Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
IAÍfIÉPÚJSÁG „Lenni, vagy nem lenni..." Shakespeare Hamletjének kérdésfeltevése sokszor előtérbe kerül. Nos az ősszel rajtolt labdarúgó NB II-nek a hamleti kérdés ismert okokból kiindulva akár mottója is lehetne. A jelenlegi 48 csapat játékosai fogcsikorgatva küzdenek létükért, jövőjük megalapozásáért. Mindez persze nem feltétlenül jár együtt a színvonal-emelkedéssel, sőt, legtöbb helyen nem is jár azzal, de szurkolói szempontból mindenképpen érdekes összecsapásokat hozott az őszi idény. Amikor nyáron a Dózsás terveiről, célkitűzéseiről riport jelent meg lapunkban — a nyilatkozatokat olvasva — sokan megmosolyogták a csapat szakvezetését és áttételesen, bennünket is. • — Te ezt elhiszed, hogy „ezek” bentmaradnak? — kérdezte tőlem egy ismerősöm, miközben mosoly ült az arcára. Hirtelenjében nem is tudtam mit válaszolni erre a maró gúnnyal fűszerezett kérdésre. A csapatot jó előre „leíró" közvélemény állítása bizonyításául nyomban sorolta a nyomós érveket, amelyet elfogadható ellenérvvel aligha lehetett megkontrázni. Valóban nem, mert ugyebár a lilák hosszú éveken át a szürke átlag szerepkörében tetszelegtek az NB II mezőnyében. Nem tartoztak a nyugati csoport színvonalát meghatározó együttesek közé, így az esélylatolgatásnál a szik sajtó, a Népsport sem vette őket figyelembe. A nagy őszi pálfordulással - már ami a csapat szereplését illeti - éppen a fenti megállapítás ellenkezőjét, azt, hogy a csapatnak igenis van esélye, sikerült bizonyítani. — Feltétlenül van, de ennél messzebb ne menjünk — mondta beszélgetésünk kezdetén Teszler Vendel vezetőedző, amikor a csapat őszi sikeres szereplésének titkai után nyomoztunk. — A bajnokság valószínűleg fizikailag és pszichikailag egyaránt megviselte. Most a szünetben nyugodtabbnak érzi magát, vagy gondolatai már a tavaszi Szekszárd—Bauxitbányász találkozó körül keringenek? — Cseppet sem vagyok nyugodtabb, de gondolataim nem kajlandoznak még oly messze, hogy a tavaszi mérkőzéseken meditálnék. Itt van például ez az egyhónapos periódus, ami az alapozás megkezdéséig hátra van. Jelen pillanatban éppen az foglalkoztat, miképpen lehet a leghasznosabban úgy eltölteni ezt a néhány hetet, hogy az edzettségi állapot ne csökkenjen, ugyanakkor egyben képességfejlesztő is legyen.No és az alapozást is pontosan tervezni kell. — Hogy telnek a Dózsa-játékosok napjai mostanság? — Délelőttönként a kondícióteremben vagyunk. Akinek erőnléti problémái vannak, az ezt igyekszik pótolni. A többiek pedig játékos képességfejlesztő gyakorlatokat végeznek, amelyek egyben hasznosak és feszültségoldóak is. — Mit érez akkor, ha a jelenlegi helyezés szóba kerül? — Szinte közhelyként hangzik, de egyáltalán nem kerített bennünket hatalmába az elégedettség. Tudom, a szurkoló ilyenkor átesik a ló túlsó oldalára, esetleg fölöslegesen fölmagasztalja a csapatot. Én óvatos vagyok, s azt mondom: sokára lesz vége még ennek a bajnokságnak. Júniusban tudnék csak igazán örülni. — A Pécsi Rádiónak adott nyilatkozatában röviden utalt a siker összetevőire. Szeretnénk, ha erről részletesebben szólna. — Mindenekelőtt az átigazolásokat kell említenem. Régóta dédelgetett álmunk vált valóra, hisz úgy sikerült erősítenie ahogy azt elterveztük, így az ifiből fölkerült fiatalokkal együtt olyan húszas keret verbuválódott össze, amelyben mindenki egyenlő eséllyel vehette föl a harcot a csapatba kerülésért. Az új emberek bizonyítani akartak, s ez mindenképpen kedvezően befolyásolta a régi játékosokat is. Van viszont egy mondás, miszerint sok jó játékos még nem feltétlenül jó csapat. A Dózsa játéka célbatörőbbé, talán tudatosabbá vált? Mi az, amit másképpen csinált, mint elődje? — Játékban túl sokat nem fejlődtünk. De ebből a szempontból is döntő, hogy minden csapatrészben rutinos, jól képzett labdarúgók kerültek az együttesbe,mint például Paizs, Laki, Sajó- Hogy mit csináltunk másképp? Sok új dolog nem került bevezetésre. Továbbra is megmaradtunk a szoros védekezés mellett, ezúttal azonban több játékos kapott támadó feladatot, így több gólt lőttnk — bár többet is kaptunk. — Ha már a góloknál tartunk, egy eléggé jelentéktelennek tűnő kérdés: Lehet-e tenni azért valamit, hogy a helyzeteket ne csak Sajó, hanem a többiek is kihasználják? — Jogos és egyben igen súlyos kérdésről van szó.Bár ezen a tényen nehéz lényeges javulást elérni, de az edzéseken mérkőzésszerű szituációk teremtésével sokat tehetünk annak érdekében, hogy javulást érjünk el. — Még egy észrevétel a csapat játékával kapcsolatban. Lauer és Dobos révén két átlagon felüli gyorsasággal rendelkező szélsője van a csapatnak. Ennek ellenére hosszú indításra elég ritkán vállalkoztak a társak. — A két szélső ritkán, lépett együtt pályára. Az indításos játékot nem valószínű, hogy eredményesen alkalmaznánk. E helyett a játékosállomány képzettségének jobban megfelelő kombinatív játékot próbáljuk játszani, amelynek lényege: passzolva próbáljuk felvinni a labdát és a kapu előtt kedvező pozíciót kialakítani. Természetesen a széleket így is kihasználjuk, a felfutó hátvédek vagy a középpályások révén. — A középpályán és a csatársorban hétről hétre cserélődtek a játékosok. Tavaszra stabilizálódik e még több játékos helye? — Őszintén szólva, örülnék, ha több embernek fix helye lenne a csapatban, s így tudatosabbá válna játékunk. Azonban nagyon sok egyforma képességű játékos van a keretben, formájukban nagy ingadozás jelentkezett, s így mindig a jobb formában lévő került be az együttesbe. — Százszázalékos teljesítmény hazai pályán. Ez a bravúr aligha ismételhető meg, ellenben vidékről több pontot kellene gyűjteni. — Mégpedig Mohácsról és Szombathelyről, Sopronból a három rivális otthonából szeretnénk ponttal a tarsolyunkban hazajönni. Vallóban, a vidéki szerepléseken sok múlhat. — Melyik mérkőzésen, vagy mérkőzéseken, volt maadéktalanul elégedett a látottakkal? — Mindenekelőtt Dunaújvárosban a Káhász elleni találkozóé.. Ott valóban fegyelmezetten, taktikusan játszottak a fiúk. Ha a helyzeteket berúgják, akár nagyobb különbségű győzelmet is arathattunk vollna. De legalább ennyire tetszett a Komló elleni évadzáró találkozónk második félideje, amely szurkolóink tetszését is megnyerte. — Ha bepillanthatnánk az osztálykönyvbe, mit tapasztalnánk? — Azt, hogy az 1-től 10-ig terjedő osztályzatok átlagát kiszámítva Szabó végzett az első helyen, második Pólyák, harmadik Laiki, utána holtversenyben Jauer és Sajó, ötödik Paizs. A további sorrend: 6. 'Koroknái, 7. Tóth, 8. Varga, 9. Somodi, 10. Márkus, 11. Adorján, 12. Orosz. Természetesen a többi játékosnak is van átlagai, de ők kevesebb találkozón szerepeltek, így a rangsorolásban nem jöttek számításba. — Hogyan alaikul a további program a bajnokság kezdetéig? — December 17-ig naponta edzünk. l Ezt követően szabadságot kapnak a játékosok. A január 4-én kezdődő alapozást siófoki edzőtáborozással kezdjük. A továbbiakban pedig napközis rendszerben hazai környezetben Szekszárdon készülünk a nagy feladatra. ÉRDEKESSÉG A hét hazai találkozót nyolcezer néző tekintette meg. Ez bizony kevés, ha azt nézzük, hogy a csapat hétről hétre győzelmet aratott és küzdelmes, helyenként színvonalas mérkőzésekre került sor. Feltehetően tavasszal többen mennek majd ki. Mind a tizenöt találkozón az elsőtől az utolsó percig kezdő emberként a pályán volt Pólyák, Szabó, Tóth, Panzs. Szintén 15 mérkőzésen jutott szóhoz Laki és Varga. De nem mindig kezdő emberként. Igaz ugyan, hogy Varrga csak a Dombóvár elleni mérkőzésen hiányzott a kezdő csapatból. Sajó, Lauer, Somodi 13 mérkőzésen szerepelt. A lőtt 20 gólon a következő játékosok osztoztak: Sajó 10, Lauer 4, Orosz 2, Márkus, Adorján, Paizs, Szabó 1-1. Egyetlen találkozón sem kellett Dózsa-játékosnak idő előtt elhagyni a pályát, amely a csapat fegyelmezettségére utal. Tizenegyest négyszer rúghattak a lila-fehérek, ebből kettőt elhibáztak. Somodi a MÁV DAC ellen a kapufölé, Sajó pedig szintén hazai találkozón a Mohács-Véménd ellen kapufára lőtt. A saját kapuba kétszer került a labda. Paizs a Bakony Vegyész ellen, Sajó pedig a megyei rangadón juttatta Pólyák kapujába a pettyest. Végül pedig zárjuk értékelésünket az őszi teljesítmény alapján összeállított 11-gyel: — Bálint — NB II-es égbolt a Dózsa felett „Igazán csak júniusban tudnék örülni” Sz. Dózsa-Sabaria. Munkában a sötét mezes szombathelyi védelem. Balról fehérben Varga. Pólyák Szabó Tóth Somodi Paizs Varga Laki Adorján Koroknai Sajó Lauer 1981. december 6. Kosárlabda NB I Nehéz, de értékes győzelem Szekszárdi Dózsa-Alba Regia Építők 66-59 (33-22). Szekszárd, 300 néző. V.: dr. Garamvölgyi, dr. Páli. Szekszárd: Harsányi (8), Pártos (20),Daróczi (12), Támer (18), Varga (—). Csere: Fekete (4), Rátvay (4). Edző: Rátvay Zoltán. Alba Regia: Bánfi (2), Kollár (9), Kaleszdorferné (20), Hegyiné (6), Beákné (12). Csere: Bokor (2), Stánicz (2), Kancsag (6), Vékony (—). Edző: Bekő Zsolt Mit hoz a Télapó, illetve sikerül-e megismételni a dózsásoknak a Székesfehérvárott aratott győzelmet? Erre a kérdésre válaszolt a találkozó. Büntetőből a fehérváriak szereztek vezetést, amit Pártos remek akcióból kiegyenlített A 3. percben 6-4-re, két perccel később 8-4-re vezettek a hazaiak. Mindkét oldalon több hiba csúszott az összjátékiban, s a ziccerek kihasználásában is „egálban" volt a két csapat. A félidő felénél, 1B-10-es Dózsa-vezetésnél Vargas helyett Fekete lépett pályára, aztán a 14. percben, 20-14-nél Rátvay edző időt kért. A nagy akarásba bizony, továbbra is sok technikai hiba csúszott, alacsony színvonalú, küzdelmes játék folyt A 16. percben négy pontra csökkentette hátrányát az Építők, ám a véghajjrá egyértelműen a szekszárdiaké volt Pártos kosarával indult a második félidő, majd a 4. percben 15 pontos előnyt (43-28) szereztek a hazaiak. Újabb cserék mindkét csapatban, aztán a távolról is spontosan lövő Kaileszdorferná jóvoltából a 12. percben öt pontra zsugorodott a Dózsa előnye: 51 -46. Erősítettek a fehérváriak, de az általuk diktált rohanó tempó közepette nagy hibaszázalékkal játszottak. A 18. percben 63-54 volt az állás, Hegyiné kipontozódott a vendégeknél és izgalmas küzdelemben a hazaiak végül is nehéz, de annál értékesebb győzelmet arattak. Az 5. hely megszerzése szempontjából döntő lehet majd ez a két pont. _ - fi -____________________:_ Támer (fehér mezben) a fehérvári védők gyűrűjében, 18 ponttal járult csapata győzelméhez ______s_____________________ Sakk Feladvány rovat Rovatvezető: Szuhai Balázs. VI. feladatunk helyes megoldása: 1. HE4. (5 pont). VII. feladatunk helyes megoldása: 1. Bal. (4 pont). Mindkét feladat helyes megoldásáért 3 jutalompont járt. Megfejtési versenyünk az utolsó fordulóhoz érkezett. A verseny állása az utolsó forduló előtt: Fodor Ferenc, Rudolf László, Szíjjártó István, Varga János, Szmola Vince, Sakkszakkör Györköny 28 pont, Szabados Árpád, Cseh Tibor 22 pont, Steindl István 21 pont, Nikodémusz Világos: Kb2, Vd8, Fb1, Bd3, Hh4, gy:g2. Sötét: Ke4, Vh6, Hb8 és g4, Fh8, gy: d6, e2, e3, e5. Világos a 4. lépésben mattot ad.* Beküldési határidő: december 14. Az utolsó két feladat helyes József, Wéber József 20 pont, Lengyel Mihály 17 pont. Felhívjuk festőink figyelmét, hogy a nem díjas festők között különdíjat sorsolunk ki, azok részére, akik az utolsó fordulóra jó megfejtést küldenek be, és azok között, akik rendszeresen küldtek be megfejtéseket. Vili. feladatunk egy négylépéses feladvány, megoldásáért 5 pont jár. IX. feladatunk tanulmány, világos nyer! Ezért szintén 5 pont jár. Mindkét feladat helyes megoldásáért 5 jutalompontot adunk. Világos: Kg1, Ff2, gy: a6, c5, d4, h2, h5. Sötét: Kc7, Bd7, Fd8, gy: d5, d6, g2, h3. Világos indul és nyer!k megoldását és cKverseny végeredményét december 20-án közöljük. Vili. feladat IX. feladat vili. "b cdegh IX. Mai sportműsor Kosárlabda: A Dombóvári NB II-es férficsapat Pécsen, a Vasutas sportcsarnokban a Szombathelyi Sabariát látja vendégül. Kezdés: 11 óra. Szekszárdon az Egészségügyi Szakközépiskolában 8 órától középiskolás-kupa. Kézilabda: A Zrínyi utcai tornacsarnokban 8 órától középiskolás-kupa. Súlyemelés: Megyei felmérőverseny hatodik fordulója a III. számú Általános Iskolában. Labdarúgás: Duna-kupa: Paks II.—Bölcske 13 (Farkas), Gyönk—Simontornya 13 (Takács).