Tolna Megyei Népújság, 1973. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

# Ezt tiszta a szél a 1í tis politikában Így látta a hetet HÍRMAGYARÁZÓNK, PÁLFY JÓZSEF: La Celle-Saint Cloud kas­télya Párizstól nyugatra, a Saint-Cloud-i erdőben nem tar­­tozik a háromcsillagos idegen­­forgalmi látványosságok közé. Történelmi nevezetessége­­ is csak az utóbbi negyedszázad­ban alakul, amikor hol a NATO-nagyságok ott-tartózko­­dása miatt, hol egyes nemzet­közi tárgyalások színhelyeként tűnt fel a kastély neve a kró­nikákban. Most, a francia­­ kor­­mány­­ itt ad otthont a két dél­vietnami fél tárgyalásainak. Amelyek — s ez nem meg­lepő! — egyelőre eredményte­lenek. A­­ saigoni rezsim kül­döttsége a magáét hajtogatja „az északi csapatok kivonásá­ról”, az ideiglenes forradalmi kormány képviselője hiába em­lékeztet újra meg újra arra, hogy a párizsi békemegállapo­dás értelmében itt Dél-Viet­­nam politikai jövőjéről, kellene tárgyalniuk. Saigon pillanatnyi vezetői láthatólag időt­ akarnak nyerni,­­ aki időt nyer, éle­tet nyer... Thieu végre útnak indulhat, elutazhatik Washingtonba, hogy Nixon elnöktől további támogatást kérjen. Enélkül Thieu elveszett... Persze az Egyesült Államok elnökében — legalábbis egy ideig — lesz hajlandóság a saigoni szövetséges segítésére. Az a „szózat”, amelyet „a béke el­ső napján” a Fehér Ház ura valamennyi amerikai rádió- és tévéállomás műsorában elmon­dott, sok-sok békeszólam mel­lett néhány felí^^tii’‘HiSíelí1­ tot­­ is tartalmazott. Az ame­rikai politika ismérői arra­ kö­vetkeztettek ebből, hogy­ Nixoji"­ valamilyen jogi­­ alapot teremt" máris arra az esetre, ha egy­­szer újra beavatkozásra szán­ná el magát Vietnamban. Az indokínai félszigeten­ ko­molyabb csatározások már csak Kambodzsában folynak. Az amerikai légierő folytatja a kambodzsai népi erők állá­sainak bombázását, bármen­­nyire is tiltakozik ez ellen a washingtoni kongresszus tekin­télyes része. Nixon említett „szózatában” továbbra is­­ iga­zolni igyekezett a kambodzsai terrorbombázásokat. Viszont Kissinger­ — megint csak ő! — a politikusok kisebb­ csoportja előtt bizalmasan kijelentette, hogy nincs sok hátra a kam­bodzsai tűzszünetig. Hol­ lenné­­­nek a tűzszüneti tárgyalások? Ezeket is Párizsban rendeznék meg? Ha Párizsnál tartunk, emlí­tést érdemel, hogy Franc­iaor­­szágban ismét jelentkezik a­ szociális nyugtalanság,­ a már­cius elején lezajlott választá­sok előtt a bérharc a politi­kai küzdelemnek adta át a te­ret, most visszaigényli a tere­pet a szakszervezeti mozgalom. Az első sztrájk a Renault mű­vekben robbant ki. A Renault a francia dolgozóknak minden­kor utat mutat, követésre mél­tó példát szolgáltat. A betahí­­­tott munkások bérének, mun­kakörülményeinek javítása a sztrájk célja, s következtetni lehet ebből, hogy a francia bérharcnak ez lesz a közpon­ti témája. E munkások között sok az úgynevezett vendég­­munkás, volt a színes bőrű is. (E sorok írója 1961-ben­, 1965- ben, 1963-ban járt a Renault telepein, minden alkalommal több és több külföldi munkás­sal találkozott...) A francia szakszervezetek egész Ny­ugat- Európára szóló példának szán­ják a mostani akciót: az afri­kai, arab, portugál, spanyol, , délolasz, jugoszláv, görög, tö­rök vendégmunkásokat kemé­nyebben sújtja a kizsákmányo­lás. A Renault falai közt most a proletár­­ nemzetköziség je­gyében kridúlt" tóéi ’ a harc. A francia kormány lemon­dott a héten. Ez csak forma­ság tulajdonképp, de jelen esetben mód nyílik egyes mi­niszteri tárcák­­ újraelosztására is. A választások tanulságait érvényesítheti Pompidou elnök. Igaz, a miniszterelnöki posz­ton meghagyta Pi­erre Mess­ , mer eddigi­ kormányfőt, de számos fontos miniszteri szék­nek új gazdája lesz. Kormányátalakítás volt a héten Egyiptomban és a déli félteke másik végében, Chilé­ben is. Szadat döntése talált nagyobb visszhangra a­­ Világ­sajtóban: az egyiptomi elnök egyben átvette­ a miniszter­­elnöki teendőket is. Nyilatko­zatában az erők összpontosí­tásáról beszélt, amit­ egyesek úgy értékeltek, hogy talán Iz­rael elleni felkészülés diktálja ezt az új irányzatot. Más véle­mények szerint­ azonban Sza­dat elnök csak ki akarja húz­ni az időt a nyárig, amikor Washingtonból diplomáciai kezdeményezést vár — és bi­zonyos mértékig az arab érde­kek figyelembevételét is. A chilei új kormány össze­tétele szintén jelzéssel szolgál­hat­ a helyzet alakulására, Dr. Allende elnök, már nem tart igényt a három tábornok mi­niszteri szolgálatára, amire pe­dig nagyon is­ szükség volt a múlt év őszének viharos nap­jaiban. A reakció heves táma­dásai, a sorozatos­ tüntetések, a fegyveres merényleteké láttán be­ kellett vonni a kabinetbe például Prats tábornokot, a venerkms főn­öké­től­: kapta a belügyminiszteri tárcát, s ez­zel együtt a köztársasági elnök helyettesítésének jogát is!) Most a tábornokok kivonulnak a kormányból, ami egyrészt a chilei' népi ""egység­kormány helyzetének megszilárdulására vall," másrészt" azt­ bizonyítja,­ hogy a hadsereg' valóban tel­­­­jesen lojális, azaz fegyelmezed ’ ten engedelmeskedik "a polgá­ri hatalomnak. E napokban éppen három­ esztendeje, hogy magyar újságírókat fogadott dr. Allende — akkor még csak elnökjelöltkén­ ! — és emlék­szem, milyen meglepő volt szá­munkra, látoíí­ hallani Allende magabiztosságát: „Ha a népi egység győz, a­­ hadsereg támo­gatni fogja, a­ tisztikar lojális lesz!” Az események a chilei szocialista államférfit igazol­ták. . " Helsinkiben, az európai biz­tonsági és együttműködési kon­ferenciát előkészítő tanácsko­záson jól haladnak a dolgok, így nyilatkozott Walter Stoes­­sel, az Egyesült Államoknak európai ügyekkel foglalkozó államtitkára is az amerikai lapkiadók, rádió- és tévékom­­mentátorok egynapos értekez­­­­letén. Kijelentette, ha­ minden így megy tovább, akkor való­színűleg júniusban sor kerül­het a külügyminiszteri szintű konferencia munkájának meg­kezdésére. ÓV­ :■ [UNK] [UNK]' A hét még egy jellemzője: sok szó esett készülő utazá­sokról, meghívá­sok­r­ól. Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP fő­titkára levelet intézett Tanaka japán miniszterelnökhöz és meghívta moszkvai látogatás­ra, de­ még a­ levél tartalmá­nak nyilvánosságra­ hozatala előtt közölték­ Tokióba­­, hogy Tanakát Nixon elnök is meg­hívta­. Bonnban pedig kor­mánykörökben tudni vélik, hogy május közepén sor kerül­ Brezsnyev NSZK-beli látoga­tására is. Utoljára, de nem utolsó sor­ban számunkra jelentős ese­mény volt dr. Bruno Kreisky, osztrák kancellár magyarorszá­­gi látogatása. A szívélyes lég­körben lezajlott tárgyalások után a közös közlemény is megerősíti hazánk és Ausztria további együttműködésre­ vo­natkozó elképzeléseit. A közös közlemény ezt így fejezi ki: „A tárgyalások befejeztével a két kormányfő megerősítette azt a szándékát, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság jószom­szédi kapcsolatait a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve alapján tovább fejlesztik.” Le Quang Hoa tábornok nyilatkozata­i Szombaton Saigonból haza­utazott Hanoiba Le Quang Hoa tábornok, a március 28- án feloszlatott négyoldalú ka­tonai vegyes bizottság VDK- tagozatának vezetője. Elutazá­sa előtt írásos nyilatkozatot juttatott el a nemzetközi saj­tó képviselőihez. Ebben azzal vádolta az Egyesült Államokat és a saigoni rezsimet, hogy szándékosan megsérti és szisz­tematikusan szabotálj­a­­ a pári­zsi megállapodás legfontosabb cikkelyeit. A tábornok felszólította a saigoni adminisztrációt, ves­sen véget a tűzszüneti meg­állapodás megsértésének, von­ja vissza haladéktalanul csa­patait a DIFK ellenőrzése alatt álló területekről, amelyeket a tűzszüneti megállapodás élet­belépése után törvénytelenül szállt meg. ü­­ JfilS,1 E­s 1 “ ^1 n­ ■ 1 ■ LAHORE Bhutto pakisztáni elnök utasítást adott azoknak a sze­mélyeknek azonnali szabadon bocsátására, akiket Rawal­­pindiben egy tömeggyűlésen kirobbant fegyveres összetű­zés kapcsán tartóztattak le. Elnöki utasításra visszavonták az e személyek ellen emelt vádakat is. A döntés nyilván­való indoka, hogy Bhutto enyhíteni akarja a feszültsé­get, megpróbálja elősegíteni a kiegyezést az ellenzéki pár­tokkal, mert máskülönben nem tudja megoldani az új alkotmány körül­ kibontako­zott válságot. Bhutto felaján­lotta, hogy találkozik az al­­kotmányozó munkát bojkot­­táló ellenzéki pártok képvise­lőivel, és kész kompromis­­­szumra. TEL AVIV Jichak Rabin Izrael volt washingtoni nagykövete egy Tel Aviv-i gyűlésen kijelentet­te, hogy­ az amerikai kormány eddig még­ minden alkalom­mal eleget tett Izrael fegy­vervásárlási kérelmeinek, s hangoztatta, hogy­ ez a hely­zet a­ Nixon-kormányzat man­dátumának lejártáig nem is fog változni. BERN Április 1-től húsz százalék­kal csökkennek a Svájc és a Közös­ Piac tagállamai közötti kereskedelemben az iparcik­kekre kivetett vámok. Négy további szakaszban 1977-ig a Közös Piac tagállamai és Svájc között­­-teljesen'­­­meg­­­szűnnek az' iparcikkek vá­tó­jai. A szabadkereskedelmi megál­lapodás nem,, vonatkozik -­a mezőgazdaságra. MOSZKVA" A KGST mezőgazdasági ál­­landó bizottsága Moszkvában befejezte 36. ülését, amelynek munkájában Bulgária, Cseh-, Szlovákia, Kuba, Lengyelor­szág, Magyarország, Mongóla, a Német Demokratikus Köz­társaság, Románia és a Szov­jetunió küldöttsége vett részt. Az ülésen áttekintették a bizottság 1972. évi tevékeny­ségéről szóló beszámolót és kijelölték további feladatukat. BEIRAT A Palesztinai Népi Felsza­­badítási Front Beirutban ki­adott közleményében magára vállalta a felelősséget a pénte­ken Jeruzsálemben és Hadará­ban végrehajtott bombame­rényletekért. PEKING A Bangkok Post című lap vezércikkben üdvözli a thai­földi kormány hozzájárulását ahhoz, hogy szeptembertől kezdve közvetlen távíró, és te­lefon-összeköttetés létesüljön a Kínai Népköztársaság és Thaiföld között. A lan rámu­tat, hogy a Peking kezdemé­nyezésére létrejövő kapcsolat lehetővé teszi, hogy valami­féle „forró drót” lépjen üzem­be a két ország között. PHNOM PENH Rövid szünet után az Egye­sült Államok stratégiai bom­bázói felújították bombatá­madásaikat Kambodzsában. A főváros, Phnom Penh lakói is hallhatták a nyolcmotoros amerikai repülőgépek jelleg­­zett* robaját, amikor a fővá­rostól délnyugatra, a Mekong mentén szórták le bombater­­h­üket "A" szabadságharcosok által ellenőrzött területekre. A Tisza-partról jöttek­ ­. 1945-ben a Szolnok megyei Tiszabő és Nagykörű községből félszáznál több agrárproletár család áttelepült Dunántúlra, Tolna megyébe. Az át­­település történetéről szól az az in­terjú, amit Borsó János volt kubi­kossal, nyugdíjas tanácselnökkel ké­szített — hangszalagra vett — 1973 márciusában D. Varga Márta, Pál* Kovács Jenő és Szekulity Péter újság­író. — Bozsó János a nevem, nyugdíjas vagyok. Kistormáson élek abban a szép nagy ház­ban, amelyik 1946 óta ottho­nom. Kert és ahogy itt mond­ják hostel tartozik az épület­hez, az udvaron néhány alma­fa. Az egyiket idejövetelem esz­tendejében ültettem. Hátul ha­talmas szerszámszín. Kistor­más régebben a gyönk­i járás­hoz tartozott, aztán ez a járás megszűnt és a szekszárdi já­ráshoz kerültünk, közigazga­tásilag Kölesdhez. Kölesd és Kistormás teljesen összeépült. Ez a Kistormás lett a mi fa­lunk. Ha azt veszem, hogy ab­ban az időben jóval népesebb közösségek érkeztek erre a táj­ra, a mi kétszázvalahány fős csoportunk nem jelentett nagy tömeget De jelentett számsze­rűségét jóval meghaladó forra­dalmi erőt, ami abban az idő­ben igazán fontos volt és ezt ne felejtsük el. — A Tisza-partról jöttünk, és még ma is alföldieknek ne­vezzük magunkat. Élnek itt székelyek, felvidékiek, egykor kibombázott városiak, kis számban őslakosok, és mi va­gyunk az alföldiek. — Hogyan kezdődött Bozsd »100,5? — 1945. szeptember 8-án Ti­­szabőről és Nagykörűből 55 család települt ide. Szeptember 8-án indultunk, 16-án meg­érkeztünk. Tiszabő községben 1945. április első felében fel­osztottuk báró Drozdi Fülöpné birtokát. A jogos földigénylők 245-en voltak. A számbavétel során kiderült, hogy a legna­gyobb családnak maximum­ 6 katasztrális hold föld jutna. Én, mint a földigénylő bizott­ság elnöke lemondtam az igénylésről azért is, mert­ sem­mi gazdasági felszerelés nem állt rendelkezésre az ásón és kapán kívül. Ugyanis a köz­ségben 7 ló maradt,, az is be­teg és sebesült’volt. A szovjet hadsereg hagyta ott. Volt még egy Cormick traktor, rossz ál­lapotban, üzemanyag nélkül. A német fasiszták teljesen ki­fosztották a községet,­ csupán az 1944. évi lábon álló kukori­ca volt a földeken, és a búza­­osztagok egy része maradt meg. A kukoricát áprilisban szedtük le, a búzát pedig má­jusban csépeltük el gőzgéppel, ez alfrtg tüzet és fi' volt­­ a gép. — Tehát ez volt a helyzet. 245-en voltak földigénylők, de mindenkinek nem jutott föld. — Igen. Tiszabő község a Tiszának a túlsó­ fel­en van, a Hortobágy peremén. Kétezer­száz­­ lakosú község, ipar nél­kül, túlnyomórészt szegény parasztok lakták, napszámo­sok és­ gazdasági cselédek vol­tak... Az­ elvtársaimnak fel­tűnt, hogy pont én lemondtam mindenről. Már már gyáva­sággal kezdtek gyanúsítani, végre bevallottam a szándéko­mat: a sajtó és a hatszázas rendelet útján tájékoztatva va­gyok és elhatároztam magam, hogy eltelepülök Tolna me­gyébe, ahol a háború alatt, mint munkaszolgálatos voltam. Ismerem a vidéket, a viszo­nyokat és a lehetőséget, ahol lakóházat, gazdasági felszere­lést stb­ t, fognak juttatni. Az Alföldnél sokkal jobb termő­földek­ vannak Tolna megyé­ben. Ezt ott a földigénylő bi­zottság tagjainak elmondtam. Azoknak, akik ott érdeklődtek, hogy mi baj, hogy neked mi­lyen szándékod van, stb. Ott volt a Rátai József... Otthon maradtak a többiek: Bakos József, Rátai Kálmán, Négyesi Balázs, Geregó József. Ezek voltak ottan a bizottságban. Arra gondolt, jó volna meg­­nézni ezt a vidéket. _ Arra gondoltam, én egye­­dül jövök el. Nem hívtam sen­kit. Majd kiderül, hogy miért nem. De ahogy én ecseteltem a helyzetet, az elmondottak után több elvtárs csatlakozott hoz­zám, az elgondolásomhoz. Tud­tam, hogy ez nem lesz nászút, és éppen ezért nem hívtam senkit sem. De annyira érle­lődött az ügy, hogy úgy dön­töttek: néhányan menjünk el Tolna megyébe és én kalauzol­jam őket. Hajlandó is voltam, eljöttem, Varga Györggyel és Kiss Kálmánnal. 1945 augusg-

Next