Tolnai Népújság, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-04 / 78. szám

m 2002. Április 4., Csütörtök TOLNA MEGYE 2­0 0­2IZMÉNY Három évtizedes szolgálat Ki ne emlékezne az első, az 1978-as Röpülj Páva vetélke­dő győztes csoportjára? Az akkor Tolna megyének hírne­vet szerző versenyző csapat derékhadát az Izményi Szé­kely Hagyományőrző Együt­tes adta. Azóta a silladrit egész Európa ismeri. A bukovinai székely hagyományok eleve­nen élnek Izményben. Hozzátartoznak a min­dennapokhoz. Megma­radásukban nagy része van Csiszér Ambrus­­nénak.­­ Az együttes népsze­rűségéből ítélve, több évtizedes munkáját ismerve bizonyosan lett volna lehetősége máshol ka­matoztatni tudását. Mégis ebben a faluban maradt. Miért? - Ez egy szerelem. Tanulmá­nyaim befejezése után visszajöt­tem Izménybe, a barátaim, a roko­naim közé. Pedagógusként dol­goztam évtizedeken át. Több mint harminc évig szolgáltam a műve­lődési házat és könyvtárat tiszte­letdíjasként, vezettem a népi együttest. Igaz, sokat csalogattak más munkahelyekre, de meg sem fordult a fejemben, hogy elmenjek innen. - A falu a népi együtteséről a legismertebb az országban, világ­ban. Most is működik a csoport? - Ismertségünket a Röpülj Pá­vának köszönhetjük. Győzel­münk után többször szerepel­tünk a Magyar Televízióban és Rádióban, bejártuk az országot és Európát, három ízben nyertük el a Kiváló Együttes címet, több­szörös arany minősíté­sünk van. Szakmailag sokat köszönhetünk Andrásfalvy Bertalan­nak, aki a pécsi egyete­mistákkal most is eljön a faluba és még mindig találnak új gyűjteni va­lót. Nem feledkezhetek meg Szabadi Mihály se­gítségéről sem. Jelenleg az együt­tes tagjainak 90 százaléka har­minc éven aluli. Napjainkban a generációváltás örömét és bána­tát élem. Szerencsére van akinek átadhatom a stafétabotot. Két lá­nyom öröksége lesz, ők viszik to­vább ezt a csodálatos kultúrát. Nemrégiben a Magyar Művelődé­si Intézet felkérésére megírtam az együttes 30 éves történetét. Dolgozatom tartalmazza a szín­padra állított népszokások forga­tókönyvét is. Remélem ezzel a hagyományokkal foglalkozó szakembereknek segítségére le­hetek. Alapos ismereteket adó iskola A nehézségek árán megtartott általános iskola meghatározó intézmény a község életében. Tantestületének fiatal, ener­gikus pedagógusai nemcsak az oktatás, nevelés elkötele­zettjei, kiveszik részüket a fa­lu ünnepeinek, rendezvényei­nek szervezésé­ből is. Az általános iskola nyolc osztályos, összevont csoport­­jaiban negyvenöt gyerek tanul. Pecze Gábor igazgató a szomszédos Má­zán lakik, 1991-től tanít az intéz­ményben, s mint mondja kölcsö­nösen tisztelik egymást az izményi emberekkel. - Néhány évvel ezelőtt, amikor iskolánk körzeti feladataitól meg­vált, a szomszédos Győré önálló iskolát hozott létre, a tárgyi felté­telek megmaradtak. Ezeket folya­matosan, a kor követelményei­nek megfelelően fejlesztettük. Ebben az önkormányzat erőn felül segített. A Tolna Megyei Közoktatásfejlesztési Közalapít­vány volt a másik nagy támoga­tónk. Pedagógiai programunk ös­­­szeállításakor arra törekedtünk, hogy az alapos ismeretek mel­lett minél színesebb tevékeny­ségi formákat, lehetőségeket ad­junk tanulóinknak. Például a testnevelés órák kereté­ben néptánc, társastánc ok­tatás is folyik. Diákjaink­nak szabadidejük hasznos eltöltéséhez tánc-, számí­tástechnika- és tömeg­sportszakköröket ajánlunk, rendszeresek az osztály- és iskolakirándulások, gya­logtúrák. Pedagógusaink közül hárman helybéliek, nagy részük a kör­nyező településekről jár intézmé­nyünkbe tanítani. Tantestüle­tünk fiatal és energikus, nincs a falunak olyan ünnepe amelynek ne lennének lelkes szervezői. Ők hozták létre és működtetik az Izményi Fiatalok Önképzőkörét, amely a község ifjúságának kínál különböző művelődési alkalma­kat. ■ A testület tagjai Fábián Ferenc polgármester, Csiszér Lajos alpolgármester, Brandtné Kelemen Elvira, Bálint József, Csiszér Ambrusné és Dávid József Fiatalok Mindhárman padagógusok. Csiszér Éva, óvónő: Jó közösség a mi falunk, össze­tartás van és 26 csemeténk az óvodában. Brandtné Ke­lemen Elvira, német szakos tanító: Nagy igény van a né­met oktatásra. A falu szép pél­dája a kultúrák együttélésé­nek. László Szil­via, tanítónő:­­ Mindent, amit teszek, Iz­ményért válla­lom. A Vöröskeresztes Fábián Ferenc­­né a Vöröske­reszt helyi szer­vezetének ve­zetője, minden ezzel járó fel­adat lelkes vég­rehajtója. - Tizenhá­rom éve alakultunk. Akkor negy­venegy fő jelentkezését regisztrál­tam a naplóban. Azóta közremű­ködünk a véradások, tüdő- és rák­szűrések szervezésében. Segítjük a hátrányos helyzetű időseket és gyerekeket. Karácsonykor, húsvét­­kor, gyermeknapon felkeressük és lehetőségeink szerint megajándé­kozzuk őket. Gyűjtésekből is ki­vesszük a részünket, s az össze­gyűlt adományokat eljuttatjuk a rászorulóknak. Jó kapcsolatunk van a Vöröskereszt Bonyhádi Szer­vezetével, szívesen teszünk eleget az onnan érkező felkéréseknek. ■ Fiatalokat támogató település A kistelepülések sorsát élő Izmény lakóinak száma az utóbbi években növeke­dett. Az önkormányzat mindent megtesz azért, hogy fiataljait megtartsa, hogy olyan letelepedései feltéteket teremtsen, ame­lyek kedveznek az oda köl­tözőknek. Fábián Ferenc nem szokvá­nyos körülmények között lett Izmény polgármestere. Először, mint alpolgármes­tert bízták meg a falu első emberének teendőivel, majd időközi választásokon kezé­be adták a település vezeté­sét. - Tiszteletdíjasként dolgozom Izményért. A fel­kéréseknek azért tettem eleget, mert számomra ez a község nagyon sokat jelent. Itt születtem, itt nőttem fel, ennek a környéknek a földjei adják a kenyeremet, mint sok más falubelinek. Három mezőgazdasági szövetkezet működik jelenleg, a községhez tartozó, művelés alatt álló földterület a lakosság számához viszonyítva nagynak mondha­tó. Ez mutatja, hogy az izményiek megélhetését főként a földművelés adja. Ezen kívül többen in­gáznak a közeli városok, közsé­gek munkahelyeire. Örvendetes, hogy míg 1996- ban 523 fő lakott Izményben, mára ez a szám 562-re emelke­dett. Több fiatal házaspár költö­zött ide. Letelepedésüket azzal támogatjuk, hogy a házhelyet Névjegy Fábián Ferenc tiszteletdíjas polgármester, a Fábián Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke, 53 éves. Felesége Palkó Erzsébet, vegyeskereske­dő. Két gyermeke, három unokája van. Hobbija a népzene, néptánc, a székely ha­gyományőrzés. ingyen adjuk, csak az építési területen lévő köz­művek hozzájárulását kell megfizetni. Intézményeinkért mindent megteszünk. Óvo­dánk 26 gyereket lát el. Általános iskolánkat nehe­zen, de sikerült megtartanunk. Ezt nagyon fontos­nak gondolom, hiszen ahol nincs általános iskola, elöregszik a község, egy idő után nincs, aki a rendbetett járdákon járjon, hiányozna a pedagó­gusok szellemi ereje. Művelődési házunk és könyvtárunk is működik. Infrastruktúránk az utóbbi időben nagy mér­tékben javította az izményiek életminőségét. Ki­épült telefon-, gáz- és vezetékes ivóvíz hálóza­tunk. Tavaly fejeztük be a szennyvízelvezető rendszer létrehozását. Gondjaink azért most is vannak. Legnagyobb közülük a belvíz. Legköze­lebbi terveink között szerepel ennek elvezetése, a járdák, az utak rendbetétele. Nagy értéke Izménynek a hagyományápolás. A faluban zömében bukovinai székelyek élnek, vannak betelepített felvidékiek és ittmaradt né­metek. Együtt tesznek a községért a különböző civil szervezetekben, mint a Székely Népi Együt­tes, a sportegyesület, a nyugdíjas klub, a polgár­őrség, a Vöröskereszt. Pezsgő közélet van itt, sok társadalmi munka. Bízunk abban, egyszer elér­jük, hogy megszűnik a település zsák jellege, hi­szen az uniós csatlakozással járó feltételek meg­valósításához ez is hozzátartozik. ■ Három lánynak öt mestersége Három testvér igazi különleges­ség, egy kézműves ház létreho­zásába kezdett. Tervezgetik hogy rövid idő múlva idegenfor­galmi látványosság, turistacsa­logató lesz a műhelyük. Bakó Aliz, Elvira és Antónia Izményben születtek. Nem véletle­nül választották hivatásuknak a népi mesterségeket. Nagymamá­juk jó szövő hírében állt, a hagyo­mányőrzéséről nevezetes faluban nőttek fel, s egymás példáját is kö­vették. A bonyhádi Vörösmarty Mihály Ifjúsági és Művelődési Köz­pont Kézműves Szakiskolájában eddig hárman öt mesterséget sajá­títottak el. Aliz fazekas és szakok­tató, most éppen virágkötőnek ta­nul. Elvira szőnyegszövő és faze­kas. Antónia kosárfonónak ké­szül. Büszkék mestereikre: Lőrincz Etel textiltervező iparmű­vészre, Kürthy György fazekasra és Rottler Ádám kosárfonóra. Egy olyan kézműves ház lét­rehozását tervezik, amelyben gyerekeknek és felnőtteknek be­mutathatják tudományukat, s ahol az érdeklődők maguk is megízlelhetik az alkotás örömét. Remélik, hogy műhelyük idegen­­forgalmat is hoz Izménynek. Mint mondják, álmaik megvaló­sulásától nincsenek messze, s mindezt édesanyjuknak köszön­hetik. ■ Bakó Antónia: Elvira és Aliz A sekrestyés Palkó Péter sek­restyés nélkül nincs kereszte­lő, esküvő, te­metés a falu­ban. Ő az izményi katoli­kus egyházköz­ség gondnoka.­­ A falu népe zömmel temp­lomba járó, hívő ember. Szente minden újszülöttet megkeresztel­nek, a gyerekek elsőáldozók és bérmálkozók lesznek. Az izményiek erejükhöz mérten se­gítik egyházunkat, adakoznak, ahogy lehetőségeik megengedik. Németországból, az innen kitele­pítettek is támogatnak minket, így sikerült nemrégiben a harang­óravezérlést megcsináltatnunk. Az önkormányzattal jó a kapcso­latunk. Fontos ez, hiszen tudjuk, hogy csak közös erővel lehet minden téren előre lépni. ■ A népművész László László, a Népművé­szet Mestere, a Székely Hagyo­­mányőrző Együttes prí­mása, az or­szág egyik leg­ismertebb nép­zenésze. - Most tapodom a nyolcvanne­gyedik évemet. A zene színesítette meg az életemet. Sokszor álltam egyedül is színpadon, muzsikál­tam vidám és szomorú alkalma­kon. Szép emlékeim vannak fesz­tiválokról, utazásokról. Ma már nem tudok a felkéréseknek eleget tenni, de minden nap előveszem a hegedűmet, s eljátszogatok rajta. A családba is beleivódott a zene szeretete. A fiú unokám a Pécsi Zeneművészeti Főiskolán tanul, ő zongorázik, a leány unokám he­gedül. Most már rajtuk a sor. ■ 11 r Barátság Izmény és a németországi Maxhütte-Haidhof város között baráti kapcsolat alakult ki. A fa­luból kitelepített németek szíve­sen jönnek vissza volt lakóhely­ükre, részt vesznek fejlesztésé­ben, segítenek intézményeinek fenntartásában. Támogatják a katolikus egy­házat, szponzorálták az evangé­likus templom teljes felújítását. Az óvodát ellátják játékokkal és sportszerekkel. Az iskola a mű­ködés tárgyi feltételeinek megte­remtésében folyamatosan szá­míthat rájuk. Az első és máso­dik világháborús emlékmű felál­lításában is részük volt, anyagi­lag támogatták megszületését. A több, mint­ baráti kapcsolat lét­rehozásában és ápolásában nagy szerepe van Lehr Anná­nak, Schenk Gáspárnak és Elizabeth Fuxnak. 7. OLDAL Példaadó nyugdíjasok A nyugdíjas klub 1996-ban alakult, s szin­te minden izményi nyug­díjas tagja. - Összejöve­teleinket a mű­velődési ház­ban tartjuk - mondja Dávid József, a közösség vezetője. - Sokat kirándulunk. El­jutottunk Budapestre, Ópusztas­zerre, Debrecenbe. Gyakran gyógyfürdőkbe járunk. Rendez­vényeket szervezünk, például majálist. Tartottunk már felvonu­lással egybekötött szüreti mulat­ságot is. Tőlünk telhetően részt veszünk a falu széppé tételében. Mindenre hajlandóak vagyunk, amire a polgármester úr kér min­ket. Legutóbb az óvodakertet tet­tük rendbe. Ez a társadalmi mun­ka amellett, hogy hasznos, alka­lom a jókedvű együttlétekre is. Szeretnénk példát mutatni a fiata­loknak. ■ Kevés bűncselekmény A Völgység te­rületén belül Izményben a legkevesebb a bűncselek­mény, s ebben nagy része van a helyi polgárőrség­nek - mondja Palló István, az izményi polgár­őrök parancsnoka. - Szerveze­tünk 1998-ban alakult azzal, hogy gondoskodik a falu köz­­biztonságáról. Tizenhét tagunk van, köztük két hölgy. A Bony­hádi Rendőrkapitánysághoz tar­tozunk, az ott dolgozók munká­ját igyekszünk segíteni. Rendez­vények esetén figyelünk a rend­re. Kérésre olyan szolgálatot is teljesítünk, hogy amikor valami­lyen oknál fogva üresen marad a ház, szemmel tartjuk azt, így annak lakói nyugodtan nyaral­hatnak, hosszabb időre elutaz­hatnak. Támogatást az­ önkor­mányzattól és a megyei polgárőr szervezettől kapunk. ■ Focinak lenni kell! Izmény nem maradhat • foci nélkül.­­ Sportegye­sületünk hat­­vankilenc ta­got számlál. Ilyen kis he­lyen ez szép létszám. A ta­gok tagdíjbefizetésén túl támoga­tást kapunk az önkormányzattól, valamint a helyi és környező tele­pülések vállalkozóitól. Labdarú­gó csapatunk a megyei 3. osztály nyugati csoportjában játszik, vál­takozó sikerekkel. Ifjúsági cso­portunkban huszonegy, a felnőtt csoportban tizenkilenc lelkes fut­ballista rúgja a labdát. Ennek a sportnak a községben nagy ha­gyományai vannak. Egy hónap­ban két vasárnap a futballmérkő­zés a program a falu népének. Férfiak és asszonyok együtt szur­kolnak a hazai csapatnak - mondja Balogh Piusz, a sport­egyesület vezetője.__________■

Next