Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-04 / 2. szám

6 KÉPÚJSÁG Kiskereskedelem, idegenforgalom Tolna megyében Az év első kilenc hónapjá­ban a megye kiskereskedelmi forgalma 23 milliárd forint volt, folyóáron 16,1 százalék­kal több, mint 1991. I-III. ne­gyedévében. A vendéglátás bevételeinek növekedése - fő­ként a III. negyedévben, az élénkebb idegenforgalommal öszefüggésben - gyorsabb volt, mint a bolti kiskereske­delemé. A kiskereskedelmi ár­színvonal országosan 21,6 százalékkal volt magasabb a tavaly azonos időszakinál, így a forgalom volumene 4,5 szá­zalékkal, az országos átlagnál valamivel kevésbé csökkent. 1991-ben az idegenforga­lom mintegy fele - a megyén­ket felkereső külföldi és bel­földi vendégek száma alapján - a III. negyedévben realizá­lódott, kiemelkedő jelentősége van tehát a július-szeptemberi forgalomnak az egész évet te­kintve is. 1992.III. negyedévében 11,7 százalékkal több vendég érke­zett, mint az előző év azonos időszakában, így - az első ne­gyedéves csökkenése miatt - az első kilenc hónapban a me­gye kereskedelmi szálláshe­lyein megszállt közel 37 ezer vendég 8,6 százalékkal több a tavalyi vendéglétszámnál. Tavaly kevesebb külföldi vendég érkezett a megyébe, mint 1991-ben, az 1990. I-III. negyedévinek pedig mind­össze fele volt a külföldi ven­dégforgalom. A volt szocialista országok­ból érkezők számának 1991. évi drasztikus csökkenése 1992-ben­­ kisebb mértékben, és főként a lengyel és a volt szovjetunióbeli látogatókat tekintve -, de mindenképpen folytatódott. A belföldről érkezettek száma 18 százalékkal megha­ladta az 1991-es I-III. negyedé­vit, az 1990. évitől azonban elmaradt. A vendégeket az előző évinél több, összesen 3327 férőhellyel várták a me­gye szálláshelyei. A szállodák férőhelyeinek száma 18 száza­lékkal volit több a 1991. július 31-inél, az egyéb szálláshelyek férőhelyszáma csökkent. A 727 szállodai férőhely mellett a kempingekben 1120, a nya­ralóházakban 438, a panziók­ban 66 férőhely állt a vendé­gek rendelkezésére; a szerve­zett fizetővendéglátás 986 fé­rőhellyel egészítette ki az előbbi kínálatot. A vendégek átlagosan 3,3 éjszakát töltöttek szálláshelye­iken, ezen belül a külföldiek átlagos tartózkodási ideje 3,8 éjszaka volt. A belföldi vendégek az előző évinél rövidebb, a kül­földiek valamivel hosszabb ideig maradtak megyénk terü­letén. Őcsény, 1991. június 22. Világgazdaság Tokió - A japán vállalatok 1992-ben is csökkentették kül­földi beruházásaikat - derül ki a japán kormány hitelintézete, az Eximbank által készített felmérésből. Egy korábbi je­lentés szerint már 1991-ben is csökkentek Japán, a legna­gyobb külföldi beruházó kihe­lyezett fejlesztései. A közvet­len külföldi tőkebefektetése visszaesésének idei várható mértéke 24,3 százalékos. Az újabb felmérés szerint e ten­dencia még a következő pénzügyi évben sem változik. Az Eximbank úgy ítéli meg, hogy középtávon a japán vál­lalatok számára Kína jelenti majd a legnagyobb potenciális piacot, majd az Egyesült Ál­lamok, Thaiföld és Malájzia. A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Pénznem vételi eladási angol font 125,78 12838 ausztrál dollár 57,17 58,41 belga frank (100) 250,84 255,50 dán korona 1332 13,58 finn márka 15,82 16,22 francia frank 15,09 1537 görög drachma (100) 38,60 39,44 holland forint 45,83 46,69 ír font 13534 138,14 japán yen (100) 66,86 68,06 kanadai dollár 65,46 66,86 kuvaiti dinár 274,13 279,63 német márka 51,49 52,45 norvég korona 12,04 12,28 olasz líra (1000) 5635 57,63 osztrák schilling (100) 731,87 745,47 portugál escudo (100) 57,06 58,16 spanyol peseta (100) 72,62 74,14 svájci frank 57,10 58,18 svéd korona 11,77 12,03 USA dollár 83,17 84,73 ECU (közös piac) 100,43 10239 GAZDASÁG A „szociális piacgazdaság"avagy: A német Magna Charta A szociális piacgazdaság elmélete egy ideális gazdasági rend megfogalmazására tö­rekszik. Átfogó koncepciót keres a gazdaság és a társada­lom különböző területein az intézmények harmonikus együttműködésére. A Német­ország felemelkedésében je­lentős szerepet játszó szociális piacgazdaság gondolatának és gyakorlatának vizsgálata igen hasznos lehet a magyar rend­szerváltás számára. A piac­­gazdaság ugyanis csaknem annyi változatban létezik, ahány országban működik, s nem közömbös, hogy mi me­lyik úton kívánunk haladni. A világháború után lerom­bolt Németországban óvato­san és fokozatosan tértek vis­­­sza a piacgazdaságra. Minde­nekelőtt ki kellett egyenlíteni azokat a terheket, amelyeket a háború más és más mértékben rakott az egyes családok vál­lára. Müller Armack kölni professzor ezt úgy fogalamzta meg: „Össze kell kötni egy­mással a piaci szabadság és a szociális kiegyenlítődés el­veit". Mind a nyersanyagok, mind a létfenntartási cikkek megmaradtak a kötött gaz­dálkodás, a jegyrendszer kere­tében, s csak olyan ütemben oldották fel ezeket a fékeket, ahogyan azt az újjáépítést kö­vető gazdasági eredmények megengedték. De a módszer­nek van egy másik tanulsága is: úgy adagolták a társadalmi terheket, hogy azok mindenki számára elviselhetők marad­janak, és ne kerüljön ve­szélybe a társadalmi béke sem. Piacgazdaságról lévén szó meg kellett azonban te­remteni a vállalkozói szabad­ságot is. Az első lépés az volt, hogy megszabadították a kis- és nagyvállalkozókat a nem­zetiszocialista hadigazdaság béklyóitól és feloldották a ver­senykorlátokat. Az erre vo­natkozó 1957-es törvényt a gazdaság alkotmányaként ke­zelték és kezelik mind a mai napig. Minden túlzás nélkül a német gazdaság Magna Char­tájának tartja a közgazdász-vi­lág. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy könnyebb a gazdaság dinamikus erőit a vállalkozói szabadság révén aktivitásra késztetni, mint azoknak utólag rendezett mozgási pályát szabni. Erhard professzor - a szociális piac­­gazdaság elméletének egyik vezéralakja, későbbi gazda­sági miniszter és kancellár - mindezt felismerve megpró­bálta elérni, hogy ne csak a gazdaság, hanem az egész tár­sadalom a korábbinál na­gyobb szervezettséggel mű­ködjön. A „német gazdasági csoda" minden eredménye és sikere egyben újabb prbatételt szült, újabb kihívásokat teremtett. Mindjárt az egyik legnagyobb próbatétel a világpiaci beil­leszkedés volt: meg kellett birkózni a fellendüléssel járó inflációs nyomással, miköz­ben az belső növekedés ener­giái éppen elfogyóban voltak. De a német gazdaság választ talált a problémára. Bácskai Tamás 1993. január 4. A PM vitatja a kritikák jogosságát Mennyi támogatást kapnak a költségvetésből az önkormányzatok? A normatív hozzájárulások alakulása Szenvedélyes vitákat kavart a 93-as költségvetés parla­menti tárgyalása során a helyi önkormányzatokat az új esz­tendőben megillető központi támogatások formája és mér­téke. A költségvetés szűkmar­kúságát ostorozók elsősorban azt sérelmezik, hogy a szemé­lyi jövedelemadóból befolyó összegekből a korábbi 50 he­lyett 93-ban 30 százalékkal ré­szesednek az önkormányza­tok. Kormányzati oldalról vi­szont azzal érvelnek, hogy e csökkentést ellensúlyozza számos olyan előirányzat, amely bővíti a helyi szervek anyagi forrásait. A költségve­tési törvény hatályba lépését követő 30 napon belül az ön­­kormányzatok megkezdik sa­ját költségvetésük tárgyalását. Gazdálkodási mozgásterüket reálisan csak akkor tudják felmérni, ha világos képük van arról, hogy a számos mó­dosítással elfogadott költség­­vetési törvény végül is milyen központi kereteket és lehető­ségeket biztosít számukra. Er­ről a Pénzügyminisztérium il­letékesei a következő tájékoz­tatást adták a Ferenczy Europ­­ressnek: — Az Országgyűlés által elfogadott együttes előirány­zat egészében 10,7 százalékkal haladja meg az 1992-es korri­gált előirányzatot. A helyi ön­­kormányzatok központi sza­bályozásba tartozó forrásai ezek szerint a következőképp alakulnak (milliárd forintban).­­ A személyi jövedelem­adó átengedési mértékének 20%-os csökkentése nem va­lamiféle centralizációs politika része - hangsúlyozzák a pénzügy illetékesei. Azért volt rá szükség, mert a nehezebb gazdasági helyzetben inkább a kiegyensúlyozottabb pénzel­látást lehetővé tevő normatív hozzájárulások növelésére kellett a hangsúlyt helyezni­­ az erőteljes jövedelemdiffe­renciálódást eredményező SZJA helyett, így­­ a helyi ön­­kormányzatok együttes bevé­teleinek 39%-át, az állami tá­mogatásnak pedig 80%-át ki­tevő, az érintetteket automati­kusan megillető­­ normatív hozzájárulások mértéke átla­gosan 22%-kal növekedhet. Kitér a minisztérium tájé­koztatója arra, hogy több terü­leten érzékelhetően javul 93-ban az önkormányzatok pénzügyi pozíciója. Az Érdek­egyeztető Tanáccsal született megállapodás alap­ján az évközi bérpolitikai in­tézkedésre elkülönített 10 mil­liárdos keretből például mint­egy 6 milliárd az önkormány­zatokat illeti meg. A telepü­lésüzemeltetéshez kapcsolódó normatív hozzájárulás fejen­ként 240 forinttal emelkedik, aminek 93-as kihatása 2,3 mil­liárd. A fiatalkorúak egész­ségügyi, gyermekotthoni és gyógypedagógiai intézeti ellá­tásához kapcsolódó normatív hozzájárulás a fejenkénti 213.000 forintról 275.000 fo­rintra emelkedik; az óvodai normatív hozzájárulás 24.500-ról 27.500-ra, a gimná­ziumi oktatási normatív hoz­zájárulás pedig 60.000-ről 62.500 forintra nő. Az egyes normatívák 92-es és 93-as ala­kulása a következő: A helyi önkormányzatok normatív állami hozzájárulásának jogcímei és összegei 1. 2. 3. 4. Lakásgazdálkodási tevékenység - kamattámogatás (Ft/kölcs­ tart) 5.000--- lakásgazdálkodás (Ft/fő, 20-30 évesek) 3.380 4.680 1383 Üdülőhelyi feladatok (idegenforgalmi adó minden forintjához 2 Ft) Szociálpolitikai feladatok - 0-17. évesek és 60. éven fel­üli inaktív lakosok Ft/fő 3.500--- Ft/fő/állandó népesség-2.634* _** Gyermek és ifjúságvédelem (Ft/ellátott) 233.000 245.000 105,1 Szociális otthoni, intézeti ellátás (Ft/ellátott) 174.000 186.400 107,1 Idősek és fogyatékosok nappali intézményei (Ft/ellátott) 28.000 30.850 110,2 Idősek és fogyatékosok szállást biztosító intézményi ellátása (Ft/ellátott) 80.000 87.000 108,7 201.000 275.000 136,8 Óvodai ellátás (Ft/ellátott) 19.000 27.000 144,7 Nemzetiségi, etnikai óvodai ellátáshoz kiegészítő állami hozzájárulás (Ft/ellátott) 5.000 5.500 110,0 Általános iskolai oktatás (Ft/oktatott) 36.000 41.000 113,9 Alapfokú művészeti oktatás (Ft/oktatott) 21.000 25.100 119,5 Fogyatékos gyermekek oktatása (Ft/oktatott) 65.000 70.700 108,8 Gimnázium és szakiskolai oktatás (Ft/oktatott) 51.000 62.500 1223 Szakközépiskolai oktatás (Ft/oktatott) Szakmunkásképzés (Ft/oktatott) 63.000 66.000 104,8 a, elméleti oktatás 39.000 42.100 107,9 b, szakmunkásképző iskolai tanműhelyi oktatás 37.000 40.600 109,7 Nemzetiségi, etnikai vagy kéttannyelvű oktatáshoz kiegészítő állami hozzájárulás (Ft/oktatott) 15.000 16.500 110,0 Diákotthoni ellátás (Ft/ellátott) 62.000 66.000 106,4 Sportfeladatok (Ft/fő, állandó népesség)­50­ Helyi közművelődési feladatok (Ft/fő, állandó népesség) 200 250 125,0 Megyei, fővárosi önkormányzatok igazga­­t0a­tási és közművelődési feladatai (Ft/fő áll. nép.) 490 122,5­­ * Szociálpolitikai feladatokat nyújtott 2.634 Ft/fő átlagos hozzájárulás differenciált felosztási rendszer alapján 2.200 Ft-tól 3.600 Ft-ig szóródik. ** A hozzájárulás fajlagos mértéke közvetlenül nem összehasonlítható. Az előirányzat növekedése 72,6 %. Fiatalkorúak egészségügyi gyermek­­otthoni és gyógypedagógiai intézeti ellátása (Ft/ellátott) 2.000 2.000 100,0 3.000 3.950 131,7 2 2 100,0 A helyi önkormányzatokat 1992. évi 1993. évi megilleti normatív állami hozzájárulás hozzájárulás hozzájárulások jogcímei fajlagos mér­ fajlagos mér­téke (Ft) tőke (Ft) Községek általános támogatása ( eFt/község ) Település üzemeltetés­e, igazgatási, kommunális és egyéb feladatok (Ft/fő, állandó népesség) b, gazdasági társadalmi szempontból elmaradott települések támogatása (Ft/fő, állandó népesség) Index (%)

Next