Tolnai Világlapja, 1931. április-június (31. évfolyam, 14–26. szám)
1931-05-06 / 19. szám
már vissza is kapta, a választófejedelem köszönőlevelével. A levélben közölte a fejedelem, hogy felesége a szent ereklyék segítségével könnyen, minden baj nélkül hozta világra gyermekét, a kehelybe pedig sok bort öntetett és ezt a bort más poharakba átöntve szétosztotta szegény asszonyok között, hogy azokra is átszálljon az áldás. Igen érdekes az a levél is, amelyet Margit szász hercegné írt 1469-ben, július 16-án, amikor leányának, Erzsébet bajor hercegnének kérte a kelyhet, övet és kanalat; ugyancsak Margit hercegné kérte az ereklyéket 1471-ben a menyének, Albrecht herceg feleségének. Egész garmadával találtak a weimari levéltárban fejedelmi asszonyoktól való leveleket, amelyekben Szent Erzsébet ereklyéit kölcsön kérték szülés alkalmára és mindenki küldött hálálkodó levelet is, ami annak a jele, hogy a szent tárgyak segítettek. Szent Erzsébet kelyhe néhány esztendeig Luther Márton tulajdonában volt... Nyilván a szász herceg ajándékozta neki. Ez Mathesius János lelkésznek a leveléből is kiderül, amelyet 1562-ben írt Joachimsthalból. „Az 1541 -ik esztendőben hét követet vezettem Luther Márton házához, aki azután nagyon megbarátkozott és sok vidám órát töltött velük... Az asztalra tett egy kristálykelyhet, amely, mint mondják, Szent Erzsébeté volt; annakelőtte szentségként őrizték Wittenbergában a hercegi várkastélyban, onnan pedig Luther Márton doktorhoz került." Az érdekes ereklyét most, a hét évszázados ünnepség alkalmából közszemlére teszik Kóburg várában. Láttak-e atyámfiai olyan falut, amelyikben nincsen férfinépség? No hát én láttam. Valami réges-régi nyomtatott írásból olvastam egyszer, hogy a messze-messze Ázsiában, ahol virágosabb a rét, zöldebb lombozatú az erdő, illatosabb a levegő, szebben szól a madár dala — mondhatom, hogy ott van egy ország, amelyben az asszonyok az urak. Asszony a királyné, asszonyok a miniszterei, tábornokai, katonái, hivatalnokai is. Az asszonyok szántanak, vetnek, aratnak,kereskednek, sőt mindenféle mesterséget ők folytatnak. Hát a férfiak mit csinálnak? — kérdi a nyájas olvasó. Hát megvagyon az ő dolguk is. Otthon főznek, sütnek, a gyerekeket dajkálják, mosnak és mosogatnak. Jaj azután ott az olyan férjem uramnak, aki annyira eltraccsolja az időt a szomszédjával, hogy megkozmásodik a lencse, vagy a babfőzelék, öszsze, vagy kifut a tej. Ennek a férfiúnak egyáltalában jobb lett volna nem születni, vagy ha már megszületett, hát halva születnie. Mert ha megjön a menyecske a katonai gyakorlótérről, hivatalból, vagy a mezőről, hát úgy elhányja rajta a kardlappal, léniával, kapanyéllel a „holtomiglan-holtodiglant", hogy még a hetediziglen való fiúgyerek unokáik is arról írnak, riadoznak. Hát bizony ez furcsa ország lehelett, de az én falum, Gamásza, az furcsábbnál még furcsább. Ebben a faluban ugyanis egyáltalán nincs vagyis nem volt férfiember. A tizenkét éven aluli gyermekeket, meg a hetvenhét esztendős papot, Jó Jánost, a szintén nyolcvanfelé ballagó nótáriust, Árvay Sándor urambályámat, meg a Makkhetest, a bótos-kocsmárost ugyanis egyáltalán nem vehetjük férfiúi számba. Még más faluban sem vennék, még Literen sem vennék, nemhogy Gamászán, ahol a legegészségesebb, erőteljesebb, pirospozsgás leányok, menyecskék teremnek és az Isten jóvoltából növekednek. De hát hova lett a férfinépség Gamászáról ? Merthogy valamikor volt, lennie kellett, az az egy olyan bizonyos, minthogy a vakablakon át nem lehet az uccára kikandikálni. De hát hova lettek, mikor sem a szőke homokosföld, sem az ezüstös Balaton vize el nem nyelte őket? Hát erre akarok én röviden, csak úgy lúdtollfuttában megfelelni. Kezdjük a dolgot elülről. A gamászai határban, a szélen, legelülről, cserfalombkoszorúzta oldalán a Bakony lábának, melyet télen-nyáron a Balatonban fürdet, van ama híres, nevezetes csárda, a gamászai csárda. Nevezetes nemcsak arról, hogy egykoron, a régi világban sok fatabetyárnak volt a menedéktanyája, hanem arról is, hogy két vármegye határszélén fekszik. A nagy ivószobájának mestergerendája, az éppen a határ. Ami azon innét fekszik ebben a szobában, az az egyik vármegyéhez tartozik, ami pedig túl van a mestergerendán, az már a másik vármegyének földje. Valamikor, ősapáink idejében sok galiba, perpatvar is származék ebből a „két vármegye csárdájá"-ból, de most nem erről akarunk beszélni. Ami a csárda után következik, az tulajdonképpen a gamászai határ. A lankás hegyoldalakon gyönyörű termőszőlők, valóságos hegyeket borító vörösvenyigés koszorú, lejebb kissé kavicsos, de éppen azért a legacélosabb búzát nevelő föld; még lejebb a völgyben ezüstös pataktól átkígyózott rétség, mely összeolvad a tavi nádas zöldjének nagy rengetegével. Azután következik a Balaton, mely itt a legszélesebb s melynek túlsó partját csak a délibáb rajzolgatja néha az itteni ember látó szeme elé. Ez a határ s ennek a közepén van a falu, Gamásza. Kis község, hanem a házai, ezek a szép, fehérre meszelt, zöldzsalus ablakú házikók, jómódról beszélnek. Mert hogy jómód vola egykoron e tájon, arról még mesék is beszélnek. Fehérebb kenyeret nem evett senki a gamászai népnél s vastagabb szalonnát nem vágott más fia a cipóhoz. Hát aztán? Hát aztán, hogy a szalonna ne higyje, hogy kutya ette meg, senki nem ivott jobb, szikrázóbb, tüzes bort rája, mint megint csak a gamászai ember. Volt-e ennél jobb sors a paradicsomkertben? Azt hiszem, hogy nem volt. Hanem vagyon egy közmondás, régi, de nagyon igaz. Azt mondja, hogy derűre ború jő, meg azt is, hogy amenynyit föl, annyit lefelé is fordul a szekér, meg malom kereke, így volt Gamászán is. Itt még akkor is derű volt, mikor a nagy víz fölött amott csapkodott az Isten haragja. Sőt fobb volt derűnél. Ilyenkor a gamászai népek még a hétköznapból is vasárnapot csináltak, de nem a templomban, hanem a kocsmában. Hogy bevilágítson a fel A gamászai asszonyok Villanykörtéket melyek már el vannak használva, de kézimunkával ellátva előszobában, folyosókon stb. díszül használhatók, szállítunk darabonként 8 fillér árban. A legkisebb vétel 30 drb. Postai szállítást nem vállalunk. A villanykörték kiadóhivatalunkban vehetők át. Vidékre csak akkor szállítjuk, ha a csomagolást és a szállítást a megrendelő fizeti. 50 drb. egyszerre való vételénél 6 fillért kérünk darabonként. Bővebbet Tolnai Világlapja kiadóhivatalában, VII. Dohány ucca 12. A világirodalom legjelesebb íróinak újabb és újabb művei mellett még ma is méltó helyet foglal el Dumas Sándor: Gróf Monte Christo című világhírű legolvasottabb és legkeresettebb regénye Olvasóközönségünk óhajának tettünk eleget, amikor ezt a két kötetes, összesen 766 oldal terjedelmű szenzációs művet újra megjelentettük és mind a két kötetet ízléses diszes kötésben, bérmentve 2 pengő 50 filléres áron hozzuk forgalomba. Utánvéttel 50 fillérrel drágább, mert ennyit számít fel a posta. Beszerezhető Tolnai Világlapja kiadóhivatalában, Budapest, VII. Dohány u. 12 + Szövött poroz gumiharisnyák . Visszértágulásos, dagadt, gyenge vagy fáradt lábúak, teendő anyák, sportolók viseljenek gumiharisnyát. Penniull nagv súlyt helyez ezen a bcquini fontos egészségügyi cikk kiszolgálására. Elsőrendű, külföldön szakképzett szakember vezetése mellett külön gumiharisnya-osztályt létesítettünk. Hatalmas raktárunk, elsőrendű külföldi összeköttetéseink, nagy tapasztalatunk lehetővé teszik, hogy kizárólag jót és olcsót adjunk. Minden pár gumiharisnya előzetes gondos vizsgálat és próba után lesz kiszolgálva. Méret utáni megrendelések németországi gyárunkban már négy nap alatt elkészülnek. Vidéki és külföldi érdeklődőknek ingyen küldjük illusztrált ismertető 3. számú árjegyzékünket. I/Cl CTI I orvosi műszer- és kötszer-Dhetll J. gyár gumiharisnya osztálya. Budapest, IV. f el Sil Sándor 11.17. fel.: But. B80-1335