Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-02-14 / 7. szám
II. évfolyam. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: egész évre 40 K, félévre 22 K, negyedévre 12 K, Vidéken 5, illetve 2—2 K-val több. — Egyes szám ára 1 K Megjelenik mindén szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét ---- illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Szekszárd, 1920 február 14. «------------------- Jegyzetek. A politika boszorkánykonyháján izzik, forrás fist. A nemzeti gyász sem békíti ki a magyar testvéreket, az örökség még ádázabb ellnségekké teszi őket. Az ideiglenes államfő személye körül folyik a harc a legszenvedélyesebben. Megindult a mozgalom József kir. herceg kormányzósága mellett. Erre később az antant tiltakozása, támogatva Jugoszlávia csatlakozásával. Azután gróf Apponyi Albert személyét igyekeztek előtérbe tolni és amikor ez a nagy államférfiú, — aki magas kora dacára mindent elkövet, hogy világtekintélyével, óriási tudásával és izzó hazaszeretetével a magyar nemzet érdekeit az antanttal szemben eredményesen megvédje, — elhárította magától a napi politika torzsalkodásának és gáncsának kitett kormányzói tisztet és maga helyett Wlassits Gyulát, a főrendiház elnökét hozta javaslatba, akkor Horthy Miklós fővezér személyisége került előtérbe. Úgy látszott, hogy a nemzeti hadsereg életrekeltőjének és közszeretetben álló vezérének személyében, aki mellett a vármegyék és városok Dunántúl és a Duna—Tisza között is egymásután nyilatkoznak meg, a politikát vezető tényezők is megnyugosznak. Az újabb hírek azonban azt a látszatot keltik, hogy Friedrichék nem kívánják Horthyt a kormányzói tisztben. Mi Horthy kormányzóságában nem látunk veszélyt, mert tudjuk, hogy a nemzeti hadsereg közszeretetben álló vezére, aki az ország sok vidékén megismerhette a nép érzését, tudja, hogy a magyar nép nagy zöme királypárti, ha a Horthy Miklós pártpolitikán felül álló személyisége, bölcs mérséklete, külföld előtt is tiszteletben állósága, szerintünk garancia arra, hogy kiváló közjogi állásában csakis amellett foglalhat állást, aki ennek a szerencsétlen ország területi integritásának leghatásosabb biztosítását, gazdasági és kulturális fellendülését hozhatja. # A Friedrich féle ügy még mindig kisért. A minisztertanács és a keresztény nemzeti párt állásfoglalása után, a tábornokok zsűrije fog dönteni. Szerettük volna, ha a keresztény politikai kurzus ezen exponált férfiúi ellen nem hangzottak volna fel oly gyanúsítások, amelyek habár nem is elégségesek egy ember perrendszerű elítéléséhez, de amelyeknek látszata is lerontja egy politikai vezér presztízsét és ezzel nemcsak egy pártnak, de az egész országnak is a külföld előtti súlyát. Politikai ellenfelei Friedrichnek azt vitatják, hogy gyanú alatt álló férfi vonuljon vissza közjogi méltóságából, míg az arra hivatott független bíróság nem döntött, hogy ne mondhassa senki, hogy a miniszteri palást védte meg, az bénította meg az igazság sújtó kezét. Úgy tudjuk, hogy ezzel szemben Friedrichék álláspontja az, hogy a magyar igazságszolgáltatás három kiváló ügyészének írásbeli véleménye alapján Bárczy István igazságügyminiszter, aki nem mondható Friedrich politikája hívének, két ízben igazoltnak találta Friedrichet, tehát Friedrich visszavonulására szükség nincs, tisztázva van és visszavonulása csak a bűnösség látszatát keltené nemcsak itthon, de a külföldön is. Hivatkoznak arra is, hogy a keresztény kurzusnak Friedrich a legerősebb és leghatározottabb exponense, a mai nagy fontosságú tárgyalások idejében az ő bátor és egyenes személyiségére szükség van. * Befejeződtek a pótválasztások is. Nemsokára tisztán látjuk, hogy a világ legradikálisabb választási formájával melyik párt került ki többséggel. Már előzőleg is, főként megyebeli képviselőink agitációjára erős mozgalom indult meg, hogy sí keresztény alapon álló kisgazdapárt és a keresztény nemzeti egyesülés pártja egyesüljön. Ámde ennek a fúziónak hagy “akadálya a nagyatádi Szabó István féle kisgazdapárt, amely a magas pártérdekét elébe helyezi az ország egysége érdekének és tartózkodik az egy pártba olvadástól, enélkül pedig a sokorópátkai Szabóék is húzódoznak a fúziótól. Mi, akik a megyei párt egységének megteremtésében tevékenységet fejtettünk ki, nemcsak örömmel, de büszkeséggel is tekintünk megyei képviselőink lelkes tevékenységére, akik átérzik, hogy ma az egész nemzetnek egy pártban kell tömörülnie, hadd lássa a külföld, hogy ezt a nemzetet kirabolhatta a múltban a vörös hordó, legázolhatta a román csorda, megalázhatta a békét i diktáló ántánt de most egy táborban küzd, csak | Hints reményt! . .. Csend, ájult, halotti csend. — Most mondták az Ament. A gyilkos tör talált, A szívverés elállt. Gyász, komor, siralmas gyász, Vad fogcsikorgatás. Tehetetlenségnek * Tűzlángjai égnek. Hol vagy égnek Ura, hol ? — Óh merre bujdosol? Halld hozzád kiáltok: Rajtunk szörnyű átok. Nézz szegény népedre, nézz! Az átok oly nehéz, Az égbolt oly borult; — Halott a dicső múlt . . . Hints reményt lelkünkbe, hints ! S az édes békekincs . Szent áldássá nyiljon, — Szemünk már ne sirjon !... Brandeiszné Frey Melanie. 7. szám. egy gondolat ól agyában, egy érzés lángol szívében, egy szent akarattal felépíteni, újra naggyá tenni ezt a rombadöntött országot. S. 5 szekszárdi sajtópropaganda népgyülés. Nem túlozunk, ha megállapítjuk, hogy régen volt Tolna vármegye székvárosában olyan látogatott és a hallgatóság egész érzelmi világát annyira megkapó népgyülés, mint az, amelyet vasárnap délután tartott a Magyar Országos Véderő Egyesület a keresztény sajtótermékek terjesztése érdekében. A rendezőség a városháza nagytermébe hívta össze a sajtóügy iránt érdeklődő polgárságot, amely azonban olyan zsúfolásig megtöltötte az egyébként nagyméretű termet és a folyosókat, hogy a több ezer főre menő lelkes seregnek a városháza udvarára kellett kivonulni. A meleg, napsütéses délután verőfénnyel aranyozta be a tömeget, amely kipirulva hallgatta és helyeselte a szónokok által hangoztatott igazságokat, a keresztény haza újjáépítésének, a becsületes magyar sajtó újjáalakításának alapelveit. Dr. Fejős Imréné, a sajtópropaganda hölgybizottság elnöknője buzgó munkatársai élén üdvözölte a népgyűlés szónokait és felkérte Molnár József vármegyei gazdasági előadót, hogy nyissa meg a gyűlést és tájékoztassa a közönséget az összejövetel céljáról. Molnár József lendületes szavakban üdvözölte az érdeklődőket és előadta, hogy a Move, amely az egész országra kiterjedőig szervezi a keresztény sajtópropagandát, azért hívta össze a népgyűlést, hogy Szekszárd közönségét is tájékoztassa a sajtóügyről. A sajtó — úgymond — az az intézmény, amely eszközt ad arra, hogy gondolatait annak utján kiki másokkal közölhesse ; hitét, igazát másokba átplántálja és hogy mások gondolatvilágát arra a mesgyére vezethesse, amelyet maga is helyesnek tart. A sajtónak ilyeténképen nagy a hatalma, nevel, de rombolhat is. Az eddigi magyar sajtó csak rombolt. Istentagadó, erkölcstelen eszméket terjesztett és erkölcsromboló hatásával előidézte azt a rettenetes katasztrófát, amely alatt ma egész Magyarország oly fájdalmasan szén. Szökés Szibériából. A bolsevizmus hullámai a Csita város melletti Piestschanka nevű fogolytáborban értek bennünket. Azt hittük, hogy most már ütött annyira óhajtott szabadulásunk órája. Futó tűsként terjedt közöttünk a közeli hazautazás híre. Örömünk határtalan volt ! Már a hazautazó csoportokat is összeállították és mindenki lázasan készült az epedve óhajtott hosszú útra, mely annyi nélkülözésnek és szenvedésnek lett volna a befejezése. Az idő azonban mást hozott. Saját embereink gátolták meg hazautalásunkat, azok az emberek, akik a „Kraszna aki név kötelékébe léptek és nem nézhették nyugodt le.kiismerette, hogy a táborban békésen élő bajtársiak hamarosan visszatérjenek szeretteik körébe, ők pedig továbbra is messze idegenben éljék le hányt-vetett életüket. „Előbb majd mi megyünk haza fegyverrel, azután jöttek itt, volt a válasz, ha hazautazásunkról érdeklődtünk. Az erőszak legválogatottabb formáját találták ki számunkra, hogy a szervezetbe kényszerítsenek ily körülmények között ismét felhő borult hazautazásunk már már derengő csillagára. Ezerkilencszáztizennyolc nyara azonban változást hozott számunkra! — Augusztus közepén Verhnyendinszkinál (Ztbajkál) a szibériai vörösök utolsó erőfeszítését is összeroppintotta a jól szervezett, fegyelmezett siker garda, úgy, hogy gyorsan kellett menekülniük Szibéria legkeletibb részére, az Amur mellé, Blagovcsenszk vidékére, hol már japánok vették fel velük a harcot. Táborunk élete a vörösök futása után ismét a régi kerékvágásba terelődött vissza s mi a közeli hazajutásnak édes reményétől megfosztva, szárnyaszegetten álltunk Ekkor érlelődött meg bennem és néhány társamban a szökés gondolata. Hogy a táborból kijuthassunk, munkára jelentkezünk az Iső szibériai vasutezredhez, (mely ezred mindég a fronton teljesít szolgálatot) gondolva, hogy így könnyebben és biztosabban elérhetjük majd a nyugati vörös—fehér frontot, ahonnét már rövid uton Oroszországba szökhetünk. Számításunk azonban látszólag balul ütött ki, mert az ezred a keleti fronton teljesített szolgálatot egész a késő őszig Telre Omszkba jöttünk vissza, miközben azt is megtudtuk, hogy kora tavasszal a nyugati frontra megyünk. Alig vártuk már a kegyetlen tél végét, mely idő alatt a hideg borzalmai miatt a szökésre még csak gondolni sem mertünk. Áprilisban már Európában, a Csepca folyónál dolgoztunk a vörösöktől felrobbantott vasúti híd kijavításán. A hídtól csak 20—25 km-re állott a front. Egy napon a körülöttünk tapasztalt ideges kapkodásból hamarosan megtudtuk, hogy itt visszavonulásról van szó. Úgy gondoltuk, hogy ez a legjobb alkalom arra, hogy a megbomlott arcvonalon átjussunk a másik oldalra. A hátrálás azonban oly gyorsan történt, hogy mind an számításunkat megelőzte és így Permig visszavonultunk. Mikor már a Káma hidját is felrobbantották a fehérek és a vonatok a legnagyobb rendetlenségben hagyták el a permi pályaudvart, mi csomagjainkká együtt egy épülő fürdőépületben húztuk meg magunkat s vártunk sorsunkra. Szerencsére hamar átestünk a krízisen. Perm városát rövid fegyver- és ágyútűz után átadták a fehérek. Szomorúan kell itt megemlítenem, hogy két társunkat, kiket egy közelünkbe eső gránát szilánkja megsebesített, a vihar elmúltával a permi kórházba kellett szállítanunk. Az első vörös járőr késő este jött a városba s igy unnak nyugat felé már szabaddá vált. Az utazási engedély megszerzése után többen a vonatközlekedésre vártak, ami előreláthatólag csak hetek múltán indul meg meg Mi négyen nem vártunk erre, hanem csónakba ültünk és búcsút intve Permnek, egy alkonyattájban megindítottuk csónakunkat a Káma folyón lefelé. Hónaiban 30 kilométeres út után 5 hajóból álló hajórajjal találkoztunk, melynek parancsnoka készséggel engedélyt adott a Buhhara nevű hajón való utazásra, sőt a legnagyobb előzékenységgel anyagi segítséget is nyújtott, amennyiben rendes élelmezést kaptunk a két heti utazásnnk alatt, akár csak a hajó matrózai. (Mellőzöm itt a Kánaán és a Volgán Nizsninongorodig terjedő festői szép vidék