Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-18 / 15. szám
19S8 január 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG VADÁSZTÖRTÉNET HÍREK A szekszárdi szakszervezeti vadásztársaság életében különös eseménynek számít a vaddisznó hajtása, amely az igazi vadász számára sohasem lehet unalmas. A vadászok szinte siettetnék az időt, hogy minél előbb elérkezzen a vasárnap, hogy ott folytathassák, ahol az előző vasárnapon abbahagyták. Szombaton este mindenki ott van a megbeszélt erdészháznál egyrészt azért, hogy előre megbeszéljék a vaddisznóhajtás tervét, másrészt azért, hogy korán reggel a kezdésnél a hajtók, a puskások helyükön legyenek. A kis vadászkunyhóban vágni lehet a cigarettafüstöt, és előkerül a „céllövő víz” is. Egynéhány pohár bor elfogyasztása után aztán előkerülnek a megtörtént és meg nem történt vadászélmények. Az emberek általában, a vadászok pedig különösképpen szeretik ugratni egymást. Az egyik vendégvadász a bogyiszlói vadászok történetével hozakodik elő, amikor a „körösztfi” leterítette a koma szelíd disznóját. — Ez az apád! ... fakad ki a koma, amikor ráismer disznójára, hát nincs szemed, nem láttad, hogy ez szelíd disznó. — A fiát honnan gondoltam volna, hogy az erdőben szelíd disznó kószál és hogy ez éppen a körösztapámé, — mondja a „körösztfi”. Aztán komaság ide, komaság oda, a körösztgyereknek úgy meg kellett fizetni a szelíd disznó árát, mint a pinty. — Hát a Pista esetét hallottátok-e? — veszi át a szót egy másik, az is alaposan megjárta, mert neki az erdész kutyájáért kellett fizetni. Emlegetik azután az egyszerű vadászt is, akinek az egyik puska csövére sörét, a másik puska csövére pedig gyöngygolyó volt töltve és nagy zavarában a vaddisznóra a 12-es söréttel, a szalonkára pedig a gyöngygolyóval lőtt. — No, most már aztán aludjunk — adja ki a jelszót a kárvallott, akivel az eset megtörtént. Reggel korán mindenki talpon van, még egy rövid megbeszélést tartanak a puskások és a hajtók, majd elfoglalják az előre kijelölt helyet. Megkezdődik a hajtás. A vadászok csendben várakoznak, még dohányozni sem szabad, mert mint mondják, a vad megérzi a füstszagot. A hajtás közeledtét a kutyák ugatása jelzi. A nesz, a zörej azonban nem mindig azt jelenti, hogy vaddisznó közeleg. Az egyik vadász egy gyönyörű szarvastehenet látott maga előtt, amelyre hajtásban lőni a vadásztörvények értelmében szigorúan tilos. Ez a vadászat eredményes volt és szerencsésen végződött. Négy vaddisznó került puskacsőre, hármat a vadásztársaság két tagja, a negyedik disznót pedig — egy 4—5 éves nagy kant — egy vendégvadász terített le. Mivel ez volt az első vaddisznó, amelyet ejtett, ősi szokás szerint „felavatták”. — Tekintsenek el a keresztelőtől — kéri a vadászokat. Én szívesen lemondok erről a dicsőségről, vegyék úgy, mintha valamelyik régi vadász lőtte volna le a disznót. A vadászok nem álltak el szándékuktól, de megígérték, hogy mivel a szerencsés vadász egyik,tagtársuk felesége, tehát nő, az előkészített vesszővel csak kíméletesen vágnak nadrágjára. Eredményes volt ez a vadászat nemcsak azért, mert ezzel az alkalommal egy új vadászt avattak, mégpedig egy nő személyében, hanem azért is, mert a vadásztársaságnak a négy disznó elejtése szép jövedelmet hozott. POZSONYINÉ Szervusz — „Te is fiam Brútusz?...” hallják a mozilátogatók és jót derülnek, amikor az ötletes Salvus reklámot látják, de nincs olyan hét, hogy a Harsányi-együttes ne tűzné műsorára ezt a reklámot a „Hirdetőoszlop, hangos plakátok” című rádióműsorban. Nem vitás, a Salvus víz valóban csodálatos hatású, csak az a baj, hogy Szekszárdon például nem lehet hozzájutni. Salvus! Mindkét gyógyszertárban azt a választ kaptuk, hogy Salvus víz egy hónappal ezelőtt volt, jelenleg raktáron sincs, nem tudják mikor lesz. Hát kérjük szépen, reklám ide, reklám oda, szeretnék a szekszárdiak, ha kevesebb reklám mellett több Salvus vizet vásárolhatnának. Szervusz Salvus Várható időjárás szombaton estig: felhős, párás, helyenként ködös idő, több helyen kisebb havazás, havaseső, majd eső. Mérsékelt délnyugati —nyugati szél, a hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 2—5 fok között. — Ma este a Városi Tanács nagytermében előadást tartanak a gazdák számára. Az előadás címe: „A cukorrépa termesztés és technológiája.“ Az előadó az ercsi cukorgyár főmérnöke lesz. — A Vas megyei Tanács szakiskolájában, Szombathelyen Szülésznőképző tanfolyam indul. A tanfolyam két éves. Felvételüket kérhetik a 18—32 éves nők, akik érettségivel, vagy legalább 8 általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Az iskola a tanítás idejére teljes ellátást, tankönyvet és a gyakorlathoz szükséges munkaruhát biztosít és az iskola elvégzése után a hallgatók elhelyezést nyernek. A felvételhez szükséges iratok: utolsó iskolai bizonyítvány, születési anyakönyvi kivonat, orvosi bizonyítvány, sajátkezűleg írt részletes önéletrajz. Az iratokat a Vas megyei Tanács VB. Egészségügyi Osztálya címre kell beküldeni. A jelentkezési határidő 1958 február 15. — Kolompár Mária 31 éves szekszárdi lakost tettenérte Kiss Istvánná, amint bement Pálhalmi Sándor szekszárdi lakos lakásába és onnan különféle élelmiszereket akart ellopni. Kolompár Mária ellen megindították az eljárást. — Kulturális aktivaértekezlet volt tegnap Szekszárdon a Megyei Tanács művelődési osztályának rendezésében. Ezen részt vettek a megye függetlenített kultúrmunkásai és megvitatták az idei év kulturális feladatait és értékelték a végzett munkát. A bátai társas tánctanfolyam záróbálja vasárnap lesz. Alsónánán január 26-án tartja a tánciskola a záróbált. Mindkét helyen népi táncbemutató is lesz. Feljelentést tettek egy személy ellen, aki Horváth Zoltán decsi lakosnak nevezte magát, mert felkereste özvegy Fehérvári Józsefné bogyiszlói és Tóth Józsefné tolnai lakosokat azzal, hogy együtt volt elítélt és börtönben lévő hozzátartozóikkal | s „kapcsolatai" révén el tudja intézni, hogy kiszabaduljanak. Felvett kettőjüktől 300 forintot azzal, hogy az kell az okmánybélyegre. Természetesen hazugság volt az egész és meglépett a okmánybélyegre felvett pénzzel. A rendőrség megindította a nyomozást kézrekerítésére. — Avár István, a sárpilisi iskola igazgatója, kultúrotthon igazgató az országos néprajzi pályázaton „Sárközi sírversek’ című gyűjteményével negyedik díjat nyert. — Hatszáz hektoliter szekszárdi vörösbort palackoztak a télen, így tehát kapható lesz majd a keresett szekszárdi vörösbor. megtérése felé lépett és mély torokhangján bömbölni kezdte: — Te!... Te, Fábin Gyurka! Én téged eddig tudod, hogy szerettelek, mert szorgalmas gyerek vagy, de ha az én dolgomba bele mersz szólni, összetöröm az orrodat. Mit gondolsz te? Azt hiszed, azért, mert te vagy a KISZ-titkár, most már a felnőttek dolgába is beleszólhatsz? — Én csak az igazat mondtam — válaszolta a fiú, s vékony arca elvörösödött az izgalomtól. A mester kikapta a képet a fiú kezéből és most már egy kissé halkabban folytatta a beszédet. — Ma apák napja van ... Nézz körül, hát látsz egyetlen lelket is itt a brigádszálláson? Mikor mulasson az ember, ha még a fizetés napján sem tombolhatja ki egy kissé magát? — Maga minden este mulat, amíg csak a pénze tart... Hónap végén meg szidja a rendszert, mintha a rendszer lenne az oka a maga pénztelenségének — hallatszott a fiú csendes hangja. A mester teste vonaglott a dühtől, a legszívesebben nekiugrott volna a vékonydongájú gyereknek, hogy felpofozza, de aztán hirtelen eszébe ötlött, hogy ezért a tettéért súlyosan bűnhődni kellene Magába fojtotta az indulatokat, s gyűlölettől izzó hangon sziszegte: — Bolond kölyök... Te nem tudod, mit jelent egy családot eltartani. A kétezer forintomból, amit ebben a hónapban kerestem, hogy tartom el az asszonyt, meg a gyereket? A fiú arca egy árnyalattal vörösebb lett, s csaknem áthajolt a két ágy közötti keskeny kis térségen, amikor beszélni kezdett. — Balázs bácsi, azt hiszi, hogy én nem tudom... hogy én nem tudom, mit jelent a családot fenntartani? Özvegy, beteg édesanyám van és egy kis húgom, aki az első gimnáziumba jár. És az én fizetésemből él a család... Azért is vagyok olyan túlzottan szorgalmas ... Azért vállalok túlórát mindig, s azért nézek meg minden forintot, hogy hová teszek, mert én nagyon szeretem az anyámat, meg a testvéremet és én mindig rájuk gondolok ... Mindig, pedig az apák napjának vidám mulatozása néha engem is kísértésbe hoz. De nem lehet... Nekem nem szabad. Az italnak egyetlen cseppje sem esne jól, mert az apa nélkül nevelkedő ártatlan testvérem, s a beteg anyám képe vetítődne elém, valahányszor a poharat a számhoz emelném. A mester lelkére kimondhatatlanul tömény keserűség ülepedett, megint szédülni kezdett anélkül, hogy a szesz megszokott mámorát érezte volna. Odabotorkált a kapcsolóhoz és lekattintotta a villanyt, aztán végtagjait kinyújtva, végigdőlt az ágyon. Az órák végtelen hosszúnak tűntek a koromsötét szobában, de a mester bárhogy is erőlködött, nem tudott elaludni. Nyugtalanul forgolódott. Kint esni kezdett az eső, s a nagy, kövér esőcseppek verni kezdték a brigádszállás ablakát. A fiú csendben aludt, s éppen azt álmodta, hogy KISZ-titkári értekezleten volt, s ott a városi titkár megdicsérte, amikor váratlanul valaki felébresztette. A villanyfénytől elvakulva, először semmit nem látott, s aztán mesterének hatalmas, vállas alakját pillantotta meg, amint az ágya fölé hajolt. A mester kezében vastag kötet százforintos volt, s kissé zavart hangon recsegte felé. — Ne haragudj, hogy felkeltettelek .. De félek, hogy reggelre elfelejtem ... Ezt az ezerkilencszáz forintot tedd el és holnap küldd el, légy szíves, postán, a feleségemnek ... Meg a kislányomnak, akinek a képét nézted az este. Amikor a fiú elrakta a pénzt, Sántha Balázs megint eloltotta a villanyt, s amikor a pokróc alá bújt, morró, mély, álmos hangon csak úgy magának megjegyezte: — Ki gondolta volna, hogy egy kölyök szavai így felkavarják az embert, hogy szinte nem tud szabadulni tőlük. Olyan ez, akár egy hittérítő. Csend lett. A brigádszállás szobájában az alvók egyhangú szuszogása hallatszott. Kint elállt az eső és csak egy kutya vonított keservesen a távolban. (Haypál) 3 A KPVDSZ II. kongresszusa elé Január 20-án összeül szakszervezetünk II. Kongresszusa, hogy megtárgyalja az állami és szövetkezeti kereskedelem, a pénzintézetek és vendéglátóipar munkáját, szakmánkhoz tartozó dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását. A kongresszus feladata, hogy értékelje az I. Kongresszus óta végzett munkáját, megszabja a legfontosabb teendőket. A feladatok és a kongresszus elé kerülő kérdések közül lássunk egynéhányat. Ezek között is a legfontosabb a szakszervezeti demokratizmus, a dolgozókkal való kapcsolat, a tömegkapcsolat további szélesítése, mely végső soron is a szakszervezeti munka színvonalának emelkedéséhez vezet. Nagy feladatot jelent a kereskedelem kulturáltságának emelése. Ez szakképzettebb dolgozókat kíván. Nem tartható fenn továbbra is az a helyzet, hogy a kereskedelemben úgyszólván semmiféle továbbképzés ne legyen. A szakképzettség növelése szakszervezetünkhöz tartozó többi szakmában is rendkívül fontos feladat. A pénzintézeteknél pl. egyik alapvető részét képezi a törzsgárda kialakítása. Ez vezet a helyes közgazdasági szemlélethez, így látják munkájuk népgazdasági jelentőségét. Természetesen semmivel sem kisebb jelentőségűek a munkavédelmi, társadalombiztosítási, vagy a nyugdíjkérdések. Megyénk dolgozóinak javaslatait a kibővített megyebizottsági ülésen, a járási aktíva üléseken résztvevő alapszervi funkcionáriusok, dolgozók elmondották. Mayer elvtárs a nagykereskedelmi vállalatok, Stocker és László elvtárs a földművesszövetkezetek, Pap és Boros elvtárs a pénzintézetek dolgozóinak véleményét, javaslatát tolmácsolták Központi Vezetőségünk felé. Megyénk küldöttei igyekeznek egyre több vállalathoz eljutni. Berényi elvtárs a pénzintézetek dolgozóit látogatja nap, mint nap, Stocker elvtárs a gyönki járásban a földművesszövetkezetek dolgozóival folytat megbeszéléseket. Megyénk minden küldötte felelősségéhez híven megbízóik és a munkáshatalom érdekeinek megfelelően akarja kivenni részét a kongresszus munkájából. A kongresszust követően január 28-án, Szekszárdon nagygyűlést tartunk, ahol részt vesz a lengyel testvérszakszervezet küldötte is. Februárban pedig alapszervi taggyűléseken számolnak majd be küldötteink a kongresszus munkájáról, ismertetik a határozatokat. Ezek a határozatok alapul szolgálnak majd további munkánkban. Mindehhez azonban megyénk valamennyi szervezett dolgozójának összefogására van szükség, mert csak ezen keresztül valósítható meg a kongresszus legfőbb célkitűzése: az egész szakszervezeti munka színvonalának további emelése. Horváth József MB. elnök. Hogyan lehetne jobbá tenni a tbc elleni küzdelmet Évtizedekkel ezelőtt a tbc-ét alig lehetett gyógyítani és elsősorban azért, mert a betegség kezdeti stádiumában nem járt fájdalommal, ha beteg orvoshoz nem megy, így egész életén keresztül fertőzi a családtagokat és közvetlen környezetét, és meghal anélkül, hogy tudta volna milyen veszedelmes betegséget terjesztett. Ma már a tbc nem gyógyíthatatlan és a betegség időbeni felismerését elősegíti a szűrővizsgálat. A Paksi Járási Tüdőgondozóban jártunk, ahol arról érdeklődtünk a gondozó főorvosától és asszisztensnőjétől, hogy a járás területén mennyi a tbc megbetegedés és főleg arról, hogy a községek lakói hogyan fogadják a gondozó két szakemberének segíteniakaró munkáját. — Kilenc év óta dolgozunk a járás területén — mondotta a főorvos, Resch Gyula. — Az a tapasztalatom, hogy a munkánk nem volt hiábavaló, mert míg pár évvel ezelőtt az emberek idegenkedtek tőlünk és mindenkire hallgattak, csak az orvosra nem, ma ez kevésbé észlelhető. Merem azt mondani, hogy a tbc teljesen felszámolható, de ehhez elengedhetetlenül fontos elsősorban, hogy BCG oltásokat végezzünk, amelyet öt év óta csinálunk is. Bebizonyosodott tény, hogy a gyermekkori fertőzésből indul, szóródik ki felnőtt korban a fertőzés. Nálunk közel 800 nyilvántartott beteg van, és ebből 148 a gyermek. — Hogyan segíthetnék még jobban a tbc elleni küzdelmet?— Elsősorban a pontosabb diagnózissal. Mi csak átvilágításon keresztül tudjuk megállapítani és sokszor sejteni, hogy a folyamat kezdődő-e, vagy krónikus, caverna van-e, vagy csak kiszóródás. Fontos lenne, hogy legalább a megyeszékhelyen lévő gondozóban legyen réteg felvételezőgép, amelynek segítségével centiméterről centiméterre megláthatjuk, hogy a betegség milyen stádiumában van. Állítólag ez megoldódik a közeljövőben. A paksi gondozóban eddig csak átvilágításra volt lehetőség, ebben az évben sikerül majd megoldani, hogy gyanúsabb esetekről filmfelvételt készítsünk. Ez fontosabb, mint az átvilágítás, de nem olyan biztos, mint a réteg. — Milyen eredménye volt az ernyőszűrésnek? — Az ernyőszűrés is csak akkor ér valamit, ha egy-egy falu valamennyi lakóját átvizsgálhatjuk és rendszeresen legalább kétévenként. Sajnos, Tolna megyében egyetlen ernyőszűrő, vagy vándorröntgen autó nincs, mindig a szomszédos megyékből kapunk rövid időre. Kilenc év alatt háromszor volt nálunk ernyőszűrő, akkor is sok baj volt vele és nem tudtunk tökéletes munkát végezni. Pedig az ernyőszűrésnek nagy a jelentősége,, sok esetben kiszűrünk olyan eseteket, amelyek hosszú éveken keresztül fertőzték a családot és nem tudtak róla. Az ernyőszűréssel Csámpa-pusztán találtunk egy idős bácsit, aki pozitív volt és amikor átszűrtük az egész családot, öt fertőzött gyermeket találtunk. — Milyen a gyógyszerellátás? — Örömmel mondhatom, ami elsősorban nem SZTK tagokra kedvező, hogy január 1-vel olcsóbb lett a Pás és az Isonicid is. Eddig 230 forint volt 450 darab Pás és 533,40 forint volt 1000 darab Isonicid. Most 2500 darab Pás kerül 309 forintba, míg az Isoniid ára 240 forintra csökkent. — Hogyan segíti munkájukat az állategészségügy? — Köztudomású, hogy ezt a betegséget a tbc-re reagált, pozitív tehenek is terjesztik. A járási állatorvos, dr. Kovács Jenő nagyon sokat segít nekünk, végzi ugyanis a tehénállománynál a manteux próbákat, amely kimutatja, hogy a tehén pozitív-e, vagy sem. Ha igen, akkor a család nevét közli velünk és vagy behívjuk őket, de legkésőbb az ernyőszűréskor, ami újra a tavasszal lesz a járásban, megvizsgáljuk őket. Érdekes és elgondolkoztató tényekről, esetekről hallottunk, amelyek bizonyítják azt, hogy ez a veszedelmes betegség elsősorban megelőzhető, de gyógyszerezéssel és nem utolsó sorban műtéti beavatkozással gyógyítható is. Valamennyi tüdőgondozó orvosát, munkatársát méltó dicséret illet a lelkiismeretes és fáradtságos munkáért, de ez egymagában kevés, ők is több segítséget, támogatást várnak. PÁLKOVÁCS RÓZA