Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

1862. január 3. A SIET DÉLELŐTT ÁSTAK meg és az öregembert délután temették. A születés, a házasság, a halál télen nagyobb esemény mint nyáron, és ezért néhány es­tén még a távoli ismerősök is beszélnek róla. Emlegetik majd, és aki hazalátogat, annak elújsá­golják: »Látod, ő is elment, nem érte meg az új évet.« Sok más is szóba jön a téli estéken, régi történetek, jó lakodalmak, emlé­kezetes disznótorok. A nappalok rövidek, az éjszakák hosszúak. Mikor a fél ötös autóbusz meg­áll a régi megyeháza alatt, ak­kor már este van. A várakozók között mindig akad egy ember, aki ilyenkor elmondja: barátom, nyáron ilyenkor még mennyire fönt van a nap, most meg már teljesen sötét van. A tanácsháza ablakai fényesek, mert ott már rég meggyújtották a villanyokat. Dolgoznak. A hi­­v­atali munka télen-nyáron egy­forma. Mátyás István, a tanács vb elnökhelyettese, a titkár szo­bájában tartózkodik. Sipos Imre, a titkár, az íróasztal mögött ül és néhány hivatalos aktát ír még alá. Utána vacsorázni indulnak Igyekezniük kell, mert estére ta­nácsülés lesz. Hatra, leske fél hétre vissza szeretnének érni öt óra. A házak tetején a tele­vízió-antennákat már alig látni. TÍZ TV-KÉSZÜLÉK van a községben, s a kölesdiek estén­ként ezeken keresztül járnak be­le a nagyvilágba. Sok a faluban a szenvedélyes TV-néző. Lakner Vendel, Szalai Ferenc nem mu­laszt el egyetlen műsort sem. A televízió-nézés a legnépszerűbb szórakozás Kölesd­en. Hangosban az Új Élet Tsz, Borjádon a Ha­ladás Tsz gazdái nézik esténként. Benn a faluban a KISZ-helyi­­ségben láthatják azok, akik a TV-tulajdonos szomszédokat min­den este mégiscsak restellik za­varni. A KISZ-helyiség jó me­leg, mert a kultúrház gondnoka 4 óra után fűteni kezd. Mikor a fél ötös busz kiindul a vasútállomásra, otthon készü­lődni kezd König Zsigmondné. Neki egy órával hamarabb kell nyitni, mert pénztáros. A kapu alatt legtöbbször várják néhá­­nyan. Ha jó filmet játszanak, Kőnigné is örül, mert minden jegy elkel. Most a Fehér éjsza­kák című film van műsoron. A kölesdi közönség körében, sikere van. Míg a televízió a legnépsze­rűbb, a mozi a leglátogatottabb. Kétezerötszáztíz lakosa van a községnek, és hetenként négy la­pon, vasárnap kétszer kell elő­adást tartani. A söntés nem forgalmas túlsá­gosan, ez azzal is magyarázható, hogy Kölesd bortermő vidék. Sok jóhangú, vígkedélyű, nótás em­ber terem benne. Kajdi József a régi nótákat szereti, de tu­dja is. Úgy mondják, még a rádióban is felléphetne. Tavaly egy kirándu­lás alkalmával a Balatonon egy kicsit berekedt, de hol van már a tavalyi hó? Kaposi József bri­gádvezető is érti és kedveli a szép nótát, de csak módjával, em­berhez illően. Különben mindket­ten tagjai a kölesdi vegyeskar­­n­ak és a téli estéken ők rend­szerint próbákra indulnak. AMIKOR ELJÖN A VACSO­P,/MBÖ, idős Szabó Sándor fel­csavarja a rádiót, majd vacsora után megkezdi az üvegfonást. Ne­ki ez a kedvenc időtöltése. Már vége a tanácsülésnek, de még csinálja. A kocsma csendes. Nyolc óra tájt becsukták. A rex-asztal rossz, és akinek szomjas a torka, az otthon is ihat. Minek kocs­­mázni? A tanácsülés részvevői beszélgetve ballagnak haza, és ki-ki pihenni tér. Kovács János tsz-elnök még előveszi a tankönyveket, mert a dolog sürgős, minden percet ki kell használni, most végzi a me­zőgazdasági technikumot. De va­lahogy ilyen késő este nincs már sok kedve tanulni. A faluból so­kan járnak felsőbb iskolába, tech­nikumba, gimnáziumba, egyetem­­­re, levelező úton tanulnak. K. SZABÓ Benedek, kerté­szeti brigádvezető és református pap a téli estéken a közelgő ker­tészeti munkákat tervezgeti. Mes­ter János szövetkezeti gazda a meleg szobában ül és sokszor még éjfélkor is olvas. A köny­vekre, az újságokra ez a fő sze­zon. Csakhogy most már ké­ őre jár. Lassan álomra hajtja fejét a falu. Leoltják a villanyokat, ki­hunynak az abl aksze­ mek. Csak a két éjjeliőr kopogása hallat­szik az ablakok alatt. Td's Budai István, a Petőfi Tsz. Törtek Sán­dor a Kossuth Tsz környékét j­ár­ja. Fáznak. Hidegek az éjszakák, tél van. — Sz. P. — Köleseién ‘ öt vizsgae rredm­ényét tárgyalta a Tolna megyei Népi ElMízési Biztáltság Ülést tartott a Tolna megyei­­ Népi Ellenőrzési Bizottság. A bi­zottsági ülés napirendjére öt vizsgálat eredményének megvita­tását, elemzését tűzték, így meg­tárgyalták a szőlő rekonstruk­ciójával, az országfásítással, a gépkocsijavító iparral, a műve­lődési otthonokkal, az építési anyagokkal való takarékos gaz­­­­dál­kodással kapcsolatos vizsgá­­­­latokat. A Tolna megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság él­ésén részt vet­tek a Központi Népi Ellenőrzési­­ Bizottság szakértői is. I fÖÖTS MEGYEI WWŰJSAS SZINTETIKUS ÚTON ELŐÁLLÍTOTT CITItAL Keit Leets tallini vegyésznek sikerült­­ szintetikus úton előállí­tani az A E és K vitamin alap­anyagát, a citrált. A talál­mán­y révén az előállítási költségek az eddigi­ek tized részére csökkentek. A cit­ élt mostanáig konander ólajból állítot­­t elő a Sznnte*­­unióban. A Koriander ma ° iából hektáronként ősimén másfél ki­ló olajat sajtolnak. — Modern jugoszláv kiállítás Pári­sban. A pár^si Modern Mű­­­­vészek Múzeumában ISO művet­­ mutatnak be mai jugoszláv fes­­­tőktől, szól —i-v«-w­i szőnyeg-­ készítő művészektől. A bemuta­­­tott művek túlnyomó többsége absztrakt képzőművészeti alko­tás. A népfront-bizottságok r %­r • * «a­njen terveiből Gazdag programot állítottak össze az új év első hónapjára a községi és járási népfront-bi­zottságok. Ahol pedig még ez nem történt meg, ott az elkövet­kezendő napokban megállapítják a végleges munkatervet. A mai napon például Szekszárdon tar­tanak járási titkári értekezletet, ahol a járás területén működő népfront-bizottságok munkáját hangolják össze. Az év első népfront-bizottsági ülésén a termelőszövetkezetek zárszámadási problémáival fog­lalkoznak, ahol a népfont-tagok által nyújtható segítség lehető­ségeit beszélik meg. Ilyen ülés­re kerül sor például január 4-én Izményben és Závodon, 5-én Ma­­roson, 12-án Dunaföldvéren. Nagydorogon január 5-én ma­gyar—lengyel barátsági estet ren­deznek a mozi helyiségben, ahol Kaszás Imre országgyűlési képvi­selő tart előadást. Az estet film­vetítéssel kapcsolják össze, ame­lyen a Lengyel Kultúrától ka­pott színes filmeket vetítik le. Dom­bóvárot január 8-án ak­­cióbizottsági ülést rendeznek. Műtárgyal­ják a szocialista bri­­gádmozgalom helyzetét a terme­lőszövetkezetekben. A mozgalom kiszélesítése érdekében több szo­cialista brigádtagot és b­rigádve­­zetőt meghívnak erre a megbe­szélésre, ahol az iparban dolgo­zók kicserélik tapasztalataikat az ugyancsak ott megjelenő kiváló termelőszövetkezeti gazdákkal. Ugyancsak Dombóvárott járási népfrontbizotsági ülést tartanak 12-én. Földi István, az Országos Tanács tagja ezen az ülésen is­mertetni fogja az Országos Ta­nács legutóbbi határozatait, és munkáját. Bárdi József beszá­molója alapján megbeszélik a tanácsi és népfront-munka kap­csolatát és feladatait. A Könyv­barát mozgalom tennivalóit is megtárgyalják ezen a napon. Felsőnyéken január 10-én ke­rül sor népfront-rendezvényre, ahol este 6 órakor Péti János tart élménybeszámolót távol-ke­leti útjáról. Ezen a napon Nágy­­mányokon lengyel—magyar ba­ráti estet rendeznek, amelyet ugyancsak filmvetítéssel kötnek egybe. Tizenötödikén Bonyhádon a községi népfront-bizottsági ülé­sen a községfejlesztés feladata­it beszélik meg. Ezenkívül sor ke­rül az ,,Igaz hazafiság, proletár nemzetköziség” című előadásra is. Bar« szITn­e­vel­és* «*«le­tt A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya és a nö­tanács rende­zésében egésznapos barom­fineve­­­lési ankétot tartottak Nagydoro­­gon a dohánybeváltó kultúrter­mében. Az ankéton a szekszár­di járás és a Nagydorog-környé­­ki termelőszövetkezetek nőtagjai vettek részt, mintegy 45-en. A jelenlévőket Kiss Antal elv­­társ, a szekszárdi járási tanács mezőgazdasági osztályának veze­tője tájékoztatta a baromfite­nyésztés hasznosságáról, amelyet ha gonddal és szakértelemmel végeznek, lényegesen emeli a közösség jövedelmét. Külön fel­hívta az asszonyok figyelmét ar­ra, ahol megvan a lehetőség szor­galmazzák a közös baromfiállo­­mány kialakítását. Az előadó ki­tért arra is, mennyire megemel­heti a család jövedelmét a ház­táji baromfinevelés is. Kiss elv­­társ után a községi állatorvos, a baromfibetegségek megelőzésével kapcsolatban látta el hasznos ta­nácsokkal a tsz-asszonyokat. A tsz-asszonyok közül többen tettek ígéretet arra, hogy háztá­ji gazdaságukban a jövő évben több baromfit nevelnek. A me­dinai Béke Tsz-ből és a szed­red Petőfi Tsz-ből jöttek, pedig vállalkoztak arra, hogy a tsz ve­zetőségénél szorgalmazzák a kö­zös baromfiállomány kialakítá­sát. TTfmnffTffffTffTTffTfffVITffTTTTfTfTTTTffTfTfTfTTffmffWtTTSff• 7­7VfffffTftffYVVYYVVTTVVYYYYVTVVTVTVYYYYYYYYVYY7YYYYYTYYTYYYYYYYYY fp :­3 'f W5 m lírái !Írta: GÚZS MIHÁLY — BECZE KÁROLY 22. — Most pedig erre nézz.. Előt­tünk a kivilágított Algír, az or­szág fővárosa... Gazsó arrafelé nézett. A parton ezernyi fény csillogott a szivár­vány minden színében, önkénte­lenül is felkiáltott. — Gyönyörű! És milyen hatal­mas területen fekszik a város! — Igen, Algír nagyon szép, de szerencsétlen, mint az az egész ország, melynek mi hívatlan ven­dégei voltunk. Ez a sok fény, pompa amit itt látsz, algériaiak verejtékéből készült európaiak franciák számára... Gazsó elhallgatott, gyönyörkö­dött a szép látványban. Az ezer és ezer fényt a tenger tükre meg­duplázta.­­ A kivilágított Algír órák hosszáig látható lesz erről a ha­jóról... A csengő a vacsoraidőt jelezte, de ők nem mentek le. Több mint egy óráig nézték az ezerfényű Algírt... ...Másnap délelőtt 10 órakor szemlén kellett részt vennie min­denkinek, a civil utasoknak is éspedig mentőövükkel együtt. A kapitány — egy magas, piros­pozsgás arcú francia — megszem­­­lélte az utasokat. Utána elkészí­tették a mentőcsónak-beosztást. Mindenkinek megmondták, me­lyik csónakba kell szállnia veszély esetén. Reggeli szemle a következő na­­­pokon is volt, s ezeken minden­kinek részt kellett vennie, még a hajó személyzetének is. Utána mindenki úgy gazdálkodott ide­jével, ahogy akart. A légiósok nagy része moziba, vagy a büfébe járt. Moziba is lehetett menni s napnak szinte minden órájában, no meg a büfébe is. Néhányan három nap alatt teljesen elver­ték a távol-keleti szerződésért e­ddig kapott ezer frankot és tü­relmetlenül várták, mikor fizetik már a második részt... A negyedik nap hajnalán a Pasteur befutott Port-Saidba. A kikötőben sok kereskedelmi, és még több tartályhajó tartózko­dott. A tartályhajók olajat tan­koltak. A Pasteur a kikötőtől kis­sé távolabb vetett horgonyt. Ha­marosan két nagy uszály közelí­tette meg a hajóóriást. Egyik üzemanyagot, a másik élelmi­szert és ivóvizet hozott. Megkez­dődött a rakodás. A két barát kíváncsian néze­gette a várost, a Szuezi-csatorna kapuját. Port-Said kisebb város, mint Orán, de sokkal nagyobb je­lentőségű. Gazsó egyszerre felkiáltott: — Nézd, polip! Valóban, egy szép, rózsaszínű rolip­­­ebegett a szennyes, olajos víz színén. Mellette egy másik. Odább még egy. Olyanok voltak, mint egy szál őszirózsa szár nél­kül. — Nagyon szép — mondotta V­­mos elragadtatással Aztán elmosolyodott. — Ott — mutatott a kikötő felé —, ott is van polip, de annak sokkal több karja van. Most ép­pen az afrikai olaj után nyújto­gatja ki csápjait. Nézd, hogy nye­lik ezek a hajók az olajat... A legtöbb hajón angol felségjel van. — Igen... és ott, a csatorna jobb partján... azok a hatalmas olaj­tároló tartályok, amelyek egész kis városrészt képeznek... És az egész város, az egész ország... mind a polipé... A parton angol járőr cirkál mindenfelé... Az utcákon európai arcok... Mintha nem is Afrikában lennénk. — Tizenegy óra felé megtelt a Pasteur „gyomra”, az uszályok eltávoztak. A hajó felszedte hor­gonyait, a gépek dolgozni kezd­tek. Alig indult el méltóságteljesen a hajó, még a csatornáig sem ju­tott, amikor négy légiós és két arab katona a vízbe vetette ma­gát és úszni kezdtek a part felé. — Mi ez? — kérdezte megle­petten Vámos. — Szöknek — válaszolt élén­ken Gazsó —, talán nekünk is most kellett volna. — Nem, nem, ez a hely nem alkalmas. Igaz, hogy közel van a part, de ott angolok vannak. Csö­­börből-vödörbe. A hajó nem állt meg. Méltó­ságteljesen úszott tovább. Még Szuez városát sem érte el, ami­kor egy kis motoros hajó simult a hatalmas személyszállító mellé. Az angolok hozták a szökevénye­ket, a négy idegenlégióst és a két arabot. A hajóra lépés után többé soha, senki nem látta őket... A szökés után minden idegen­­légióst felzavartak a hatodik emeleti fedélzetre, s addig nem volt szabad elharconiok a hajó 1 ''»magasabb c«ú»«-át, amíg a ha­jó ki nem ért a Vörösben­gerre. Gazsóék kíváncsian nézegettek mindenfelé. Közvetlenül a csator­na mellett elsőosztályú betonút húzódik. Mellette pedig hosszú kilométereken át az olajvezeték Egy hídja is van a Szuezi-csator­­nának, azonban ez csak gyalogo­sok részére épült. Az út közepe táján kisebbfajta öblöt pillantot­tak meg, partján szebbnél-szebb villák sorakoztak... A távolban egy angol katonai tábor... Körülbelül hat óra múlva han­gosabban kezdtek dübörögni a gépek, a hajó kifutott a piszkos, iszapos és mindig viharos Vörös­tengerre. A hajó teljes sebesség­gel futott Távol-Kelet felé. A lé­giósok visszamehettek helyükre. Éppen idejében. Vihar készült. A hajó személyzete hamarosan be­csukta az ablakokat, miközben a hullámok egyre tornyosultak. Bi­zony, ezen az éjszakán alig aludt valaki a hajó utasai közül. Másnap reggelre csökkent a vi­har ereje. Délben a Pasteur utol­ért egy kisebb, közel sem olyan fényes hajót, amely két nappal korábban indult Oránból, és főleg légiósok utaztak rajta, szintén Távol-Kelet felé. A két ha­jó kürtje megszólalt és szűnni nem akaró szirénázással üdvözölték egymást. A légiósok átkiabáltak a másik hajóra, katonaszerencsét kívánva egymásnak... Azután a Pasteur motorjai han­gosabban kezdtek zakatolni és a nagy hajóóriás otthagyta unoka­­testvérét. Gazsó és Vámos órák hosszat barangolt a hajón. Hat emeletes volt, volt rajta és benne mit néz­ni. És az emberek... A legfelső emeleten állandóan s­zólt a zene, táncoltak, mulattak a vendégek, szórták a pénzt... Egy emelettel lejjebb is nagy volt a dáridó. A tiszteken kívül ezen az emeleten lakott 400 vö­röskeresztes nővér is. S a nővé­rek nemigen mondtak e­lent a tisztek meghívásának. Jól érez­ték macu­kat nap nap után... Az egetverő tivornyák erről tanús­kodtak. A légiósoknak már csak az ol­csó vörös borra tellett, esetleg néha egy konyakra. Az arabok és a négerek rendelkezésére semmi­féle ital nem állt, a felsőbb eme­letekre ők nem meh­ettek fel... Singapur felé haladt a hajó, amikor Gazsó egy igen nagymé­retű bóját vett észre a tengerben. Átmérője lehetett vagy öt méter. A bója tetején harangláb, abban egy tekintélyes harang. Ez a víz hullámzása következtében éjjel­­nappal szólt. Egy olas­z fiú ma­gyarázata szerint ezen a helyen mérte össze erejét annak idején a japán és az amerikai flotta. Több mint négyszáz hajó süllyedt el itt, s elpusztult azok legény­sége is. A csata emlékére és a tengerészek lelki üdvéért szól a harang éjjel-nappal... Singapurban ivóvizet vett fel a Pasteur, s folytatta útját Sai­gon felé. Tizennyolc napi út után­ a Pas­teur megérkezett Távol-Keletre, közvetelnül Saigon alá. Megkezdődött az erők elosztá­sa. Még mielőtt a hajó kikötött volna, 800 légióst átraktak egy csatahajóra. Ezek tovább men­tek. Köztük volt Gazsó és Vámos is. Gazsó megcsodálta az acélk>­losszust, amelynek testét páncél borította, csupán lőrései voltak szabadon. A hajó­ hosszúcsövű ágyúit a part felé irányítottál. Hogy hová megy a hajó, senki sem tudta... (Folytatjuk.)

Next