Tolna Megyei Népújság, 1981. december (31. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

IAÍfIÉPÚJSÁG „Lenni, vagy nem lenni..." Shakespeare Hamletjének kérdésfeltevése sokszor elő­térbe kerül. Nos az ősszel rajtolt labdarúgó NB II-nek a hamleti kérdés ismert okokból kiindulva akár mottója is le­hetne. A jelenlegi 48 csapat játékosai fogcsikorgatva küz­denek létükért, jövőjük meg­alapozásáért. Mindez persze nem feltétlenül jár együtt a színvonal-emelkedéssel, sőt, legtöbb helyen nem is jár azzal­­, de szurkolói szem­pontból mindenképpen érde­kes összecsapásokat hozott az őszi idény. Amikor nyáron a Dózsás ter­veiről, célkitűzéseiről riport je­lent meg lapunkban — a­ nyi­latkozatokat olvasva — sokan megmosolyogták a csapat szak­vezetését és áttételesen, ben­nünket is. • — Te ezt elhiszed, hogy „ezek” bentmaradnak? — kérdezte tő­lem egy ismerősöm, miközben mosoly ült az arcára. Hirtelenjében nem is tudtam mit válaszolni erre a maró gúnnyal fűszerezett kérdésre. A csapatot jó előre „leíró" köz­vélemény állítása bizonyításául nyomban sorolta a nyomós ér­veket­, amelyet elfogadható el­lenérvvel aligha lehetett meg­kontrázni. Valóban nem, mert ugyebár a lilák hosszú éveken át a szürke átlag szerepköré­ben tetszelegtek az NB II me­zőnyében. Nem tartoztak a nyugati csoport színvonalát meghatározó együttesek közé, így az esélylatolgatásnál a szik­ sajtó, a Népsport sem vette őket figyelembe. A nagy őszi pálfordulással - már ami a csapat szereplését illeti - éppen a fenti megálla­pítás ellenkezőjét, azt, hogy a csapatnak igenis van esélye, si­került bizonyítani. — Feltétlenül van, de ennél messzebb ne menjünk — mond­ta beszélgetésünk kezdetén Teszler Vendel vezető­edző, amikor a csapat őszi sikeres szereplésének titkai után nyo­moztunk. — A bajnokság valószínűleg fizikailag és pszichikai­lag egy­aránt megviselte. Most a szü­netben nyugodtabbnak érzi ma­gát, vagy gondolatai már a­ ta­vaszi Szekszárd—Bauxitbányász találkozó körül keringenek? — Cseppet sem vagyok nyu­­godtabb, de gondolataim nem kajlandoznak még oly messze, hogy a tavaszi mérkőzéseken meditálnék. Itt van például ez az egyhónapos periódus, ami az alapozás megkezdéséig hátra van. Jel­en pillanatban éppen az foglalkoztat, miképpen lehet a leghasznosabban úgy eltölte­ni ezt a néhány hetet, hogy az edzettségi állapot ne csökken­jen, ugyanakkor egyben képes­ségfejlesztő is legyen.­­No és az alapozást is pontosan tervezni kell. — Hogy telnek a Dózsa-játé­­kosok napjai mostanság? — Délelőttönként a kondíció­­teremben vagyunk. Akinek erőn­léti problémái vannak, az ezt igyekszik pótolni. A többiek pe­dig játékos képességfejlesztő gyakorlatokat végeznek, ame­lyek egyben hasznosak és fe­­szültségoldóak is. — Mit érez akkor, ha a jelen­legi helyezés szóba kerül? — Szinte közhelyként hangzik, de egyáltalán nem kerített ben­nünket hatalmába az elégedett­ség. Tudom, a szurkoló ilyenkor átesik a ló túlsó oldalára, eset­leg fölöslegesen föl­magasztal­ja a csapatot. Én óvatos vagyok, s azt mondom: sokára lesz vé­ge még ennek a bajnokságnak. Júniusban tudnék csak igazán örülni. — A Pécsi Rádiónak adott nyilatkozatában röviden utalt a siker összetevőire. Szeretnénk, ha erről részletesebben szólna. — Mindenekelőtt az átigazo­lásokat kell említenem. Régóta dédelgetett álmunk vált valóra, hisz úgy sikerült erősítenie ahogy azt elterveztük,­ így az ifiből föl­került fiatalokkal együtt olyan húszas keret verbuválódott ös­­­sze, amelyben mindenki egyen­lő eséllyel vehette föl a harcot a csapatba kerülésért. Az új emberek bizonyítani akartak, s ez mindenképpen kedvezően befolyásolta a régi játékosokat is.­­ Van viszont egy mondás, miszerint sok jó játékos még nem feltétlenül jó csapat. A Dózsa játéka célb­atörőbbé, ta­lán tudatosabbá vált? Mi az, amit másképpen csinált, mint elődje? — Játékban túl sokat nem fej­lődtünk. De ebből a szempont­ból is döntő, hogy minden csa­patrészben rutinos, jól képzett labdarúgók kerültek az együt­­tesbe,­­mint például Paizs, Laki, Sajó- Hogy mit csináltunk más­képp? Sok új dolog nem került bevezetésre. Továbbra is meg­maradtunk a szoros védekezés mellett, ezúttal azonban több játékos kapott támadó felada­tot, így több gólt lőtt­­nk — bár többet is kaptunk. — Ha már a góloknál tartunk, egy eléggé jelentéktelennek tű­­nő kérdés: Lehet-e tenni azért valamit, hogy a helyzeteket ne csak Sajó, hanem a többiek is kihasználják? — Jogos és egyben igen sú­lyos kérdésről van szó.­­Bár ezen a tényen nehéz lényeges javu­lást elérni, de az edzéseken mérkőzésszerű szituációk terem­tésével sokat tehetünk annak érdekében, hogy javulást érjünk el. — Még egy észrevétel­ a csa­pat játékával kapcsolatban. Lauer és Dobos révén két átla­gon felüli gyorsasággal rendel­kező szélsője van a csapatnak. Ennek ellenére hosszú indításra elég ritkán vállalkoztak a tár­sak. — A két szélső ritkán, lépett együtt pályára. Az indításos já­tékot nem valószínű, hogy ered­­ményesen alkalmaznánk. E he­­lyett a játékosállomány képzett­ségének jobban megfelelő kom­­binatív játékot próbáljuk ját­szani, amelynek lényege: pas­­­szolva próbáljuk felvinni a lab­dát és a kapu előtt kedvező pozíciót kialakítani. Természete­sen a széleket így is kihasznál­juk, a felfutó hátvédek vagy a középpályások révén. — A középpályán és a csatár­sorban hétről hétre cserélődtek a játékosok. Tavaszra stabilizá­­lódik e­ még több játékos helye? — Őszintén szólva, örülnék, ha több embernek fix helye lenne a csapatban, s így tudatosab­bá válna játékunk. Azonban nagyon sok egyforma képessé­gű játékos van a keretben­, for­májukban nagy ingadozás je­lentkezett, s így mindig a­ jobb formában lévő került be az együttesbe. — Százszázalékos teljesítmény hazai pályán.­ Ez a­ bravúr alig­ha ismételhető meg, ellenben vidékről több pontot kellene gyűjteni. — Mégpedig Mohácsról és Szombathelyről, Sopronból a három rivális otthonából sze­retnénk ponttal­ a tarsolyunkban hazajönni. Vallóban­, a vidéki szerepléseken sok múlhat. — Melyik mérkőzésen, vagy mérkőzéseken, volt ma­­adékta­­­la­nul elégedett a látottakka­l? — Mindenekelőtt Dunaújvá­­rosban a Káhász elleni találko­zóé.. Ott va­lóba­n fegyelmezet­ten­, taktikusan játszottak a­ fi­úk. Ha a helyzeteket­­ berúgják, akár nagyobb különbségű győ­zelmet is arathattunk vollna. De legalább ennyire tetszett a Komló elleni évadzáró találko­zónk­­ második félideje, amely szurkolóink tetszését is meg­nyerte. — Ha bepillanthatnánk az osztálykönyvbe, mit tapasztal­nánk? — Azt, hogy az 1-től 10-ig ter­jedő osztályzatok átlagát kiszá­mítva Szabó végzett az első he­lyen, második Pólyák, harmadik Laiki, utána holtversenyben Jauer és Sajó, ötödik Paizs. A további sorrend: 6. 'Koroknái, 7. Tóth, 8. Varga­, 9. Somodi, 10. Márkus, 11. Adorján­, 12. Orosz. Természetesen a többi játékos­nak is van­ átlagai, de ők keve­sebb találkozón szerepeltek, így a rangsorolásban nem jöttek számításba. — Hogyan alaikul a további program a­ bajnokság kezdeté­ig? — December 17-ig naponta edzünk. l Ezt követően szabadsá­got kapnak a­ játékosok. A ja­nuár 4-én­ kezdődő alapozást siófoki edzőtáborozással kezd­jük. A továbbiakban pedig nap­közis rendszerben hazai környe­zetben Szekszárdon készülünk a nagy feladatra. ÉRDEKESSÉG A hét­­ hazai találkozót nyolc­ezer néző tekintette meg. Ez bi­zony kevés, ha azt nézzük, hogy a csapat hétről hétre győzelmet aratott és küzdelmes, helyen­ként színvonalas mérkőzésekre került sor. Feltehetően tavasszal többen mennek majd ki. Mind a tizenöt találkozón az elsőtől az utolsó percig kezdő ember­ként a pályán volt Pólyák, Sza­bó, Tóth, Pan­zs. Szintén 15 mér­kőzésen jutott szóhoz Laki és Varga. De nem mindig kezdő emberként. Igaz ugyan, hogy Varrga csak a Dombóvár elleni mérkőzésen hiányzott a kezdő csapatból. Sajó, Lauer, Somodi 13 mérkőzésen szerepelt. A lőtt 20 gólon a következő játékosok osztoztak: Sajó 10, Lauer 4, Orosz 2, Márkus, Adorján, Paizs, Szabó 1-1. Egyetlen ta­lálkozón sem kellett Dózsa-já­­tékosnak idő előtt elhagyni a pályát, amely a­ csapat fegyel­mezettségére utal. Tizenegyest négyszer rúghattak a lila-fehé­rek, ebből kettőt elhibáztak. So­modi a MÁV DAC ellen a kapu­­fölé, Sajó pedig szintén hazai találkozón a Mohács-Véménd ellen kapufára lőtt. A saját ka­­puba kétszer került a labda. Paizs a Bakony Vegyész ellen, Sajó pedig a megyei rangadón juttatta Pólyák kapujába­ a pet­­­tyest. Végül pedig zárjuk érté­kelésünket az őszi teljesítmény alapján összeállított 11-gyel: — Bálint — NB II-es égbolt a Dózsa felett „Igazán csak júniusban tudnék örülni” Sz. Dózsa-Sabaria. Munkában a sötét mezes szombathelyi vé­delem. Balról fehérben Varga. Pólyák Szabó Tóth Somodi Pai­zs Varga Laki Adorján Koroknai Sajó Lauer 1981. december 6. Kosárlabda NB I Nehéz, de értékes győzelem Szekszárdi Dózsa-Alba Regia Építők 66-59 (33-22). Szekszárd, 300 néző. V.: dr. Garamvölgyi, dr. Páli. Szekszárd: Harsányi (8), Pártos (20),­­Daróczi (12), Támer (18), Varga (—). Csere: Fekete (4), Rátvay (4). Edző: Rátvay Zoltán. Alba Regia: Bánfi (2), Kollár (9), Kaleszdorferné (20), Hegyiné (6), Beákné (12). Cse­re: Bokor (2), Stánicz (2), Kan­­csag (6), Vékony (—). Edző: Be­­kő Zsolt­­ Mit hoz a Télapó, il­letve sikerül-e megismételni a dózsásoknak a Székesfehérvá­rott aratott győzelmet? Erre a kérdésre válaszolt a találkozó. Büntetőből a fehérváriak szerez­­tek vezetést, amit Pártos remek akcióból kiegyenlített A 3. percben 6-4-re­, két perccel ké­sőbb 8-4-re vezettek a hazaiak. Mindkét oldalon több hiba csú­szott az összjátékiban, s a zicce­rek kihasználásában is „egál­ban" volt a két csapat. A félidő felénél, 1B-­10-es Dózsa-vezetés­­nél Vargas helyett­­ Fekete lépett pályára, a­ztán a 14. percben, 20-14-nél Rátvay edző időt kért. A nagy akarásba bizony, továbbra­ is sok technikai hiba csúszott, alacsony színvonalú, küzdelmes játék folyt A 16. percben négy pontra csökken­tette hátrányát az Építők, ám a véghajjrá egyértelműen a szek­szárdiaké volt Pártos kosarával indult a második félidő, ma­jd a 4. perc­ben 15 pontos előnyt (43-28) szereztek a hazaiak. Újabb cse­rék mindkét csapatban, aztán a távolról­­ is spontosan lövő Kai­­leszdorferná jóvoltából a 12. percben öt pontra zsugorodott a Dózsa előnye: 51 -46. Erősítet­tek a fehérváriak, de az általuk diktált rohanó tempó közepette nagy hibaszázalékka­l játszot­tak. A 18.­ percben 63-­54 volt az állás, Hegyiné kipontozódott a vendégeknél és izgalmas küz­delemben a­ hazaiak végül is ne­héz, de annál értékesebb győ­zelmet arattak. Az 5. hely meg­szerzése szempontjából döntő lehet majd ez a két pont. _ - fi -____________________:_ Támer (fehér mezben) a fehérvári védők gyűrűjében, 18 pont­tal járult csapata győzelméhez ______s_____________________ Sakk Feladvány rovat Rovatvezető: Szuhai Balázs. VI. feladatunk helyes megol­dása: 1. HE4. (5 pont). VII. feladatunk helyes megol­dása: 1. Bal. (4 pont). Mindkét feladat helyes meg­oldásáért 3 jutalompont járt. Megfejtési versenyünk az utol­só fordulóhoz érkezett. A ver­seny állása az utolsó forduló előtt: Fodor Ferenc, Rudolf László, Szíj­jártó István, Varga János, Szmola Vince, Sakkszak­kör Györköny 28 pont, Szabados Árpád, Cseh Tibor 22 pont, Ste­­indl István 21 pont, Nikodémusz Világos: Kb2, Vd8, Fb1, Bd3, Hh4, gy:g2. Sötét: Ke4, Vh6, Hb8 és g4, Fh8, gy: d6, e2, e3, e5. Világos a 4. lépésben mat­tot ad.* Beküldési határidő: december 14.­ Az utolsó két feladat helyes József, Wéber József 20 pont, Lengyel Mihály 17 pont. Felhívjuk festőink figyelmét, hogy a nem díjas festők között különdíjat sorsolunk ki, azok ré­szére, akik az utolsó fordulóra jó megfejtést küldenek be, és azok között, akik rendszeresen küldtek be megfejtéseket. Vili. feladatunk egy négylé­­péses feladvány, megoldásáért 5 pont jár. IX. feladatunk tanul­mány, világos nyer! Ezért szin­tén 5 pont jár. Mindkét feladat helyes megoldásáért 5 jutalom­pontot adunk. Világos: Kg1, Ff2, gy: a6, c5, d4, h2, h5. Sötét: Kc7, Bd7, Fd8, gy: d5, d6, g2, h3. Világos indul és nyer!­k megoldását és cKverseny vég­eredményét december 20-án közöljük. Vili. feladat IX. feladat vili. "b c­d­e­g­h IX. Mai sportműsor Kosárlabda: A Dombóvári NB II-es férficsapat Pécsen, a Vas­utas sportcsarnokban a Szom­bathelyi Sabariát látja vendé­gül. Kezdés: 11 óra. Szekszár­­don az Egészségügyi Szakkö­zépiskolában 8 órától középis­kolás-kupa. Kézilabda: A Zrínyi utcai tor­nacsarnokban 8 órától középis­kolás-kupa. Súlyemelés: Megyei felmérő­verseny hatodik fordulója a III. számú Általános Iskolában. Labdarúgás: Duna-kupa: Paks II.—Bölcske 13 (Farkas), Gyönk—Simontornya 13 (Ta­kács).

Next