Tolnai Világlapja, 1907. január-március (7. évfolyam, 1–14. szám)
1907-02-24 / 9. szám
360 TOLNAI VILÁG LAPJA' megtántorodtam és a másik pillanatban belezuhantam egy mély gödörbe. Szerencsére nem történt semmi bajom s hamarosan visszanyerhettem nyugalmamat. De ez a nyugalom csak igen rövid életű volt, mert amikor szemügyre vettem a gödröt, borzadva győződtem meg arról, hogy farkasverembe estem. Igyekeztem visszanyerni nyugalmamat, de nem sikerült. Hátha a rám törő farkasok is utánam zuhannak ? Ott ordítoztak a fenevadak a vérem előtt, de egyszerre elcsendesedtek. Talán lekuporodtak a hóba és ott várakoznak rám ? Sokszor álltam a harczmezőn a halál előtt félelem nélkül — de most mégis féltem. Féltem a halálnak attól a borzalmas fajtájától, hogy fenevad marczangoljon szét. Ilyen rettegés között töltöttem az egész éjszakát. A hold egyszerre kibukott a felhők közül s ebben a pillanatban árnyék vetődött felülről a verem egyik dadlára,1— egy hatalmas állat árnyéka. Most már végem van ! — gondoltam. Az egyik farkas már ott áll a verem szélén — még egy lépés, azután idezuhan mellém.... Magam sem tudom, hogyan, de e pillanatban eszembe jutott az a gyermekkori imádságom, amelyre édesanyám tanított volt. Összekulcsoltam a kezemet és imádkozni kezdtem. Alig jutottam az ima végére, hangos kutyaugatás verte fel az erdő csöndjét. Felpillantottam és nyomban örömre változott a rémületem. A verem szélén a farkas helyett hű kutyám állott, az én hü Csahosom, amelyről egészen megfeledkeztem. Neki köszönhetem, hogy reggelre kiszabadultam a farkasveremből, mert ugatásával figyelmessé tette veszedelmemre a favágókat, akik azután segítségemre siettek. Visszakerültem azután a faluba. A kis harang éppen akkor szólalt meg, amikor a templom elé értem. És ez a harangszó most olyan csodálatos módon hatotta meg a lelkemet. Mintha emberi nyelven beszélt volna a harang — megértettem minden szavát. Csak akkor imádkozol, ha bajban vagy ? Csak akkor imádkozol ? — kérdezte tőlem a harang. Szégyenkezve sütöttem le a szememet és besompolyogtam a templomba. Kétségbeesetten védekeztem, hatalmas csapásokat mérve fejszémmel a rámtörő farkasokra.