Tolnai Világlapja, 1903. október-december (3. évfolyam, 40–52. szám)
1903-10-18 / 42. szám
TOLNAI VILÁGLAPJA asszonyi- és leány fejek mosolyogtak le az impozáns menetre. Az egyetemi ifjúságot is lelkesen megéljenezték. Az ifjak korhű Rákó cz .-korabeli ruhát öltöttek az ünnepi alkalomra. A téren rendkívüli nagy volt az élénkség s a rendet Orviczay László rendőrtanácsos, Pavlik Ferenci főfelügyelő vezetése alatt több tisztviselővel egész seregdíszbe öltözött rendező s valóságos rendezői tábor tartotta fönn. A czigányok és zenekarok rá-rázendítették a Rákóczi-indulót, majd régi kurucznótákat fújtak és többször eljátszották a Himnuszt, amelyet az egész közönség énekelt. Az ének akkordjaiba egyszerre csak erős lódobogás vegyült s a mellékutczából délezeg magyar legények és párduczkaczagányos kurucz-lovasok vágtattak elő, akiket a közönség ugyancsak viharos ováczióval fogadott. Kilencz óra jóval elmúlott s a gyülekezés még folyton tartott. Ezalatt Nemes Mihály történeti festő a díszkocsik csoportjainak az elrendezésén dolgozott és a menet fél tiz után elindult. A menetet egy diszmagyarba öltözött lovas nyitotta meg, kezében Rákóczi lobogójával; utána ugyan T. V.-L. sat. felv. Csikósok, csak egy diszmagyaros lovas következett s mellette két Rákóczi-korabeli lovas nyargalt, mögöttük pedig egy pörgekalapos, magyarruhás legény. A lovasok mögött egy fejedelmi gránátos lépkedett s két fegyveres kurucz katona három labancz tisztet hajtott maga előtt. A magyarruhás lovas legények, akik mintegy ötvenen voltak, a gyalogjárók mellett lovagoltak, hogy a közönség a menet rendjét meg ne zavarja. Az első diszkocsit négy ló húzta s a lovrakon csatlósok ültek. A kocsin magyarruhás lányok és kurucz katonák között, virágos menyezet alatt ült Hungária szimbóluma. A kocsi elején Rákóczi mellszobra körül nyolc harsonás az egész út mentén játszotta az indulókat. A második díszkocsinak két lovát magyar kocsislegény hajtotta. Az utolsó kocsin hatalmas ágyú torka feketéllett, mellette kurucz puskás katonák, legények állottak. A Vérmezőn. Mikor a menet a Vérmezőre érkezett, az óriási térséget már sűrű csapatokban foglalta el az öszszegyülekezett közönség. Mintegy 80—90 ezerre tehető csak a nézőközönség száma, a menetben résztvevőket nem is számítva. A mező keleti oldalán, a salétromraktártól északra eső útrészen volt az oltár elhelyezve nemzeti szinű szövetből. Az oltáros sátoron kívül külön négy szószék volt felállítva, amelyek közül szintén óriási tömeg gyülekezett. A nagyszámú rendezőség a rendőrséggel egyetemben, amely Czajlik Alajos tanácsos vezetésével vonult ki, alig tudot rendet tartani. Az összes zenekarok a Rákóczi-indulót, Kossuth-nótát fújták és úgy vonultak be az ünneplők a Vérmezőre. A menet az oltáros sátor előtt vonult el, ahol az öreg honvédek kocsijai pár pillanatra megálltak, miközben a harsonások eljátszották a Szózatot, melyet kalapot levéve énekelt a közönség. A nemzetgyűlés. Most kezdődött a tulajdonképpeni ünnepély, a nemzetgyűlés. Az ünnepséget tábori mise nyitotta meg, melyet Hock János orsz. képviselő mondott teljes ornátusban. A sátorral szemben levő emelvényeken Horváth Sándor evangélikus, Hajpál Benő református, Józan Miklós unitárius lelkészek és dr. Kis Arnold rabbi mondottak imát. Ezután a szónokok felléptek a három szószékre s megkezdődött a gyűlés. Az óriási néptömeg fekete tengerként hullámozta körül a szószékeket s nagy érdeklődéssel, fel-felujuló viharos éljen-kiáltásokkal kisérte. A bevezető lárogató után az első emelvény elnöke, Hellebronth Géza orsz. képviselő rövid, beszéddel megnyitotta a nemzetgyűlést. Utána Barabás Béla orsz. képviselő mondott erőteljes, izzó hazafiságú beszédet. A beszéd nyomán óriás volt az éljenzés és lelkesedés, amely csak lassan szűnt meg a tárogató újabb szavára. Hegedűs István, a polgárság szónoka beszélt. Röviden szólott csak, majd határozati javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, amelyet a másik két emelvényen is előterjesztettek s egyhangúlag el is fogadtak. A második emelvényen Kossuth Ferencz elnökölt és lelkes szavakkal buzdította a hallgatóságot, hogy Rákóczi szelleméhez méltóan ünnepeljen. Lakatos Miklós volt országos képviselő, a rendezőbizottság elnöke beszélt ezután. Beszédében, amelyet zajos tetszéssel fogadott a közönség, összehasonlította Rákóczi korát a maival s azt fejtegette, hogy a kétszáz éves múlt küzdelmeit ma meg kell ismételni. Győrffy Gyula országos képviselő a Rákóczit megelőző idők keserves szenvedéseit vázolta s a török és az osztrák ellenség támadásait. Ezután Kornai István beszélt s benyújtotta az első szószéknél elfogadott határozati javaslatot. Szécskay György joghallgató szavalata után Zboray Miklós országgyűlési képviselő lelkes beszédben hívta föl a közönséget, hogy tegyen fogadást azok emlékére, akik meghaltak a hazáért, hogy a mai kor nemzedéke méltó lesz nagyjaihoz! Zboray beszéde után Kováts J. István joghallgató az egyetemi ifjúság nevében mondott tüzes beszédet. A szószék körül csoportosult közönség rendületlenül kitartott az utolsó szóig s a beszédek végén szétömlött a Vérmezőn. A harmadik emelvény a Vérmezőnek a Városmajor felé eső oldalán állott. Az emelvényt huszonnégy különféle testület és egyesület állotta körül, mindenféle szinti nehéz selyemzászlók alatt. Barta Ferencz elnök lépett a szószékre s megnyitotta a nemzetgyűlést. Utána Hock János beszélt a néphez. Dörgő éljenzés zúgott pár perczig Hock János beszéde után. Majd Zboray Miklós országgyűlési képviselő mondott beszédet. Zboray után Bótha József vasúti tisztviselő beszélt, majd pedig Lukács János mondott temperamentumos szónoklatot s benyújtotta a Rákóczi hamvainak hazaszállítására és a Rákóczi ferenczet hazaárulónak bélyegző törvényszakasz eltörlésére vonatkozó határozati javaslatot, amelyet a gyülekezet viharos helyesléssel elfogadott. Polgár János egyetemi hallgató mondott még beszédet s Gulyás szavalt, mire Barta Ferencz országgyűlési képviselő rövid záróbeszéddel bezárta a nemzetgyűlést. A közönség ekkor kezdett széledni s szép csöndesen elvonult a Vérmezőről, egy kegyeletes nap lelkesítő emlékeivel.