Tolna Megyei Népújság, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-25 / 173. szám

1959. július 25. A kurdi termelőszövetkezeti sportkör női versenyzői nemcsak a szpartakiád járási, hanem a megyei versenyen is szép eredmé­nyeket értek el. Balázs Anna 400 méteren, Sárközi Erzsébet pedig gránátdobásban harmadik helyezést ért el,,míg a szpartakiád vál­tóban a dombóvári járás színeit képviselő kurdi csapat lett az első. Felvételünk a négy kurdi sportoló lányt mutatja be. Balról jobb­ra: Boda Anna, Tóth Anna, Teillinger Veronika, Balázs Anna. Valamennyien a kurdi termelőszövetkezetben dolgoznak. Egy lelkes sportemberről MEDOSZ-sportünnepély. A szi­várvány legtündöklőbb színei , a földön, vidáman lebegő zöld-sár­ga zászló a levegőben, habzó sör a büfében, díszes oklevelek és szépkivitelű érmek a melleken, mi kell még az ünnepélyesség­hez? A hangszóró — Szekszárdon egészen szokatlanul — lépést tart­ a zsibongó eseményekkel, min­dent közöl, mindenre felhívja a figyelmet, percenként közli a­­ pontverseny alakulását. De vár­junk csak! Itt valami hiba van. Az érdeklődőnek előbb-utóbb okvetlenül eszébe villan az ered­ményhirdetés paradox volta: »El­ső az Ujbereki Állami Gazdaság — közli a megafon második harmadik stb. egészen kilencig a 8 MEDOSZ sportkör. Mennyire nincs igaza a közmondásnak: »Sok lúd disznót győz«. Dehogy: »Egy állami gazdaság sok MEDOSZ spo­rtkört győz«, (Bocsá­nat helyesírás!) Csupa izgalom, csupa érdekes­ség az 1500 méteres futás. Egy zömök barna fiú, aki 1000 méte­rig fölényesen vezetett, 150 mé­terrel a cél előtt valahol hátul küzd az orra előtt táncoló tüzes karikákkal. Ő már kiesett a ver­senyből. A futók befordulnak a célegyenesbe. Az első helyen egy piros mezes újbereki fiú­ halad, mellette , a­ gyepen egy barna kabátos téli torokkal kiáltozó ve­zető szalad, valami sajátos, izzó erőtől hajtva igyekszik a ver­senyzőjének egy utolsó erőtarta­lékot átadni. A hangszóró közö­nyös, száraz, érzés nélküli hangon megszólal: »Kérjük a vezetőket, hogy ne kísérjék a versenyzőket, mert kénytelenek leszünk a ki­záráshoz folyamodni­. Ennyi az egész. A piros mezes futó lesza­kad, csak másodiknak ér a cél­ba. Lélektan? Vagy akkor is le­szakad, ha Fauszt Mátyás a fi­gyelmeztető, megrovó megafon szóra nem torpan meg egy pilla­natra? Sebaj. A második hely is értékes, az újberekiek szorgal­masan növekvő pontjai mellé ez is odakerül.★ Fauszt Mátyás: ő a címet adó ,»lelkes sportember«. Mindenki­hez van egy-egy kedves biztató szava, a 30 tagú csapat percen­ként szalad hozzá a legkülönbö­zőbb problémákkal. Hogy is lát­ja ő a versenyt, hogy érték el ezt a szép eredményt erről kérdez­tük meg két versenyszám közöt­ti pillanatnyi »üresjáratában«. — Nagyon örülök, hogy ilyen szépen szerepeltünk. Habár csak két első helyezést értünk el, sok második helyezést szereztünk, ennek köszönhetjük az összetett első helyezést. Különösen érté­kesnek tartom, hogy a lányok is megmozdultak, hiszen a télen még csak a fiúk sportoltak az ál­lami gazdaságban. Hetek óta ké­szülünk a versenyre, sajnos jó pár fiú nem jöhetett el, mert a kombájnok is dolgoznak. Szeret­ném, ha a gyerekek közül a leg­jobbak eljuthatnának az orszá­gos döntőre, Debrecenbe. Ez va­lósággal húzná maga után a töb­bieket. Dióhéjban, ha nem is szóról szóra, de ezeket mondotta »Ma­tyi bácsi« az Újbereki Állami Gazdaság könyvelője. Hát igen. Csodálatos emberi tulajdonság a hiúság. A Mari, a Klári, a Sári meghallja, hogy a Rozi az országos döntőre készül. Ekkor közbeszól a hiúság. — Ugyan, hát ha akarod te sokkal többre vagy képes, mint a Rozi. S másnap, harmadnap s a negyed­nap ott van a pályán. Megpróbál­ja megnyugtatni, kielégíteni, mo­solyra fakasztani a hiúságot. S így van ez jól, így lesz mind több és több sportoló, s ami a legfontosabb, egészséges, erős. Vi­dám ember. Ugye ez az utolsó sem lekicsinylendő? — Gy. — Iregszemcsei A sportkör vezetősége újból hozzáfogott a tagdíjak szervezé­séhez, rendezéséhez. Az idén a tagdíjból beszedett összeg meg­haladja az 5000 forintot. • Az atlétikai élet fellendítésére, valamint népszerűsítésére a ve­zetőség augusztus 20-án atléti­kai versenyt rendez. Bár ez a ver­seny házi bajnokság jellegű, több vidéki egyesületet is meg­hívnak.• A községi tanács, Fata László tanácselnökkel az élen, tá­mogatja a sportkört. A közel­múlt hetekben 5000 forint érté­kű felszerelést kapott a sport­kör a tanácstól.* A Tolna megyei Labdarúgó Szövetség felszólította a sport­kört, hogy a nézőteret kerítsék el a pályától. Ennek a felhívás­nak eleget téve, az ülőhely és a község felé vezető részt már el­kerítette a sportkör. A munka elvégzéséhez a gépállomás és a kísérleti gazdaság adott nagy segítséget, de a szurkolók is ki­vették a részüket a munkából. sporthírek TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ismerkedjünk a labdarúgó szabályokkal Köteles-e a játékos a mérkőzés folyamán azon a helyen szere­pelni, mint az összeállításban? Ebbe a játékvezető nem szól­hat bele, a szabály sem tesz erre semmi megállapítást, csupán a kapus köteles a kapus szerepét betölteni. Kötelezheti-e a játékvezető a kapust arra, hogy álljon a ka­pujába? Csak büntetőrúgás alkalmával. A büntetőrúgás alkalmával miért kell a kapusnak a kapu­ban állnia? Azért, mert a szabály előírja, hogy a kapuvonalon köteles ilyenkor elhelyezkedni, s mindad­dig nem mozdulhat el helyéről, amíg a büntetőrúgás meg nem történt. Egyéb szabadrúgás alkalmával nem köteles a kapuban állni? Minden más alkalommal, így a szabadrúgásoknál is tetszése sze­rint bárhová állhat. Joga van-e a szakosztályveze­tőnek a mérkőzés jegyzőkönyvé­be beírt csapatösszeállításon vál­toztatni, ha valamelyik játékos nem érkezik meg és mást kíván szerepeltetni? Ehhez joga van, s a játékveze­tő vegye is tudomásul. Ilyenkor az összeállítást át kell javítani. Ha a játékvezető megadta a jelt a mérkőzés megkezdésére, de a labda elrúgása előtt megérke­zik egy játékos, aki helyett egy tartalék áll a pályán, ki lehet-e cserélni még a sípjel után a já­tékost? Ameddig a kezdőrúgás szabá­lyosan nem történt meg, a játé­kos kicserélése megengedett. Ha a játékvezető szabálytalan kezdés megismétlése miatt kiál­lít egy játékost, be lehet-e állí­tani helyette más játékost? Mivel a kezdés másodszor is szabálytalan volt, tehát a mér­kőzés lényegében még nem kez­dődött meg, más játékos beállít­ható a kiállított helyett. A két félidő közötti szünetben elkövetett szabálysértésért lehet­séges-e kiállítás, illetve a továb­bi játékból való kizárás? Amennyiben a játékos olyan súlyos szabálysértést követ el, amelyért a játéktéren kiállítás járna, ha a szünetben követi el, természetesen ki kell zárni a to­vábbi játékból. Mit kell tennie a játékosnak, ha mérkőzés közben ideiglenesen el akarja hagyni a játékteret? Szándékát a játékvezető tudo­mására kell hozni. Visszamehet-e a játéktérre ké­sőbben az a játékos, aki nem je­lentette távozását a játékvezető­nél? Visszatérhet, de figyelmeztetni kell, hogy ha megismétli, többet már nem jöhet vissza. Mikor térhet vissza a játékos a játéktérre? A mérkőzés folyamán bármely pillanatban, ha előzőleg jelent­kezik és engedélyt kap a vissza­térésre a játékvezetőtől­­­ Meg kell-e várnia a visszatér­ni akaró játékosnak azt a pillana­tot, amikor a labda játékon kí­vülre kerül? Nem kell várakoznia, ha je­lentkezik és engedélyt kap a be­lépésre. Mikor és hogyan térhet vissza a játéktérre az a játékos, aki a játék hevében kisodródott a já­téktérről, vagy taktikai okokból hagyta el a játékterét egy ke­vés időre?­­ Ezt a cselekedetét a játékkal szoros kapcsolatban levő mozza­natnak kell tekinteni, tehát a visszatéréshez sem jelentkezésre, sem engedélyre nincs szüksége, úgy kell elbírálni őt, mintha el sem hagyta volna a játékteret. A magyar labdarúgás anekdotakincséből Varga Gyurival, a Hungária jobbszélsőjével lassúsága miatt rengeteg baja volt a szurkolók­nak. Egy mérkőzésen, amikor Varga különösen álmosan moz­gott, így kiáltott fel egy hunga­­rista: — Rémes, hogy vánszorog ott a szélen! A mellette álló rászólt: — Hallja, maga rövidlátó? Az nem a Varga! Az a Zelenka, aki most jön be huszadiknak a ma­­rathoni bajnokságban! — Jó pardon! Ennél azért tény­leg gyorsabb a Varga — gyako­rolt önbírálatot az elégedetlen­kedő. Pl. Csicsi, Bangó és Móró sport­társak két-két napot dolgoztak társadalmi munkában. A paksi szurkolótábor nagy ré­sze bízott a csapat bajnokságá­ban, hiszen az­ 1957/58. évi baj­nokságban csak gólaránnyal szo­rultak a 2. helyre a paksiak. Az őszi mérkőzéseken jobban szere­pelt a csapat, , mint tavasszal. Egy hazai vereség (Bátaszék) és két döntetlen mellett a többi tíz mér­kőzést megnyerve második helyen állt az együttes. A jó­l szereplést befolyásolta, hogy az élcsapatok (Tolna, Nagymányok, Máza) Paksra utaztak. A tavaszi sze­zonban már nem sikerült ilyen jól szerepelni. Ennek egyik oka az edző­­ betegsége volt. Sokat je­lentett, hogy a katonai bevonulá­sok nagyon megnyirbálták a csa­patot, ugyanis Árki, Hauszmann, Jerkó és­ Farkas személyében né­gyen is kiestek az összeszokott együttesből. A vezetőség kény­telen volt az »aranytartalékhoz« nyúlni, felkérni és csatasorba állítani az öreg játékosokat (Dar­­nai, Somodi, Nemes). Sajnos, az ifjúsági­­ csapatból csak Rikkert lehetett kiemelni, a többiek igen gyengék és nem alkalmasak a felnőtt csapatban való szereplés­re. Az első tavaszi mérkőzésen a fiatal kapus, Rikker lámpaláza­­san, gyengén védett, s hiba volt, hogy elsősorban Szélest igyekez­­ t­­t­ tek semlegesíteni, s ezalatt a töb­biek rúgdalták a gólokat. A tava­szi szezonban még három vidéki vereség következett (Nagymá­nyok, Máza, Hőgyész). Szép si­kernek számított ellenben a bá­­taszéki győzelem. A bajnokságot az alábbi játékosok küzdötték vé­gig. Az eltávozott Rapp helyére a mezőnyjátékos Árki került, aki megfelelően állta meg a helyét. Bevonulása után az ifjúsági Rik­ker került a helyére, aki a tolnai mérkőzéstől eltekintve jó érzék­kel védte a Kinizsi kapuját. Hauszmann (jobbhátvéd) ke­ménykötésű, abszolút »kétlábas«, akit a csapat érdekeinek megfe­lelően minden poszton jól lehe­tett használni. Bevonulása után a hosszú sérüléséből felépült, ere­detileg csatárt játszó Bősze jól helyettesítette. Horváth (jobbhát­véd) bevonulása előtt a védelem egyik erőssége volt, áprilisban történt leszerelése után Mázán játszott először és ekkor szerzett sérülése miatt a csapat kénytelen volt a továbbiakban nélkülözni. Hermann (középhátvéd): A csa­pat védelmének egyik, erőssége, AKS minden adottsággal rendelkezik, nagy elfoglaltsága miatt azonban nem tud rendszeresen edzésre járni, s ez befolyásolja a csapat teljesítményét. Sztanó (balhátvéd): Egy-két gyengébb szerepléstől eltekintve méltón zárkózott fel a védelem többi tagjai mellé. Nemes (jobb­­fedezet). Nyugodtsága, techniká­ja, helyzetfelismerése minden mérkőzésen színt vitt a csapat játékába, térdsérülése miatt a csapat nem számíthat további já­tékára. Jerkó (jobbfedezet) a paksi utánpótlás legnagyobb ígé­rete, bevonulásáig a legjobb át­lag játékot nyújtotta. Vida (bal­fedezet): Hullámzó teljesítménye mellett több esetben átlagon felü­li játékkal szerepelt. Tanner (jobbszélső) Ritkán játszott, gyor­saságával és robbanékonyságával több ponton is hasznos játékot nyújtott. Farkas kezdeti gyenge­ség után feljött, kevesebbet kel­lene cseleznie. Hirczi (jobbössze­kötő) átlagos, egyenletes formá­ját minden mérkőzésen tartani tudta. Bencsik (középcsatár) kez­detben igen gólképes, robbané­kony volt, később sportszerűtlen életmódja miatt erősen vissza­esett. Ezen kellene a legsürgőseb­ben változtania, és akkor hasz­nos tagja lesz az együttesnek. Németh (balösszekötő) nagy mun­­kabrású, jó technikájú játékos, nagyszerű rúgótechnikával ren­delkezik, s emellett a csapat bár­mely pontján használható. Somo­­­di (balszélső) a katonai bevonulá­sok miatt állt újra csatasorba. Nagy rutinnal rendelkezik és ez igen sokat jelentett a csapatnak. Kunfalvi (balszélső) sportszerűt­len életmódja miatt ritkán szere­pelt, edzés hiányában egyenletes formát biztosítani nem tudott. Darnai, a paksiak kedvenc, örök­ifjú »Daresz«-a ugyancsak a be­vonulások miatt kezdte újból és egyetlen mérkőzésen sem hagyta cserben a csapatot. Lelkes, csu­paszív játékával főrészesévé vált annak, hogy a harmadik helyet sikerült elérni a paksi csapatnak. Játékostársai példát vehetnek nagy küzdeni akarásáról, állóké­pességéről, valamint sportszerű, példamutató viselkedéséről. A csapatnak mindig azon a poszt­ján szerepelt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Gy.

Next