Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-26 / 277. szám

1955. NOVEMBER 26 NAPI Ó PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS « Egy pillanatra sem lehet elhanyagolni a tsz-agitációt — Tapasztalatok Kocsolán — Különösen a Központi Vezető­ség márciusi határozata óta, szé­leskörű agitációs munkát végez­tek megyénkben is a párt és állami szervek, hogy minél több dolgozó paraszt ismerje fel a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit A felvilágosító szó nyomán né­hány hónap alatt megyénkben több ezer taggal növekedett a ter­melőszövetkezeti tagok létszáma A tsz agitác­ióval kapcsolatos munkának azonban volt és sajnos még jelenleg is van egy komoly hiányossága. Több helyen a pártszervezetek azzal a „jelszóval” hátrálnak meg e nehéz feladat elől, hogy ,,náluk a meglévő termelőszö­vetkezet nem mutat példát, nem ér el kielégítő eredmé­nyeket és így hiába is pró­bálnánk agitálni. Majd jövőre” Az igaz, hogy a legjobb agitá­ciós érv a meglévő tsz-nek a példamutatása­, de vajon lemond­hatunk-e olyan községben a d­ol­­gozó parasztok felvilágosításáról okos szóval való meggyőzéséről, ahol a tsz még nem tudott felfej­lődni az élvonalbeli termelőszö­vetkezetek­ mellé? Nyilván, hogy nem, annál is inkább, mert min­den községben megtalálhatók a reális alapok a tsz-agitációra. Nézzük meg ezt egy község, Ko­­csola példáján keresztül. A helyi Vörös Csillag Termelő­szövetkezetben komoly problé­mák voltak az elmúlt évek során a vezetés körül és hiába voltak meg a nagy fejlődési lehetőségek azokat nem tudták kellően ki­használni, mert nem volt jó a munkafegyelem. A vezetésben az idén sok változás állott be, visszakerült a tsz-be a régi elnök Tóth elvtárs. A hibákat azonban nem tudták kijavítani: az idén például nagyon elburjánzott a tűl­zott háztáji gazdálkodás. A 77 családból mintegy negyvennek 3—4 holdas háztáji gazdasága volt. Aránytalanul nagy volt azoknak a száma is, akik az állattenyésztésben, ezenkívül mint kocsisok és egyéb „függet­lenített­’ tagok dolgoztak és alig maradt ember aki a növényter­melésben dolgozott volna. Mon­dani sem kell, hogy ez milyen rossz hatással volt a termésered­ményekre, majd pedig a zárszá­madás eredményére. A Vörös Csillag tagjainak előreláthatólag nem lesz olyan jövedelmük, mint a megye nagyon sok másik ter­melőszövetkezetében. Ebben a tsz-ben a tagok nagyobb részé­nek a jövedelme eléri ugyan, de nem szárnyalja túl egy-egy jól gazdálkodó középparaszt jöve­delmét. A községi pártszervezet titkára Schiff­er elvtárs ezek után helye­sen nem azt javasolta a kommu­nistáknak, hogy „várjunk a tsz agitációval", hanem ezt: „Napról napra dolgozzunk a meglévő tsz megerősítésén, de ezzel párhuzamosan egy per­cig se feledkezzünk meg a tS2 agitációról”. Ezt tükrözi munkájuk is. Rend­szeresen elbeszélgetnek egyéni­leg is, csoportosan is dolgozó parasztokkal. Azok természete­sen mindjárt olyan kérdést sze­geznek a község vezetőihez mint Banai János 12 holdas gazda: „Majd ha azt látom ,hogy a tsz ben biztosabb megélhetése lesz a 7 tagú családomnak, mint a 12 holdon, minden szó nélkül be­lépek.” Üres ígérgetésekkel, szóla­mokkal semmire se mennének, mert Banai János is és a többi gazdák is, okosan gondolkodó emberek és jól megfontolják minden lépésüket. Ehelyett a község vezetői, kom­munistái leülnek a dolgozó pa­rasztokkal és megbeszélik velük is a tsz gazdaságának eredmé­nyeit, problémáit, nem titkolják el előlük a hibákat sem, de azo­kat nem szárazon felsorolják, ha­nem rávilágítanak azok gyökerei­re és megmutatják, hogy milyen korlátlan lehetőségeik vannak a kisparcellákkal szemben. Az ilyen beszélgetések ered­ménye természetesen nem le­het más, mint az, hogy bebi­zonyosodik még a helyi, vi­szonylag nem kimagasló ered­ményt elérő termelőszövetke­zet példáján kérészül is. A tsz gazdálkodás összehasonlíthatat­lanul jobb, mint az egyéni és ahol hiba van, nem a termelő szövetkezetben kell keresni az okot, hanem az egyes tagok­ban és vezetőkben. A község gazdáival való be­szélgetés során lemérhető ennek az agitációnak az eredménye is. Dombai István, a község egyik legtekintélyesebb középparasztja például ma már így számol: „Nekem körülbelül akkora a jö­vedelmem, mint a tsz-tagjainak, de én figyeltem egész nyáron a munkájukat, és közel sem dol­goztak annyit, mint én. Kora haj­naltól késő estig, esőben, sár­ban mindig dolgoztam, sokszor még vasárnapom sem volt. Ha a tsz-ben egy-egy tag annyit dol­gozik, mint én, akkor nekik ta­lán még egyszer akkora jövedel­mük is lett volna, mint nekem, mert az ő területükön gazdasá­gosan ki tudják használni a gé­pek erejét, és az összefogás min­dig meghozza a maga gyümöl­csét. De sajnos, a tsz tagok in­kább a háztájiban dolgoztak és ezért késtek meg a vétessel és betakarítással is.” A falu dolgozó parasztjai látják azonban azt is, hogy a tsz-ben a hibák, a széthúzás ellenére is szépen megtalálta a számítását az, aki becsülete­sen dolgozott, mert arra ügyeltek, hogy a kö­zös jövedelemből csak a végzett munka arányában részesedjenek Kiss János például egy évvel ez­előtt lépett a tsz-be és lényegé­ben csak a tavasszal kezdett dol­gozni a közösben, de feleségével több, mint 400 munkaegységet gyűjtöttek össze. Kiss János mint egyéni gazda nem tudott megfe­lelően boldogulni, de a szövetke­zetben munkája után gondtalan élete lett már az első évben. Meg­becsüli a közöst. A tsz tagok h­zzt mondják róla: „Jobban félti a csoport vagyonát, mint a ma­gáét. Nem tudja elnézni még azt sem, hogy egy cső kukorica kár­ba vesszen.” Mind­ennek nyomán a köz­ség dolgozó parasztjai közül az idén is többen kérték felvé­telüket a Vörös Csillag TSZ-be. Dombai István és sokan mások pedig azt mondják: „Döntés előtt állunk, többen azt akarják, hogy külön tsz-t alakítsunk és majd felvesszük a versenyt a meglévő szövetkezettel, de van olyan is, aki a Vörös Csillagba való belé­pés mellett foglal állást. Még nem dőlt el, hogy melyiket vá­lasztjuk ...” Mindez tükörképe annak, hogy a községi pártszervezet és a ta­nács jól foglalkozik a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesztésé­nek problémájával. Boda Több állami gazdaság csatlakozott a tejtermelési versenyhez A Földművelésügyi Minisz­térium és az Állami Gazdasá­gok Minisztériuma a dolgozó nép életszínvonala növelése érdekében versenyt indított a tejtermelés fokozására, az állami, kísérleti és tangazdaságok, me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek és egyénileg dolgozó pa­rasztok részére. A második országos tejter­melési versenyhez megyénkben több állami gazdaság, egy törzsál­­attenyésztő gazdaság és kísérleti gazdaság csatlakozott. A KAJMÁDI ÁLLAMI GAZDASÁG dolgozói: A Tolnamegyei Álla­mi­ Gazdaságok Igazgatósága segítségével, állattenyésztési ankétot szervezett, ahol a gaz­daság tehenészbrigád dolgozói csatlakoztak a második orszá­gos tejtermelési versenyhez és felajánlást tettek a tejter­melés emelése érdekében. „A tehenész­brigád felajánl­ja, hogy 1955. IV. negyedév­ben december 1 re befejezi éves tejtermelési tervét, amely 556 000 liter. Vállalják, hogy 354 000 liter tejbeadási tervüket december 1-ig 120 százalékra tel­jesítik. A jelenlegi 7,8 literes istállóátlagot december 1-re 8,8 literre kívánják emelni. Az elmondottakat úgy kí­vánják elérni, hogy az eddig alkalmazott zeotechnikai el­járásokat továbbra is betart­ják.“ A FORNÁDI ÁLLAMI GAZDASÁG­ ­ dolgozói is csatlakoztak a tej­­te­rmelési versenyhez. A gazda­ság három üzemegységének te­henészbrigádja vállalta, hogy november 30-ig a gazdaság is­tállóátlagát 9,5 literre emelik. A tejtermelést úgy kívánják emelni, hogy az igazgatóság gazdaságain belül az 1956. évre beindított 3 500 literes tejter­melési mozgalom győztesei le­gyenek. A versenymozgalommal kap­csolatban az istállórend és a munkafegyelem megszilárdítá­sa a további cél, valamint a takarmányoknak a szakszerű és veszteségmentes felhaszná­lása, továbbá fokozzák az ál­latok ápoltságát és javítani fogják azok­­ kondícióját. AZ ALSÓLEPERDI ÁLLAMI GAZDASÁG is csatlakozott a tejtermelési versenyhez és „Az ország leg­jobb tejtermelő tehene“ elne­vezéséért a versenybe két da­rab tehénnel neveztek: 1. A 810. Lencsi, 6 éves ma­gyar-tarka fajtájú tehén. Gon­dozója, Kálmán Dezső . 2. A 837. Rugós, 8 éves ma­gyar-tarka fajtájú tehén. Gon­dozója, Gál István. Mindket­tő tehenet szakszerűen előké­szítették a következő laktációs termelésre. A KANACSI ÁLLAMI GAZDASÁG dolgozói is elfogadták a ver­senyfelhívást. Ugyanakkor vál­lalták, hogy a jelenlegi takar­mányadagok betartása mellett kizárólag technikai megoldá­sokkal a jelenlegi istállóátlagot november végére 1 liter tejjel emelik. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI KUTATÓINTÉZET Középhidvégi Kísérleti Gazda­sága 120 darabos tehénállo­mánnyal vesz részt a tejterme­lési versenyben. A középhidvégi üzemegy­ség 50 darab tehénnel vesz részt. A tehenészek a követ­kezők: idős Simon Elemér, ifj. Simon Elemér, Tóth Fe­renc, Fodor János. Az alsóhidvégi üzemegység 70 darab tehénnel vesz részt. Tehenészek a következők: Hor­váth István, Kapocs György, Stemler Imre, Lukács Albert, Vimhel József, Magyar József. A JUHÉPUSZTAI ÁLLAMI GAZDASÁG tehenészei a tejtermelési ver­senyhez csatlakozva vállalták, hogy 3500 liter helyett 4000 li­ter tejhozamot érnek el egy tehénnél. Vállalták továbbá, hogy a 80 százalékos borjúsza­porulati tervet 83 százalékra teljesítik. A tehenészek verse­nyében Pencz József Munka­érdemrenddel kitüntetett tehe­nész és Nász György csatlako­zik a 5000 literes mozgalomhoz. Miért választotta a simontornyai Alkotmány TSZ a betoncsöves permetező öntözést ? Ahhoz, hogy tagságunk jö­vedelme, életszínvonala emel­­kedjen, belterjes gazdálko­dásra van szükség. Víz van termelőszövetkezetünk két ta­vában, így megtörtént a terve­zés 8 hold öntözéses kertészet és 42 hold szántóföldi öntözés létesítésére. Eredetileg baráz­dás öntözést terveztünk a kertészetben. A későbbiek fo­lyamán, amikor a területet be­jártuk, a budapesti öntözési és Talajjavítási Vállalat Tolnai Kirendeltségének vezetője azt mondotta, hogy az öntözésnek nincs akadálya, csak az öntö­zés módján kell változtatni, így valósult meg nálunk a per­metező öntözés. Április 14-én megkezdjük a talaj előkészítését, 18-án már palántáztunk. Az első öntözés­nél tapasztaltuk, hogy a per­metező öntözés lényegesen ke­vesebb munkát igényel a ba­rázdásnál, és egy-egy öntözés­nél lényegesen kevesebb vi­zet használtunk fel. A nö­vényzet mégis gyorsan, gyö­nyörűen fejlődött, így az áp­rilis 18—24-e között palántáit kalaráb és korai káposzta sze­dését, már június első napjai­ban megkezdhettük. A perme­tező öntözés másik nagy előnye hogy kisebb a rovar kártétele. Annak ellenére, hogy későn kezdték a kertészetben a mun­kát és a talajt csak részben trágyázhattuk, mégis szép ered­ményeket értünk el. A Dittmár és a júniusi korai káposztából 204,25 mázsa, az erfurti törpe karfiolból 160 mázsa, a tétényi paprikából 140 mázsa a hajdú­hadházi kései káposztából 400 mázsa termett holdanként. A szántóföldi öntözés is jó eredményt hozott. Rozsból pél­dául 20,15 mázsa termett egy holdon, sőt egy 2 holdas táb­la 26 mázsás átlagtermést adott. Termelőszövetkezetünk tag­jai látva­­ az eredményeket úgy határoztak, hogy a következő gazdasági évben 20 hold kerté­szetet és 30 hold ipari- és takar­mánynövény öntözést fog lét­rehozni. Reméljük,­ hogy mun­kánk eredményeként jó ter­mésátlagot fogunk a jövőben is elérni Ezek biztosítására már most megkezdjük az előkészítő munkát. Faluközi József Simontornyai Alkotmány TSZ elnöke. 3 Megválasztották az új üzemi bizottságot a Tolnai Selyemfonógyárban Az elmúlt héten választották meg a Tolnai Selyemfonógyár­ban a dolgozók az új üzemi bi­zottságot. Az új üzemi bizottság tagjainak többsége a régi üzemi bizottság tagjaiból került ki, azonban többen most kerültek ebbe a tisztségbe, akik a terme­lésben és a társadalmi munkában példamutatóan állták meg helyü­ket és rászolgáltak a dolgozók bizalmára. Új tagja az üzemi bizottságnak Szászi Béla elvtárs, aki nemrég kapta meg a „Kön­­­nyűipar Kiváló Műszaki Dolgo­zója” kitüntetést, Bajza Anna, aki eddig is kultúrmunkával fog­lalkozott, az üzemi bizottság kul­túrfelelőse lett. Venczel Jánosné sztahanovista fonó szintén új tagja az üzemi bizottságnak, mint bérfelelős fog dolgozni. A választás után azonnal meg­tartották az alakuló ülést, ahol elosztották a reszortokat, majd megbeszélték a legfontosabb tennivalókat. Most a társadalom­­biztosítási tanács és a munkás­ellátási bizottság választását ké­szítik elő, ugyancsak most folyik a különböző reszortbizottságok megalakítása, a különböző re­szortok munkaterveinek kidolgo­zása. Hírek a Hajósi Vajüzemből TELJESÍTETTÉK ÉVI TERVÜKET A Majosi Vajüzem dolgozói is csatlakoztak a 20 budapesti üzem felhívásához. Vállalták, hogy éves tervüket december 20-ra befejezik. November 23- án, 27 nappal a határidő előtt teljesítették vállalásukat. Az üzem jó munkáját nagyban elősegítette a rendszeres anyag­­ellátás: begyűjtési tervüket ed­dig átlagosan közel 113 szá­zalékra teljesítették. A dolgo­zók lelkes munkalendülettel küzdöttek a beérkezett tej és tejszín maradéktalan feldolgo­zásáért. Eddig nem volt olyan hónap, amelyben 100 százalé­kon alul teljesítették volna­­ át­lagosan a normát. ÚJABB LÉTESÍTMÉNYEK beruházások és felújítások se­gítik majd elő a második 5 éves tervben az üzem megnö­­vekedett feladatainak megva­lósítását. Az 1956 os évben új pasztőrgépet, automata vas­adagoló és csomagológépet, új kepülőt kapnak, korszerűsítik a laboratóriumot és irodát, kultúrotthont, raktárat építe­nek. A nyár folyamán beton­nal öntik le az üzem udvarát, ahol jelenleg nagy sár akadá­lyozza a gépkocsik és gyalogo­sok zavartalan forgalmát. SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS Növekvő feladataink megkí­vánják a dolgozók szakmai tu­dásának fejlesztését. Télen szakmai tanfolyamot indítanak melynek keretében 24 előadást hallgatnak meg a résztvevők a tejkezelésről, a vaj és sajt­gyártás technológiájáról és a tejüzemben használatos gépek­ről. FÜRDÉS UTÁNI „SÉTA“ Nemrég készült el az üzem új öltözője és fürdője. A fürdő tervezése azonban hibás volt, emiatt még ma is a régi, szűk fürdőt kénytelenek hasz­nálni a dolgozók. A régi für­dő és az új öltöző között elég nagy a távolság, így főleg té­len sok kellemetlenséggel és megfázással jár együtt a dol­gozók tisztálkodása, ígéretek hangzottak el, hogy hamaro­san használhatóvá teszik az új fürdőt, tervek is készültek az átszerelésre, csak maga az át­szerelés nem készült el. Mire várnak vajon az illetékesek? A nyár még nagyon messze van, addig pedig sok megfázást okozhat a dolgozók fürdés utá­ni „sétája“, a régi fürdő és az új öltöző között. Fotóklub alakult Szekszárdon Az elmúlt hét folyamán meg­alakult Szekszárdon a fotó­klub A klub megalakítása, az országos viszonylatot tekintve, nem újkeletű, mert hazánk na­gyobb városaiban már történ­tek ilyen kísérletek és ered­ménnyel is jártak. A fotóklub­nak többirányú célja van. Fel­adatának tekinti egyrészt azt, hogy tagjait megismertesse a művészi fényképezéssel; a té­ma megválasztása és annak he­lyes beállítása mai életünket tükrözze vissza A fotó szak­körök, amelyek működtek a város területén, nem voltak ké­pesek arra, és sajátosságuknál fogva nem is lehettek képesek, hogy művészi fényképezésre ne­veljenek. Csupán a fényképezés alapismereteit nyújtották tag­jaiknak. A fotóklub egy lépés­sel már tovább megy ennél. — Feladatuknak tekintik továbbá, hogy nyilvános előadásokat szer­vezzenek a fényképezést ked­velő közönség részére. Évente a fotóklub tagjainak munkájából két fényképkiállítást rendeznek s ezt bárki megtekintheti. Célja az is a fotóklubnak, és egyben a legfontosabb célja, hogy a fényképező emberek fejlődését olyan irányba terelje, hogy ké­pesek legyenek a szocialista realizmus alapján alkotni, meg­feleljen a művük a szocialista realizmus követelményeinek. A fotóklub megalakulása nem zárja ki a város területén lévő szakkörök további műkö­dését ,sőt, elősegíti azok mun­káját. „Ahány ház, annyi betétkönyv“ Ez év márciusában Tolna köz­ség versenyre hívta a megye községeit az egyéni takarékos­ság érdekében. Ezt a kihívást a paksi járás községei mind elfo­­gadták és a községekben ala­kult takarékossági operatív bi­zottságok azóta lelkesen mű­ködnek, hiszen ma már minden öntudatos dolgozó tisztában van a takarékbetétgyűjtés jelentő­ségével és tudja, hogy a betét­be helyezett forintjával saját jólétét emeli, de egyben szolgál­ja országunk építését és ezzel mindnyájunk közös nagy ügyét, a békét. Eddig kiemelkedő eredményt értek el Pakson, ahol egy ház­ra eső betét összege 235 forint, Dunakömlődön 237 forint, Duna­földvárott 148, Gerjenben 104 forint, de szép eredmények van­nak még Bikácson és Kajda­­cson. A kiemelkedő eredményt el­ért községi takarékossági ope­ratív bizottságok elnöke: Duna­kömlődön Vaszkó Péterné, Bi­kácson Tiringer István, Kajda­,, csőn Komáromi Dániel, Duna­­földváron Pálosi Mihály, Ger­jenben K. Taba Sándor. Dicsé­ret illeti őket és a TOB vala­mennyi tagját. KRASZNAI BÉLA..

Next