Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGY XIII. évfolyam, 178. szám. A KA 6« FUJIS Gszttörtök, 1963. augusztus 1. Bush és kísérete pénteken indul Moszkvába A Thant is részt vesz az atomcsend-egyezmény aláírásán A Thant, az ENSZ főtitkára azt tervezi, hogy augusztus 5-én Moszkvában részt vesz a részleges atomcsend-egyezmény aláírásán — jelentették be New Yorkban. A közlemény szerint az ENSZ főtitkára elfogadta a három érdekelt kormány meghívását, s szombaton indul a szovjet fővárosba. A finn kormány megvitatta a légkörben, a világűrben és a víz alatt végrehajtott atomrobbantási kísérletek eltiltásáról szóló részleges egyezményt, és közölni fogja az érdekelt kormányokkal, csatlakozni kíván a megállapodáshoz. Nehru indiai miniszterelnök táviratot intézett Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz, abból az alkalomból, hogy Moszkvában parafálták a részleges atomcsendről szóló megállapodást. A Moszkvában született megállapodás — hangoztatja a távirat — fontos mérföldkő a nemzetközi együttműködés és kölcsönös megértés történetében. Az indiai kormány hajlandó aláírni a szerződést, mihelyt erre lehetőség nyílik — írja Nehru. A külföldi állami és társadalmi személyiségek újabb és újabb táviratokat intéznek Nyikita Hruscsovhoz és Leonyid Brezsnyevhez és elismerésüket fejezik ki a részleges atomcsenddel kapcsolatos megállapodás parafálása miatt. Jorge Alessandri chilei elnök hangoztatja, hogy a szerződés megfelel a népek békeóhajának. Mohammed Juszuf afgán miniszterelnök azt a véleményét fejezi ki, hogy a szerződés előkészítésével Hruscsov nagymértékben járult hozzá az emberiség óhajának valóra váltásához. Julius Nyerere tanganyikai elnök és Ben Bella, az algériai minisztertanács elnöke közös táviratot intézett Hruscsovhoz. A távirat hangsúlyozza, hogy a szerződés megfelel a népek érdekeinek, majd Ben Bella és Nyerere elismerését fejezi ki mindazoknak, akik „szilárdságukkal, bátorságukkal és emberiességükkel lehetővé tették ezt a megállapodást”. A Century Weekly Review című indiai hetilap a Moszkvában parafált atomcsend-megállapodást kommentálva a következőket írja: Hruscsov világosan értésre adta, hogy mindenképpen meg akarja indítani az előrehaladást, mind a nukleáris kísérletek eltiltásában, mind pedig a Kelet és a Nyugat közötti viszonyban lévő feszültség, vagyis a hidegháború enyhítésében. Javasolta, hogy a NATO és a Varsói Szerződés országai kössenek megnemtámadási egyezményt, de nem tette függővé e javaslata teljesítésétől a részleges atomcsend-megállapodást. Hangoztatta, hogy ő az együttélés kérdésének megközelítésére, az együttélésre való készségére, nem pedig a megnemtámadási paktum formájára és cikkelyeire helyezi a fő súlyt. A hetilap a továbbiakban így ír: Ugyanakkor a Nyugat, vagy más részéről hiba lenne Hruscsov rugalmasságát a meghátrálás jeléül értékelni. Ellenkezőleg, ez az erő jele, a béke „megkockáztatására” való hajlandóság jele, mivel ez tökéletesen tudatában van egy esetleges háború nyilvánvaló veszélyének és annak következményeinek, úgy látszik, hogy a moszkvai találkozó eredményeként a józan ész kerekedik felül és valóban megindul a feszültség enyhülése — fejezi be cikkét az indiai hetilap. getheti a szocialista országok, vagy a világ többi államának népeit. Az Új Kína kommentárszerzője vajon nem azért elégedetlen-e a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária, az NDK sajtójával, a francia és az olasz kommunista párttal, mert ezek üdvözlik a moszkvai szerződés parafálását és hangoztatják, mozgósítani kell a közvélemény erőit, hogy a Nyugatot az általános és teljes leszerelés megoldásának, a halaszthatatlan nemzetközi problémák rendezésének útjára kényszerítsék? Hosszan lehetne sorolni azokat az országokat, amelyek sajtója és állami, valamint társadalmi személyiségei jó kezdetként a nemzetközi feszültség csökkentésének jeleként örömmel fogadják a moszkvai szerződést. A béke védelméért és a népek szuverenitásáért küzdő kubai mozgalom olyan fontos lépésként üdvözli a moszkvai szerződést, amely a népek óhajainak megvalósításához vezethet. A japán Times című lap arról adott hírt, hogy Japán hamarosan csatlakozik a részleges atomcsendről szóló megállapodáshoz. Subandrio indonéz külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy a szerződés a világbéke szilárd alapját rakja le. Az ehhez hasonló nyilatkozatok egymás után hangzanak el Afrikábban, Ázsiában, Európában és Amerikában, s azt mutatják, hogy mennyire el vannak szigetelve a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló szerződés ellenzői. Nehéz megmondani, hogy az Új Kínai kommentátora ezután miként vonhatja le azt a következtetést, amely szerint a „felvilágosult közvélemény” a „szerződéssel kapcsolatos éberség megőrzésének szükségességét hangoztatja”. Persze csak akkor, ha a „felvilágosult közvéleményhez” az olyan személyiségeket, mint De Gaulle francia elnök, Dirksen szenátor, a köztársaságpártiak egyik vezetője és Goldwater szenátor, az amerikai „veszettek” főkolomposa, valamint számos bonni revansista, akik nem rejtik véka alá a moszkvai szerződés miatt érzett elégedetlenségüket. Washington (Reuter, AP): A Fehér Ház hivatalosan bejelentette, hogy Bush amerikai külügyminiszter pénteken indul Moszkvába, hogy aláírja az atomfegyverkísérletek részleges beszüntetésére vonatkozó egyezményt. Az aláírásra valószínűleg hétfőn, augusztus 5-én kerül sor. A külügyminisztert tíztagú küldöttség kíséri Moszkvába. A küldöttség tagjai között van: Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, Pasteure szenátor, az egyesített atomerő-bizottság elnöke, Aiken szenátor, a szenátus külügyi bizottságának egyik vezető tagja, Humphery szenátor, a leszerelési albizottság elnöke, Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője, Arthur Dean, aki hosszú éveken át vezette az amerikai küldöttséget a leszerelési tárgyalásokon. A TASZSZ szemlekréji a moszkvai megállapodás ellenzékét Moszkva, (TASZSZ). Igor Orlov a TASZSZ hírmagyarázója írja: Elsősorban két körülményre kell rámutatni a részleges atomcsendről szóló moszkvai megállapodás nemzetközi visszhangjának összegezése közben. Először, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia között létrejött megállapodás általános és őszinte megelégedést keltett a békeszerető emberek körében. Másodszor, a moszkvai tárgyalások sikeres kimenetele reményeket keltett, hogy haladást lehet elérni más fontos és halaszthatatlan problémák megoldásában is. Kétségtelen, hogy a nemzetközi közvélemény óriási többsége igen pozitív módon értékeli a Moszkvában létrejött megállapodást. Annál különösebbnek tűnik az Új Kína hírügynökségnek, a Kínai Népköztársaság központi tájékoztatási szervének az a próbálkozása, hogy árnyékot vessen mindazokra, akik nagy erőfeszítéseket tettek a nukleáris robbantásokat beszüntető megállapodás létrejöttéért, s befeketítse a parafáit szerződést és hamis színbjén tüntesse fel a közvélemény állásfoglalását. Az Új-Kína kommentátora figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Egyesült Államok legagresszívabb körei hosszú évek során határozottan ellenezték és továbbra is ellenzik a nukleáris robbantások beszüntetéséről szóló szerződést. A kommentátor ugyanakkor minden alap nélkül azt állítja, hogy a Moszkvában kidolgozott szerződés „segíti az Egyesült Államokat atommonopóliumának megszilárdításában, nukleáris fölényének létrehozásában, hogy ily módon tovább fenyegethesse a szocialista országok és a világ valamennyi népét, folytathassa az atomzsarolás politikáját”. Az általános emberi logika szabályait követve, igen nehéz megérteni, hogy a nukleáris fegyverkísérletek betiltása — ami ellen oly dühödten hadakoztak és ha’lgtakoznak az Egyesült Államok atomlovagjai, mint például Teller, „az amerikai nukleáris bomba atyja” — miért mozdítja elő az Egyesült Államok nukleáris fölényét és atomzsarolási politikáját. Azt is nehéz megérteni, hogy a halált hozó fegyverek kísérleteinek betiltása miképpen fenye I A Biztonsági Tanács határozata a portugál gyarmatokról (3. o.) Kissé kényes problémákról (2. o.) Lassan visszatér az élet Szkopjébe fS. u.) Fokozódott Franciaország elszigeteltsége Párizs (MTI). Szerdán De Gaulle elnökletével ülést tartott a francia minisztertanács. A kormány ülése után Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter közölte, hogy csak a parlamenti ülésszak mérlegéről volt szó. De Gaulle a kormány ülése után azonnal visszatért birtokára. Párizsi politikai körökben kiemelik, hogy nem annyira a De Gaulle sajtóértekezletét követő barátságtalan angol, amerikai és viszonylag hűvös bonni nyilatkozatok mutatják Franciaország magányosságát, hanem elsősorban az, hogy a nemzetközi diplomácia gépezete mozgásba jött, Franciaország nélkül, sőt Franciaország ellenére is. Ezzel kapcsolatban különösen három tényező érdemel figyelmet: 1. A tábornok elutasító válasza a moszkvai egyezménnyel kapcsolatban egyáltalán nem akadályozza meg Bush amerikai és lord Home angol külügyminisztert, hogy Moszkvába utazzanak, nem csupán a szerződés aláírása, hanem az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a biztonsági intézkedések fokozásáról folytatandó újabb tárgyalások végett is. 2. A francia leszerelési értekezletre szóló meghívásról tett bejelentés viszonylag gyér visszhangot váltott ki — annál is inkább, mivel De Gaulle már előterjesztett hasonló javaslatokat az atomfegyvereket továbbító eszközök betiltásáról, s aztán rögtön visszavonta azokat, amikor a Szovjetunió hajlandó volt tárgyalni róluk. Ezzel kapcsolatban az Egyesült Államok állásfoglalása sem kedvező, hiszen a Kennedy-kormányzat teljes erővel fáradozik Polaris-programjának és minuteman-rakétagyártási terveinek meggyorsításán. 3. A genfi leszerelési értekezlet — amelyet hétfőn a tábornok „hiábavaló formációnak” nevezett — összeült és a moszkvai megállapodások után újabb intézkedésekről tárgyal majd — ami szintén nem javítja Franciaország helyzetét. A Le Monde keddi vezércikke messzemenő következtetésekbe bocsátkozik a tábornok politikáját illetően. Rámutat, hogy De Gaulle — ha nem teljesülnek az atomklub ajtajának kitárására és Európa vezetésére irányuló ambíciói — „csak önelégültségében és a többiek megvetésében keresheti a kudarc ellensúlyozását” míg csak ki nem merülnek erői. Ebben az esetben — írja a lap — „utódainak sok bölcsességre és tehetségre lesz szükségük, hogy visszaszerezzék Franciaország igazi helyét a világpolitikában. Az amerikai hadügyminiszter Bonnban tárgyal Bonn (MTI), Robert McNamara amerikai hadügyminiszter szerdán délelőtt háromnapos látogatása Bonnba érkezett. McNamarát elkísérte nyugatnémetországi útjára Taylor tábornok, az amerikai vezérkar főnöke és Paul Nitze, Kennedy elnök katonai kérdésekkel foglalkozó tanácsadója is. McNamara Von Hassel hadügyminiszterrel és Adenauer kancellárral folytat megbeszéléseket Bonnban. A tárgyalások témakörét a bonni hadügyminisztérium szóvivője úgy jelölte meg, hogy „a stratégiai és biztonsági politika tervei, valamint a fegyverkezési kutatás és termelés kérdései” szerepelnek majd a megbeszélések napirendjén. Több nyugatnémet lap arról ír, hogy emögött az általánosságba rejtett témakör mögött az amerikaiaknak az a törekvése rejlik, hogy „még több pénzt csikarjanak ki Bonntól”. Az amerikaiak újabb fegyver-megrendeléseket akarnak szerezni a hazai ipar számára, mégpedig 2,6 milliárd márka értékben, s arra hivatkoznak, hogy korszerűsíteni és egységesíteni kell a NATO fegyverzett. Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter viszont kívánságlistát terjeszt elő amerikai kollégájának. Ezen szerepel a többi között az, hogy a nyugatnémet haditengerészet rakétákkal felszerelt cirkálókat is kapjon, továbbá, hogy a NATO-tisztek— köztük természetesen a Bundeswehr tisztjei — szolgálatot teljesíthessenek az amerikai stratégiai bombázó-parancsnokság omahai főhadiszállásán. Bonn legfontosabb követelése azonban az, hogy Washington továbbra is tartsa napirenden az úgynevezett sokoldalú NATO-atomhaderő tervét, tekintet nélkül arra a lehetőségre, hogy időközben enyhülés állhat be a nemzetközi feszültségben. Amerikai részről ezzel kapcsolatban azt mondják, hogy McNamara elsősorban „stratégiai és haditechnikai, valamint ezekkel összefüggő pénzügyi kérdéseket” óhajt megtárgyalni Bonnban, és nem akar belebocsátkozni politikai kérdések — így a moszkvai megállapodás után kialakult helyzetben teendő lépések — megvitatásába. A düsseldorfi Mittag McNamara látogatásával kapcsolatban arról ír, hogy vita várható McNamara és Von Hassel között a NATO általános stratégiai koncepciója kérdésében. „Von Hassel ugyanis ráállt elődjének, Straussnak vonalára” — írja a lap, s hangsúlyozza, hogy Von Hassel — akárcsak korábban Strauss — azt követeli az amerikaiaktól, hogy bármilyen konfliktus esetén azonnal vessék be atomfegyvereiket. A düsseldorfi lap szerint ezt a célt szolgálja az is, hogy a Bundeswehr néhány egysége Braunschweigben, közvetlenül az NDK határának közelében „bemutató gyakorlatot” rendez az amerikai hadügyminiszter számára. Ennek a gyakorlatnak azt kell illusztrálnia, „hogyan zajlanék le egy háború a határ közvetlen közelében”. „Az amerikai látogatót így akarják meggyőzni a Von Hassel-féle álláspont helyességéről” — írja a Mittag. _