Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-21 / 223. szám
NAPLEMENTE A bonyhádi zöldtornyú templom órája elverte már a fél hetet. A kertészet dolgozói — mindössze 14 fő — mára befejezték munkájukat. Áttetsző rőt ködként ereszkedett az esti harmat a nagy paprikatábla fölé, amelyre a monoton egyhangúsággal zúgó motorok az utolsó kör mesterséges esőjét permetezték. Aztán csend ülte meg a kertészetet, csak a tücskök fújták egykedvű nótájukat, fázós remegéssel a kora őszi alkonyatban. Szakács Zoltán az Árutermelő és Értékesítő Szövetkezet elnöke brigádvezetőjével Koller Henrikkel az iroda felé tartott, ahol már Kling Pálné a kertészet «brigadérosa» várta. Amint megláttam őket visszaemlékeztem a Pécsi Rádió üzenetére, amely még a kora tavasszal volt. A rádió akkor üdvözletét küldte az éter hullámain a szövetkezet dolgozóinak és köszönetét, amiért az első primőr fejessalátát Pécs dolgozói részére szállította. Gondoltam most itt az alkalom, egyet és mást megtudhatok a szövetkezet jelenlegi működéséről, munkájuk menetéről. így vettem részt a megbeszélésen, és amit ott hallottam, azt megpróbálom röviden leírni, hogy bemutathassam a bányavidék éléskamrájának fő forrását jelentő szövetkezet munkáját. Kling Pálné brigádvezető a napi munkájukról tájékoztatta az elnököt. A brigád a nap folyamán 20 q paprikát, 9 q paradicsomot, 18 q tököt, 600 csomó vegyes zöldséget és 190 kg zöldbabot szedett le, amit a raktárakba a szövetkezet zetor-traktorja el is szállított. Szinte megdöbbentem a számok hallatára, hiszen olyan mennyiség ez, amelyet az ember nem mindenkor lát, még hetipiacon sem. Csodálkozásomat látva közölték velem, hogy ebben az évben a főbb terményekből a piacra hozzávetőlegesen 300 g káposzta, 400 q paprika, 100 q uborka, több mint 100 q paradicsom, 150 q kelkáposzta, 50 g zöldbab, 80 q tök, azonkívül 70 000 csomó zöldség és vagy 60 ezer csomó zöldhagyma került. Ezt mind a szövetkezet kertészete termelte meg fáradságos munkával, és ezzel biztosította a bányavidék ellátását öt piaci elárusító standon keresztül. Több mint 20 üzlet részére szállítják a zöldárut, azonkívül a bányakonyhák nyersanyagát is ők biztosítják,, sőt még Komlóra az üzemélelmezés részére is ők szállítják a kertészet dicséretre méltó termékeit. Természetes, hogy a szakszövetkezet a piacon nemcsak azért, mert a legszebb árat adja a fogyasztóknak, hanem azért is, mert az egyéni termelők árainál mintegy ötven százalékkal alacsonyabban hozza forgalomba termelvényeit, nagy megbecsülésnek örvend. Az idén a tavalyi egész évi 400 000 forintos bevétellel szemben már 425 000 forint forgalmat bonyolított le a kertészet. A szakemberek, az elnök és a brigádvezető elvtársak szerint zöldáruból még az ez évben 100 000 forint emelkedés várható. A kertészet a szövetkezet tartósító üzemének is sok árut adott át, amely a tél folyamán kerül piacra. A tartósító üzem berendezkedett üvegfedelezésre és így 5 kg-os üvegekbe szerelik ki az uborkát, eddig 320 g-át, amelyet még növel a késői vetésű uborka, amelyet a közeli napokban szednek. Gépesítették a káposzta szeletelését is. A terv szerint 800 g káposztát tartósítanak. Ezenkívül tartósítottak már 36 q paprikát, 766 kg tököt és 270 kg zöldbabot. A szövetkezet a jövőben az üzem kapacitását még emelni akarja, hogy a tél folyamán jelentkező minden igényt kifogástalan és mennyiségben elegendő áruval tudjon kielégíteni. A szövetkezetnek nemcsak kertészeti eredményei kiemelkedőek, hanem a szántóföldi növénytermesztés terén is jó munkáról beszélnek a számok. Őszi árpából az átlagtermés 16,85 g volt, kenderből 38 q, cukorrépából a gyári ellenőrök becslése szerint körülbelül 180 q termés várható, amely talán országos viszonylatban is, az idei kedvezőtlen időjárás mellett rekordnak számít. Kukoricából is, ahogy mutatkozik kh.-ként közel 40 g várható. Az őszi munkálatok már folynak a talajt előkészítették vetésre. Az idén 24 kh. őszi árpát vet a szövetkezet, és reméljük a gondos munkájuk során a jövő évi eredményeik túlszárnyalják az ez évit. Miklós elvtárs, a szövetkezet könyvelője befejezte a napi pénztárzárást, öltözködés közben adja meg utolsó kérdéseimre a választ. Elmondja, előreláthatólag az idén a szövetkezet nyeresége meghaladja a 200 ezer forintot. Gyorsan kiszámítva kh.-ként 7300 forint a jövedelem. A szövetkezetnek 50 tagja van összesen, ebből 22 tag dolgozik a kertészetben és a mezőgazdaságban a többi tag a standok és a tartósító üzem munkáját látja el. A tagság munkájával igyekszik minél nagyobb hasznot hajtani, hogy a jövő terveit megvalósíthassák. A belterjes gazdálkodás elengedhetetlen feltétele az állattenyésztés. Jövedelmükből tejelő szarvasmarha állományt akarnak beállítani. Kint már leszállt az est, a hold vékony kiflije fátyolfelhőkön pihenve árasztja hideg leheletét. Az elnök körüljártatja szemét a csillagba borult égen és sodorintva egyet a bajuszán még a jóéjtszakát előtt megjegyzi: vigyázni kell a kertészetre, mert a közeli napok éjszakái lehűlést hoznak. Balsai László Csinos lányokon, csinos ruhák 1958. szeptember 14-én, vasárnap a járási kultúrház szabadtéri színpadán a megyei szakszervezeti nap alkalmával a bonyhádi földművesszövetkezet nagyszabású divatbemutatót rendezett. A divatbemutatón a lelkes előkészítés és a résztvevő lányok »manekenek« kitűnően vizsgáztak. A csinos lányok, a szebbnél szebb ruhák és egyéb öltözködési kombinációk nagy sikert biztosítottak, amelyet kb. 8—900 főnyi közönség nagy tetszésnyilvánítása is igazolt. Hiába, a divat meghódítja a nőket, a manekenek pedig egy kicsit talán a férfi szíveket. A bemutatón a magyar ipar, konfekció, cipő, kötött és divatáru legújabb termékei kerültek bemutatásra. A résztvevő közönség előtt kezdve a házi ruhától a tavasz, nyár, ősz és tél legcsinosabb öltözködési formái kerültek bemutatásra. Az itt látott ruhák, cipők, kabátok, pulóverek, huligánok, retikülök és egyéb ruházati termékek megkaphatók a bonyhádi földművesszövetkezet ruházati szaküzleteiben. A földművesszövetkezet vezetősége, igazgatósága ezúton mond köszönetet a szekszárdi Textil Nagykereskedelmi Vállalat dolgozójának Máyer Rezső kartársnak lelkes konferanszié működéséért, és a bemutató irányításáért. Továbbá Sárai Károly dolgozónknak lelkes szervezéséért és ifj. Petró Lászlónak a Járási Kultúrház dolgozójának és Weisz Lászlónak a technikai munka és a szervezés dicséretreméltó munkájáért. Köszönetünket tolmácsoljuk a résztvevő lányoknak: Tisza Ilona, Tervesi Piroska, Markovics Márta, Terebesi Klára, Bartinai Irén, Ulrich Angyal, Búzás Ibolya, Szőcs Erzsi, Bányai Berta és Daradics Klára kartársnőknek, akik a divatbemutató sikerét biztosították, sikeres volt a fellépésük és lelkes a közreműködésük. A november hónapban megrendezésre kerülő divatbemutatóhoz előre is még nagyobb sikert kívánunk és köszönetünkkel kérjük, hogy biztosítsák majd a sikert, amely nemcsak az övék, hanem a bonyhádi földművesszövetkezeté is. AGOCS ZOLTÁN Takarékszövetkezet alakult Nagymányokon 1958. augusztus 25-én Nagymányokon; a dolgozók (bányászok és parasztok) kívánságára megalakult, a takarékszövetkezet. A takarékszövetkezet feladata, hogy kölcsön útján segítse, támogassa a rászoruló tagokat, rövidebb, vagy hosszabb időre adjon részükre pénzbeli támogatást. Feladata továbbá a betétgyűjtés is. Ma már a Nagymányok és Vidéke Takarékszövetkezetnek 108 tagja van és a betét összeg is napról napra emelkedik. A betét összege jelenleg már 600 ezer forintot tesz ki. A szövetkezet tagjai már élvezik is a takarékszövetkezet előnyét, annak ellenére, hogy nem is olyan régen alakult, mert ezideig 32,000 Ft kölcsönnel segítették a dolgozókat. Igen sokan felkeresték a takarékszövetkezetet a bányásznap alkalmával és a kapott hűségjutalomból többen tettek be betétösszeget. Azóta is nagy az érdeklődés a parasztság és a bányászok körében a szövetkezet iránt, nemcsak Nagymányokon, hanem a környéken is. A betétesek között többen vannak olyanok is akik ketten — férj és feleség — keresnek és az egyik személy havi keresetét teljes egészében beteszik a takarékszövetkezett a betétjük növelése végett. A szövetkezet vezetője Nagy Lajosné rendszeresen felkeresi a dolgozókat és szoros kapcsolatot tart velük, felvilágosítja őket a takarékszövetkezet előnyeiről. A paksi szilva Prágában... A szilvafa törzse alacsony, levelei nem nagyok, ágai viszont roskadoznak a bő terméstől... Vagy 20 évvel ezelőtt az iskolában a természetrajz könyvünk első leckéje kezdődött így és azóta sohasem vetettem ügyet a hamvas, kékbőrű szilvára. A napokban a paksi vasútállomáson volt dolgom és amíg várakoztam, gyors egymásutánban érkeztek a teherautók és szorgalmasan rakták a dolgozók a külföldre induló vagonokba a kis hollandi rekeszeket. Kíváncsi voltam, hogy ki és mit szállít exportra. A berakást a MÉK kiküldöttje és a szövetkezet üzemágvezetője irányította. Elmondták, hogy a szövetkezetnek nem volt export terve, de látva a jó szilvatermést, kérték, hogy ők is bekapcsolódhassanak a szállításba és így indult meg Paks környékén a szilva felvásárlása, amelyet gondos válogatás és csomagolás után Prágába szállítanak. A paksi földművesszövetkezet mezőgazdasági üzemága tényleg a tagság és a parasztság érdekeit tartotta szem előtt, amikor ezt az üzletet megkötötte, mert ha ez a lehetőség nem nyílik, a szilvát féláron kellett volna a szeszfőzde részére eladni a termelőknek. Megvártam a mérlegelést, összeadva a vagonokba berakott szilva súlyát, néhány kg híján 10 vagont tett ki. Az üzemágvezető kartárs úgy nyilatkozott, hogy nincs megelégedve, mert ha előbb és jobban felkészültek volna rá, talán a dupláját is szállíthatták volna. No, de jövőre az idei tapasztalatok nyomán másképp állnak a dologhoz. Tervbe vette, hogy előre megbeszéli a gazdákkal a szedés idejét és mindjárt a gyümölcsösből autóval gyűjtik össze az árut, ami azzal az előnnyel jár, hogy nem kell mégegyszer válogatni, a szállítási idő megrövidül és így az áru minőségileg sokkal szebb lesz és talán magasabb árat is tudnak kapni érte. Ezzel a paksi szövetkezet mezőgazdasági üzemága megkezdte az értékesítési munkáját, amely kétségtelen eredményeket jelent, jövedelmet a tagságnak és dicséretet a szövetkezet dolgozóinak. Balsai László juhtenyésztő is gyapjútermelő szakcsoport alakult Grábicon Az ismeretlen joggal felteheti a kérdést: ugyan merre van az a Grábóc? Bizony nem is könnyű megtalálni. Kevésbé látogatott hely, messze van a vasúttól is, meg aztán mi keresnivalója is volna a járókelőnek abban a kis eldugott faluban? Sokan úgy gondolják, hogy Grábócon talán az élet is megáll és egyhelyben topog. Pedig nem így van. Akik így gondolják, azok csalódnak. Grábócon is ugyanúgy folyik az élet, mint másutt, sőt talán egyes esetekben jobban. Szeptember 9-én igen népes volt a grábóci községi tanács. A falu dolgozói, parasztjai jöttek-mentek, tárgyaltak, egyszóval valamire készültek. Elhatározták, hogy juhtenyésztő és gyapjútermelő szakcsoportot hoznak létre. Az alakuló gyűlés jól sikerült, így elhatározásukat siker koronázta. Úgy vélekednek Grábócon a juhtenyésztő gazdák, hogy bizony az állatállomány eltartása, a takarmánybázis biztosítása, a gyapjú értékesítése sokkal előnyösebb és kifizetőbb lesz, ha közösen összefogva, egymást megértve végzik munkájukat. A községi tanács máris komoly támogatást és segítséget ígért a szakcsoport munkájához. Az állatállomány takarmánybázisának biztosítása céljából a jelenleg állami tartalékterületet képező betagosított földekből 17 kh. rétet és több mint 50 kh. szántóterületet biztosít, és ad a szakcsoport kezelésébe. A szakcsoport tagsága az alapszabály kidolgozásával és a további közvetlen feladatok elvégzésével háromtagú intézőbizottságot jelölt ki. A szakcsoport első tagjai Leitz József, György Sándor, Csibi Antal, Madár Ferenc, Kardos Albert, Csenkei Lajos, Koós Antal, Szilágyi Jánosné, Zsalakó Miklós és Kovács János. Az újonnan alakult szakcsoport tagjainak közös munkájához sok sikert kívánunk és azt, hogy minél többen kövessék példájukat és nemsokára Grábóc község összes juhtartó gazdája a szakcsoport lelkes, tevékeny tagja legyen. Jándi József MI AZ Sárpilis nem mondható nagy községnek, de adottsága — a mezőgazdaságot nézve — mondhatnánk a megyei átlagokon felül van. Az is igaz, hogy elmúlott egy éve a negyedik szövetkezeti kongresszus befejezésének és a kongresszus határozatait azóta illett volna megvalósítani, vagy legalább is az egyes határozatok nyomán a munkát megszervezni, beindítani. A földművesszövetkezeteink országszerte a mezőgazdaság megsegítésére irányítják munkájukat, a parasztság érdekeit tartva szem előtt olyan munkákat vállaltak, mint pl. a szerződéses termeltetés, a gépi munkák szerződéskötése. Ehhez kapcsolódna a felvásárlás és értékesítés is. Na, de nem mindenhol. Decsen ugyanis van felvásárlási üzemág a földművesszövetkezetnél, annak van vezetője is, de tevékenységüket úgy látszik csak Decsen akarják kifejteni és azt remélik, hogy a körzet, amely hozzájuk tartozik, helikopteren közvetlen a raktáraikba szállít mindent, amit a tagság, a parasztság megtermel. Így van ez OKA? Sárpilis tagszövetkezetnél is. Az árutermelés fokozására nem felejtett el beszélni a földművesszövetkezet vezetősége a tagságnak és úgy látszik a kormány és a párt helyes politikája nyomán a termelés Sárpilisen is nagyobb méreteket öltött az eddigieknél, de termelvényeiket, ha csak a piacra nem kosarazzák, a földművesszövetkezeten keresztül csak egy módon tudják értékesíteni, ha fuvart fizetnek minden kisebb-nagyobb eladásnál Decsnek. Sárpilisen nincsen felvásárló, így nincsen felvásárló hely sem. A minap is kocsideréknyi mákgubót tüzeltek el a kemencében az egyik háznál kenyérsütéshez. Megkérdeztem tőlük, hogy gazdaságosabb-e eltüzelni, mint eladni. Még azt is mondtam, hogy a mákgubó nélkülözhetetlen alapanyaga a hazai gyógyszergyártásunknak és ezért is érdemesebb volna a felvásárlónak átadni. Most jött a bökkenő: nincs a községben felvásárló. Azt kérdezzük, vajon nem érné-e meg felvásárló helyet létesíteni Sárpilisen. B. fi.