Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-09-13 / 37. szám
A brüsszeli kongresszus-oszlop. Emelték a belga királyság alapításának emlékére. A mai Belgiumot ugyanis 1830-ban a nemzeti kongresszus mondta ki független királyságnak. A meghódított Brüsszel Napok előtt még Belgium büszke és gazdag fővárosa volt. Azóta a világtörténelem géniusza igazságot tett. A belgák büszke fővárosában győzedelmes németek az urak s maga a gőgös Belgium is megalázva és megsemmisülve hever a diadalmas német császári sas előtt. A német hadsereg az igazságos nemezis erejével sújtott le Belgiumra azért a vakságért, hogy ebben a háborúban a gyalázatos Anglia védőszárnyai alá akart menekülni, hogy azokhoz állott, akik a jog és igazság ellen vették fel a küzdelmet. De százszorosan megérdemelte a sorsát Belgium azokért a hihetetlen kegyetlenségélhez tartozó védtelen polgárokkal szemben elkövetett, hogy méltó legyen cinkosaihoz. Hol van a várvavárt angol segítség most ? Mielőtt a beígért angol ármádia moccanni is tudott volna, Belgium már megsemmisült. Mint a förgeteg, rohant végig országukon a német sereg. Dübörgött lábuk alatt a föld, a legerősebb belga várak sem tudták őket feltartóztatni. Villámgyorsan esett el Lüttier, Namur, Brüsszel, a főváros, a flamand művészet és a brabanti ipar gazdag és szép otthona már szinte kardcsapás nélkül hullott a győzedelmes németek karjaiba. Bizony nem hitték volna ezt az elbizakodott belgák, mert ha erre gondoltak volna, másként cselekesznek. Amikor hire jutott, hogy a bevehetetlennek hitt Namur már elesett s a németek immár lóhalálában sietnek Brüsszel felé, a királyi család menekült s a magára hagyott népség remegett félelmében. A hires brüsszeli csipkekészitők odahagyták műhelyeiket s ki hova tudott elbujt. A városi magisztrátus ezalatt a városházán tanácskozott. Ellenállásra gondolni sem mertek, mert nem merték kitenni féltett fővárosukat a német ágyuk rombolásának. A polgármester eléje ment az érkező német katonaságnak. Csupa alázat, csupa remegés volt minden szava, csak nyomorult életükért könyörögtek a brüszszeli belga urak. Azt meghagyták nekik. Egy ujjal sem lett bántódása senkinek. Ámbár a belga vandalizmus után nem érdemelték meg ezt a könyörületet. Ők maguk csodálkoztak legjobban, hogy nem történt semmi kegyetlenség. Meglepte őket a bevonuló német hadak fegyelmezettsége és kulturnemzet fiaihoz illő magatartása. A brüsszeli városházán német lobogó leng. A szebbnél-szebb középületekben német katonák tanyáznak, az utcákon Vilmos császár katonái masíroznak. S a vérmes reményeikben keservesen csalódott polgárok sietve gyűjtik garmadába azokat a milliókat, amiket a győztes ellenfélnek kell fizetniük. Senki sem sajnálhatja őket, mert megérdemelték sorsukat. Az iskolás gyermekek már nem azt fogják tanulni Brüsszeltől, hogy Belgium fővárosa. Mert Belgium — talán örökre — a németeké. Gróf Egmond és gróf Hoorn emléke Brüsszelben. Fraikm alkotása (1864). gekért is, amelyeket az ellen- A brüsszeli tőzsdepalota. Épitette Luys d. J. 1868/73-ban. A brüsszeli igazságügyi palota. (Poolaert Joseph műve.) A brüsszeli városháza. (1401/54). TCINA! VILÁGLAPJA 11