Tolnamegyei Közlöny, 1875 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1875-01-13 / 2. szám

2. szám. Egész évre előfizetési díj: .................... . . 4 .frt. Félévre . . . . . . . . Megjelen minden szerdán. 2 frt. Egyes példány ára 10 kr. *"*" UA5JN0 Szegzárd, szerda január 13-án. Harmadik évfolyam 1875. TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. ‘Th'­'ftrz Szekszárdi Állam­ LerIHir Kiadóhivatal s Szegzárdon Széchen­yi-utcza 172. szám. 1 Szerkesztői iroda: Fejes-h­áz. Járu>­f Hirdetési díj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Előfizetési feltételek: A „Tolnamegyei közlöny“ 1875. évi harmadik évfolyamára, 1875-ik évi januártól 1875-ik deczember végéig, s igy egész­évre 4 forint, — 1875-ik januártól—junius végéig, vagy is hat hóra 2 frt. A kiadóhivatal. Megjárta Tolnát, Baranyát. Közli P. J. prépost. (Folytatás.) A városoknak úgy, mint a kissebb községeknek tagadhatlanul fő ékességei a templomi épületek szoktak lenni, azon épületek, melyek maga­sabb alkotások, és az ég felé emelkedő tornyok által igen gyakran a vidékben az utasnak irányt adnak a távolságra nézve, a helységet látogatónak pedig, ha az épületek szépek, látni­valót nyújtanak, ezért iparkodtak minden na­gy­obbszerű városok nagy és remek stylű templomokat építeni, mint például Velenczében, a­hol a több százra menő templomok közöl még most is száz húsz van használatban, és ezekből hatvan templom olyan, a­melyek mint az építészetnek remeksége, mint a stylnek nagyszerűsége, mint a művészeti tárgyak sokasága által a szobrászatban, úgy, mint festészetben, de nem különben összehalmozott drága kincsekben a látogatót bámulatra ragadják, és heteket vesznek igénybe csak a templomok vizsgálásai, ha valaki mindent, a­mi külsőleg és­ belsőleg, művészetileg érdekes meg­látni és emlékezetében megtartani akar. így érdekesnek vélem, ha a tol­nai templomot is megismertetem nem azért, mintha azt akarnám elhitet­ni, hogy ez az előbb említettek közül bármelyikével csak legparányiab­­ban párhuzamba vonható volna, hanem azért, mert a vidéket domináló, magas fekvésére, építészeti stíljére nézve figyelmet ébresztő, és építése genesisére nézve érdekes. Ugyanis azon években, midőn a törököknek az országból kiűzése, a Szerbországból honunkba, és így Tolnára is be­ütött ráczok bárdolatlansága által Tolnán sokféle középület leégett, és elpusztult, hasonló sorsban részesült az alacsony és csekély templom is, mely közel a Dunához állott, s igy a tolnai plébánia templom nélkül volt. A kegyúri jogot gyakorló gróf Festetics család tagjai katonai főbb rangokat viselvén, a gazdászattal nem igen vesződhettek, s ekkép jöve­delmeikből a­ templom építésre nem jutván, az akkori kalocsai érsek gróf Battyáni József rokonságban lévén s Festetics grófi családdal, azon aján­latot téve ezeknek, hogy miután nekik sem idejök, sem felesleges jöve­delmük nincs, hogy egy nagy­ob­bszerű, Tolna­mező válásához illő templom­építésre nagyobb költséget fordíthassanak, bérbe veszi a tolnai uradal­mat azon kötelezettséggel, h­ogy az érsek, a kinek különös kedve volt a szép templomok építésében, úgy, hogy élte végéig mint utóbb Magyar­­ország prímásai 99 templomot épített és a századik építésénél meghalt, Tolnán egy templomot, és paplakot melléje építeni fog, a többi ezen költségek után fenmaradó jövedelmeket nekik az utolsó fillérig átadja, s igy 1773-ik évben a templom, a paplakkal elkészült, és pedig szép stílben, ezredekig is eltartható soliditással, e mellett a főtiszti rangokat viselő gróf Festetics uraknak az előbbinél több jövedelmük volt. A kö­zel elmúlt százados­­ ünnep 1873-ik év augusztus 15-én a most működő tolnai plébános által nagy fén­nyel és lehető legnagyobb áj­tatossággal, mozsarak robaja, zene zengedezése, jelző nemzeti lobogók lebegése, az összes népnek nagy öröme, és ünneplése közt megtartatott. Ezen templom Tolnának legmagasabb pontjára van építve, úgy hogy egy Tolnán lakott megyei főmérnök Podolay János nivellix-ozása folytán kitűnt, hogy a tolnai templom fő ajtajának első lépcsője a szeg­­zárdi belvárosi templom tornyával egy magasságú. E templom helyén volt előbb a tolnai temető, mely körül még­ a rómaiak idejében, de utóbb a magyarok birtoklása alatt is csaták vivattak, mert a templom alapja ásásakor azon télién sok régi pénzek találtattak, melyeket közlő maga is látott akkor, midőn még a tolnai gróf Festetics család archívuma, könyvtára és régi pénzek gyűjteményei Tolnán az egyik kastélyban őriz­tettek, melyek öx*e a magyar irodalomban is ismer’etes Szeki’ényesi vala, a mely levéltár azonban Tolnának eladatása után 1842-ik évben Belaczra, innen Baranyába, Pellérdre, Czindery Somogyi főispánnak, úgy mint gróf Festetics Rudolf Özvegyének Czindery László Júlia leányának kastélyá­ba, utóbb pedig Szigetvár’ra vitetett. Általában Tolna és vidéke mezőin igen gyakran találtattak, és ta­láltatnak mai napig is régi pénzek, és dicséretér*e legyen mondva .­a tol­nai arany- és ezüstxnüvesnek Schultz Gusztávnak, a megsemmisüléstől megmentetnek. Ezen Schi­ltz Gusztáv ar­anymüves ugyanis néhai Szeme­­x’édy Endx’e tolnai káplánnak a har­m­inczas években és utóbb Kányai es­peres-plébánosnak sógora, a világ történelemnek lankadatlan kutatója, ki minden idejét ennek olvasására, és tanulmányozására for’ditja, ki ezen szakmába oly jár’tassággal, bö ismerettel bix­, hogy az bármely egyetem világtörténelem tanárjának is becsületére válnétt; negyven évi Tolnán lakása alatt több ezer darab régi pénzeket beváltott a mezőkön dolgozó­­ és ilyféle pénzt találó népektől, kik tudván, hogy a tolnai ar­anyműves­t a legszerényebb rézpénz darabért is jól megfizeti, szivessen beviszik hoz­­­zá/ő pedig nem úgy tesz, mint sokan, kik az ily pénzeket, ha aranyból, fvagy­,ezüstből vannak, felolvasztják,, ha rézből van, font, számra összehal­­mozzák, és rézedény készü­tésre fordítják, (igy vesz el azután sok hazai kincs,) hanem ha numismatica szabályai szerint átvizsgálja, szorgosan ren­dezi, és csak úgy adja el, ha olyan kéri, kiről tudja, hogy annak a tu­dományra, és történelemr­e való becsét méltányolni tudja. Így adott el az ötvenes években igen szép régi pénzgyüjteményt néhai tudós Vidák szegzáx*di születésű Szent-Benedek rendű áldozárnak, gym­násiuxni tanár­nak, a termnészet vizsgálók nagy érdemű r­endes tagjának, és ebben a r’égészeti osztály nyílt könyvének ; eladott továbbá szép számmal még 1848. előtt magui’i báró Augixsz Antal urnak, és mind a mellett most is szép számú, és nagy becsű régi pénzek birtokában van, és pedig mind olyanoknak, melyek a tolnai és a mözsi határban találtattak, és melye­ket ö illően a találónak és behozónak megfizetett. Ilyenek a dicséretre méltó Schultz Gusztáv aranymüvesnxél még meg­levők: 3 darab ezüst, melyek ketteje Mithridat Pontus királyától, ki Krisztus ur­unk születése előtt 62 évvel előbb meghalt; ezen pénz előlapja ábrázolja ezen király ar­czát, a másik oldal pedig mutatja a Pegasust, és ez azt engedi vélni, hogy ilyen pénzek Anxsusban, Pontusnak legnevezetesb vár’osában, mely­nek jelképe a Pegasus volt, vezettek. Ezen Mithrűdat király a r­ómaiak legnagyobb ellensége volt, ő Krisztus születése előtt 88 évvel Pontusból kitört titkon, és egy nap alatt x nyolczvan ezer rómait megölt, ezen há­ború 26 évig tartott, ö győztes volt, és ezen győzelem emlékéül többféle pénzeket, és emlék-dar’abokat veretett; ezen emlék-dar’abokból 1830-ik évben az oroszok a fekete tenger közelében fekvő Kerts városban, mely fő lakhelye volt e­xiagy királynak, egy dombon, melynek neve Attuncho és a hová­­ eltemettetett nagy számú bronzból készült római edényeket, aranyai díszitett kardokat, és ékességeket találtak, és Sz.-Pétervárb­a vitték. Egy ezüst darab van a 28 évvel Krisztus urunk születése előtt meghalt Antoniustól. Ezen régi ezüst pénz, mely egy tolnai földmíves által szán­tás közben a Tolna és Mözs közti úgynevezett curialis földön felszínre hozatott, igen nevezetes, mert ezen Antonius gyilkolta meg ama nagy ne­vezetű bölcsészt és szónokot Cicerót. Juliius Caesar halála után megosztá ezen Antonius a római világ feletti ur­almat Octaviánnal. De midőn a hírhedt Cleopátrával szerelmi viszonyba kever­edett, elpuhult, és elfelejte a haditudományt, bátorságot és országlást, — inkább nőkről gondolko­zott, saját nejét Octavianusnak nővérét megölette, és azéx’t háborúval megtámadtatok sógora által, de meg is veretett 29 évvel Krisztus urunk születése előtt Artiumnál, miért is megháborodott és egy évv­e reá ön­gyilkos lett; Octavianusnak pedig e győzelemért Augustus m­elléknév adatott. Ezen ezüst pénz dar­ab igen szép és jól conservált, elég súl­lyal bír, és az irás rajta jól olvasható, az arczkép világosan kivehető. Élve­zetet okoz ezen régi időkről tanúskodó tárgyakat elemezni, miért a jövő számban a t. szexikesztö ur en­gedelm­ével még néhány a tolnai határban

Next