Tolnai Világlapja, 1923. január-június (23. évfolyam, 1–13. szám)

1923-06-13 / 12. szám

------sggg) TOLNAI VILÁGLAPJA 12 ököllel mellbevág. — Érdekes! Mondja, hogy: csuda. Azt mondja. — Hát... — Vagy azt írja meg, hogy mihez fogtam én Ameri­kában, amikor kikerültem. Hogy havat lapátoltam ... ezzel a tulajdon két kezemmel itt ni... elhiszi? Ezzel a két ke­zemmel ... havat lapátoltam ... ezt írja meg ... Az orrom alatt hadonászik. Furcsa, már láttam szebb kezeket havat lapátolni. Nem megy a fejembe, miért ne lehetne ezekkel havat lapátolni. — Nagyszerű! — mondom. — Nagyszerű! Azt elhiszem. Ha én egyszer azt maga­a bécsi haute polize titkos levéltára a magyarságnak nemcsak politikai, hanem irodalmi értékeit is őrizte. A többi közt Csokonai Vitéz Mihály kéziratos műveit. Széles­körű nyomozás folyt annak idején az „Uj magyar Mi­atyánk“ miatt, amely keserű gúnnyal kéri „Mi Atyánk Is. Ferentzet, a’ ki lakói Bétsben“, hogy: „ne végy minket a végső ínségbe, de szabadíts meg minden ringy-rongy váltó-c­éduláktól papírpénztől.“ Az egyik Verträte (kém) azt jelenté Pestről, hogy a pamphletet Csokonai-Vitéz Mihály irta. A vizsgálat során Csokonai számos manuscriptumát lefoglalták s egy részük odaveszett. Nagysokára kiderült, hogy nem ő írta a magyar paródiát; „bizonyos, hogy nem Csokonai Vitéz Mihály szerző, mert esztendőknek előtte meghalt.“ Az akták közt találtam egy utalást, amely épp Pestre irányított. Később itt ráakadtam Csokonai verseinek egy részére is: igazolták néhány bécsinek a hitelességét. Nagy Iván, a „Magyaror­szág családai“ című ismert genealógiai munka szerzője két nagy kötetben hagyta hátra Csokonai „saját vagy má­sok­“ költeményeit. A Magyar Nemzeti Muzeum ilyen cím­mel őrzi a kiadatlan iratokat: „Origin. Manuscripte 1831 Qu. Hung.“ Sok más, későbbi érték, politikai tartalma is van egy­befűzve a félvászon negyedrétü kötetekben, mint Deák fontos beszéde stb. Nagy Iván füzetté igy össze: Egyveleg Iratok 1703—1826 évekből I. kötet. Törté­nelmi, politikai okmányok, levelek, alkalmi beszédek, gúnyiratok, versek és egyéb érdekes és éles feljegy­zések ...“ Most persze csak azokról esik szó, amelyek közvetle­nül Csokonaira vonatkoznak. A második kötet 57-ik oldalán ezt olvasom: Csokonai V. Mihály versezeteinek töredékei, mely­­lyek a kinyomtattatás alá nem bocsátódhattak a bennek foglaltató résszerént fajtalan, résszerént nagy saf­rica matériákért. A költemény egy része, azonban ma már nyugodtan a nyilvánosság elé vihető. Ami bennük erotica, az egész­séges, túláradón férfias, az ak­kori idők ízlésének meg­felelő. Talán legkevésbé szabad közölni a Minden katona szerelmes — Minitat omnis amans. (Ovid, Ámor. libr. Elég. Pest 1795) című versezetet, amely az „éjjeli tsaták, ostro­mok és lesek“ poézisét zengi. Van ebben pár ősi zamatu szép magyar szó is. Csokonai akkor már passziós öntudat­tal kereste a régi jó kifejezéseket, amint a hévség kom­mentárjában hangoztatja is. Jó szavak százait hozta elő és jellemző, hogy megokolás kellett például ehhez: falomb. Akkor irta: — Magyarjaim! Literátorok! Ne tsak a’ külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a’ rabotázó együgyü magyart az ő erdeiben és az ő szittya pusztáin, hányjátok fel a’ gyarló énekeskönyveket, a’ vetekedő prédikációkat, a’ szűzbibliopóliumon kiterített szennyes románcokat, hall­gassátok figyelemmel a’ danoló falusi leányt, és a’ jámbor puttonost. Akkor találtok rá az Árpád szerencsi táborára, akkor lelitek fel a’ nemzetnek ama mohos, de annál tisz­­teletesebb maradványt, a’ mellyeket az olvasott és utazott órácskának társaságában haszontalan keresnétek. nak elmondom, hogy én hogy lapátoltam havat New-York­­ban ... hát nem lesz szüksége többé témára. Látom magam, hogy írom a hatkötetes regényt a hó­lapátolásról. — Hihetetlen! — mondom. — Mik történnek az em­berrel! — mondom. — Nana! — mondom. Diadalmasan néz rám. — Azt elhiszem! — mondja. — Mi? író úr! He?... író úr!... Tudok témát adni, mi?! Nem volt kár, hogy ideültem, mi? Tudok, mi? — Tud! — mondom meggyőződéssel és csodálkozás­sal veszem észre, hogy igazán adott. Maga Csokonai népdalokat is gyűjtött, nemcsak sza­vakat. A bécsi Magyar Hírmondó szerződtetni akarta őt „segédül“ s akkor Márton József irt neki, hogy küldjön ritka magyar szavakat. Csokonai „régi és ritkább, kevéssé gyakorlott, nyomtatásban ismeretlen, tartom­ányos és mes­terszavakból kétezer és egynéhányt“ küldött Márton szó­tárába. De a bécsi szerződés, amelyre úgy vágyott, meg­hiúsult. A dalgyűjteményt is összeállította ezzel a címmel: Régibb és újabb magyar népbéli dalok (Volks­lieder), mellyeket más tsinos nemzeteknek példájára imitt­atott írásból ’s hallomásból összeszedvén, az el­veszéstől megmenteni kívánt Csokonai Vitéz Mihály. Koháry Ferenc grófnak irta ezt 1797 november 8-án Komáromból. Pártfogást kért tőle a nyomtatáshoz s hosszú listát mellékelt: „Kézírásban levő munkátskáinmak jegy­zéke.“ A népdalokról szólva, hozzáfűzi: „Van már illyen mindenes nóta valami 300.“ A gróf nem méltatta párto­lásra és a dalok egy része elveszett, de a bécsi és pesti anyagban többjük megmaradt. Hármas szerencsétlenség érte Csokonait, ami több művének odaveszését illeti: Sárközy István, a somogymegyei alispán számos hosszabb alkotását is őrizte kézírásban, de ,,a’ hadi fölkelés“ idején kitört „pórtámadáskor“ 1800-b­an földúlták Sárközy nagy­bajomi házát is: az iratok elpusztultak. Itt volt „A méla Tempefői, vagy: Az is bolond, aki poétává lesz Magyar­­országon (Nemzeti játék formába öntött satira)“, de ennek túlnyomó része megmaradt tisztázatban s a többi Csokonai újra irta. Itt volt a Pofók címü „nadrág-epos“, amelyből 86 strófa maradt meg. Egy forró nyári napon (június 11-én) pedig nagy tűz dúlt Debrecenben, s elégette Csokonai anyjának kedves rózsakertes házát is. A költő erről „ér­zékeny“ levelet írt gróf Széchenyi Ferencnek, de kárát nem részletezi. Arról sem maradt följegyzés, ami Bécsben „sülyedt el“. Már Toldy (Schedel) Ferenc, az Akadémia egykori főtitkára 1844-ben ötvennnél több olyan Csokonai­­munkát jegyzett föl, amely elveszett. Néhány alkotását pedig szándékosan elveszejtették. Ilyen volt: A feredés Régi dámák és gavallérok — Csokonai elveszett művei — írta Tábori Kornél

Next