Tolnai Világlapja, 1904. október-december (4. évfolyam, 40–52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
Tolnai Világ-Lap SZÉPIRODALMI KÉPES HETILAP IV. évfolyam. Budapest, 1904. október 2. 40. szám Előfizetési ára : A Házi Kincstár, Gyermekvilág és Armyifjuság mellékletekkel együtt negyed évre 4 kor. fél évre 8 kor. Szerk. és kiadóhivatal : Budapest, Károly-körut 9. * A hirdetés nonpareille számítással történik, 1 hasábsor 24 fű. A hét eseményeiből Végre! Karagyorgyevics Péter ma valóságos szerb király. A nép zsinója között fejére tette a bronz koronát. Sutána talán még tétovábban és határozatlanabbal tekintett maga köré, mint azelőtt. Mert nehéz azt a bronzkorona, s a hű szerb nép tul temperamentumos. Még jöhet idő, mikor lelökik tarkójáról a koronát, siutána még a fejét is dobják. Így szokott az lenni lent Belgrádban, ahol legkevésbbé a király tudja ma, hogy mire virrad holnapra. Szent lesz a béke ! A horvátok tapsolnak az «Ember tragédiájának» saját külön nemzeti színházukban, mi pedig ezúttal kivételesen egy horvát elme zeneszüleménye mellettanusszuk édesdeden az első álmot. Vannakugyanis ideális elmék, akik ezen az alapon akarják megkötni a macska-kutya, horvátmagyar barátságot. Biztos, hogy a Dráván túl valahol egy letépett magyar zászló lesz az épületes felelet. Mert a mi horvát «testvéreink» bizony vadul gyűlölnek bennünket. Oly őszintén és igaz szívük mélyéből, hogy holmi kicserélt színdarabból nem igen fogják összefoldozni laizt a repedt, hasadt fazekat, melyet magyar-horvát testvériségnek is szeretünk nevezni. Tósztok hangulata tudvalevőleg nem változtat a népek érzésén, kivált ha az a gyűlölet. ❖ Ha ennek az esztendőnek a karakteriszikonját akarnék megadni, nem szabadna kihagyni belőle azt a sajátszerű sztrájkdüht, amely lépten-nyomon felütötte hydrafejét. Annyi soily makacsul végigtartott sztrájk, mint ez évben, még soha sem volt, mint most anno domini 1904. Hogy az mit jelent a fogyasztó közönség, a hirtelen megbénított vagy megsántult ipar és kereskedelem szempontjából — tán felesleges fejtegetni. Társadalmi züllést s óriási anyagi kárt mindenkép. Mint hírlik, készül is ellennében a minisztérium kebelében az orvosság : — a sztrájktörvény. Szép, szép ! A sztrájkokat ugyan megölheti, csirájukba visszafojtva őket, de segit-e majd mindama keserves okokon is, melyek a sztrájk kockázatos küzdelmébe kergeti a munkáskéz ezreit ? ! Azokról kellene elsősorban tenni. * A sok kongresszushoz méltó befejezésként Rómában tartottak kongresszust a szabadongondolkodók. Legalább az ott összegyűlt kapacitások ezt a czímet ajándékozzák önmaguknak. Lényegében véve pedig nem egyebek, mint azoknak a gyülekezete, akik a klerikalizmus , általában a konzervatív irány ellen viselnek szellemi hadat. Mégpedig kemény, cinikus s irgalmatlan hadjáratot, kik szívesen összetipornák mindazt, ami a Vatikán papi fényéből táplálkozik, s a hagyományok suggeráló erején épül fel, így veszik el a szabad gondiói kodlók s vennék el a másképpen gondolkozók szellemi szabadságát. Úgy látszik, hogy mintha bizony ez a szabadgondolkozás etnikájával mégsem férne egészen össze ? ! •!» Ha a tenger a Duna volna, úgy össze lehetne kapcsolni Magyarországot Amerikával, mint Pestet Budával : magyarok volnának a hídon innen, magyarok a hídon túl. A milliónyi magyart, akik új hazát alapítottak messze földön, most Apponyi Albert gróf látogatja, hogy ébren tartsa lelkükben a régi hon emlékét. Útjában nagy sikert ért el s szónoki nagyságával bámulatba ejtette az amerikaiakat is. * Nagy föltünést, néhol kínosat is, keltett Stefánia herczegnőnek, Lónyay Elemér gróf feleségének érdekes szereplése a Kóburg Lujza ügyében. Lónyayné meglátogatta járásban testvérét s miután meggyőződött arról, hogy az üldözött asszony elméjének semmi baja, megígérte neki, hogy pártfogásába veszi s kieszközli Ferencz József királynál a törvényes szabadságát. Hogy erélyesen veszi kezébe a dolgot, megmutatta mindjárt azzal a távirattal, amelyet Kóburg Fülöp herczegnek küldött, tiltakozván az erőszakos férj igazságtalan eljárása ellen. Lónyai Elemér grófné.