Tolnai Világlapja, 1928. április-június (28. évfolyam, 14–26. szám)
1928-06-27 / 26. szám
58 nem tud beszélni, itt marad. De most nem tartóztatom tovább ..." És a föld akkor sem nyilt meg alattam. * — De ez még semmi — folytatja Verebes Ernő. — Néhány nappal ezelőtt egy délutánt azzal töltöttem el, hogy bevásárlásokat végeztem és ennek következtében a pénztárcám annyira kiürült, hogy csak annyi maradt benne, amennyi a vacsorám fedezésére szűkösen elég volt. Betértem egy nagyon jó berlini étterembe, ahol kiszámítottam, hogyha egy debreceni gulyást eszem, akkor még marad is néhány márkám. A pincér már hozta is a megrendelt ételt, amikor az egyik közeli asztaltól egy fiatalember állt fel, akiben egy jóbarátomra ismertem. A barátom észrevett és örömének minden jelével felém rontott. „Szervusz Ernő — mondotta, — jó, hogy itt vagy. Éppen a legnagyobb zavarban voltam ... Ugyanis, tudod kérlek, arról van szó, hogy egy félórával "ezelőtt két hölgyismerősömmel találkoztam, akiket meghívtam vacsorára. A baj azonban abban van, hogy egy pfennigem sincs ... Nem hívhatnám őket ide az asztalodhoz?" „Szívesen — feleltem, — de miután én sem vagyok kellőképpen ellátva pénzzel, preparálnom kell az étlapot. Tudod, arra gondoltam, hogyha az étlapból minden olyan ételt kihúzunk, amely 1 márka 20 pfennignél drágább, akkor ki tudjuk fizetni a számlát..." Egy szempillantás alatt megcenzúráztam az étlapot és mire ezzel elkészültem, a barátom már az asztalomhoz is hozta a két bájos hölgyet. De veszély volt keletkezőben, mert egy pincér rontott az asztalunkhoz és Tolnai Világlapja 58 már messziről felénk lobogtatott egy másik étlapot... A saját étlapját. Hirtelen nagy zavarban voltam, de azután eszembe jutott, hogy a berlini pincér magyar ember. Magyarul kiáltottam rá: „Ember, azonnal tűntesse el azt az étlapot, mert nekünk már van itt egy, amelyből kihúztunk minden 1.20-nál drágább ételt..." A pincér azonnal megértett és a hölgyek elé tolta a kicenzurált étlapot. Néhány percnyi szünet után az egyik hölgy a következőket mondotta, mégpedig kitűnő magyarsággal: ,„Ah, igazán mindegy, hogy mit hoz, csak az a fontos, hogy 1.20-nál többe ne kerüljön." És a föld még ekkor sem nyílt meg alattam. Eddig tartott Verebes Ernő, a kitűnő magyar filmszínész elbeszélése. ötórai tea egy német filmrendezőnél Miért sírt Pola Negri ? — Jannings kecskeszakálla — A figyelmes rendező Hollywood, 1928 június. ötórai tea Ludwig Bergernél. Intim jóbarátok kis társasága gyűlt össze a világhírű német rendező csöpp szalonjában. Akik itt vannak, azok majdnem mind németek, németek, akiket idesodort az élet. Híresek, körülrajongottak és mégis hazavágyók ... Mind hazamenne már és mégse mehetnek, mert ideköti őket a munka. Pola Negri vidáman megy embertől emberig, csak akkor szomorodik el, amikor Emil Janings-szal kezd beszélgetni. Azokról a napokról esik szó, amikor még együtt játszottak a német filmétttermekben. Vidám emlékeket elevenítenek föl és mégis mind a kettőnek szomorú a szíve. — Emlékszel — mondja Janings, — amikor egyszer, jó néhány esztendővel ezelőtt sírva fakadtál, mert felvétel közben nagyon megszorítottam a karodat?... — Persze, hogy emlékszem — feleli Pola Negri. — De nem azért sírtam, mert megszorítottad a karomat, hanem azért, mert azt mondtad, hogyha nem tetszik, akkor keressek magamnak más partnert... * Ludwig Berger veszi át a szót: — Hát te emlékszel-e, Emil, amikor egyszer álmosan jöttél be a műterembe és elaludtál a felvevőgép előtt... és mi nem keltettünk fel, hanem szépen megvártuk, amíg kialszod magadat és csak azután folytattuk a felvételt. . . — De arra emlékszel-e, hogy én mit mondtam akkor, amikor felébredtem?... Azt, hogy meg kellene botozni az olyan filmrendezőt, aki kíméletes a szereplőkkel szemben ... .A figyelem a készülő film rovására megy ... » Gusy Holl, Emil Janings bájos felesége is elmesél egy kis intimitást a férjéről: — Egyszer csúnyán összevesztem a férjemmel... És tudjátok, hogy miért?... Azért, mert egy szerep miatt kecskeszakállt növesztett és én kénytelen voltam hetekig együttélni egy kecskeszakállas férfival... Kértem, könyörögtem neki, hogy borotválja le a szakállát és játsszon álszakállal. ... Nem hallgatott rám ... Mit tehettem mást, egy éjszaka, amikor aludt, kis manikikollómmal lenyírtam szakállának a felét.. . Ezután egy hétig örökharag volt közöttünk ... Poli Negri és Emil Jannings ötórai teán Ludwig Berger filmrendezőnél (Photo Paramount)