Tolnai Világlapja, 1928. április-június (28. évfolyam, 14–26. szám)

1928-06-27 / 26. szám

58 nem tud beszélni, itt marad. De most nem tartóztatom tovább ..." És a föld akkor sem nyilt meg alat­tam. * — De ez még semmi — folytatja Verebes Ernő. — Néhány nappal ez­előtt egy délutánt azzal töltöttem el, hogy bevásárlásokat végeztem és ennek következtében a pénztárcám annyira kiürült, hogy csak annyi ma­radt benne, amennyi a vacsorám fe­dezésére szűkösen elég volt. Betér­tem egy nagyon jó berlini étterembe, ahol kiszámítottam, hogyha egy deb­receni gulyást eszem, akkor még ma­rad is néhány márkám. A pincér már hozta is a megrendelt ételt, amikor az egyik közeli asztaltól egy fiatal­ember állt fel, akiben egy jóbará­tomra ismertem. A barátom észrevett és örömének minden jelével felém rontott. „Szervusz Ernő — mondotta, — jó, hogy itt vagy. Éppen a legnagyobb zavarban voltam ... Ugyanis, tudod kérlek, arról van szó, hogy egy fél­órával "ezelőtt két hölgyismerősömmel találkoztam, akiket meghívtam va­csorára. A baj azonban abban van, hogy egy pfennigem sincs ... Nem hívhatnám őket ide az asztalodhoz?" „Szívesen — feleltem, — de mi­után én sem vagyok kellőképpen el­látva pénzzel, preparálnom kell az ét­lapot. Tudod, arra gondoltam, hogyha az étlapból minden olyan ételt ki­húzunk, amely 1 márka 20 pfennig­nél drágább, akkor ki tudjuk fizetni a számlát..." Egy szempillantás alatt megcenzú­ráztam az étlapot és mire ezzel el­készültem, a barátom már az aszta­lomhoz is hozta a két bájos hölgyet. De veszély volt keletkezőben, mert egy pincér rontott az asztalunkhoz és Tolnai Világlapja 58 már messziről felénk lobogtatott egy másik étlapot... A saját étlapját. Hirtelen nagy zavarban voltam, de azután eszembe jutott, hogy a berlini pincér magyar ember. Magyarul ki­áltottam rá: „Ember, azonnal tűntesse el azt az étlapot, mert nekünk már van itt egy, amelyből kihúztunk minden 1.20-nál drágább ételt..." A pincér azonnal megértett és a hölgyek elé tolta a kicenzurált étla­pot. Néhány percnyi szünet után az egyik hölgy a következőket mondotta, még­pedig kitűnő magyarsággal: ,„Ah, igazán mindegy, hogy mit hoz, csak az a fontos, hogy 1.20-nál többe ne kerüljön." És a föld még ekkor sem nyílt meg alattam. Eddig tartott Verebes Ernő, a ki­tűnő magyar filmszínész elbeszélése. ötórai tea egy német filmrendezőnél Miért sírt Pola Negri ? — Jannings kecskeszakálla — A figyelmes rendező Hollywood, 1928 június. ötórai tea Ludwig Bergernél. In­tim jóbarátok kis társasága gyűlt össze a világhírű német rendező csöpp szalonjában. Akik itt vannak, azok majdnem mind németek, né­metek, akiket idesodort az élet. Híre­sek, k­örü­lrajongottak és mégis haza­vágyók ... Mind hazamenne már és mégse mehetnek, mert ideköti őket a munka. Pola Negri vidáman megy ember­től emberig, csak akkor szomorodik el, amikor Emil Janings-szal kezd beszélgetni. Azokról a napokról esik szó, amikor még együtt játszottak a német filmétttermekben. Vidám em­lékeket elevenítenek föl és mégis mind a kettőnek szomorú a szíve. — Emlékszel — mondja Janings, — amikor egyszer, jó néhány esztendő­vel ezelőtt sírva fakadtál, mert fel­vétel közben nagyon megszorítottam a karodat?... — Persze, hogy emlékszem — fe­leli Pola Negri. — De nem azért sír­tam, mert megszorítottad a karomat, hanem azért, mert azt mondtad, hogyha nem tetszik, akkor keressek magamnak más partnert... * Ludwig Berger veszi át a szót: — Hát te emlékszel-e, Emil, ami­kor egyszer álmosan jöttél be a mű­terembe és elaludtál a felvevőgép előtt... és mi nem keltettünk fel, hanem szépen megvártuk, amíg ki­alszod magadat és csak azután foly­tattuk a felvételt. . . — De arra emlékszel-e, hogy én mit mondtam akkor, amikor felébred­tem?... Azt, hogy meg kellene bo­tozni az olyan filmrendezőt, aki kí­méletes a szereplőkkel szemben ... .A figyelem a készülő film rovására megy ... » Gusy Holl, Emil Janings bájos fe­lesége is elmesél egy kis intimitást a férjéről: — Egyszer csúnyán összevesztem a férjemmel... És tudjátok, hogy mi­ért?... Azért, mert egy szerep miatt kecskeszakállt növesztett és én kény­telen voltam hetekig együ­ttélni egy kecskeszakállas férfival... Kértem, könyörögtem neki, hogy borotválja le a­ szakállát és játsszon álszakállal. ... Nem hallgatott rám ... Mit tehet­tem mást, egy éjszaka, amikor aludt, kis manikik­ollómmal lenyírtam sza­kállának a felét.. . Ezután egy hétig örökharag volt közöttünk ... Poli Negri és Emil Jannings ötórai teán Ludwig Berger filmrendezőnél (Photo Paramount)

Next