Tolna Megyei Népújság, 1974. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
Nixon kongresszusi üzenete Békében minden lehetséges — béke nélkül semmi sem Nixon amerikai elnök, magyar idő szerint csütörtökön hajnalban mondta el a törvényhozás két házának drámai léskörű együttes ülésén az „unió helyzetéről” szóló hagyományos évi kongresszusi üzenetét, amelyet amerikai politikai berkekben jó előre az alkotmányos vádemelés eshetőségének fenyegetése alatt álló elnök „sorsdöntő” beszédként, a Fehér Ház előrejelzése szerint pedig az újabb ,, Watergate-ellen támadás” kezdeteként jellemeztek. Az elnök és a törvényhozás „nagy konfrontációjának” túlfűtött légkörében a fő figyelem nem annyira az „unió helyzetéről” szóló üzenet tartalmára, mint inkább „az elnök helyzetére" utaló megjegyzésekre összpontosult. Ennek megfelelően elsősorban azt mérlegelték a jelenlévők, vajon az elnök egész magatartása és fellépése milyen hatást gyakorol majd a képviselőház üléstermén kívül helyet foglaló igazi közönségre, nevezetesen: az elnöki üzenetet élő tv-adásban figyelő amerikai tömegekre. Nixon törvényhozási programját körvonalazó 40 perces üzenetétől gondosan különválasztva, mintegy kétperces utószóként — mint mondotta — „személyes megjegyzések” formájában, csupán általánosságban érintette a Watergateügyet. Rendkívüli nyomatékkal aláhúzta: „Miként a törvényhozás minden tagját, engem is megválasztottak arra a hivatalra, amelyet betöltők... Azért választottak meg, hogy legjobb tudásom szerint lássam el feladatomat. És azt akarom, hogy tudják: semmiképpen sincs szándékomban otthagyni azt a feladatot amelynek elvégzésére a nép megválasztott.” Kormányzatának legfontosabb célkitűzéseit vázolva az elnök csak közvetve utalt a lemondását, illetve elmozdítását sürgető felhívásokra. Kijelentette: „Elnökségem öt éve alatt egy minden más kérdést háttérbe szorító célt tartottam szem előtt: a világbéke olyan nemzetközi rendszerének kiépítését, amely a jövő nemzedékeit megszabadítja a háború korbácsától. Megértem, hogy másoknak másféle fontossági sorrendjük van. Az én elsődleges célkitűzésem azonban ez volt és ez is marad. Azt remélem, hogy ez lesz a nyolcéves elnökségem legfontosabb hagyatéka.” Az elnöksége „nyolc évére”, vagyis második mandátuma hátralévő három évének kitöltésére irányuló szándék kinyilvánítását a republikánus padsorokban és a karzaton natív tapsvihar fogadta. Nixon kongresszusi üzenete csupán két újdonságot tartalmazott. Bejelentette: „Arab barátai” személyesen biztosították, hogy az olajtermelő országok legközelebbi jövőben tartandó értekezletükön megvitatják az Egyesült Államokkal szemben fennálló arab olajembargó „sürgős feloldásánrak” kérdését. Az elnök kijelentette: „Az örökös borúlátás vészmadarainak próféciáival szemben közölhetem önökkel, hogy 1974-ben nem lesz gazdasági visszaesés az Egyesült Államokban.” Ezt a kinyilatkoztatást Nixon nem támasztotta alá, de megígérte, hogy az ország „minden erőforrását latba veti a munkaalkalmak megvédelmezésére”. Az elnök az energiaválság okozta problémák megoldását állította belpolitikai programjának első és legfontosabb helyére. Különös nyomatékkal emlékeztetett ötéves kormányzásának eredményeire, mintegy mandátumának újramegerősítését kérve választóitól. „Személyes megjegyzésével”, hogy „elég volt egy Watergate-év, s ezt az ügyet most már le kell zárni” — azt a reményét érzékeltette, hogy egész kormányzása megítélésében a Watergate-ügy csupán „történelmi széljegyzet” lesz. Nixon egész kongresszusi üzenetén végigvonult az a gondolat, hogy az amerikai társadalom előtt álló problémák megoldását illetőért „békében minden lehetséges — béke nélkül semmi sem”. Ebben a vonatkozásban központba állította a szovjet— amerikai békeegyüttműködést, mondván: „Kapcsolatainkban fordulatot tettünk a konfrontációtól a tárgyalások felé, és a II. világháború óta most először a világ két legerősebb hatalma együtt dolgozik a világbéke érdekében. Hangoztatta azonban, hogy a „béke rendjének kiépítése közben szükség van az USA katonai erejének fenntartására”. Jelezte: Az idei katonai költségvetés emelését fogja javasolni — mint mondotta — hogy „az USA sohase váljon a világ második legerősebb nemzetévé”. Emlékeztetett a napirendre kerülő SALT-megbeszélésekre, az európai haderőcsökkentési tárgyalásokra, s reményét fejezte ki, hogy a bíztató kezdet után sikerül megvalósítani a tartós békerendezést a Közel-Keleten. Kongresszusi üzenetét így zárta: „Amerika befejezte történetének leghosszabb háborúját és megkezdte történetének leghosszabb békekorszakát.” Csütörtökön Willy Brandt nyugatnémet kancellár fogadta dr. Bíró József külkereskedelmi minisztert. BUDAPEST A magyar—szovjet belkereskedelmi munkacsoport eredményes tárgyalásainak befejezéseként dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes és Sz. M. Szemicsev, a Szovjetunió össz-szövetségi belkereskedelmi miniszterhelyettese csütörtökön ünnepélyesen aláírta az 1974. évi választékcsere- és műszakitudományos együttműködési megállapodás jegyzőkönyvét. KAIRO Bócz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A tervezett ütemben, sőt egyes jelentések szerint valamivel gyorsabban halad az egyiptomi és az izraeli csapatok szétválasztása, a Szuezi-csatorna nyugati partjára behatolt izraeli erők kivonása. PÁRIZS A dél-franciaországi Agenben több mint 10 000 paraszt tüntetett a kormány mezőgazdasági politikája ellen. A tüntetők elsősorban az állattenyésztőknek fizetett termelői árak termelését sürgették. Bár a francia fogyasztóknak egyre többet kell fizetniök a húsért, a termelőknek fizetett húsárak korántsem tartanak lépést az általános árszint emelkedésével, s így állandóan csökken a parasztok jövedelmeinek vásárlóértéke. NICOSIA A Grivasz tábornok által létrehozott EOKA-szervezet nem oszlik fel, tagjai nem szolgáltatják be fegyverüket a rendőrségnek — jelentette ki csütörtökön Nicosiában a szervezet egy szóvivője. „Harcunk az enoziszért tovább folytatódik.” — fűzte hozzá. NEW YORK: Csütörtökön délelőtt a Szamoa-szigetekhez tartozó Pago- Pago repülőtér közelében közvetlenül a leszállás előtt lezuhant és kigyulladt a Pan American légitársaság egyik Boeing—707 típusú személyszállító repülőgépe. A gép fedélzetért 91 utassal és 10 főnyi személyzettel Aucklandból Honolulun át Los Angelesbe tartott. A pilótát munkájában erősen gátolta a repülőtér körzetében tartó erős esőzés. A Boeing a kifutópályától mintegy ezer méterre zuhant le. Az amerikai légitársaság szóvivője az áldozatok számáról még nem tudott nyilatkozni. BRÜSSZEL: Ismét elhalasztották a döntést a közös piaci országok külügyminiszterei a területfejlesztési alap létrehozásáról. Bár mind Lontdon, mind Bonn delegációja azt hangoztatta, hogy az álláspontok közeledtek egymáshoz, s az új német javaslat az angol kormány számára elfogadható, a szerdán késő éjjelig tartó tanácskozás ezúttal a francia magatartás miatt maradt eredménytelen. Franciaország kifogásolja azt a közvetítő javaslatot, hogy egyelőre csak kisebb alapot hozzanak létre, s ebből csak a leginkább rászoruló országok részesedjenek, és ragaszkodik ahhoz, hogy Párizs is kapjon juttatást Horst Sindermann életrajza Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke 1915. szeptember 5-én született Drezdában. 1929-ben lépett a Német Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. 1933-ban antifasiszta tevékenység miatt letartóztatták és 9 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1935-ben hatévi fegyházbüntetésre ítélték. Fegyházbüntetésének letöltése után 1945-ig a sachsenhauseni és a mauthauseni koncentrációs táborokban raboskodott. 1945 és 1947 között a drezdai és karl-marx-stadti megyei pártlap főszerkesztője, majd 1950-ig a járási pártbizottság első titkára Karl-Marx-Stadtban és Lipcsében. 1950-től 1953-ig a Halle megyei pártlap — a Freiheit — főszerkesztője. 1954 és 1983 között az NSZEP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője, illetve a KB titkára. 1959-ben a KB póttagjának, 1963-ban a KB tagjának és PB póttagjának választották, 1967-től a Politikai Bizottság tagja. 1963-tól 1971-ig a Halle megyei pártbizottság első titkára volt. 1971. május 12-én az NDK minisztertanácsának első elnökhelyettesévé, 1973. október 3-án pedig az NDK minisztertanácsának elnökévé választották. 1963-tól az NDK népi kamarájának tagja. Több magas állami kitüntetés tulajdonosa. A saigoni rezsim csapatokat küldött a Spratley-szigetek térségébe A Kínai Népköztársaság csütörtökön reggel szabadon bocsátott egy amerikai összekötő tisztet — a Pentagon alkalmazottját — és öt saigoni katonát, akik a Paracel-szigetek térségében január 19-én és 20- án lezajlott fegyveres összecsapásban estek kínai fogságba. Pekingi közlés szerint a Paracel-szigetek körüli csatában összesen 48 saigoni katona esett kínai fogságba. Kína a még fogságában lévő 43 saigoni katonát is repatriálja. A saigoni hadvezetés szerint a Thieu-kormányzat 101 katonája „tűnt el” a dél-kínai-tengeri szigetcsoport térségében lezajlott fegyveres összecsapásban. A saigoni rezsim — amelynek alakulatait január 19-én és 20-án kínai fegyveres erők elűzték a Paracel-szigetek térségéből — csütörtökön csapata kontingenst indított útnak a Paracel-szigetektől mintegy 1000 kilométerrel délre, ugyancsak a Dél-kínai-tengerben fekvő Spratley-szigetek térségébe. Saigoni katonai források szerint a „vállalkozásban” több hajó vesz részt, fedélzetén mintegy 200 katonával. A saigoni egységek azt tervezik, hogy pénteken „megszállják” a Spratley-szigeteket. Katonai körökben azonban hangsúlyozták, hogy e partraszállásnak csak „szimbolikus jelentősége”, van. A szigetcsoportra a múltban igényt támasztott a Kínai Népköztársaság, Tajvan és a Fülöp-szigetek egyaránt. A geológusok mind a Paracel-, mind a Spratley-szigetek térségében gazdag kőolaj-lelőhelyeket sejtenek. Megtörték a bolíviai parasztok ellenállását A bolíviai fővárosból érkezett jelentések szerint a kormánycsapatok megtörték a felkelő parasztok ellenállását és visszafoglalták a Cochabambába befutó három főútvonalat. Carlos Alcoreza Melgarejo, a fegyveres erők egyesített parancsnokságának vezetője sajtóértekezleten jelentette be, hogy kormányellenes katonai összeesküvést lepleztek le, amelynek élén a bolíviai hadsereg egykori magas rangú tisztje, Eladio Sanchez Giranda tábornok áll. Melgarejo tábornok a sajtóértekezlet után pár órával kijelentette, hogy az összeesküvés és a parasztok felkelése közt nincsen összefüggés. Japán terroristák szingapúri akciója kerített egy kis komphajót, nemzetközi vizekre távozott. A negyedik valószínűleg a szigeten rejtőzködik. A kikötői rendőrség megpróbálta feltartóztatni a hajót, de kénytelen volt szabad utat biztosítani a terroristák számára, mivel azzal fenyegetőztek, hogy megölik a hajó túszként fogva tartott hatfőnyi legénységét és magukat is. A három japán fegyveres a hajóról küldött üzenetében azt követelte, hogy biztosítsanak számukra, túszaikkal együtt szabad elvonulást Szingapúrból. Arról nem érkezett jelentés, hogy hova kívánnak távozni. A japán külügyminisztérium szóvivője szerint a merénylők azt követelték, hogy — túszként — Japán szingapúri nagykövete is csatlakozzék hozzájuk. A négy merénylő ugyanannak az ultrabaloldali szervezetnek a tagja, amelynek emberei 1971-ben Tel Aviv nemzetközi repülőterén meggyilkoltak 27 embert, 80-at pedig megsebesítettek. Ugyanennek a szervezetnek a tagjai 1973 júliusában térítették el a japán légitársaság Amszterdam—Tokió járatának egyik gépét. A gépet, miután az utasokat szabadon engedték, a líbiai Bengháziban felrobbantották. Csütörtökön négy japán fegyveres felrobbantotta a Shell olajtársaság szingapúri olajfinomítójának egyik tartályát. Az olajfinomító a várostól fél mérföldnyire egy szigeten van. Sebesülés nem történt, és a tüzet sikerült eloltani. A hírügynökségek jelentése szerint a négy terrorista közül három, miután hatalmába