Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)

1955-12-29 / 305. szám

1955. DECEMBER 29. TOLNAI NAPLÓ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍ­TÉS • Támogatásra várnak az erba-pusztai kommunisták Országszerte vezetőségválasz­tásokra készülnek pártszerve­zeteink. Ebben az időszakban mindenfelé azt lehet tapasz­talni, hogy fellendül a pártélet, erősödnek a pártszervezetek, egyszóval megjavul a párt­munka. Sajnos, azonban nem­csak ilyen jó példák akadnak. Van olyan pártszervezet is, amely a valóságban alig él szervezeti életet. Ilyen a sár­pilisi Sarló-Kalapács Tsz párt­szervezete.­­­­ Ez a pártszervezet mintegy négy­ hónapja alakult. Megala­kulása után nem irányította és nem segítette senki. Az alaku­ló gyűlésen Hódosi Ernőt, a Márciusi Ébredés Tsz agronó­­musát választották meg párt­titkárnak. Hódosi elvtársnak, bár nem a termelőszövet­kezetben dolgozik, lett volna alkalma a pártszer­vezet ügyeivel foglalkozni, mert szállása kint van Orbó pusztán, a tsz központjában. Ennek ellenére egyetlen­­ tag­gyűlést sem tartott. A pártta­gok állandóan unszolták, hogy tartsanak már taggyűlést, ő többször meg is ígérte, de az ígéretéből sohasem lett való­ság. És­ ott állt nyolc kommu­nista, nyolc jószándékú, de képzetlen párttag, VEZETŐ NÉLKÜL, nem tudva, hogy mit csinál­janak, mert­ senki nem segí­tette, nem irányította őket. Törekvésük így nem is érlelt gyümölcsöt, nem hozott ered­ményeket. Pedig a termelőszö­vetkezetben eddig is nagy szük­ség lett volna egy erős párt­­szervezetre. Hiányzott a ter­m­­előszövetkezet gazdálkodásá­val kapcsolatban a kommunis­ták ellenőrzése, s ez káros kö­vetkezményekkel is járt. A tsz volt elnöke, Fekete József, aki még fél hónappal ezelőtt is a Sarló-Kalapács élén állt, megkárosította a termelőszö­vetkezetet. Mindent úgy in­tézett, ahogy akart, nem hall­gatott a tagság szavára. Most a legutóbbi közgyűlésen a ter­melőszövetkezet tagjai fele­lősségre vonták és kizárták a tsz-ből. Ha a pártszervezet kel­lő irányítás mellett jól látta volna el feladatát, a kommu­nisták ébersége megakadályoz­hatta volna a közösség meg­károsítását. De hogyan lehet éberségről beszélni, amikor a termelőszövetkezet pártszer­vezete a valóságban nem is élt pártéletet, nem volt egyetlen gyűlés, nem határozták meg a kommunisták feladatait. A múlt héten végre tartottak párttaggyűlést, amelyen azon­ban Hódosi elvtárs szintén nem jelent meg.’­ Ezen a gyűlésen beszéltek az előttük álló fel­adatokról, szóba került az új v­ezetőségválasztás is. Megálla­podtak abban, hogy egy fiatal kommunistát, Horváth József elvtársat januárban háromhó­napos pártiskolára küldik. Ez volt a pártszervezet első tag­gyűlése. E taggyűlés jegyző­könyve is lemondóan állapítja meg, hogy „A JB NEM SEGÍT.“ Ezen a taggyűlésen részt vettek a volt Uj Élet Tsz kommunis­tái is. A Sarló—Kalapács ugyanis egyesült az Uj Élettel, így egy új termelőszövetkezet jött létre, Szabadság néven. Az egyesülés következtében több kisebb, nagyobb probléma ke­rült felszínre, amelynek meg­oldásában a pártszervezet­nek, a termelőszövetkezet kom­munistáinak kellene élenjár­­niuk. Ilyen körülmények kö­zött azonban a kommunisták nem képesek teljesíteni felada­taikat. A termelőszövetkezetben dol­gozó párttagok politikailag, ideológiailag képzetlenek. NAGY SZÜKSÉG LENNE PÁRTOKTATÁSRA. Arra azonban, hogy az Orbó pusztai kommunistákat is be kellene kapcsolni a pártokta­tásba, úgy látszik, senki sem gondolt. A párttagok pedig szí­vesen vennék, ha oktatnák őket, hiszen mindig arról pa­naszkodnak, hogy az ő eszmei, politikai fejlődésükkel­­ nem törődik senki.• Tsz-pártszervezetről van szó. A mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésében, a falu szocialista arculatának kialakí­tásában, a kommunistákra há­rulnak a legnagyobb felada­tok. Ebből már nyilvánvalóan következik, h­ogy a­­ termelő­­szövetkezetekben erős pártszer­vezetekre, munkában, a szocia­lista tulajdon megbecsülésében élenjáró, képzett kommunis­tákra van szükség. Az Orbó pusztai termelőszövetkezet kommunistái: Sipos Pál, Dan­­kó András, Hajpál Lajos és a többiek példát is mutatnak a közös­­ munkában. De mivel nincs meg a megfelelő ideoló­giai képzettségük és hiányzik a megfelelő vezető, irányító kéz, nem tudják megoldani azt a feladatot, amely a termelőszö­vetkezet kommunistáira hárul. Ezeket az embereket a jószán­dék, a becsületes segíteni akarás hozta a pártba. NEM RAJTUK MÚLIK elsősorban, hogy céljaikat nem tudták elérni. A járási pártbi­zottságnak sokkal nagyobb se­gítséget kellett volna nyújta­nia a termelőszövetkezet párt­­szerveztének, mint amit a va­lóságban nyújtott. Mert a való­ságban, azt lehet mondani, egyáltalán nem segített a ter­melőszövetkezet pártszerveze­tének. Kárrészben a járási pártbizottság okolható azért, hogy a Sarló—Kalapács Ter­melőszövetkezetben a pártmun­ka abban merült ki, hogy Si­pos Pál, a párttitkár helyette­se szétosztotta a tagbélyegeket a párttagok között. A vezetőségválasztás ELŐTT kétszeresen szüksége van a tsz pártszervezetének a járási pártbizottság támogatására. A JB. előtt az a feladat áll, hogy a járásban kellőképpen készít­se elő a vezetőségválasztást. Ezt a feladatot kell teljesíteni az Orbó pusztai termelőszövet­kezetben is. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a JB. megvizs­gálja a termelőszövetkezet pártszervezetének munkáját és megadja a kellő segítséget az Orbó pusztai kommunistáknak. Csak így lehet biztosítani a ve­zetőségválasztás sikerét és azt, hogy néhány jószándékú, be­csületes, de nem eléggé kép­zett kommunista törekvése ne vesszen kárba. Embereljék meg magukat az alsónánai Világszabadság Tsz tagjai Az alsónánai „Világszabad­­ság" jóval később alakult meg, mint az ugyancsak alsónánai Dózsa Tsz. Az a kis­ „együttes", amely az új élet útjára lépett igen­­ nagy lendülettel látott a munkához. Az 1953-as gazdasági évben olyan szép eredményeket értek el, hogy jóval túlszárnyal­ták a falu másik termelőszövet­kezetének eredményeit és kez­dett a faluban olyan vélemény kialakulni, hogy a Dózsa Tsz le­marad a fejlődésben a Világsza­badság mögött.. Azonban az idei gazdasági évben olyan élesen észrevehető különbség alakult ki a két szövetkezet nemes vetél­kedésében, amely kétségtelenül a Dózsa javára­ írható. Ezt mutatja az is, hogy az újonnan belépők körülbelül 90 százaléka a Dózsába áram­lott. A Dózsában szépen, folyamato­san mennek a munkák, míg a Világszabadságban még mindig nem végeztek a betakarítási mun­kálatokkal. Mi ennek az oka? Erről beszélgetünk most A VILÁGSZABADSÁG IRODÁJÁBAN. — Nem csoda ha le vagyunk maradva, — meséli Hegedűs elvtárs, a tsz elnöke keseregve — ha olyan esetek fordulnak elő mint az elmúlt hetekben: Bali Ist­ván elvtárs a járási tanács mun­katársa még délelőtt tizenegy órakor is a tűz mellett meleged­ve találta répaszedés közben Kovács Ernő munkacsapatát. Az­nap 78 négyszögöl cukorrépát szedtek fel öten. Vannak természetesen a tsz­­-ben olyan dolgozók is, akik lelki­ismeretesen végzik a munkáju­kat. Pál György elvtárs elmondja, hogy a tsz valamennyi kuko­ricáját "Hegedűs István munka­csapata törte le és más terü­­leten"is kifogástalan, lelkese­déssel végzik munkájukat. Meglátszik, hogy a munkacsapat vezetője kommunista és olyan fiatalok is vannak a csapatban, mint Jóna István elvtárs DISZ tag, aki a honvédségtől most sze­reti le, és annyira szereti a szö­vetkezetet, hogy a nyári szabad­ságának ideje alatt is a szövet­kezetben dolgozott. Baj van a sárpilisi gépállomás ■ munkájával is. Fang István a bri­gádvezető elmondja, hogy A GÉPÁLLOMÁS NEM AD TRAKTORT, arra való hivatkozással, hogy nem akad traktoros aki vállalja a hegyes-völgyes terepet. Pedig nem igaz, hogy a dombos terep rossz kereseti lehetőségeket biz­tosít, itt van Oláh Mihály elvtárs helybeli traktoros példája, aki hosszú idő óta Alsónánán dol­gozik és a gépállomás fizetési sorrendjében állandóan a má­sodik, harmadik helyet fog­lalja el. A mélyszántást abbahagyták, pe­dig mindössze 20 hold van fel­szántva, holott a szerződésben meghatározott határidő már no­vember 15-én lejárt. — Hogyan haladjuk akkor előre?! — fejezi be Fang elvtárs, és legyint egyet jogosan. Igen. Az ilyen és ehhez ha­sonló hibák kétségtelenül befo­lyással­ voltak arra, hogy a Vi­lágszabadság, szemben a Dózsa várható negyven-ötven forintjá­val, jó ha húsz forintot tud osz­tani munkaegységenként, amint ezt Karcsi József elvtárstól, a tsz könyvelőjétől megtudjuk. Dacá­ra annak, hogy gabonafélékből a termelési tervet túlteljesítették búzából 1,5 mázsával, rozsból 2 mázsával, őszi árpából 2 má­zsával. Mi hát az oka annak, hogy a tsz ilyen rosszul zár és megbom­lott a munkafegyelem, a tagok passzívak, közömbösek? Eddig nem beszéltünk A PÁRTSZERVEZET MUNKÁJÁRÓL, pedig ez igen fontos, hiszen a tsz eredményein keresztül lehet lemérni a tsz pártszervezetének munkáját. Persze , ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a gépállomás rossz munkájáért is a tsz pártszervezete a hibás, de látni kell azt, hogy a tsz tagok ilyen nagyarányú passzivitásával nem lehet munkakerülésről be­szélni, hanem a tömegeknek egy olyan alulról jövő bírálatáról, ami a tsz vezetősége felé irányul, és ezt elsősorban a pártszerve­zetnek kell észrevenni. Hegedűs elvtárs a tsz elnöke a pártszer­vezettől várja a segítséget. A tsz pártszervezetének meg kell javítani a munkát és egyben ke­mény harcot kell indítani a mun­kafegyelemlazítók ellen. Meg­tudjuk, hogy VANNAK A TSZ-BEN FIATALOK IS. Miért nem kezdeményezi hát a pártszervezet az üzemi DISZ szervezet megalakítását? Egy erős, kezdeményezőképes DISZ szervezet kétségtelenül előrelen­dítené a szövetkezet­­ munkáját. Megvan a lehetőség az alsónánai V­ilágszabadság Tsz munkájának a megjavítására. Meddig vár még a pártszervezet, meddig vár a tsz tagsága? Álljanak talpra a kommunisták és a jóérzésű tsz tagok segítségével fegyelmezzék meg a munkafegyelemlazítókat. H. L. 3 103 új taggal gyarapodtak DISZ-szervezeteink az elmúlt héten A DISZ tagkönyvcsere előké­szítése az elmúlt héten újabb eredményeket hozott. A bonyhá­di járásban 24, a paksi járásban 23, a gyönki járásban 16, a dombóvári járásban 4, a szek­szárdi járásban 19, a tamási já­rásban 7, Szekszárdon pedig 10 fiatalt vettek fel a DISZ-be, így megyénkben 103-al növekedett a DISZ tagok létszáma. Az össze­írások régi nyilvántartáshoz ké­pest újabb emelkedést eredmé­nyeztek, szám szerint 107 fiatal­lal több szerepel az összeíró la­pokon, mint az eddigi nyilvántar­tásban. Ez azt jelenti, hogy azok a DISZ-szervezetek, ame­lyekbe már lebonyolították az összeírást, összesen 210-el több tagot számlálnak, mint a nyilván­tartás szerint. Az összeírás különösen a bony­hádi és a dombóvári járásban eredményezett emelkedést. A bonyhádi járás 31 alapszerveze­tében 142-öt, a dombovízi járás 12 alapszervezetében pedig 93-at. A megyei átlag emelkedését főleg e két járás jó munkája okozza. Ugyanakkor azonban más járásokban csökkenés ta­pasztalható. A szekszárdi já­rásban 81, a tamási járásban 44 taggal kevesebbet írtak össze, mint amennyi a nyilvántartásban szerepel. A gyönki járásban megy leggyengébben a munka. Itt még csak öt alapszervezetben fejezték be az összeírást és 12 taggal kevesebbet írtak össze a nyilvántartottnál. Nem egészen elfogadható az a magyarázat, hogy a létszámcsök­kenést az elköltözések okozzák. Nyilvánvalóan az is közrejátszik, hogy nem a megfelelő gondos­sággal, s kevesen végzik az összeírás munkáját. A bonyhádi és dombóvári járás példája azt bizonyítja, hogy jó megszerve­zés esetén az összeírás emelke­­­dést eredményez. Hasonlóképpen kell tehát végezni a munkát a többi járásban is ,a cél elérése érdekében. I szorgalmas vasgyűjtés jutalma: Két úttörőnk utazik január 3-án Budapestre A DISZ Központi Vezetősé­ge és a Könnyűipari Miniszté­rium MÉH Irodája az ország minden részéből vendégül lát­ja január 3-tól 8-ig azt a száz úttörőt, akik a vasgyűjtésben a legkimagaslóbb­­ eredményt érték el. A meghívott pajtások­ra a fővárosban tanulságos, ér­dekes és szórakoztató prog­ram vár. Megismerkednek az acélgyártással és a papírgyár­tással. Színházakat és mozikat látogatnak meg, utaznak az­ út­­törővasúton és megszemlélik Budapest nevezetességeit. Az úttörőkre utazásuk alatt, csak­úgy mint budapesti tartózko­dásuk alatt, pedagógusok ügyelnek. A Tolna megyei úttörők min­denkor derekasan veszik ki ré­szüket a vas- és fémgyűjtés­ben. Éppen ezért a DISZ Me­gyei Bizottságának nagyon ne­héz azt a két pajtást kiválasz­tani, akik Budapesten a me­gyei úttörőket ezúttal képvi­selni fogják. Esküdt Lajosné elvtársnő, helyettes úttörő tit­kár a járási statisztikák alap­ján teszi meg javaslatát a fém­gyűjtő bizottságnak, amely ma csütörtökön ül össze, hogy az összes érdekelteket, köztük a MEH kiküldöttét is meghall­gassa. Igen természetes, hogy kettő­nél jóval több pajtás érdemelte ki, hogy ezen a szép kirándu­láson részt vehessen. Ezeknek azonban nem szabad elcsüg­­gedniök, sőt a szünidő alatt — amikor az idő megengedi —, folytatniok kell a vasgyűjtés munkáját. Pártunk és kormá­nyunk időről időre megjutal­mazza azokat a derék úttörő­ket, akik hasznos társadalmi munkájukkal járulnak hozzá ahhoz, hogy népgazdaságunk nyersanyagtartaléka gyarapod­jék. IOOO hektoliter boz Szilveszterre... Szekszárdon a járókelők irigységgel vegyes kíváncsiság­gal tekingetnek a régi Megye­ház alatti kitárt ajtajú széles pince felé, amely felett a ,,Me­csekvidéki Borforgalmi Válla­lat szekszárdi pincészete’’ fel­írás ékeskedik. Az irigyebbek vélekedése szerint (ezek a bor­isszák), — de jó lehet azoknak ott bent a sötéttorkú pincében — mindig ihatnak. A kíván­csiak (a legtöbb bornemissza) találgatják — vajon mi­­ tör­ténhetik odabent? Néha titok­zatos zúgás, morgás, kongás szűrődik ki a mindig csukott belső ajtó mögül. — Biztosan csinálják a bort — egyeznek meg a vélemé­nyek. — Pedig dehogy csinálják.. .— Annyi a borunk, alig győzzük elhelyezni és kezelni. — mondja mosolyogva Sara­­mó Jenő a pincészet fehérköp­­penyes vezetője. . — Hányan dolgoznak a pin­cészetnél, hogyan kezelik a bo­rokat, melyek tudvalévő, hogy az idén nagyon gyenge minő­ségűek és hogyan készültek fel a ’szilveszteri csúcsforgalomra? — árasztom el kérdésekkel a pincevezetőt. — Húszan vagyunk az iro­daiakkal együtt. Tárnai József pincemester kollegámmal irá­nyítjuk a pincészetet. Az idén Szekszárdon és a környező szőlővidékeken is rendkívül bő szőlőtermés volt. A szőlőter­mésben a­­ sok eső és a hűvös időjárás következtében kevés cukor képződött, így a borok savasak, alacsony szeszfokúak, gyenge minőségűek, h­ajlamo­sak a különféle borhibákra és betegségekre, főleg a barna törésre. Éppen ezért szakszerű kezeléssel meg kell óvni a bo­rokat, a romlástól és javítani kell a minőségüket is. — A pincészetbe érkező bo­rokat elbíráljuk, színre, ízre, szeszfokra, osztályozzuk őket, majd az úgynevezett ászokhor­dókba fejtjük. (10—90 hektoli­teres fahordók.) A beérkező bo­rok 90 százaléka­ barnatörésre hajlamos, ezért ezeket a boro­kat a szükséghez mérten hektó­literenként 10—20 gr kálium­­metabiszulfittal kezeljük. Ez a vegytiszta kén készítmény az egyedüli antiszeptikum a borá­szatban. A kezeléskor megfe­lelő mennyiségű kéndioxid ke­letkezik, mely megakadályozza a bor barnatörését. Ha esetleg szükséges, akkor még csersav zselatin derítést is alkalmazunk. Az eddig elmondottakon kívül pincészetünkben a szokásos pinceműveletek folynak. A bo­­­rókát fejtjük, szűrjük, a ben­nük lévő savat tompítjuk, há­zasítjuk ... — Hű ,ez érdekes, az elv­társak a borok házasságközve­títésével is foglalkoznak? — Hát nem éppen — moso­lyog Saramó elvtárs — hanem az azonos jellegű borokat egy 400 hektoliteres üveglapokkal bélelt cementhordóba fejtjük. A hordóban egységes minősé­gű úgynevezett típusbor alakul ki, melyet aztán a megfelelő kezelés után hozunk forgalom­ba. Pincészetünkből kommersz, pecsenye és minőségi bor kerül ki. Jelenleg 10 százalékos asz­tali fehér bort, 11,5 százalékos édeskadarkát, 12 százalékos mecseki rizlinget hozunk for­galomba. Újév után forgalom­ba kerülnek még a 11.5 száza­lékos szárazfehér pecsenyebor, a 11.5 százalékos édesfehér pe­csenyebor, és a 11.5 százalékos paksi­­ siller. — Azért ezt a hétféle bort már szilveszterre is kiadja pin­­szetünk, méghozzá elég tekin­télyes mennyiségben. — 1000 hektoliter bort készítettünk elő a szilveszteri jó hangulat fo­kozására, — nyugtat meg bú­­csúzáskor a kedélyes­­ pinceve­zető.­­Lesz bor bőven kedves olva­sók, fel tehát a vidám szilvesz­teri mulatásra! Szászy Sándor

Next