonák learatására. Az aratás befejezése után döntő feladatunkká vált a behordás, tarló­hántás és másodvetés elvégzésének biztosítása. A behordás községünk­ben jelenleg 70 százalékra, a tarló­hántás 40 százalékra és a másodve­tés 120 százalékra áll. A behordás és a tarlóhántás elvégzésénél ugyan­csak segítséget nyújtott a dolgozó parasztságnak a tanács irányításával a mezőgazdasági állandó bizottság és a termelési bizottság. Tagjai megbe­szélték a dolgozó parasztokkal azt, hogy a cséplőgépek hol kezdik a cséplést, milyen irányban haladnak és hogy megközelítőleg melyik dol­gozó paraszt gabonájának elcséplé­­sére mikor kerül a sor. Ennek meg­felelően aztán azok a dolgozó pa­rasztok, akiknél a cséplésre koráb­ban került sor, a behordási munkák­hoz láttak hozzá, míg a többiek a másodvetést és a tarlóhántást, vé­gezték. A behordási munkák után az ös­­­szes igaerőt a tarlóhántás elvégzé­sére mozgósítjuk és bízva községünk dolgozó parasztságának munkalendü­letében, a tarlóhántást augusztus 10- ig be is fogjuk fejezni. Községünkben jelenleg három cséplőgép dolgozik, mind a három két műszakban. A szükséges munka­erő mindhárom gép mindkét műsza­kához biztosítva van, tehát amen­­nyiben üzemzavar nem akadályozza, úgy az egész cséplés alatt két mű­szakban dolgozhatnak. Községünk­ben az elmúlt években 4—5 cséplő­gép szokott dolgozni. ígéretet is kap­tunk a gépállomástól, hogy a jövő hét elején még egy gépet kapunk. Munkaerőt akár két műszakhoz is tudunk biztosítani és ezzel az erő­vel a cséplést augusztus 17-ig befe­jezzük. A beadási kötelezettségét ezideig minden dolgozó paraszt a cséplőgép­től teljesítette és az állandó tudato­sító munkán keresztül elérjük, hogy továbbra is mindenki a cséplőgép­től teljesítse beadási kötelezettségét. Augusztus 20-ra, Alkotmányunk ün­nepére teljesíteni fogja községünk gabonabeadási kötelezettségét teljes egészében. Úgy mi, mint községünk dolgozó parasztsága továbbra is jó munkával igyekszik kiérdemelni a kormány­­programm által nyújtott kedvezmé­nyeket és mindenkor a munkák idő­beni elvégzésével kíván hozzájárulni népgazdaságunk tervének teljesítésé­hez, népünk jobblétének emeléséhez, a béketábor erősítéséhez. Tóth József MDP titkár, Csike József vb. elnök Lakos Gyula term. biz. elnöke Bátaszéken mintegy 315 dolgozó paraszt csépelt el és tett eleget állam iránti kötelezettségének Alig pár napja, hogy a község ha­tárában elhallgattak a kaszák suho­gásai, s az arató ember munkáját megkönnyítő kombájnok zúgása. Községünkben július 25-én volt az a nap, mikor befejeződött a kenyér­csata első fejezte — az aratás. Nem volt könnyű a munka, dacolva az időjárás szeszélyével, a napnak szin­te minden óráját úgy kellett ellopni, hogy időben és a legkisebb szemvesz­teséggel tudjuk elvégezni az ara­tást. Tizenhárom napig folyt az ara­tás. Termelőszövetkezeti tagok és egyéni dolgozó parasztok fáradságot nem ismerve végezték fontos mun­kájukat. A lelkesítést az aratás be­indulása előtt tartott pártaktíva ér­tekezlet adta meg, ahol a legjobb párttagok, termelőszövetkezeti tagok és egyéni dolgozó parasztok adták meg a harcba indító jelszót. ..Harc minden szem gabonáért!" A pártta­gok tanácstagjainkkal együtt min­denütt élenjártak a munkában, így volt ez a kövesdi Szabad Május ter­melőszövetkezetben is, ahol Szűcs Erzsébet párttitkár elvtársnővel és Grácsik Józsefné brigádvezető elv­társnővel az élen a tsz minden tag­ja kint volt a tarlón. Hasonlóan folyt a munka a tajvéri Vörös Csil­lag tsz-ben, ahol Hegedűs Péter párt­titkár elvtárs és Horváth József elv­társ lelkes és példamutató mun­kája serkentette a tagságot a jobb eredmények elérésére. A lelkes pél­dát a tsz minden tagja követte, Bo­tár Sándorné családjának 5 tagjá­val aratott, Pénzes László kom.ói bányász elvtárs pedig menyasszonya segítségére sietett a bányából, ő is segítette a tsz aratását. A Búzakalász termelőszövetkezet­ben szintén nehéz volt az aratás. A növénytermesztő brigád minden egyes tagjára több mint 30 hold szántó jut, így szükség volt a gépi segítségre, melyben nem is volt hiány. Gabonájuk mintegy 90 száza­lékát gép aratta. A pártvezetőség és a tanács végrehajtó bizottsága meg­szervezte a tsz megsegítését. A ta­nács dolgozói, földművesszövetkezeti dolgozók, a baromfibegyűjtő vállalat és a malom több dolgozója nap, mint nap segítette a termelőszövet­kezet munkáját. Külön dicséretet érdemel Ribli Erzsébet, a földszöv áruház eladója, aki öt ízben vette ki részét a közös munkából. Köszö­netet érdemelnek Darvas László földművesszövetkezeti ügyvezető,­­ Varjas József malomigazgató és Csizmadia Sándor, a begyűjtő vál­lalat igazgatója, és mindazok, a dol­gozók, akik segítették a termelő­szövetkezetet. Még javában folyt az aratás, ami­kor az első kocsik befordultak a be­­gyűjtőhelyre. A Búzakalász tsz és az I. típusú Kossuth termelőszövetkeze­tek tagsága szállították elsőnek a gabonát a begyűjtőhelyre. Loska Ti­bor begyűjtési megbízott lelkes sza­vakkal üdvözölte őket. Az I. típusú termelőszövetkezeteink is példát mu­tatnak: állam iránti kötelezettségük teljesítésében. A Kossuth, a Petőfi, a Nagy Sarló termelőszövetkezetek már mind teljesítették beadási kö­telezettségüket. A Verseny és a Bé­kéért harcoló I. típusú tsz-ekben is lelkesen folyik a hordás, rövidesen ők is eleget tesznek beadási kötele­zettségüknek. Az egyéni dolgozó pa­rasztok, — ide értve az I. típusú osz­tagokat is — mintegy háromszáz­­tizenöten csépeltek már el. Beadási kötelezettségüket valamennyien tel­jesítették. Ez az­ eredmény további munkára ad biztatást és lendületet. A munka zavartalanságához azonban nagyobb segítséget kell adni a sár­pilisi gépállomásnak is, nehogy elő­adódhasson olyan eset, mint az el­múlt napokban, hogy az egy héttel előbb bejelentett üzemzavart nem javította ki, s így több órán keresz­tül állni kellett a cséplőgépnek. Dolgozó parasztságunk részéről a begyűjtés eddig jó ütemben haladt, közvetlenül a cséplőgéptől teljesí­tik állam iránti kötelezettségüket. Van azonban egy másik fontos lánc­szem, a még visszalévő tarlóhántás rövid időn belüli elvégzése. Az el­múlt évben fel nem szántott tarlók az idén megmutatták hátrányukat, terméskiesés származott belőlük. A jó gazda már most a jövő évi ter­mésre gondol és napokon belül el­végzi a tarlóhántást is. így tették ezt a dolinál dolgozó parasztok is, akik valamennyien felszántották tarlóju­kat. Id. Leopold Ferenc például úgy nyilatkozott, hogy a sok eső miatt hiánya van a szálastakarmányának, nemcsak mennyiségben, de a minő­ségében is. Most ezt másodvetésű takarmánnyal pótolja. Az ő példáját követték ifj. és id. Paján Mihály, Brenner Ignác és a többi dolgozó parasztok is, amikor a felszántott tarlóba nagyobb mennyiségű másod­növényt vetettek. Bonyhádi dicsőségtábla Az alábbi képeken három bonyhá­di dolgozó paraszt látható. Beadási kötelezettségüknek mindhárman egész évre 100 százalékon felül ele­get tettek. A járási kultúrotthon vezetősége hangoshíradón keresztül szép muzsikával köszöntötte őket ezért. A járási kultúrotthon fény­képész szakköre pedig fényképet ké­szített róluk és a község különböző helyein kifüggesztett dicsőségtáblá­kon népszerűsíti a három élenjáró gazdát. Präger János Pécsi István Jenei János 3 „Pató Pál1” a dunaszentgyörgyi gépállomáson „Ejh, ráérünk arra még” — mondotta egykor Petőfi Sándor Pató Pálja. Ez a rövid és nagyon találó verssor azonban nem azért íródott, hogy a dunaszentgyörgyi gépállomás vezetősége, élén Somogyi főagronó­­mussal is ezt a strófát mondogatja, vagy gondolja vég nélkül. — Ugyanis a helyzet a következő: Nem tudni, hogy miért, mi célból, de a németkéri Ságvári terme­lőszövetkezet állandóan és következetesen több segítséget kap a duna­szentgyörgyi gépállomástól, mint például a paksi Vörös Sugár tsz. — A Ságvári tsz-ben két traktor szánt­ja a tarlót, a Vörös Sugár határá­ban pedig egy sem, mert csépelni kell az erőgéppel és a tarlószántás­ra váró 110 hold pedig hadd várjon, mert Dunaszentgyörgyön ősi jelszó ez: „ejh, ráérünk arra még.” Álljunk azonban meg egy szóra és nézzük csak meg azt, hogy mi a helyzet a gabonacséplés körül. A paksi Vörös Sugár termelőszövetkezet tagjai nagyon szeretnék a cséplést 10—12 nap alatt befejezni. A tsz-ta­­goknak ez a törekvése nagyon szép és dicséretre méltó. Hiába szeretné­nek azonban ők hegyet is megmozgatni, ha egyszer a traktor, vagy a cséplőgép egyenetlen zúgása is azt ismétli: „ejh, ráérünk arra még.” Július 28-án, szerdán állt ki először a gép csépelni. — Kerek­en fél napig ment a munka. — Amikor, hogy-hogysem, egyszerre csak el­romlott és nem volt hajlandó tovább ontani a magot. Ezen a napon 36 mázsa búzát csépeltek el. Izgatottan várta a csütörtöki napot a Vörös Sugár tsz tagsága, mi lesz, ha ma sem megy a gép — mondogatták egymásnak és nem éppen a leghízelgőbb jelzőket küldték az arra a táj­ra nem merészkedő gépállomási vezetők felé. Csütörtökön azonban csoda történt. Megtáltosodott a gép, egész nap ment, zakatolt, szórta a magot, s 82 mázsa búza került zsákba. Péntek, péntek, — úgy látszik szerencsét­len nap a cséplőbrigád részére, mert ismét leállt a gép és 18 mázsa ga­bonánál nem tudtak többet elcsépelni ezen a napon. Egyszóval Pató Pál úr, ide vagy oda, de ez így nem mehet to­vább. Nem várhat a paksi Vörös Sugár termelőszövetkezet tagsága időtlen időkig. Egyetlen vágya a tsz tagságának, hogy egy olyan cséplő­gépet kapjanak, amellyel tudnak dolgozni, szeretnék a cséplést mielőbb befejezni. Ennek a szerény kérésnek a teljesítéséhez pedig nem kell más, csak egy kis jóindulat, jóakarat és akkor a paksi Vörös Sugár tsz-ben is befejezik 10—12 nap alatt a cséplést és a még visszalépő 110 hold tarló felszántását. 19 ezer forintot osztottak ki a szekszárdi árvízkárosultaknak Július 22-én hatalmas felhőszaka­dás zúdult Szekszárdra. A hegyről lefolyó zápor felduzzasztotta a váro­son végighúzódó Séd-patakot, mely kilépve medréből, 19 lakást elöntött, 9 házat pedig erősen megrongált, tönkretette a ház lakóinak bútorát, ruhaneműjét, élelmét. A városi ta­nács végrehajtó bizottsága javaslata alapján három tagú bizottság vizsgál­ta felül az árvíz okozta károkat, s gyorssegély kiutalására tett javasla­tot. A minisztertanács a szekszárdiak kérését méltányolva, 19 ezer forin­tot utalt ki az árvízkárosultak meg­segítésére, melyet 29-én, a városi ta­­nács XII. szobájában adtak át a rá­szorulóknak. A városi tanács nevében Kabát­s elvtárs VB-elnök üdvözölte a meg­jelenteket, majd Szendi István, a városi párt biz. titkára szólalt fel: „A teljes károkat nem tudjuk megtéríte­ni — mondja Szendi elvtárs. Vegyék ezt a segítséget jóindulattal és has­son át valamennyiünket az a tudat, hogy pártunk és kormányunk ezúttal is bebizonyította a szocializmust épí­tő országunkban a legfőbb érték az ember. Az idei év időjárása nagy próbára tette hazánkat — gondoljunk a Szigetközre, ahol házakat és szán­tóföldeket tett tönkre a pusztító ár — oda is segítség kell." A rövid beszéd után Győri István­ná szociálpolitikai csoportvezető adta át a gyorssegélyt a károsultaknak. A segélyezettek között van Nedák Ist­vánná 74 éves parasztasszony, aki 2 ezer forintot, Vöglein István kisipa­ros 2500 és Jobban István MÁV-dol­­gozó, aki 1500 forintot, a töb­­iek pe­dig kisebb-nagyobb összegeket kap­tak. A segélyezettek meghatódottan mondottak köszönetet pártunknak és kormányunknak szerető gondoskodá­sáért. Azzal az ígérettel távoztak, hogy jobb munkával viszonozzák ál­lamunknak segítségét. Megjegyzések Panasz a „panaszirodára“ Mi, Kocsola község tanácsának alkalmazottai sokat gondolkodtunk azon, hogy H. Kovács János 62 éves hivatalsegédnek, aki két gyer­mek édesapja, miért kell gyermek­­telenségi adót fizetni. A hivatal­segéd minden fizetés alkalmával kérte a VB-titkárt, ne vonja le tőle a gyermektelenségi adót, hiszen ő már kora haladott és gyermekei is vannak, de a titkár elvtárs nem törődött vele. Minden alkalommal levonta a gyermektelenségi adót az idős H. Kovács Jánostól. Engem is sokat foglalkoztatott az az eset,­ ami velem történt. Három gyer­mekem van, mind a három 10 éven aluli. Feleségemmel törvényes házasságban­ élek, tőle származnak gyermekeim is. A minisztertanács idevonatkozó határozata értelmé­ben családi pótlékot kellene kap­nom. öt hónapja vagyok alkalma­st Szerkesztőségünk Magyarfi József panaszát továbbította a megyei ta­nács panaszirodájához, egyben ér­deklődött, hogy három hét óta mi­lyen intézkedést tettek az ügy el­intézése érdekében. Érdeklődésünk­re Lóki Miklós elvtárs, a panasziro­da vezetője azt a választ adta, hogy az ügyet kivizsgálás végett a járás­hoz továbbították. Onnan a vizsgálat eredményének legkésőbb augusztus 3-ig meg kell érkeznie. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy zásban, de még egyszer sem kap­tam meg a családi pótlékot. — Az utóbbi időben már erélyesen köve­teltem a jogosan megillető családi pótlékot, mert eddig minden alka­lommal azt a választ kaptam a VB-titkár elvtárstól: „Ne törődj vele, Magyarfi elvtárs, majd egy­szerre sokat kapsz.” Most azonban azt felelte, mit gondolok én. Ő minden hónapban póthitelt igé­nyel? Erre én azt feleltem, nem most kellett volna, hanem 5 hó­nappal ezelőtt és azt minden hó­napban folyósítani. A fenti sérelemmel már több, mint 3 hete a megyei tanács pa­naszirodájához is fordultam. Ez­ideig azonban nem kaptam vá­laszt. Úgy látom, az ügyem intézé­sében semmi sem történt. MAGYARFI JÓZSEF Kocsola, Kossuth Lajos u. 83. sem a járási, sem a megyei panasz­iroda nem tette meg a szükséges in­tézkedést. Úgy látszik, min­dketten megfeledkeznek a dolgozókról való fokozottabb gondoskodásról. Most sajtón keresztül kérjük meg őket mindkét ügyet sürgősen intézzék el, a felelőtlen munkát végző tanácstit­kárt pedig vonják felelősségre. De he­lyes volna, ha a saját portájukon is körülnéznének, hogy Magyarfi Jó­zsef panasza, kinek a fiókjában po­rosodik már hetek óta. • • •

Next