Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)
1955-12-29 / 305. szám
1955. DECEMBER 29. TOLNAI NAPLÓ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS • Támogatásra várnak az erba-pusztai kommunisták Országszerte vezetőségválasztásokra készülnek pártszervezeteink. Ebben az időszakban mindenfelé azt lehet tapasztalni, hogy fellendül a pártélet, erősödnek a pártszervezetek, egyszóval megjavul a pártmunka. Sajnos, azonban nemcsak ilyen jó példák akadnak. Van olyan pártszervezet is, amely a valóságban alig él szervezeti életet. Ilyen a sárpilisi Sarló-Kalapács Tsz pártszervezete. Ez a pártszervezet mintegy négy hónapja alakult. Megalakulása után nem irányította és nem segítette senki. Az alakuló gyűlésen Hódosi Ernőt, a Márciusi Ébredés Tsz agronómusát választották meg párttitkárnak. Hódosi elvtársnak, bár nem a termelőszövetkezetben dolgozik, lett volna alkalma a pártszervezet ügyeivel foglalkozni, mert szállása kint van Orbó pusztán, a tsz központjában. Ennek ellenére egyetlen taggyűlést sem tartott. A párttagok állandóan unszolták, hogy tartsanak már taggyűlést, ő többször meg is ígérte, de az ígéretéből sohasem lett valóság. És ott állt nyolc kommunista, nyolc jószándékú, de képzetlen párttag, VEZETŐ NÉLKÜL, nem tudva, hogy mit csináljanak, mert senki nem segítette, nem irányította őket. Törekvésük így nem is érlelt gyümölcsöt, nem hozott eredményeket. Pedig a termelőszövetkezetben eddig is nagy szükség lett volna egy erős pártszervezetre. Hiányzott a termelőszövetkezet gazdálkodásával kapcsolatban a kommunisták ellenőrzése, s ez káros következményekkel is járt. A tsz volt elnöke, Fekete József, aki még fél hónappal ezelőtt is a Sarló-Kalapács élén állt, megkárosította a termelőszövetkezetet. Mindent úgy intézett, ahogy akart, nem hallgatott a tagság szavára. Most a legutóbbi közgyűlésen a termelőszövetkezet tagjai felelősségre vonták és kizárták a tsz-ből. Ha a pártszervezet kellő irányítás mellett jól látta volna el feladatát, a kommunisták ébersége megakadályozhatta volna a közösség megkárosítását. De hogyan lehet éberségről beszélni, amikor a termelőszövetkezet pártszervezete a valóságban nem is élt pártéletet, nem volt egyetlen gyűlés, nem határozták meg a kommunisták feladatait. A múlt héten végre tartottak párttaggyűlést, amelyen azonban Hódosi elvtárs szintén nem jelent meg.’ Ezen a gyűlésen beszéltek az előttük álló feladatokról, szóba került az új vezetőségválasztás is. Megállapodtak abban, hogy egy fiatal kommunistát, Horváth József elvtársat januárban háromhónapos pártiskolára küldik. Ez volt a pártszervezet első taggyűlése. E taggyűlés jegyzőkönyve is lemondóan állapítja meg, hogy „A JB NEM SEGÍT.“ Ezen a taggyűlésen részt vettek a volt Uj Élet Tsz kommunistái is. A Sarló—Kalapács ugyanis egyesült az Uj Élettel, így egy új termelőszövetkezet jött létre, Szabadság néven. Az egyesülés következtében több kisebb, nagyobb probléma került felszínre, amelynek megoldásában a pártszervezetnek, a termelőszövetkezet kommunistáinak kellene élenjárniuk. Ilyen körülmények között azonban a kommunisták nem képesek teljesíteni feladataikat. A termelőszövetkezetben dolgozó párttagok politikailag, ideológiailag képzetlenek. NAGY SZÜKSÉG LENNE PÁRTOKTATÁSRA. Arra azonban, hogy az Orbó pusztai kommunistákat is be kellene kapcsolni a pártoktatásba, úgy látszik, senki sem gondolt. A párttagok pedig szívesen vennék, ha oktatnák őket, hiszen mindig arról panaszkodnak, hogy az ő eszmei, politikai fejlődésükkel nem törődik senki.• Tsz-pártszervezetről van szó. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a falu szocialista arculatának kialakításában, a kommunistákra hárulnak a legnagyobb feladatok. Ebből már nyilvánvalóan következik, hogy a termelőszövetkezetekben erős pártszervezetekre, munkában, a szocialista tulajdon megbecsülésében élenjáró, képzett kommunistákra van szükség. Az Orbó pusztai termelőszövetkezet kommunistái: Sipos Pál, Dankó András, Hajpál Lajos és a többiek példát is mutatnak a közös munkában. De mivel nincs meg a megfelelő ideológiai képzettségük és hiányzik a megfelelő vezető, irányító kéz, nem tudják megoldani azt a feladatot, amely a termelőszövetkezet kommunistáira hárul. Ezeket az embereket a jószándék, a becsületes segíteni akarás hozta a pártba. NEM RAJTUK MÚLIK elsősorban, hogy céljaikat nem tudták elérni. A járási pártbizottságnak sokkal nagyobb segítséget kellett volna nyújtania a termelőszövetkezet pártszerveztének, mint amit a valóságban nyújtott. Mert a valóságban, azt lehet mondani, egyáltalán nem segített a termelőszövetkezet pártszervezetének. Kárrészben a járási pártbizottság okolható azért, hogy a Sarló—Kalapács Termelőszövetkezetben a pártmunka abban merült ki, hogy Sipos Pál, a párttitkár helyettese szétosztotta a tagbélyegeket a párttagok között. A vezetőségválasztás ELŐTT kétszeresen szüksége van a tsz pártszervezetének a járási pártbizottság támogatására. A JB. előtt az a feladat áll, hogy a járásban kellőképpen készítse elő a vezetőségválasztást. Ezt a feladatot kell teljesíteni az Orbó pusztai termelőszövetkezetben is. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a JB. megvizsgálja a termelőszövetkezet pártszervezetének munkáját és megadja a kellő segítséget az Orbó pusztai kommunistáknak. Csak így lehet biztosítani a vezetőségválasztás sikerét és azt, hogy néhány jószándékú, becsületes, de nem eléggé képzett kommunista törekvése ne vesszen kárba. Embereljék meg magukat az alsónánai Világszabadság Tsz tagjai Az alsónánai „Világszabadság" jóval később alakult meg, mint az ugyancsak alsónánai Dózsa Tsz. Az a kis „együttes", amely az új élet útjára lépett igen nagy lendülettel látott a munkához. Az 1953-as gazdasági évben olyan szép eredményeket értek el, hogy jóval túlszárnyalták a falu másik termelőszövetkezetének eredményeit és kezdett a faluban olyan vélemény kialakulni, hogy a Dózsa Tsz lemarad a fejlődésben a Világszabadság mögött.. Azonban az idei gazdasági évben olyan élesen észrevehető különbség alakult ki a két szövetkezet nemes vetélkedésében, amely kétségtelenül a Dózsa javára írható. Ezt mutatja az is, hogy az újonnan belépők körülbelül 90 százaléka a Dózsába áramlott. A Dózsában szépen, folyamatosan mennek a munkák, míg a Világszabadságban még mindig nem végeztek a betakarítási munkálatokkal. Mi ennek az oka? Erről beszélgetünk most A VILÁGSZABADSÁG IRODÁJÁBAN. — Nem csoda ha le vagyunk maradva, — meséli Hegedűs elvtárs, a tsz elnöke keseregve — ha olyan esetek fordulnak elő mint az elmúlt hetekben: Bali István elvtárs a járási tanács munkatársa még délelőtt tizenegy órakor is a tűz mellett melegedve találta répaszedés közben Kovács Ernő munkacsapatát. Aznap 78 négyszögöl cukorrépát szedtek fel öten. Vannak természetesen a tsz-ben olyan dolgozók is, akik lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Pál György elvtárs elmondja, hogy a tsz valamennyi kukoricáját "Hegedűs István munkacsapata törte le és más területen"is kifogástalan, lelkesedéssel végzik munkájukat. Meglátszik, hogy a munkacsapat vezetője kommunista és olyan fiatalok is vannak a csapatban, mint Jóna István elvtárs DISZ tag, aki a honvédségtől most szereti le, és annyira szereti a szövetkezetet, hogy a nyári szabadságának ideje alatt is a szövetkezetben dolgozott. Baj van a sárpilisi gépállomás ■ munkájával is. Fang István a brigádvezető elmondja, hogy A GÉPÁLLOMÁS NEM AD TRAKTORT, arra való hivatkozással, hogy nem akad traktoros aki vállalja a hegyes-völgyes terepet. Pedig nem igaz, hogy a dombos terep rossz kereseti lehetőségeket biztosít, itt van Oláh Mihály elvtárs helybeli traktoros példája, aki hosszú idő óta Alsónánán dolgozik és a gépállomás fizetési sorrendjében állandóan a második, harmadik helyet foglalja el. A mélyszántást abbahagyták, pedig mindössze 20 hold van felszántva, holott a szerződésben meghatározott határidő már november 15-én lejárt. — Hogyan haladjuk akkor előre?! — fejezi be Fang elvtárs, és legyint egyet jogosan. Igen. Az ilyen és ehhez hasonló hibák kétségtelenül befolyással voltak arra, hogy a Világszabadság, szemben a Dózsa várható negyven-ötven forintjával, jó ha húsz forintot tud osztani munkaegységenként, amint ezt Karcsi József elvtárstól, a tsz könyvelőjétől megtudjuk. Dacára annak, hogy gabonafélékből a termelési tervet túlteljesítették búzából 1,5 mázsával, rozsból 2 mázsával, őszi árpából 2 mázsával. Mi hát az oka annak, hogy a tsz ilyen rosszul zár és megbomlott a munkafegyelem, a tagok passzívak, közömbösek? Eddig nem beszéltünk A PÁRTSZERVEZET MUNKÁJÁRÓL, pedig ez igen fontos, hiszen a tsz eredményein keresztül lehet lemérni a tsz pártszervezetének munkáját. Persze , ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a gépállomás rossz munkájáért is a tsz pártszervezete a hibás, de látni kell azt, hogy a tsz tagok ilyen nagyarányú passzivitásával nem lehet munkakerülésről beszélni, hanem a tömegeknek egy olyan alulról jövő bírálatáról, ami a tsz vezetősége felé irányul, és ezt elsősorban a pártszervezetnek kell észrevenni. Hegedűs elvtárs a tsz elnöke a pártszervezettől várja a segítséget. A tsz pártszervezetének meg kell javítani a munkát és egyben kemény harcot kell indítani a munkafegyelemlazítók ellen. Megtudjuk, hogy VANNAK A TSZ-BEN FIATALOK IS. Miért nem kezdeményezi hát a pártszervezet az üzemi DISZ szervezet megalakítását? Egy erős, kezdeményezőképes DISZ szervezet kétségtelenül előrelendítené a szövetkezet munkáját. Megvan a lehetőség az alsónánai Világszabadság Tsz munkájának a megjavítására. Meddig vár még a pártszervezet, meddig vár a tsz tagsága? Álljanak talpra a kommunisták és a jóérzésű tsz tagok segítségével fegyelmezzék meg a munkafegyelemlazítókat. H. L. 3 103 új taggal gyarapodtak DISZ-szervezeteink az elmúlt héten A DISZ tagkönyvcsere előkészítése az elmúlt héten újabb eredményeket hozott. A bonyhádi járásban 24, a paksi járásban 23, a gyönki járásban 16, a dombóvári járásban 4, a szekszárdi járásban 19, a tamási járásban 7, Szekszárdon pedig 10 fiatalt vettek fel a DISZ-be, így megyénkben 103-al növekedett a DISZ tagok létszáma. Az összeírások régi nyilvántartáshoz képest újabb emelkedést eredményeztek, szám szerint 107 fiatallal több szerepel az összeíró lapokon, mint az eddigi nyilvántartásban. Ez azt jelenti, hogy azok a DISZ-szervezetek, amelyekbe már lebonyolították az összeírást, összesen 210-el több tagot számlálnak, mint a nyilvántartás szerint. Az összeírás különösen a bonyhádi és a dombóvári járásban eredményezett emelkedést. A bonyhádi járás 31 alapszervezetében 142-öt, a dombovízi járás 12 alapszervezetében pedig 93-at. A megyei átlag emelkedését főleg e két járás jó munkája okozza. Ugyanakkor azonban más járásokban csökkenés tapasztalható. A szekszárdi járásban 81, a tamási járásban 44 taggal kevesebbet írtak össze, mint amennyi a nyilvántartásban szerepel. A gyönki járásban megy leggyengébben a munka. Itt még csak öt alapszervezetben fejezték be az összeírást és 12 taggal kevesebbet írtak össze a nyilvántartottnál. Nem egészen elfogadható az a magyarázat, hogy a létszámcsökkenést az elköltözések okozzák. Nyilvánvalóan az is közrejátszik, hogy nem a megfelelő gondossággal, s kevesen végzik az összeírás munkáját. A bonyhádi és dombóvári járás példája azt bizonyítja, hogy jó megszervezés esetén az összeírás emelkedést eredményez. Hasonlóképpen kell tehát végezni a munkát a többi járásban is ,a cél elérése érdekében. I szorgalmas vasgyűjtés jutalma: Két úttörőnk utazik január 3-án Budapestre A DISZ Központi Vezetősége és a Könnyűipari Minisztérium MÉH Irodája az ország minden részéből vendégül látja január 3-tól 8-ig azt a száz úttörőt, akik a vasgyűjtésben a legkimagaslóbb eredményt érték el. A meghívott pajtásokra a fővárosban tanulságos, érdekes és szórakoztató program vár. Megismerkednek az acélgyártással és a papírgyártással. Színházakat és mozikat látogatnak meg, utaznak az úttörővasúton és megszemlélik Budapest nevezetességeit. Az úttörőkre utazásuk alatt, csakúgy mint budapesti tartózkodásuk alatt, pedagógusok ügyelnek. A Tolna megyei úttörők mindenkor derekasan veszik ki részüket a vas- és fémgyűjtésben. Éppen ezért a DISZ Megyei Bizottságának nagyon nehéz azt a két pajtást kiválasztani, akik Budapesten a megyei úttörőket ezúttal képviselni fogják. Esküdt Lajosné elvtársnő, helyettes úttörő titkár a járási statisztikák alapján teszi meg javaslatát a fémgyűjtő bizottságnak, amely ma csütörtökön ül össze, hogy az összes érdekelteket, köztük a MEH kiküldöttét is meghallgassa. Igen természetes, hogy kettőnél jóval több pajtás érdemelte ki, hogy ezen a szép kiránduláson részt vehessen. Ezeknek azonban nem szabad elcsüggedniök, sőt a szünidő alatt — amikor az idő megengedi —, folytatniok kell a vasgyűjtés munkáját. Pártunk és kormányunk időről időre megjutalmazza azokat a derék úttörőket, akik hasznos társadalmi munkájukkal járulnak hozzá ahhoz, hogy népgazdaságunk nyersanyagtartaléka gyarapodjék. IOOO hektoliter boz Szilveszterre... Szekszárdon a járókelők irigységgel vegyes kíváncsisággal tekingetnek a régi Megyeház alatti kitárt ajtajú széles pince felé, amely felett a ,,Mecsekvidéki Borforgalmi Vállalat szekszárdi pincészete’’ felírás ékeskedik. Az irigyebbek vélekedése szerint (ezek a borisszák), — de jó lehet azoknak ott bent a sötéttorkú pincében — mindig ihatnak. A kíváncsiak (a legtöbb bornemissza) találgatják — vajon mi történhetik odabent? Néha titokzatos zúgás, morgás, kongás szűrődik ki a mindig csukott belső ajtó mögül. — Biztosan csinálják a bort — egyeznek meg a vélemények. — Pedig dehogy csinálják.. .— Annyi a borunk, alig győzzük elhelyezni és kezelni. — mondja mosolyogva Saramó Jenő a pincészet fehérköppenyes vezetője. . — Hányan dolgoznak a pincészetnél, hogyan kezelik a borokat, melyek tudvalévő, hogy az idén nagyon gyenge minőségűek és hogyan készültek fel a ’szilveszteri csúcsforgalomra? — árasztom el kérdésekkel a pincevezetőt. — Húszan vagyunk az irodaiakkal együtt. Tárnai József pincemester kollegámmal irányítjuk a pincészetet. Az idén Szekszárdon és a környező szőlővidékeken is rendkívül bő szőlőtermés volt. A szőlőtermésben a sok eső és a hűvös időjárás következtében kevés cukor képződött, így a borok savasak, alacsony szeszfokúak, gyenge minőségűek, hajlamosak a különféle borhibákra és betegségekre, főleg a barna törésre. Éppen ezért szakszerű kezeléssel meg kell óvni a borokat, a romlástól és javítani kell a minőségüket is. — A pincészetbe érkező borokat elbíráljuk, színre, ízre, szeszfokra, osztályozzuk őket, majd az úgynevezett ászokhordókba fejtjük. (10—90 hektoliteres fahordók.) A beérkező borok 90 százaléka barnatörésre hajlamos, ezért ezeket a borokat a szükséghez mérten hektóliterenként 10—20 gr káliummetabiszulfittal kezeljük. Ez a vegytiszta kén készítmény az egyedüli antiszeptikum a borászatban. A kezeléskor megfelelő mennyiségű kéndioxid keletkezik, mely megakadályozza a bor barnatörését. Ha esetleg szükséges, akkor még csersav zselatin derítést is alkalmazunk. Az eddig elmondottakon kívül pincészetünkben a szokásos pinceműveletek folynak. A borókát fejtjük, szűrjük, a bennük lévő savat tompítjuk, házasítjuk ... — Hű ,ez érdekes, az elvtársak a borok házasságközvetítésével is foglalkoznak? — Hát nem éppen — mosolyog Saramó elvtárs — hanem az azonos jellegű borokat egy 400 hektoliteres üveglapokkal bélelt cementhordóba fejtjük. A hordóban egységes minőségű úgynevezett típusbor alakul ki, melyet aztán a megfelelő kezelés után hozunk forgalomba. Pincészetünkből kommersz, pecsenye és minőségi bor kerül ki. Jelenleg 10 százalékos asztali fehér bort, 11,5 százalékos édeskadarkát, 12 százalékos mecseki rizlinget hozunk forgalomba. Újév után forgalomba kerülnek még a 11.5 százalékos szárazfehér pecsenyebor, a 11.5 százalékos édesfehér pecsenyebor, és a 11.5 százalékos paksi siller. — Azért ezt a hétféle bort már szilveszterre is kiadja pinszetünk, méghozzá elég tekintélyes mennyiségben. — 1000 hektoliter bort készítettünk elő a szilveszteri jó hangulat fokozására, — nyugtat meg búcsúzáskor a kedélyes pincevezető.Lesz bor bőven kedves olvasók, fel tehát a vidám szilveszteri mulatásra! Szászy Sándor