Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-07 / 5. szám

WILNA MEGYE* VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Hasznos javaslatok hangzottak el a társadalmi tulaj­don védelmi ankéton Igen hasznos ankétot tartottak hét­főn a Megyei Rendőrkapitányság­klubhelyiségében a közvagyon védel­méről. Az ankétot a Hazafias Nép­front szervezte a különféle párt- és állami szervek segítségével, és a kel­lemetlen időjárás ellenére is zsúfolá­sig megtöltötték a nagy helyiséget a megye különböző területeiről érke­zett párt-, állami és társadalmi ve­zetők. A vitaindító beszámolót Sziráczki István rendőrőrnagy tartotta. Beszélt a közvagyon védelmének jelentősé­géről, ami mindenkinek érdeke, mert hiszen valamennyien károsodunk, ha a nép vagyonát károsodás éri. Té­nyekkel bizonyította be, hogy milyen jellegzetes hibák történtek az elmúlt években a társadalmi tulajdon meg­őrzésénél. Több helyen, felelős beosztások­ban valóságos menedéket talál­tak a régi rend levitézlett em­berei, akik a becsületes munka helyett fő­ként csak azt nézték, hol mit lehet csalni, sikkasztani. Nem egy helyen pedig, főként a kereskedelemben, minden további nélkül alkalmaztak olyan egyéneket is, akik többszörö­sen büntetett előéletűek — a köz­vagyon megdézsmálása, vagy éppen háborús bűncselekmények miatt. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a bűnözők mostanában főként az ál­lam, a közösség tulajdonát támadják. Meg kell szüntetni minden olyan körülményt, amely lehetővé teszi — mondotta többek között Sziráczki elvtárs —, hogy valaki akár tudato­san, akár tudatlanul megkárosíthassa a társadalmi tulajdont. Hogy ezt a feladatot megoldhassuk, ahhoz nem elegendő a büntető szankciók alkal­mazása. Minden becsületes ember felada­tává kell tenni a bűnözés elleni harcot, el kell érnünk, hogy minden magyar állampolgár éberen őrködjék a nép vagyona felett. Az értékes beszámolót igen termé­keny vita követte, sokan szólaltak fel a különféle „szakmákból’*. Példákat soroltak fel arról, hogy egyes terü­leteken milyen körmönfont módon lopják, vagy herdálják a nép vagyo­nát és igen sokan hasznos javaslato­kat is tettek. Javasolták például, hogy a tár­sadalmi tulajdon védelménél a megelőzésen legyen a hangsúly, mert ha már megtörtént a lopás, sik­kasztás, legfeljebb bírósági ítélet kö­vetheti azt, de ezzel rendszerint nem térül meg az a sokszor többszázezer forint, amellyel megkárosították az államot. Mennyivel jobban járnánk, ha már csírájában elfojtanánk — és ehhez segítséget nyújtana minden vezető és dolgozó — az olyan törek­véseket, amelyek a közvagyon ellen irányulnak. Ezzel kapcsolatban az egyik ügyész példaként elmondotta, hogy a felsőnyéki földművesszövetke­zetnél a főkönyvelő először „ha­veri” alapon elnézte a kicsinek látszó sikkasztást és ennek az lett a következménye, hogy tovább lopták a nép vagyonát, sőt, ezután még szaporodott azoknak a száma is, akiket a sikkasztás lelep­lezése után bíróság elé kellett állí­tani. A megelőzésnek tehát az az egyik fő előfeltétele, hogy ne hányjanak szemet a kicsinek látszó sikkasztás, csalás felett sem, mert aki először „filléres” csalást követett el és ha szemet hánytak felette, alkalom­­adtán százezrekkel károsítja meg a nép vagyonát. Javasolták a felszólalók azt is, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gon­dot kell fordítani a szakmai kép­zettség fokozására is kereske­delmi vonalon éppen úgy, mint más szakmákban. Törekedni kell arra, hogy minden­hova, de különösen a vezető állásokba csak hozzáértő, jó szakembereket ál­lítsanak be, mert a hozzáértéssel sok esetben megelőzhető, vagy időben felfedezhető a társadalmi tulajdon elherdálása. Kérték a felszólalók, hogy az ille­tékes hatóságok az eddiginél gyor­sabban intézkedjenek az egyes fel­jelentések ügyében, mert csak így le­het eredményesen küzdeni a társa­dalmi tulajdon megkárosítói ellen. A legtöbb felszólaló állást fog­lalt amellett, hogy a közvagyon védelmét közüggyé kell tenni, részben felvilágosítással, részben pe­dig azáltal, hogy megszüntetik az olyan intézkedéseket, amelyek való­sággal lehetővé tették egyes terüle­teken a sötétszándékú embereknek a társadalmi tulajdon lopását. A cipőipar legeredményesebb újítói Bonyhádon dolgoznak Bátran mondhatjuk azt, hogy a Bonyhádi Cipőgyárban évtizedes ha­gyománya van az újítómozgalom­nak. * Ezelőtt tíz éve már az első újí­tásokat bevezették és azóta évről évre gazdagodik a gyár a munká­sok ötletei nyomán. A cipőgyárat évekkel ezelőtt gépe­sítették. Az ember azt hihetné, hogy ilyen nagyarányú gépesítés mellett nincs is lehetőség az újító munkára. Pedig nem így van. Horváth József, a cipőgyár újítási felelőse, már több mint tíz éve intézi az újítási ügye­ket — szívesen és szenvedélyesen beszél az újítók munkájáról. Az elmúlt év végén például a cipő­gyár 1958-as újítási feladattervét ki­dolgozták, azt kinyomatták és min­den dolgozónak kezébe adják. Az újítómozgalom népszerűsítésének, az újítók munkája ismertetésének szá­mos módját használják fel. És ez mindig eredményeket hoz. Az elmúlt évben 89 újítást nyúj­tottak be. Az újítómozgalom különösen azóta lendült fel, amikor a kormány rende­lete is megjelent az újítók munkájá­nak támogatásáról, segítéséről. Az elmúlt év harmadik negyedévében 19 újítást, a negyedik negyedévben 38 újítást nyújtottak be a gyár munká­sai. Az újítások nagy részét elfogad­ták és azt be is vezették. Ezzel egyidőben a díjazásokat is ki­fizették. Az egész évi újítások gazdasági eredménye közel 250 ezer forintot eredményez a gyárnak. Pedig nem is nagyjelentőségű újítások voltak ezek, csupán a gyártás egyes apró tech­nológiájának megváltoztatását céloz­ták, főleg az anyagtakarékossági újí­tások voltak többségében. A gyár újítóinak az elmúlt évben több mint tízezer forintot fizettek ki újítási díjként. A cipőipari üzemek között évek óta versenyszerű munka folyik az újítá­sok bevezetése és értékelése terén. Az elmúlt év harmadik negyedében a Cipőtervező Vállalat mögött a harmadik helyen végeztek, s ez nagy szó, mert olyan cipőgyárak, mint a Tisza és a Duna, az újítások tekintetében kisebb eredményeket értek el, mint a bonyhádiak. Az egész évi újítási munka össze­sítéseképpen a bonyhádi cipőgyár újítói a legeredményesebb újítóknak mondhatják magukat a cipőiparban. S ezt ebben az évben még tartani akarják A gyár az újítóknak érté­kes jutalmakat tűzött ki, és ennek eredménye, hogy már az év első nap­jaiban néhány újítási javaslatot elő­terjesztettek a vállalat újítási elő­adójának. Megkezdik az új lakóházak átadását­­:­iysss<­c a nagy­m­­án­yök­i építkezésen Múlt év tavaszán jelentek meg az építők — a Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalat dolgozói — Nagy­­mányokön, hogy hozzákezdjenek az új bányász lakótelep építéséhez. Ma már az épületek — hetvennégy iker lakóház — átadására készülnek. Pár napon belül megkezdi a bizottság az új lakóépületek műszaki átvételét, elbírálását annak, hogy milyen mun­kát végeztek az építők. Utána pedig hamarosan családi otthonokká válnak a lakások. Nem kis feladatot végeztek el — határidőre — a vállalat dolgozói. Ilyen nagy munkája ugyanis még nem volt egy helyen, a vállalatnak. Számtalan nehézséggel kellett meg­küzdeni. Késve jöttek a tervek, há­romhónapos késéssel kapta a vállalat a faanyagot, a tetőkhöz szükséges anyag két hónapot késett. A jó munkaszervezés, a dolgozók becsületes munkája tette lehe­tővé, hogy e nehézségek ellenére is határidőben elkészüljenek a bányászházak. És azt is, hogy mindvégig a tervben megszabott létszámnak nyolcvan szá­zalékával végezték el a munkákat. Most már rendben folyik az anyag­­szállítás, aminek utolsó tételei: Egy mázsa padlóviasz, két mázsa újság­papír, másfél mázsa fringy, egy padlókefélő gép. Ezeket használják ugyanis fel az új lakások takarítá­sára, a padlók fényesítésére, az abla­kok, ajtók, kilincsek, stb. megtisztí­tására. Az új lakás-, illetve háztulajdo­nosoknak így már nem lesz egyéb gondja, mint a beköltözés, a lakások berendezése. Teljesen még nem fejezték be a munkákat. Hamarosan elkészül a hetvenötödik épület, amelyből nem lakás lesz, hanem az ifjúság háza. Folyik még a munka a szennyvíz­derítőnél, megkezdték még decem­berben a melléképületek (sertésól, fáskamra, tyúkól stb.) és a kerítések építését. „A HÁZASÉLET LÉLEKTANI PROBLÉMÁI” címmel tart előadást január 10-én este 7 órakor a kórház kultúrtermé­ben dr. Harsányi István a Magyar Tudományos Akadémia Gyermek­­lélektani Intézetének munkatársa.­­ Ezzel az előadással lezárul a TTIT egészségügyi előadássorozata. Az elő­adássorozat lezárul, de van olyan elő­adás, amelyet a nagy érdeklődésre való tekintettel néhány héten­­ belül meg kell ismételni. Ez is a szekszárdi TTIT előadások nagy sikerét bizo­nyítja. Dr. Petru Groza betegsége Bukarest (MTI). A vasárnapi lap­p közlemény szerint dr. Petru pókban közlemény jelent meg dr. Groza betegsége súlyosabbra fordult. Petru Grozának, a Román Népköz- A betegség következményeként létre­­társaság Nagy Nemzetgyűlése Elnök- jött bélelzáródások és hashártya­­vége elnökének egészségi állapotáról, tünetek súlyosbodtak. A júniusi párthatározat végrehajtásának helyzete, a Megyei Pártbizottság mai ülésének napirendjén Ma délelőtt 9 órakor ülést tart a Megyei Pártbizottság a városi ta­nács nagytermében. Az ülés napi­rendjén a Magyar Szocialista Mun­káspárt júniusi országos értekezle­tén hozott határozat végrehajtásá­nak helyzete szerepelt A párt­bizottsági ülés elsősorban a falusi pártszervezetek ezzel kapcsolatos munkáját vizsgálja. Megkezdték az I. típusú csoportok felülvizsgálását A megye területén 64 I. típusú ter­melőszövetkezeti csoport működik és, a legnagyobb részük alapszabály elle­nesen. Éppen ezért immár nem elő­ször tűzi napirendre a megyei tanács termelőszövetkezeti osztálya azt a feladatot, hogy felülvizsgálják a ter­­melőszövetkezeti csoportokat és ahol nem az alapszabálynak megfelelően működnek, ott megvonják a nekik járó kedvezményeket. A felülvizsgálás megkezdődött és Kétyen, a Búzakalász, Bátaszéken a Nagy Salló Termelőszövetkezeti cso­portban végeztek is e munkával. Egyik helyen sem alapszabály sze­rint működtek pedig lehetőségeik nagyok. Az I. típusú csoport tagjai tagosított területen, gazdálkodnak ami nagy előnnyel jár, azonkívül a tartalékterületek után aranykoronán­ként nem 10, hanem 5 kiló gabonát fizetnek. A Bátaszéki Nagy Sarló Termelőszövetkezet tagjai megfogad­ták, hogy alapszabály szerint fognak dolgozni, tavasszal a még visszalévő vetéseiken táblás gazdálkodást foly­tatnak, azonkívül ősszel létrehozzák majd a közös alapot és a jövedelmük öt százalékát befizetik a banknál nyi­tott egyszámlájukra. Érdekes számvetés Nem egy esetben került már papír és ceruza a kézbe és számolgatták az emberek, hogyan fizet a szövetkezeti, meg az egyéni gazdálkodás. Sár­­szentlőrincen is kíváncsiak voltak, hogy merre húz a mérleg s éppen ezért mérlegre tették egy I. típusú csoporttag, egy egyéni gazda és egy termelőszövetkezeti tag egyévi mun­kájának eredményét, az évi bevételt és kiadást. Természetesen mindhárom esetben egyenlő munkaerőket vettek figyelembe. Major Imre 11 holdas I. típusú ter­melőszövetkezeti csoporttag évi jö­vedelme összesen 71.686 forint, ebből kiadása 56.302 forint, maradt évi tiszta jövedelme 15.384 forint. Ezzel szemben Váli József az ózdi Táncsics Tsz tagja ugyancsak három személlyel dolgozik. Évi tiszta bevé­telük 50.103 forint volt a háztájin kívül. Somogyi István termelőszövetkezeti tag egyedül dolgozott egész év folya­mán, évi tiszta jövedelme mégis 21.960 forint volt.­­ Tanoska István 19 holdon gazdál­kodik, évi tiszta jövedelme mégis csak 5430 forint, mert a 31.600 forint bevételből 26.170 forint a kiadása. És egész év folyamán a családból négyen dolgoztak a határban. Jubileumi kiállításra készülnek a kisipari szövetkezetek A szövetkezeti mozgalom fennállá­sának tízéves évfordulóját, 1958-at, a megye kisipari szövetkezeteinek tagjai kiállítással kívánják megünne­pelni. A szövetkezetek már az év ele­jén megkezdték az előkészületeket. Az ipari kiállítás, mely a nyár folya­mán nyílik majd meg, bemutatja a szövetkezetek termékeit, az egyes megyei jellegzetes ipari termékek előállítási módját, technológiáját.­­ Ezenkívül számos szövetkezet a fenn­állása óta eltelt idő eredményeit, dí­szes tablókon, grafikonon mutatja be. A DOMBÓVÁRI FAIPARI KTSZ tagjai egy kombinált szobabútorral és egy konyhagarnitúrával vesznek részt a kiállításon. Császár Ferenc oktató vezetésével az ipari tanulók, egy új­­típusú konyhabútor tervét készítik el. A BÁTASZÉKI KÁDÁROK szövetkezetének tagjai különböző for­májú és nagyságú hordók, szőlőfel­dolgozó gépek, edények, pincegazda­sági felszerelések és háztartási edé­nyek készítését és mintapéldányait mutatják be. A kádártanulók itt is önálló munkával szerepelnek majd a kiállításon. A PAKSI ÉPÍTŐIPARI KTSZ-BŐL egy konyhaszekrénnyel és komplett hálószobabútor mintapéldányával jönnek majd a kiállításra. Bemutat­ják a szövetkezet cementáru, lakatos, és bádogosáru mintapéldányait. Az ipari tanulók rádióasztalt, vizespadot, csővázas raktárt, tetőablakot készíte­­nek a kiállításra. A SZEKSZÁRDI CIPÉSZEK — hírnevükhöz híven — a cipőipar remekeit szövetkezetük termékeit mutatják be a kiállításon. Ezenkívül bemutatják a cipőkészítés módját a méretfelvételtől a kész cipőig. A szövetkezet termékeinek mintapéldá­nyait a legismertebb szekszárdi ci­pészmesterek készítik majd el. Ezenkívül számos szövetkezet, a Tolnai Ruházati a Hőgyészi Vegyes, a Bonyhádi Építőipari szövetkezetek vesznek részt a kiállításon. A megye szövetkezeteinek többségében még most tervezik, hogy a kiállításon majd milyen árucikkekkel szerepeljenek;

Next