Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-21 / 223. szám

NAPLEMENTE A bonyhádi zöldtornyú templom órája elverte már a fél hetet. A kertészet dolgozói — mindössze 14 fő — mára befejezték munká­jukat. Áttetsző rőt ködként eresz­kedett az esti harmat a nagy paprikatábla fölé, amelyre a mo­noton egyhangúsággal zúgó mo­torok az utolsó kör mesterséges esőjét permetezték. Aztán csend ülte meg a kertészetet, csak a tücskök fújták egykedvű nótáju­kat, fázós remegéssel a kora­ őszi alkonyatban. Szakács Zoltán az Árutermelő és Értékesítő Szövetkezet elnöke brigádvezetőjével Koller Henrik­kel az iroda felé tartott, ahol már Kling Pálné a kertészet «briga­­dérosa» várta. Amint megláttam őket vissza­emlékeztem a Pécsi Rádió üze­netére, amely még a kora ta­vasszal volt. A rádió akkor üd­vözletét küldte az éter­ hullámain a szövetkezet dolgozóinak és kö­szönetét, amiért az első primőr fejessalátát Pécs dolgozói részére szállította. Gondoltam most itt az alkalom, egyet és mást meg­tudhatok a szövetkezet jelenlegi működéséről, munkájuk meneté­ről. így vettem részt a megbeszé­lésen, és amit ott hallottam, azt megpróbálom röviden leírni, hogy bemutathassam a bányavidék éléskamrájának fő forrását jelen­tő szövetkezet munkáját. Kling Pálné brigádvezető a napi munkájukról tájékoztatta az elnököt. A brigád a nap folyamán 20 q paprikát, 9 q paradicsomot, 18 q tököt, 600 csomó vegyes­­ zöldséget és 190 kg zöldbabot sze­dett le, amit a raktárakba a szö­vetkezet zetor-traktorja el is szál­lított. Szinte megdöbbentem a számok hallatára, hiszen olyan mennyiség ez, amelyet az ember nem mindenkor lát, még hetipia­con sem. Csodálkozásomat látva közölték velem, hogy ebben az évben a főbb terményekből a piacra hozzávetőlegesen 300 g ká­poszta, 400 q paprika, 100 q ubor­ka, több mint 100 q paradicsom, 150 q kelkáposzta, 50 g zöldbab, 80 q tök, azonkívül 70 000 csomó zöldség és vagy 60 ezer csomó zöldhagyma került. Ezt mind a szövetkezet kerté­szete termelte meg fáradságos munkával, és ezzel biztosította a bányavidék ellátását öt piaci el­árusító standon keresztül. Több mint 20 üzlet részére szállítják a zöldárut, azonkívül a bánya­konyhák nyersanyagát is ők biz­tosítják,, sőt még Komlóra az üzemélelmezés részére is ők szál­lítják a kertészet dicséretre mél­tó termékeit. Természetes, hogy a szakszövet­kezet a piacon nemcsak azért, mert a legszebb árat adja a fo­gyasztóknak, hanem azért is, mert az egyéni termelők árainál mintegy ötven százalékkal ala­csonyabban hozza forgalomba ter­­melvényeit, nagy megbecsülésnek örvend. Az idén a tavalyi egész évi 400 000 forintos bevétellel szemben már 425 000 forint for­galmat bonyolított le a kertészet. A szakemberek, az elnök és a brigádvezető elvtársak szerint zöldáruból még az ez évben 100 000 forint emelkedés várható. A kertészet a szövetkezet tartó­sító üzemének is sok árut adott át, amely a tél folyamán kerül piacra. A tartósító üzem beren­dezkedett üvegfedelezésre és így 5 kg-os üvegekbe szerelik ki az uborkát, eddig 320 g-át, amelyet még növel a késői vetésű ubor­ka, amelyet a közeli napokban szednek. Gépesítették a káposz­ta szeletelését is. A terv szerint 800 g káposztát tartósítanak. Ezenkívül tartósítottak már 36 q paprikát, 766 kg tököt és 270 kg zöldbabot. A szövetkezet a jövő­ben az üzem kapacitását még emelni akarja, hogy a tél folya­mán jelentkező minden igényt kifogástalan és mennyiségben ele­gendő áruval tudjon kielégíteni. A szövetkezetnek nemcsak ker­tészeti eredményei kiemelkedőek, hanem a szántóföldi növényter­mesztés terén is jó munkáról be­szélnek a számok. Őszi árpából az átlagtermés 16,85 g volt, kender­ből 38 q, cukorrépából a gyári ellenőrök becslése szerint körül­belül 180 q termés várható, amely talán országos viszonylat­ban is, az idei kedvezőtlen időjá­rás mellett rekordnak számít. Kukoricából is, ahogy mutatkozik kh.-ként közel 40 g várható. Az őszi munkálatok már foly­nak a talajt előkészítették ve­tésre. Az idén 24 kh. őszi árpát vet a szövetkezet, és reméljük a gondos munkájuk során a jövő évi eredményeik túlszárnyalják az ez évit. Miklós elvtárs, a szövetkezet könyvelője befejezte a napi pénz­tárzárást, öltözködés közben ad­ja meg utolsó kérdéseimre a vá­laszt. Elmondja, előreláthatólag az idén a szövetkezet nyeresége meghaladja a 200 ezer forintot. Gyorsan kiszámítva kh.-ként 7300 forint a jövedelem. A szövetke­zetnek 50 tagja van összesen, eb­ből 22 tag dolgozik a kertészet­ben és a mezőgazdaságban a töb­bi tag a standok és a tartósító üzem munkáját látja el. A tagság munkájával igyekszik minél na­gyobb hasznot hajtani, hogy a jö­vő terveit megvalósíthassák. A belterjes gazdálkodás elengedhe­tetlen feltétele az állattenyész­tés. Jövedelmükből tejelő szarvasmarha állományt akarnak beállítani. Kint már leszállt az est, a hold vékony kiflije fátyolfelhőkön pi­henve árasztja hideg leheletét. Az elnök körüljártatja szemét a csillagba borult égen és sodo­­rintva egyet a bajuszán még a jó­­éjtszakát előtt megjegyzi: vigyáz­ni kell a kertészetre, mert a kö­zeli napok éjszakái lehűlést hoz­nak. Balsai László Csinos lányokon, csinos ruhák 1958. szeptember 14-én, vasárnap a járási kultúrh­áz szabadtéri szín­padán a megyei szakszervezeti nap alkalmával a bonyhádi­­ földműves­­szövetkezet nagyszabású divatbe­­­mutatót rendezett. A divatbemuta­tón a lelkes előkészítés és a részt­vevő lányok »manekenek« kitűnően vizsgáztak. A csinos lányok, a szebbnél szebb ruhák és egyéb öl­tözködési kombinációk nagy sikert biztosítottak, amelyet kb. 8—900 fő­nyi közönség nagy tetszésnyilvání­tása is igazolt. Hiába, a divat meg­hódítja a nőket, a manekenek pe­dig egy kicsit talán a férfi szíve­ket. A bemutatón a magyar ipar, kon­­fekció, cipő, kötött és divatáru leg­újabb termékei kerültek bemuta­tásra. A résztvevő közönség előtt kezdve a házi ruhától a tavasz, nyár, ősz és tél legcsinosabb öl­tözködési formái kerültek bemu­tatásra. Az itt látott ruhák, cipők, kabátok, pulóverek, huligánok, re­­tikülök és egyéb ruházati termékek megkaphatók a bonyhádi földmű­vesszövetkezet ruházati szaküzletei­ben. A földművesszövetkezet vezető­sége, igazgatósága ezúton mond kö­szönetet a szekszárdi Textil Nagy­kereskedelmi Vállalat dolgozójá­nak Máyer Rezső kartársnak lelkes konferanszié működéséért, és a be­mutató irányításáért. Továbbá Sár­ai Károly dolgozónknak lelkes szer­vezéséért és ifj. Petró Lászlónak a Járási Kultúrház dolgozójának és Weisz Lászlónak a technikai mun­ka és a szervezés dicséretreméltó munkájáért. Köszönetünket tolmácsoljuk a résztvevő lányoknak: Tisza Ilona, Tervesi Piroska, Markovics Márta, Terebesi Klára, Bartinai Irén, Ul­rich Angyal, Búzás Ibolya, Szőcs Erzsi, Bányai Berta és Daradics Klára kartársnőknek, akik a divat­­bemutató sikerét biztosították, si­keres volt a fellépésük és lelkes a közreműködésük. A november hó­napban megrendezésre kerülő divat­­bemutatóhoz előre is még nagyobb sikert kívánunk és köszönetünkkel kérjük, hogy biztosítsák majd a si­kert, amely nemcsak az övék, ha­nem a bonyhádi földművesszövet­kezeté is. AGOCS ZOLTÁN Takarékszövetkezet alakult N­agy­mány­okon 1958. augusztus 25-én Nagymányo­­kon; a dolgozók (bányászok és pa­rasztok) kívánságára megalakult, a takarékszövetkezet. A takarékszövetkezet feladata, hogy kölcsön útján segítse, támogas­sa a rászoruló tagokat, rövidebb, vagy hosszabb időre adjon részükre pénz­beli támogatást. Feladata továbbá a betétgyűjtés is. Ma már a Nagymányok és Vidéke Takarékszövetkezetnek 108 tagja van és a betét összeg is napról napra emelkedik. A betét összege jelenleg már 600 ezer forintot tesz ki. A szövetkezet tagjai már élvezik is a takarékszövetkezet előnyét, an­nak ellenére, hogy nem is olyan ré­gen alakult, mert ezideig 32,000 Ft kölcsönnel segítették a dolgozókat. Igen sokan felkeresték a takarék­szövetkezetet a bányásznap alkalmá­val és a kapott hűségjutalomból töb­ben tettek be betétösszeget. Azóta is nagy az érdeklődés a parasztság és a bányászok körében a szövetkezet iránt, nemcsak Nagymányokon, ha­nem a környéken is. A betétesek kö­zött többen vannak olyanok is akik ketten — férj és feleség — keresnek és az egyik személy havi keresetét teljes egészében beteszik a takarék­szövetkezett a betétjük növelése vé­gett. A szövetkezet vezetője Nagy La­­josné rendszeresen felkeresi a dolgo­zókat és szoros kapcsolatot tart ve­lük, felvilágosítja őket a takarékszö­vetkezet előnyeiről. A paksi szilva Prágában... A szilvafa törzse alacsony, leve­lei nem nagyok, ágai viszont ros­kadoznak a bő terméstől... Vagy 20 évvel ezelőtt az iskolában a termé­szetrajz könyvünk első leckéje kez­dődött így és azóta sohasem vetet­tem ügyet a hamvas, kékbőrű szil­vára. A napokban a paksi vasút­állomáson volt dolgom és amíg vá­rakoztam, gyors egymásutánban ér­keztek a teherautók és szorgalma­san rakták a dolgozók a külföldre induló vagonokba a kis hollandi re­keszeket. Kíváncsi voltam, hogy ki és mit szállít exportra. A berakást a MÉK kiküldöttje és a szövetkezet üzemágvezetője irá­nyította. Elmondták, hogy a szö­vetkezetnek nem volt export terve, de látva a jó szilvatermést, kérték, hogy ők is bekapcsolódhassanak a szállításba és így indult meg Paks környékén a szilva felvásárlása,­ amelyet gondos válogatás és cso­magolás után Prágába szállítanak. A paksi földművesszövetkezet me­zőgazdasági üzemága tényleg a tag­ság és a parasztság érdekeit tartot­ta szem előtt, amikor ezt az üzle­tet megkötötte, mert ha ez a lehe­tőség nem nyílik, a szilvát féláron kellett volna a szeszfőzde részére eladni a termelőknek. Megvártam a mérlegelést, össze­adva a vagonokba berakott szilva súlyát, néhány kg híján 10 vagont tett ki. Az üzemágvezető kartárs úgy nyilatkozott, hogy nincs meg­elégedve, mert ha előbb és jobban felkészültek volna rá,­­ talán a dupláját is szállíthatták volna. No, de jövőre az idei tapasztalatok nyo­mán másképp állnak a dologhoz. Tervbe vette, hogy előre megbeszé­li a gazdákkal a szedés idejét és mindjárt a gyümölcsösből autóval gyűjtik össze az árut, ami azzal az előnnyel jár, hogy nem kell még­­egyszer válogatni, a szállítási idő megrövidül és így az áru minőségi­leg sokkal szebb lesz és talán ma­gasabb árat is tudnak kapni érte. Ezzel a paksi szövetkezet mező­­gazdasági üzemága megkezdte az értékesítési munkáját, amely két­ségtelen eredményeket jelent, jöve­delmet a tagságnak és dicséretet a szövetkezet dolgozóinak. Balsai László juhtenyésztő is gyapjú­termelő szakcsoport alakult Grábicon Az ismeretlen joggal felteheti a kérdést: ugyan merre van az a Grábóc? Bizony nem is könnyű megtalálni. Kevésbé látogatott hely, messze van a vasúttól is, meg az­tán mi keresnivalója is volna a járókelőnek abban a kis eldugott faluban? Sokan úgy gondolják, hogy Grábócon talán az élet is meg­áll és egyhelyben topog. Pedig nem így van. Akik így gondolják, azok csalódnak. Grábócon is ugyanúgy folyik az élet, mint másutt, sőt talán egyes esetekben jobban. Szeptember 9-én igen népes volt a grábóci községi tanács. A falu dol­gozói, parasztjai jöttek-mentek, tár­gyaltak, egyszóval valamire ké­szültek. Elhatározták, hogy juhtenyésztő és gyapjútermelő szakcsoportot hoznak létre. Az alakuló gyűlés jól sikerült, így elhatározásukat siker koronázta. Úgy vélekednek Grábó­con a juhtenyésztő gazdák, hogy bizony az állatállomány eltartása, a takarmánybázis biztosítása, a gyapjú értékesítése sokkal előnyö­sebb és kifizetőbb lesz, ha közö­sen összefogva, egymást megértve végzik munkájukat. A községi tanács máris komoly támogatást és segítséget ígért a szakcsoport munkájához. Az állat­­állomány takarmánybázisának biz­tosítása céljából a jelenleg állami tartalékterületet képező betagosí­­tott földekből 17 kh. rétet és több mint 50 kh. szántóterületet biztosít, és ad a szakcsoport kezelésébe. A szakcsoport tagsága az alap­szabály kidolgozásával és a továb­bi közvetlen feladatok elvégzésével háromtagú intézőbizottságot jelölt ki. A szakcsoport első tagjai Leitz József, György Sándor, Csibi An­tal, Madár Ferenc, Kardos Albert, Csenkei Lajos, Koós Antal, Szilágyi Jánosné, Zsalakó Miklós és Kovács János. Az újonnan alakult szakcsoport tagjainak közös munkájához sok sikert kívánunk és azt, hogy minél többen kövessék példájukat és nem­sokára Grábóc község összes juh­tartó gazdája a szakcsoport lelkes, tevékeny tagja legyen. Jándi József MI AZ Sárpilis nem mondható nagy községnek, de adottsága — a me­zőgazdaságot nézve — mondhat­nánk a megyei átlagokon felül van. Az is igaz, hogy elmúlott egy éve a negyedik szövetkezeti kongresszus befejezésének és a kongresszus határozatait azóta il­lett volna megvalósítani, vagy legalább is az egyes határozatok nyomán a munkát megszervez­ni, beindítani. A földművesszö­vetkezeteink országszerte a me­zőgazdaság megsegítésére irányít­ják munkájukat, a parasztság ér­dekeit tartva szem előtt olyan munkákat vállaltak, mint pl. a szerződéses termeltetés, a gépi munkák szerződéskötése. Ehhez kapcsolódna a felvásárlás és ér­tékesítés is. Na, de nem minden­hol. Decsen ugyanis van felvásár­lási üzemág a földművesszövet­kezetnél, annak van vezetője is, de tevékenységüket úgy látszik csak Decsen akarják kifejteni és azt remélik, hogy a körzet, amely hozzájuk tartozik, helikopteren közvetlen a raktáraikba szállít mindent, amit a tagság, a pa­rasztság megtermel. Így van ez OKA? Sárpilis tagszövetkezetnél is. Az árutermelés fokozására nem fe­lejtett el beszélni a földműves­szövetkezet vezetősége a tagság­nak és úgy látszik a kormány és a párt helyes politikája nyomán a termelés Sárpilisen is nagyobb méreteket öltött az eddigieknél, de termelvényeiket, ha csak a piacra nem kosarazzák, a föld­művesszövetkezeten keresztül csak egy módon tudják értéke­síteni, ha fuvart fizetnek minden kisebb-nagyobb eladásnál Decs­­nek. Sárpilisen nincsen felvásár­ló, így nincsen felvásárló hely sem. A minap is kocsideréknyi mákgubót tüzeltek el a kemencé­ben az egyik háznál kenyérsütés­hez. Megkérdeztem tőlük, hogy gazdaságosabb-e eltüzelni, mint eladni. Még azt is mondtam, hogy a mákgubó nélkülözhetetlen alapanyaga a hazai gyógyszer­­gyártásunknak és ezért is érde­mesebb volna a felvásárlónak át­adni. Most jött a bökkenő: nincs a községben felvásárló. Azt kér­dezzük, vajon nem érné-e meg felvásárló helyet létesíteni Sár­­pilisen. B. fi.

Next