Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

IV hét a világpolitikában Az elmúlt hét ismét a moszkvai nemzetközi tanács­kozás jegyében telt el, de ezenkívül sok más figyelemre méltó esemény követte egy­mást a világpolitikában. A dél­­-­ngliai Et­stbourne-ban lezaj­lott a szocialista internacioná­­lé 11. kongresszusa; több nyu­gatnémet és nyugat-berlini személyiség — köztük Klaus Schütz nyugat-berlini polgár­mester — tett látogatást Len­gyelországban; Helsinkiben megtartották a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 6. kongresszusát; az angol kor­mány elejtette a sztrájkellenes törvényjavaslatot: a Biztonsá­gi Tanács napirendre tűzte a rhodésiai kérdést. Rockefeller New York-i kormányzó foly­tatta latin-amerikai „ténymeg­­állapító” körútját. MOSZKVÁBAN véget ért a kommunista és munkáspártok nagy nemzet­közi tanácskozása. A hetvenöt testvérpárt túlnyomó többsége magáévá tette és aláírta a ta­nácskozás fő dokumentumát, amely mélyreható elemzést ad a nemzetközi viszonyokról és a kommunista mozgalom hely­zetéről, s ezen túlmenően megfogalmazza az imperializ­mus elleni harc programját. Az értekezlet egyhangúlag el­fogadta azt a kezdeményezést, hogy hívják össze az antiim­­perialista erők világkongres­­­szusát. Kádár János elvtárs joggal állapította meg, hogy a moszkvai tanácskozás tör­ténelmi jelentőségű esemény volt, amely új, hatalmas fegy­vert adott a kommunisták, a haladó erők kezébe. A tanács­kozás munkáját az az egyér­telmű felismerés hatotta át, hogy a jelenlegi bonyolult és ellentmondá­sos helyzetben mindennél fontosabb a kommunista pártok akcióegysége, az imperializmus elleni kö­zös harc, az antiimperia­­lista erők összefogása. A felszólalók elítélték a kínai vezetők egységbontó politiká­ját amely a kommunista és antiimperialista erők tömörí­tésének legfőbb akadálya, s amely óhatatlanul az imperia­lizmus malmára hajtja a vi­zet. Csődöt mondtak a rossz­hiszemű burzsoá próféciák: Moszkvában győzedelmes­kedett az internacionaliz­mus, az egységtörekvések szelleme. Viszonylag rövid idő telt el azóta, hogy a népképviseleti kongresszuson KIKIÁLTOTTÁK A DÉL-VIETNAMI KÖZTÁRSASÁGOT, s máris több, mint húsz or­szág ismerte el a DVK ideig­lenes forradalmi kormányát. Ez a gyors nemzetközi siker kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a dél-vietnami nép sza­badságáért és függetlenségéért küzdő nemzeti felszabadítási front vitathatatlan nemzetközi tekintélyre tett szert, s ideig­lenes kormányának megalakí­tásával csupán betetőzte a po­litikai és katonai győzelmek hosszú sorát. Érthető, ha a vi­lág közvéleménye felfokozott figyelemmel és várakozással tekint Párizs, vagyis az ott ülésező vietnami négyes kon­ferencia felé. Binh asszony, a DVK külügyminisztere a legutóbbi megbeszélésen kije­lentette: kormánya mindent megtesz azért, hogy a Dél­­vietnami Nemzeti Felszabadí­­tó Front tíz pontja alapján eljussanak a probléma békés politikai megoldásához. Ezzel szemben Nixon amerikai elnök csütörtöki sajtóértekezletén is­mét felmelegítette a „kölcsö­nösség” képtelen elvét, vagyis az amerikai csapatok vissza­vonását ismét Hanoi úgyne­vezett válaszlépésétől tette függővé. Nixon a sajtóértekezleten közölte, hogy — a szövetsége­sekkel folytatott előzetes meg­beszélések után — augusztus­ban megkezdődhetnek a stra­tégiai leszerelési tárgyalások a Szovjetunióval. A tárgyalási szándék értékét csökkenti azonban az a bejelentése, hogy nem hajlandó elhalaszta­ni a legújabb stratégiai nukleáris fegyverek kipró­bálását. Bár a szenátus tagjainak fele ellenzi a Safeguard rakétael­­hárító rendszer kiépítését, Nixon ezúttal is védelmébe vette a népszerűtlen progra­mot. Egyiptomi értékelés szerint Gromiko szovjet külügymi­niszter Kairóban folytatott megbeszélései nagyban előse­gítik A KÖZEL-KELETI HELYZET tisztázását, a tárgyalási pozí­ciók kikristályosodását. Az Al Ahram főszerkesztője szerint Gromiko kairói látogatása vé­get vetett egy arabellenes lé­lektani kampánynak, amely­nek az volt a célja, hogy megzavarja a Szovjetunió és az arab népek baráti viszo­nyát. S miközben a diplomá­ciai erőfeszítések a közel-ke­leti rendezés útját egyengetik, az izraeli légierő ismételten heves támadásokat intézett Jordánia ellen, s a Szuezi­­csatorna mentén is egymást követték a több órás tűzpár­­bajok. Izrael a fegyverek nyelvén juttatja kifejezésre, hogy továbbra is diktálni sze­retné a békéf­elté­teleket. Megkezdte munkáját a béke-világtalálkozó Szombaton a berlini Sporthalléban megkezdte munkáját a nemzetközi béke-világtalálkozó. Az ünnepélyes megnyitón 50 nemzetközi szervezet és majdnem száz országos szervezet küldöttei gyűltek össze. A béke-világtalálkozó korunk legfontosabb kérdéseit , a vietnami helyzetet, az európai béke és biztonság, a lesze­relés kérdéseit, a közel-keleti helyzetet, a gyarmati rend­szer és a neokolonializmus elleni harcnak, valamint a né­pek nemzeti függetlenségének kérdéseit vitatja meg. Brezsnyev és Koszigin távirata Leonyid Brezsnyev és Alek­­szej Koszigin táviratban üd­vözölte a Berlinben szombaton megnyílt béke-világtalálkozó részvevőit. „Korunkban a háború és bé­ke kérdésének eldöntésében hatalmas szerepet játszanak a világ népei. A békeharcosok­nak, a különböző háborúelle­­nes mozgalmak részvevőinek tömeges akciói konkrét és igen fontos eredményeket hoztak az imperialista körök agresszív tervei ellen vívott harcban” — hangsúlyozza az üdvözlet. — Élve az alkalommal, min­denkit, akinek drága a béke és a szabadság, biztosítunk ar­ról, hogy teljes mértékben tá­maszkodhat a Szovjetunióra. A szovjet emberek rokonszen­­ve azoknak az oldalán áll, akik visszautasítják az impe­rializmus agresszív törekvése­it, szuverenitásuk és nemzeti függetlenségük biztosításán fá­radoznak. A szovjet nép, mint eddig, a jövőben is a békés egymás mellett élés elvének gyakor­lati megvalósításáért, a fe­szültség enyhítéséért, a nem­zetközi együttműködés kiter­jesztéséért, a népek biztonsá­gáért fog harcolni — hangzik az üdvözlet, befejezésül sike­res munkát kívánva a berlini találkozón részt vevő béke­­harcosoknak. I­ kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése (Folytatás a 1. oldalról) az ellátás javítása érdeké­ben indokolt egyes szabá­lyozások felülvizsgálata és módosítása. A megbeszélés résztvevői kifejtették véleményüket az árszínvonal alakulásáról. Az árszínvonal ebben az évben a múlt év azonos időszakához képest némileg emelkedett. Főleg az idényélelmiszerek, ezen belül is a zöldség és gyümölcs árának növekedése miatt. A dolgozók többségének jövedelemnövekedése elérte, vagy meghaladta az árszínvo­nal emelkedését. Az­ 1969-es és a korábbi évek árszínvona­lának emelkedése azonban csökkentette — bár nem szá­mottevően — a nyugdíjak reálértékét. A SZOT főtitkára javasolta, hogy a nyugdíjak reálértékének megóvása érde­kében a kormány tegyen a továbbiakban megfelelő intéz­kedéseket. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a ked­vező időjárás hatására meg­nőtt a zöldség- és gyümölcs­­felhozatal, s ezzel együtt megkezdődött az árak csök­kenése, ami a legtöbb zöld­ség- és gyümölcsfajtánál már elérte a múlt évi árszintet. A további felhozataltól várható, hogy a zöldség- és gyümölcs­árak a tavalyi árszint alá csökkennek. A kormány korábbi határo­zata alapján sor kerül továb­bi forgalmiadókulcs-módosí­­tásokra, ennek következtében néhány ruházati cikk ára csökken. A megbeszélésen szó esett egyes népgazdasági ágazatok­ban lévő béraránytalanságok­ról. Egyetértés volt abban, hogy az egészségügyi és felső­­oktatási intézmények egyes kategóriáinál szükséges in­­tékedések lehetőségét az il­letékes­­ szervek vizsgálják meg. A kormány és a SZOT veze­tői megállapították: káros és egészségtelen jelenség, hogy több iparvállalat munkaerő­szerzés érdekében az újonnan felvett dolgozók részére ked­vezőbb bérezést biztosít, mint az azonos munkakörben dol­gozó törzsgárdatagoknak. Ezért felhívják a gazdasági és szak­­szervezeti szerveket, hogy ma­guk is lépjenek fel a törzsgárda érdekei hatékonyabb vé­delmében és jogait a kol­lektív szerződésben is biz­tosítsák. A SZOT vezetői felhívták a figyelmet arra a tarthatatlan helyzetre, hogy tsz-ek, több, főleg budapesti iparvállalattal munkavállalási szerződést kö­töttek, és a gyári munkások közül toborzott fiktív tsz-ta­­goknak az átlagosnál maga­sabb bért fizetve végeztetik el azt a munkát, amire szerződ­tek. Ez a helyenként tapasz­talható gyakorlat ellenkezik jogrendünkkel, nem javít ér­demben a gyár munkaerő­problémáján és rontja a szö­vetkezetek tekintélyét. A kor­mány és a SZOT hathatós in­tézkedéseket tesz az ilyen jog­ellenes gyakorlat felszámolá­sára. A tárgyalások során szóba kerültek a következő ötéves terv munkálatai, a főbb elkép­zelések. A szakszervezetek részt vesznek a dolgozók élet- és munkakörülményeivel ös­­­szefüggő témák kidolgozásá­ban. Egyetértés volt abban, hogy a negyedik ötéves terv­vel kapcsolatos elképzeléseket a Szakszervezetek Országos Tanácsa és Elnöksége megvi­tatja, hogy a kormány a ja­vaslatok figyelembevételével alakíthassa ki állásfoglalását. A kormány vezetői ezúton is felhívják a különböző szintű gazdasági irányító szerveket, hogy az­ üzemi demokrácia ad­ta lehetőségeket felhasz­nálva, vonják be a szak­­szervezeteket és a dolgo­zókat e kérdések megtár­gyalásába. A továbbiakban a szocialista brigádvezetők országos tanács­kozásán elhangzottak kerültek megbeszélésre. Egyetértés volt abban is, hogy a javaslatok alapján szükséges a szocialista brigádok erkölcsi-anyagi elis­merésének fokozása. (MTI). A moszkvai fődokumentum K­­orünk legbefolyásosabb politikai erejének, a kommunista mozgalomnak egyenesen történelmi szerepé­ből és küldetéséből fakadó kö­telessége, hogy a világ bonyo­lult folyamatait sokoldalúan, marxista—leninista módon elemezze és a testvérpártok kollektív munkájával tapasz­talataik egybevetésével meg­jelölje harci osztagainak fel­adatait a forradalmi folyamat további kibontakoztatásában. Erre elkerülhetetlenül szükség van az imperializmus elleni kiélezett harc időszakában, amikor e harc követelményei­nek megfelelő, minden kom­munista párt és antiimperia­lista erő által cselekvően tá­mogatható elvi platform és akcióprogram a küzdelem si­kerének feltétele. A moszkvai nemzetközi ta­nácskozáson a testvérpártok eleget tettek a rájuk háruló i­n­ternacionalista kötelezettség­nek. Elvileg szilárd, marxis­­ta—le ■’inista elemzésen alapu­ló poli­t Lri platformot hoztak létre, amely minden bizonnyal hatékony eszmei és politikai fegyver lesz a kommunisták és mindazok kezében, akik ké­szek összefogni az emberisé­get fenyegető új háború ve­szélyének elhárítása érdeké­­ben, a béke védelmében, vagy­­­­is — ami ezzel egyértelmű — az imperializmussal szemben. A tanácskozás fő dokumen­tuma, amely azt taglalja, me­lyek az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi sza­kaszban, és mit kell tenni a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők akcióegysége érdekében, min­denekelőtt a világhelyzet pontos elemzésével tűnik ki. S aki politikával foglalkozik, iránta érdeklődik, jól tudja, hogy e kérdésben nagyon el­lentmondó véleményeket hal­lani : támadásban van-e a for­radalmi világmozgalom, helye­­sek-e a korunk jellegére, tar­talmára és alapvető tenden­ciáira vonatkozó korábbi ér­tékelések — ilyen, s hasonló kérdések hallhatók. A testvér­pártok elemzése világos vá­laszt ad: a forr?,’aim; világ­­mozgalom, egyes ősz ‘ .vine , nehézségei és kudarcai ellené­re, folytatja támadását. Ezt az imperializmus sorozatos ellen­­támadásokkal próbálja megál­lítani. Bár az ellenfél komoly és veszedelmes, korunkban már képtelen visszaszerezni a kezdeményezést és visszafe­lé fordítani a világ fejlődé­sét. De még ebben a helyzet­ben sem mond le négy vilá­gosan körvonalazható céljá­nak eléréséről: gyengíteni a szocializmus állásait, elnyom­ni a népek nemzeti felszaba­dító mozgalmát, akadályozni a kapitalista országok dolgo­zóinak osztályharcát, feltar­tóztatni a kapitalizmus ha­nyatlásának visszafordíthatat­lan folyamatát. S hogy céljait ne érhesse el, hogy ne hoz­hasson még szörnyűbb csapá­sokat az emberiségre, a mun­kásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a né­peknek össze kell fogniok ve­le szemben. Ez az a helyzetértékelés, amelyre a kommunista és munkáspártok túlnyomó több­­ége ma támaszkodik, s en­ek alapján vette számba Moszkvában is — a dokumen­tum második fejezetében —­ az antiimperialista erők hely­zetét és lehetőségeit. a világon ma három nagy erő — a szocialista vi­lágrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom — áll szemben az imperializmussal. Belső helyzetük és egységük dönti el, milyen hatékonyan tudják felvenni a harcot. A testvérpártok e téren sem hunynak szemet a nehézségek felett, de beható elemzés alap­ján úgy vélték, hogy mind a három áramlat rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, ta­pasztalatokkal, amelyek szük­ségesek a sikeres küzdelem­hez. Az antiimperialista harc távlatai szempontjából elsőren­­dűen fontos „a szocialista rendszer, s a munkás és a nemzeti felszabadító mozgal­mak szövetségének megerősö­dése”. A dokumentum fontos sajá­tossága, tiszta, jól követhető logikája, világos rendező elve. Az imperializmus helyzetének vizsgálata (1. fejezet) és a vele szemben álló erők számkávé­idő (2. fejezet) után ad vá­laszt arra: mit is kell­­ hát tenni. A válasz egy szó: ös­­­szefogni.

Next