Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

2 NÉPÚJSÁG Iráni—iraki konfliktus Carter a tőkés nagyhatalmak beavatkozását fontolgatja Az iraki fegyveres erők fő­parancsnokságának keddi je­lentése szerint az iraki légi­erő hétfőn tovább folytatta az iráni katonai támaszpon­tok, intézmények és hadsereg­­csoportosulások elleni táma­dásait. Teherántól északra csapást mértek egy iráni harckocsizó egységre, Ahwaz­­tól északra megsemmisítettek egy tüzérségi állást és Dizsul város mellett leromboltak három hidat. A jelentés sze­rint az iraki légierő a táma­dások során két, Irán három harci repülőgépét veszítette el. Az iráni hadszíntérről ér­kező hírügynökségi jelenté­sek beszámolnak arról, hogy Irak kedden az északi front­ról Khorramshahr és Abadan körzetébe összpontosította páncélos erőit, hogy erősítse a két várost már napok óta ostromló erők helyzetét. Ugyancsak erőátcsoportosítá­­so­kat hajtottak végre Qasr-i- Shiirim körzetieiben. Az iraki tüzérség állandó tűz alatt tartja Abadant és az olajfi­nomító lángokban áll. Khor­­ramshahrban utcai harcok folynak, s jelentések szerint a várost védő iszlám gárdisták visszavonulóban vannak. Az iráni tömegtájékoztatá­si eszközök kedden, az iraki jelentésekkel ellentétben ar­ról adtak hírt, hogy az iráni hadsereg egységei sikeres tá­madást hajtottak végre Qasr­­i-Shirm térségében. Az iráni légierő három Phantom típusú repülőgépe kedden Bagdadban és az ira­ki főváros közvetlen közelé­ben bombázott különböző célpontokat. Az iráni repülő­gépek többek között lebom­bázták a Bagdad keleti kül­városában fekvő gázfeldolgo­zó üzemet. Iráni jelentések szerint az iráni harci repülő­gépek fő célpontjai továbbra is az iraki olajtermelő és -feldolgozó központok voltak. Bombázták Basrat, Kirkukot és Khanagint, valamint az iraki hadsereg által körbe­zárt Dizful térségét is. Az iráni haditengerészet táma­dást intézett a Perzsa-öböl­­beli iraki mélytengeri olaj­kikötő ellen. Carter amerikai elnök sze­rint az iraki—iráni háború súlyos következményekkel járhat a Nyugat számára. Éppen ezért Washington többféle lépést fontolgat a nyugati érdekek megvédésére, de elvárja a szövetségesek együttműködését is. Minder­ről maga az elnök és a kor­mányzat illetékesei tájékoz­tatták hétfőn a kongresszus vezetőit. A találkozón Carter tájé­koztatta a kongresszus befo­lyásos tagjait az iraki—iráni háború állásáról és a Nyugat számára stratégiai fontossá­gúnak minősített olaljlu­tak veszélyezettségéről. Jacob Ja­vets republikánus szenátor a tanácskozás után kifejtette, hogy Carter felvázolta előt­tük ,,opcióit” a közbelépésre, de konkrét döntésről még nincs szó. „Általános azon­ban az a vélemény, hogy a nyugati szövetségeseknek részt kell vállalniuk bármi­féle akcióban” — közölte New York állam képviselője. A CBS televíziós hálózat értesülése szerint Carter egyik javaslata, hogy helyez­zék riadókészültségbe az amerikai hadihajókat a Hor­­muzi-olajszoros megvédését célzó nyugati flottaművele­tekre való tekintettel. Frank Church, a szenátus külügyi bizottságának elnöke hétfőn az iraki—iráni ügyről tanácskozott Muskie külügy­miniszterrel. A szenátor a találkozó után kijelentette, hogy véleménye szerint Wa­shingtonnak fel kell készül­nie flottájának bevetésére a Hormuzi-szoros szabad for­galmának biztosítására. A műveletben a szenátor elvár­ja Nagy-Britannia, Francia­­ország és Ausztrália együtt­működését. Gyászünnepség Münchenben Kedden Münchenben gyász­­ünnepség keretében emlékez­tek meg a pénteki bomba­­merénylet halálos áldozatai­ról. Az Oktoberfest, a legna­gyobb nyugatnémet népünne­pély helyszínének tőszom­szédságában álló Szent Pál templomban délelőtt ökume­nikus istentiszteletet tartot­tak, délután pedig a münche­ni tanácsházán emlékeztek meg a terroristaakció halot­­tairól. Cunhal beszéde — Portugáliának az 1974. áprilisi forradalom által meg­nyitott úton kell tovább ha­ladnia. A forradalmi vívmá­nyok megvédésére csak egy valóban demokratikus kor­mány képes, amely az egész nép és az ország érdekeit szám előtt tartó politikát folytat — hangsú­lyozta Alvaro Cunhal, a Por­tugál Kommunista Párt fő­titkára egy választási nagy­gyűlésen Faro városában. E kormány megalakításá­hoz a demokratikus erőknek meg kell szerezniük a parla­menti többséget — mutatott rá Alvaro Cunhal, és kemé­nyen bírálta a szocialista párt vezetőségét, amely elzárkózik a kommunistákkal való együttműködéstől. A Portugál Kommunista Párt részvétele az új kormányban garanciát jelentene a problémák igaz­ságos megoldására, az ország szuverenitásának és függet­lenségének megerősítésére. Egymagában sem a szocia­lista párt, sem az általa lét­rehozott köztársasági és szo­cialista front nem képes meg­szerezni az abszolút többsé­get a parlamentben, és n­em képvisel valódi alternatívát a jelenlegi kormányhoz képest — hangsúlyozta a PKP fő­titkára. Olaszország Kormányalakítási tárgyalások Kedden a Quirinale palotá­ban megkezdődött az a már­­már rituális és Olaszország­ban gyakorta ismétlődő szer­tartás, amelynek keretében Sandro Pertini köztársasági elnök egymás után fogadja a politikai pártok vezetőit, hogy megoldást találjon az ország 1945. utáni negyvene­dik kormányválságára. A sort Francesco Cossiga ügyvezető kormányfő nyitotta meg, akinek pártja, a keresztény­­demokrata párt, hétfőn késő este állást foglalt egy széles pártképviseleti alapon nyug­vó kormány megalakítása és a kommunistákkal való „ha­tékonyabb” viszony kialakí­tása mellett. A Cossiga-kormány a gaz­dasági csomagtervén bukott meg mindössze egy szavazat­tal. A bukás után az immár ügyvezető kabinet úgy hatá­rozott, hogy semmiféle újabb gazdasági rendeletet nem bo­csát ki az új kormány meg­alakításáig, a vereséget hozó régi program helyett. Vannak olyan feltételezé­sek, hogy az olasz államfő ismét a távozó miniszter­­elnököt bízza meg kormány­­alakítással. A keresztényde­mokraták parlamenti cso­portjának egy tagja viszont úgy nyilatkozott, hogy Cossi­ga „valójában nem akar sem­milyen tisztséget sem”. Cos­siga nem szólalt meg, a ke­reszténydemokraták soraiban viszont Arnaldo Torlani volt külügyminisztert és Flaminio Piccolit, a kereszténydemok­rata párt főtitkárát emlege­tik kormányfőjelöltként. Olaszország legnagyobb pártja most az ellenzékkel, főként a szocialistákkal való párbeszédet sürgette és cé­lul tűzte ki az Olasz Kom­munista Párttal való kapcso­latok „új alapokra” történő helyezését, mégpedig a „nem­zeti szolidaritás szellemé­ben”. Hétfőn újból megszólalt a Fiat-gyár, jelezve, hogy 14 ezer munkás elbocsátása he­lyett másféle „elgondolást” akar megvalósítani: ennek alapja az „időszakos” munka­­nélküliség. Az ötlet még a Cossiga-kormánytól szárma­zik és lényegét tekintve 24 ezer munkás három hónapra történő „elbocsátását” jelenti. ENSZ-közgyűlés Vita a leszerelésről Az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának politikai vitá­jában a felszólalók nagy­­ többsége rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok által szított fegyverkezési verseny homlokegyenest el­lentétes az emberiség érde­keivel. Pierre Nze, a Kongói Né­pi Köztársaság külügyminisz­tere, aki beszédében az álta­lános és teljes leszerelés konkrét megvalósítása mel­lett foglalt állást, kijelentet­te, hogy Kongó határozottan ellenzi új katonai bázisok létrehozását az afrikai konti­nensen, és síkra száll azért, hogy Afrika a béke öveze­tévé váljék. Ranaszinghe Premodasza, Sri Lanka miniszterelnöke és Ben Mkapa tanzániai kül­ügyminiszter felhívták az ENSZ tagországainak figyel­mét arra, hogy a szervezet legfontosabb feladataira — a béke és a nemzetközi biz­tonság megőrzésére és fenn­tartására — kell koncentrál­ni az erőket. Mindketten sür­gették az Indiai-óceán béke­övezetté nyilvánításáról szóló ENSZ-határozat megvalósí­tását. A Lay Maung, burmai kül­ügyminiszter felszólalásában a SALT-II megállapodás mielőbbi ratifikálását köve­telte. Élénk figyelem kísérte Si­mon Mzenda zimbabwei mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter felszólalását. A közgyűlés résztvevői nyugtalansággal fogadták Jichak Samir izraeli külügy­miniszter militarista hangvé­telű beszédét. Samir ez al­kalommal is heves kirohaná­sokat intézett a világszerve­zet ellen, részletesen fejte­getve Izraelnek a békével kapcsolatos elképzeléseit. Az arab országok képviselői, til­takozásul Samir felszólalása ellen, elhagyták az üléster­met. Hasszán Abdel Rahman, a PFSZ képviselője leleplezte Izrael propaganda jellegű ígéreteinek cinikus és hazug voltát. „A Camp-David meg­alkotói által javasolt béke nem más, mint olyan felté­telek megteremtésére irányu­ló kísérlet, amelyeknek révén Izrael fokozni tudná agres­­­szív akcióit, a terrort és az elnyomást, durván eltiporná a palesztínai nép elidegenít­hetetlen jogait. Számunkra ilyen béke elfogadhatatlan. Mi a közel-keleti probléma igazságos, átfogó, békés ren­dezéséért harcolunk” — mu­tatott rá a PFSZ képviselője. Ma kezdődik az SZVSZ ülésszaka Szerdán délután ünnepélyes keretek között nyitják meg Moszkvában, a Szakszerveze­tek Házának oszlopcsarnoká­ban a Szakszervezeti Világ­­szövetség főtanácsának ülés­szakát. A mintegy 190 millió dolgozót egyesítő szervezet vezető testülete az SZVSZ fennállásának 35. jubileuma alkalmából ül össze, s tár­gyalásainak napirendjén szá­mos időszerű kérdés szere­pel : így a szakszervezetek feladatai a békéért és a le­szerelésért vívott küzdelem­ben, teendőik a dolgozók jo­gaiért vívott harcban, a mun­kanélküliség és az infláció problémája. A tanácskozásra Moszkvá­ba érkezett Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az SZVSZ elnöke. Gáspár Sándor hét­főn és kedden több megbe­szélést folytatott az SZVSZ és a különböző országok szak­­szervezeteinek képviselőivel. Az SZVSZ irodája szerdán délelőtt, a főtanács ülése előtt ül össze. A szovjet szervezett dolgo­zók nagy érdeklődést tanúsí­tanak a főtanács ülésszaka iránt. A Trud, a szovjet szak­­szervezetek lapja kedden egész oldalas összeállítást kö­zölt az egyes országok szak­­szervezeteinek a dolgozók ér­dekében kifejtett munkájáról, a jubiláló világszövetség te­vékenységéről. A moszkvai szakszervezeti aktivisták ün­nepségen találkoznak a fő­tanács ülésének résztvevőivel, s velük együtt köszöntik az SZVSZ létrejöttének 35. év­fordulóját. Választások előtt Schmidt és Strauss párviadala Igaz-e az, hogy a nyugat­német választásokon biztos a szociáldemokrata—szabad­­demokrata koalíció győzelme október 5-én? A múlt hóna­pok fejleményeit, a közvéle­ménykutatások eredményeit tekintve igennel kell vála­szolni a kérdésre. Persze, azért nem lehet kizárni egy váratlan fordulat lehetőségét a bel- avagy a külpolitiká­ban, vagy akár a nyugatné­met választók hangulatában. BIZONYTALANSÁGI TÉNYEZŐK A jobboldali ellenzék két csoportja, a Keresztényde­mokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) együtt gyakorlatilag az ország legerősebb pártja. Velük szemben a szociálde­mokraták (SPD) és a szabad­­demokraták (FDP) csak ös­­­szefogva tudtak többséget te­remteni a parlamentben. En­nek az aránynak a fenn­maradása a kormánykoalíció újabb győzelmét jelentené — ám sok az ingadozó szavazó, aki jószerivel csak az urna mellett dönt. Bekövetkezhet­nek például olyan otthoni vagy nemzetközi fejlemé­nyek, amelyek ezt a néhány százaléknyi tétovázó réteget a szociáldemokraták ellen in­gerlik. A lengyelországi ese­ménysorozat vagy a két né­met állam csúcstalálkozójá­nak elmaradása érintette az NSZK belpolitikai hangulatát és nem a kormány malmára hajtotta a vizet. Mégis több előjel jósolja a mostani kormánykoalíció győzelmét. Elsősorban a két csúcsjelölt személye, a két versengő csoport zászlajára írt név dönti majd el a csa­tát. Különös helyzet: növeli az SPD—FDP koalíció győ­zelmi esélyeit, hogy az el­lenzék vezére és kancellár­jelöltje Franz Josef Strauss. Noha a bajor politikusnak szilárd, szervezett, hű­­ tábora van — ezek, a keresztény­­párton belüli jobbszárny em­berei, semmiképpen nem hagyják el vezérüket —, az ellenzéki táborban szép­számmal akadnak, akik nem szeretik Strausst, félnek ki­számíthatatlanságától, erő­szakosságától, s tartanak a mai kényes nemzetközi hely­zetben merev külpolitikai né­zeteitől. Könnyen lehet, hogy Franz Josef Strauss, a jobb­oldal kancellárjelöltje — szavazatcsökkentő tényező lesz saját táborában. A KANCELLÁR SZEREPE Nagy jelentőségű ugyanak­kor Helmut Schmidt népsze­rűsége is. A kancellár első­sorban külpolitikájának kö­szönheti az általános tiszte­letet. Ő ma — beleértve az amerikai kormányférfiakat — a nyugati világ egyik leg­számottevőbb politikusa. Ér­zi az NSZK közvéleménye, hogy romlott a nemzetközi helyzet gazdasági és politikai viszonylatban egyaránt, bo­nyolultabbak a feladatok, nő­nek a veszélyek, nagy súlya van a kelet—nyugati kapcso­latok alakulásának. A szo­ciáldemokrata kancellár pe­dig rendkívül tevékeny: az utóbbi hónapokban bebizo­nyította, hogy nem enged a hidegháborús amerikai nyo­másnak — s ha érhették is jogos bírálatok a mi olda­lunkról —, sok mindent tett és tesz az európai enyhülés megóvásáért. Kevesen kétlik az NSZK-ban, hogy számuk­ra ma Helmut Schmidt a legmegfelelőbb kormányfő. A választók tudják, hogy nyugati részről Helmut Schmidt nevéhez fűződik a talán fordulatot jelentő fej­lemény. Amikor júliusban Moszkvában tanácskozott Leonyid Brezsnyevvel, ő hoz­­ta magával az új szovjet ja­vaslatot a közép-i hátiótávolsá­­gú rakéták ügyében, amel­­­lyel talán sikerül kimozdíta­ni a fegyverkorlátozási tár­gyalást a holtpontról. Ne szűkítsük azonban a kört és a meghatározó ténye­zőket a kancellár személyé­re: mögötte áll az NSZK leg­régibb politikai ereje, a nagy mozgalmi múltra tekintő Szociáldemokrata Párt, amelynek — a polgári-kis­polgári szavazók mellett — nagy munkástábora van. A koalíció másik tagja a libe­rális Szabaddemokrata Párt, amely az értelmiség és a kö­zépvállalkozók egy részét vallhatja hívének, s a köz­véleménykutatások szerint 5 —10 százalékos eredményt várhat. Bár — s ez is a kü­szöbönálló választások egyik különös vonása — e kis párt szíve mélyén tart attól, hogy ha a szociáldemokraták elsöprő, abszolút többséget szereznek, már nem lesz szükség rájuk, mint koalíciós partnerre. Természetesen belső témák is szóba kerültek a nyugat­német választási kampány utolsó szakaszában, így a nyugdíjkérdés, az államadós­ság mértéktelen felduzzadá­sa. A mérleget azonban vár­hatóan a nemzetközi kérdé­sek billentik az egyik, vagy a másik oldalra. Az emberek aszerint foglalnak állást, hogy kit­ tartanak alkalma­sabbnak a következő eszten­dők nehézségeivel való meg­birkózásra. TATÁR IMRE Strauss és Schmidt készen a nagy párbajra 1980. október 1. PANORÁMA BUDAPEST Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására ked­den Budapestre érkezett az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának kül­döttsége: dr. James Jackson és Helen Winter, a Politikai Bizottság tagja, a KB titká­ra. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője fo­gadta.* Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üd­vözölte Alhaji Shehu Shaga­­rit, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnökét az or­szág függetlensége kikiáltá­sának 20. évfordulója alkal­mából.* A Kínai Népköztársaság megalakulásának 31. évfor­dulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács el­nöke táviratban üdvözölte Csao Ce-jang­ot, a Kínai Nép­­köztársaság Államtanácsá­nak elnökét.* Mariam Dobrosielski len­gyel külügyminiszter-helyet­­­tes, Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes meghívásá­ra, konzultációt folytatott Bu­dapesten. Fogadta őt Pója Frigyes külügyminiszter, Nagy János külügyminiszté­­riumi államtitkár és Roska István külügyminiszter­helyettes. A megbeszélésen részt vett Tadeusz Pietrzak, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete is.

Next