Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
IV hét a világpolitikában Az elmúlt hét ismét a moszkvai nemzetközi tanácskozás jegyében telt el, de ezenkívül sok más figyelemre méltó esemény követte egymást a világpolitikában. A dél-ngliai Etstbourne-ban lezajlott a szocialista internacionálé 11. kongresszusa; több nyugatnémet és nyugat-berlini személyiség — köztük Klaus Schütz nyugat-berlini polgármester — tett látogatást Lengyelországban; Helsinkiben megtartották a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 6. kongresszusát; az angol kormány elejtette a sztrájkellenes törvényjavaslatot: a Biztonsági Tanács napirendre tűzte a rhodésiai kérdést. Rockefeller New York-i kormányzó folytatta latin-amerikai „ténymegállapító” körútját. MOSZKVÁBAN véget ért a kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozása. A hetvenöt testvérpárt túlnyomó többsége magáévá tette és aláírta a tanácskozás fő dokumentumát, amely mélyreható elemzést ad a nemzetközi viszonyokról és a kommunista mozgalom helyzetéről, s ezen túlmenően megfogalmazza az imperializmus elleni harc programját. Az értekezlet egyhangúlag elfogadta azt a kezdeményezést, hogy hívják össze az antiimperialista erők világkongresszusát. Kádár János elvtárs joggal állapította meg, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű esemény volt, amely új, hatalmas fegyvert adott a kommunisták, a haladó erők kezébe. A tanácskozás munkáját az az egyértelmű felismerés hatotta át, hogy a jelenlegi bonyolult és ellentmondásos helyzetben mindennél fontosabb a kommunista pártok akcióegysége, az imperializmus elleni közös harc, az antiimperialista erők összefogása. A felszólalók elítélték a kínai vezetők egységbontó politikáját amely a kommunista és antiimperialista erők tömörítésének legfőbb akadálya, s amely óhatatlanul az imperializmus malmára hajtja a vizet. Csődöt mondtak a rosszhiszemű burzsoá próféciák: Moszkvában győzedelmeskedett az internacionalizmus, az egységtörekvések szelleme. Viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy a népképviseleti kongresszuson KIKIÁLTOTTÁK A DÉL-VIETNAMI KÖZTÁRSASÁGOT, s máris több, mint húsz ország ismerte el a DVK ideiglenes forradalmi kormányát. Ez a gyors nemzetközi siker kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a dél-vietnami nép szabadságáért és függetlenségéért küzdő nemzeti felszabadítási front vitathatatlan nemzetközi tekintélyre tett szert, s ideiglenes kormányának megalakításával csupán betetőzte a politikai és katonai győzelmek hosszú sorát. Érthető, ha a világ közvéleménye felfokozott figyelemmel és várakozással tekint Párizs, vagyis az ott ülésező vietnami négyes konferencia felé. Binh asszony, a DVK külügyminisztere a legutóbbi megbeszélésen kijelentette: kormánya mindent megtesz azért, hogy a Délvietnami Nemzeti Felszabadító Front tíz pontja alapján eljussanak a probléma békés politikai megoldásához. Ezzel szemben Nixon amerikai elnök csütörtöki sajtóértekezletén ismét felmelegítette a „kölcsönösség” képtelen elvét, vagyis az amerikai csapatok visszavonását ismét Hanoi úgynevezett válaszlépésétől tette függővé. Nixon a sajtóértekezleten közölte, hogy — a szövetségesekkel folytatott előzetes megbeszélések után — augusztusban megkezdődhetnek a stratégiai leszerelési tárgyalások a Szovjetunióval. A tárgyalási szándék értékét csökkenti azonban az a bejelentése, hogy nem hajlandó elhalasztani a legújabb stratégiai nukleáris fegyverek kipróbálását. Bár a szenátus tagjainak fele ellenzi a Safeguard rakétaelhárító rendszer kiépítését, Nixon ezúttal is védelmébe vette a népszerűtlen programot. Egyiptomi értékelés szerint Gromiko szovjet külügyminiszter Kairóban folytatott megbeszélései nagyban elősegítik A KÖZEL-KELETI HELYZET tisztázását, a tárgyalási pozíciók kikristályosodását. Az Al Ahram főszerkesztője szerint Gromiko kairói látogatása véget vetett egy arabellenes lélektani kampánynak, amelynek az volt a célja, hogy megzavarja a Szovjetunió és az arab népek baráti viszonyát. S miközben a diplomáciai erőfeszítések a közel-keleti rendezés útját egyengetik, az izraeli légierő ismételten heves támadásokat intézett Jordánia ellen, s a Szuezicsatorna mentén is egymást követték a több órás tűzpárbajok. Izrael a fegyverek nyelvén juttatja kifejezésre, hogy továbbra is diktálni szeretné a békéfeltételeket. Megkezdte munkáját a béke-világtalálkozó Szombaton a berlini Sporthalléban megkezdte munkáját a nemzetközi béke-világtalálkozó. Az ünnepélyes megnyitón 50 nemzetközi szervezet és majdnem száz országos szervezet küldöttei gyűltek össze. A béke-világtalálkozó korunk legfontosabb kérdéseit , a vietnami helyzetet, az európai béke és biztonság, a leszerelés kérdéseit, a közel-keleti helyzetet, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus elleni harcnak, valamint a népek nemzeti függetlenségének kérdéseit vitatja meg. Brezsnyev és Koszigin távirata Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin táviratban üdvözölte a Berlinben szombaton megnyílt béke-világtalálkozó részvevőit. „Korunkban a háború és béke kérdésének eldöntésében hatalmas szerepet játszanak a világ népei. A békeharcosoknak, a különböző háborúellenes mozgalmak részvevőinek tömeges akciói konkrét és igen fontos eredményeket hoztak az imperialista körök agresszív tervei ellen vívott harcban” — hangsúlyozza az üdvözlet. — Élve az alkalommal, mindenkit, akinek drága a béke és a szabadság, biztosítunk arról, hogy teljes mértékben támaszkodhat a Szovjetunióra. A szovjet emberek rokonszenve azoknak az oldalán áll, akik visszautasítják az imperializmus agresszív törekvéseit, szuverenitásuk és nemzeti függetlenségük biztosításán fáradoznak. A szovjet nép, mint eddig, a jövőben is a békés egymás mellett élés elvének gyakorlati megvalósításáért, a feszültség enyhítéséért, a nemzetközi együttműködés kiterjesztéséért, a népek biztonságáért fog harcolni — hangzik az üdvözlet, befejezésül sikeres munkát kívánva a berlini találkozón részt vevő békeharcosoknak. I kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése (Folytatás a 1. oldalról) az ellátás javítása érdekében indokolt egyes szabályozások felülvizsgálata és módosítása. A megbeszélés résztvevői kifejtették véleményüket az árszínvonal alakulásáról. Az árszínvonal ebben az évben a múlt év azonos időszakához képest némileg emelkedett. Főleg az idényélelmiszerek, ezen belül is a zöldség és gyümölcs árának növekedése miatt. A dolgozók többségének jövedelemnövekedése elérte, vagy meghaladta az árszínvonal emelkedését. Az 1969-es és a korábbi évek árszínvonalának emelkedése azonban csökkentette — bár nem számottevően — a nyugdíjak reálértékét. A SZOT főtitkára javasolta, hogy a nyugdíjak reálértékének megóvása érdekében a kormány tegyen a továbbiakban megfelelő intézkedéseket. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a kedvező időjárás hatására megnőtt a zöldség- és gyümölcsfelhozatal, s ezzel együtt megkezdődött az árak csökkenése, ami a legtöbb zöldség- és gyümölcsfajtánál már elérte a múlt évi árszintet. A további felhozataltól várható, hogy a zöldség- és gyümölcsárak a tavalyi árszint alá csökkennek. A kormány korábbi határozata alapján sor kerül további forgalmiadókulcs-módosításokra, ennek következtében néhány ruházati cikk ára csökken. A megbeszélésen szó esett egyes népgazdasági ágazatokban lévő béraránytalanságokról. Egyetértés volt abban, hogy az egészségügyi és felsőoktatási intézmények egyes kategóriáinál szükséges intékedések lehetőségét az illetékes szervek vizsgálják meg. A kormány és a SZOT vezetői megállapították: káros és egészségtelen jelenség, hogy több iparvállalat munkaerőszerzés érdekében az újonnan felvett dolgozók részére kedvezőbb bérezést biztosít, mint az azonos munkakörben dolgozó törzsgárdatagoknak. Ezért felhívják a gazdasági és szakszervezeti szerveket, hogy maguk is lépjenek fel a törzsgárda érdekei hatékonyabb védelmében és jogait a kollektív szerződésben is biztosítsák. A SZOT vezetői felhívták a figyelmet arra a tarthatatlan helyzetre, hogy tsz-ek, több, főleg budapesti iparvállalattal munkavállalási szerződést kötöttek, és a gyári munkások közül toborzott fiktív tsz-tagoknak az átlagosnál magasabb bért fizetve végeztetik el azt a munkát, amire szerződtek. Ez a helyenként tapasztalható gyakorlat ellenkezik jogrendünkkel, nem javít érdemben a gyár munkaerőproblémáján és rontja a szövetkezetek tekintélyét. A kormány és a SZOT hathatós intézkedéseket tesz az ilyen jogellenes gyakorlat felszámolására. A tárgyalások során szóba kerültek a következő ötéves terv munkálatai, a főbb elképzelések. A szakszervezetek részt vesznek a dolgozók élet- és munkakörülményeivel összefüggő témák kidolgozásában. Egyetértés volt abban, hogy a negyedik ötéves tervvel kapcsolatos elképzeléseket a Szakszervezetek Országos Tanácsa és Elnöksége megvitatja, hogy a kormány a javaslatok figyelembevételével alakíthassa ki állásfoglalását. A kormány vezetői ezúton is felhívják a különböző szintű gazdasági irányító szerveket, hogy az üzemi demokrácia adta lehetőségeket felhasználva, vonják be a szakszervezeteket és a dolgozókat e kérdések megtárgyalásába. A továbbiakban a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán elhangzottak kerültek megbeszélésre. Egyetértés volt abban is, hogy a javaslatok alapján szükséges a szocialista brigádok erkölcsi-anyagi elismerésének fokozása. (MTI). A moszkvai fődokumentum Korünk legbefolyásosabb politikai erejének, a kommunista mozgalomnak egyenesen történelmi szerepéből és küldetéséből fakadó kötelessége, hogy a világ bonyolult folyamatait sokoldalúan, marxista—leninista módon elemezze és a testvérpártok kollektív munkájával tapasztalataik egybevetésével megjelölje harci osztagainak feladatait a forradalmi folyamat további kibontakoztatásában. Erre elkerülhetetlenül szükség van az imperializmus elleni kiélezett harc időszakában, amikor e harc követelményeinek megfelelő, minden kommunista párt és antiimperialista erő által cselekvően támogatható elvi platform és akcióprogram a küzdelem sikerének feltétele. A moszkvai nemzetközi tanácskozáson a testvérpártok eleget tettek a rájuk háruló internacionalista kötelezettségnek. Elvileg szilárd, marxista—le ■’inista elemzésen alapuló polit Lri platformot hoztak létre, amely minden bizonnyal hatékony eszmei és politikai fegyver lesz a kommunisták és mindazok kezében, akik készek összefogni az emberiséget fenyegető új háború veszélyének elhárítása érdekében, a béke védelmében, vagyis — ami ezzel egyértelmű — az imperializmussal szemben. A tanácskozás fő dokumentuma, amely azt taglalja, melyek az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban, és mit kell tenni a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők akcióegysége érdekében, mindenekelőtt a világhelyzet pontos elemzésével tűnik ki. S aki politikával foglalkozik, iránta érdeklődik, jól tudja, hogy e kérdésben nagyon ellentmondó véleményeket hallani : támadásban van-e a forradalmi világmozgalom, helyesek-e a korunk jellegére, tartalmára és alapvető tendenciáira vonatkozó korábbi értékelések — ilyen, s hasonló kérdések hallhatók. A testvérpártok elemzése világos választ ad: a forr?,’aim; világmozgalom, egyes ősz ‘ .vine , nehézségei és kudarcai ellenére, folytatja támadását. Ezt az imperializmus sorozatos ellentámadásokkal próbálja megállítani. Bár az ellenfél komoly és veszedelmes, korunkban már képtelen visszaszerezni a kezdeményezést és visszafelé fordítani a világ fejlődését. De még ebben a helyzetben sem mond le négy világosan körvonalazható céljának eléréséről: gyengíteni a szocializmus állásait, elnyomni a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, akadályozni a kapitalista országok dolgozóinak osztályharcát, feltartóztatni a kapitalizmus hanyatlásának visszafordíthatatlan folyamatát. S hogy céljait ne érhesse el, hogy ne hozhasson még szörnyűbb csapásokat az emberiségre, a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek össze kell fogniok vele szemben. Ez az a helyzetértékelés, amelyre a kommunista és munkáspártok túlnyomó többége ma támaszkodik, s enek alapján vette számba Moszkvában is — a dokumentum második fejezetében — az antiimperialista erők helyzetét és lehetőségeit. a világon ma három nagy erő — a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom — áll szemben az imperializmussal. Belső helyzetük és egységük dönti el, milyen hatékonyan tudják felvenni a harcot. A testvérpártok e téren sem hunynak szemet a nehézségek felett, de beható elemzés alapján úgy vélték, hogy mind a három áramlat rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, tapasztalatokkal, amelyek szükségesek a sikeres küzdelemhez. Az antiimperialista harc távlatai szempontjából elsőrendűen fontos „a szocialista rendszer, s a munkás és a nemzeti felszabadító mozgalmak szövetségének megerősödése”. A dokumentum fontos sajátossága, tiszta, jól követhető logikája, világos rendező elve. Az imperializmus helyzetének vizsgálata (1. fejezet) és a vele szemben álló erők számkávéidő (2. fejezet) után ad választ arra: mit is kell hát tenni. A válasz egy szó: összefogni.