Tolnai Világlapja, 1909. január-március (9. évfolyam, 1–13. szám)
1909-03-14 / 11. szám
TOJIMAI VILÁGLAPJA 485 A szerbiai és montenegrói határszélről. A véletlen, vagy a kölcsönösen óvatosságon múlt-e ? — ugyan kit érdekel ez, amikor a tények arról beszélnek, hogy Szerbia és Montenegróval ez idő szerint még sem keveredtünk harczba. Lem a Balkánon sem a fegyverek nem ropognak, sem az ágyuk nem dörögnek. A kölcsönös fenyegetőzésnek, a hadi felkészülődéseknek meglett az az eredménye, hogy a véres színjáték kezdetét az egymásra agyarkodó felek egyelőre elhalasztották. Pedig a közvélemény már türelmetlenül várta a harczi tornát, mert a jelek és a sűrű cáfolatok mind azt bizonyították, hogy váratlanul kitör a harc Szerbia és Montenegróval. Az utolsó percekben, amikor a hurok nagyon megfeszültek és az ellenfelek a fegyver ravaszán tartották a kezüket, híre érkezett, hogy Szerbia a követeléseiről egyelőre lemondott és ezzel a háború tárgytalanná vált. Hogy ebben a lemondásban mennyi az őszinteség, a tartósság ? nem kutatjuk. De viszont tény az is, hogy minden színleges kibékülés daczára Magyarország és Ausztria a Balkánról nem szólította vissza azt a százezret meghaladó katonaságát, amely határ- és őrségi szolgálatot teljesít és gondosan ügyel arra, hogy valamiképp váratlanul rajtunk ne üssön a montenegrói vagy a Száván túli szerb. Maga a harcz borzalmaival és változataival együtt talán kevésbé fárasztó, mint az a folytonos őrködés, a határszolgálat, "a portyázó ügyelet, amelyet a köteles óvatosság ír elő olyankor, amikor két szomszéd nem bízik egymásban. Tagadhatatlan, hogy a szerbiai és montenegrói határszélen vannak festői szép helyek, ahonnan az őrség messze betekinthet és fáradalmait minden veszedelem nélkül kipihenheti. Vannak részint bozótos, erdős, részint kopár, rideg magaslatok, ahol a magányosság és az óvatosság ölelkeznek egymással, ahová ritkán jut el az emberi szó. Katonáinknak felemelt zsold és sokféle kedvezés jár . Portyázó őrség a bosnyák határon. Az őrség egy káplár vezetése alatt rendszerint hat-nyolc emberből áll. Valamennyien elszánt, fáradsághoz szokott legények. Nehéz szolgálatukért különböző jutalmakban részesülnek. Magányos őrség a montenegrói határszélen. Hatalmas, kopár sziklák társaságában egyedül áll őrt a katonai határőr. Tekintete a messzeségbe kalandozik, vizsgálja, figyeli a környéket.