Tolnamegyei Ujság, 1940 (22. évfolyam, 1-94. szám)
1940-03-30 / 23. szám
nil. «vfdwiiD. Szekszárd, 1950 március 30. (Szondat) 23. szín. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS ▼Apratiai mt LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési díj: Egész évre_ 12 pengő || Félévre_____ 6 pengő Felelős szerkesztő I Hirdetések Arai: BLAZSIK FERENC IA legkisebb hirdetés dija 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. I ® télen hasábon millimétersoronként 10 fillér. piÄfi.oti.i Hui.Lao kuj.u .... I Állást keresőknek 60 százalék kedvezmény. KKrieményír , valamint a lap szellemi részét illetői A hírrovatban elhelyezett reklám-,eljegyzési, családi hír, valamint a közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A nyllttér soronként 60 fillérbe kerü I. Gróf Teleki Pál római látogatásának, a Ducéval folytatott kétórás beszélgetésének visszhangja felcsendül az egész európai, sőt az amerikai sajtóban is, amelynek ez az esemény a szenzációja, továbbá az a körülmény, hogy ez alkalommal a pápa is kétórás kihallgatáson fogadta a magyar miniszterelnököt Mindenfelé megállapítják a római út alkalmából, hogy igazi érzelmeken alapuló együttműködés áll fenn Magyarország és egy rendkívül jelentős, az új Európa kialakulására döntő befolyással bíró nagyhatalom, Olaszország között. Megemlékeznek a külföldi előkelő újságok arról is, hogy a két országot összekötő kölcsönös melegség, az érzések szilárdsága jelentőssé és jövőt formálóvá teszi az olasz—magyar jóviszonyt. Minden magyar embert méltán tölthet el a büszkeség, látva, hogy bennünket, a kicsiny országot ma már teljesen egyenrangú félnek tekint egész Európa, hiszen Teleki Pálnak Mussolinival folytatott tanácskozását ebben az értelemben kommentálják mindenfelé és ezt természetessé teszi az a hivatalos közlemény, amelyet erről a megbeszélésről az olasz kormány kiadott. Kétségtelennek tartják a külföldi politikusok, hogy az olasz —magyar együttműködés a nemzetközi helyzet és — különösen a dunavölgyi problémák következtében új feladatok elé került. Nem az olasz— magyar együttműködés belső tényezői következtében kellett új alapokat keresni az olasz—magyar együttműködés új fázisa számára, hanem azok miatt a nemzetközi adottságok miatt, amelyek minden reális politikát új célok, új célkitűzések meghatározására szólítanak fel. Az olasz—magyar együttműködés új fázisának alapjai abba a keretbe illeszkednek bele, amelyet a másfél évtizedes olasz—magyar baráti szerződés, Németország és Olaszország katonai szerződése, — Magyarország és Németország tradicionális jó barátsága és Olaszországnak Jugoszláviával kötött úgynevezett — húsvéti egyezménye szab meg. E tradicionális keretek között fogja a magyar—olasz együttműködés a jövőben is céljait megvalósítani, ünnepélyesen hangoztatva, hogy az olasz—magyar barátság nem irányul egyetlen harmadik hatalom ellen sem. Róma és Budapest elhatározták, hogy külpolitikai akcióikat tovább is egymás mellé rendelik a dunavölgyi béke fenntartásaira, illetve védelmére, hogy békés úton lehessen rendezni Délkeleteurópa problémáját, amelynek során Magyarország jogos követeléseinek is sorra kell kerülni. Erre esik a hangsúly gróf Teleki Pál látogatása alkalmából. A TOLNA MEGYEI ÁRVÍZ Szekszárd és tolnamözs közt átszállással sem közlekednek a vonatok Előző számunkban hosszabb közleménnyel ugyan, de mégis csak vázlatosan számoltunk be arról a szinte fel sem becsülhető következményű katasztrófáról, amelyet vármegyénknek okozott a Duna, a Sió és a Sárvíz példátlan tömegű vízáradása. A pusztaszabolcs—paksi vasútvonal közlekedése hetekre megbénult az ár Előszállás melletti rombolásaitól, Dunaföldvár, Madocsa, Bölcske, Paks, Bogyiszló, Báta sok izgalmas napokat élt át Paks népe is. József nap éjszakáján, az addig nyugalmasnak látszó óriási Duna félelmetesen kezdett áradni. A háromhónapos hatalmas jégpáncél mozdulatlanul állt a Duna hátán. A hatóság látva a veszélyt, szerdán virradóra a csendőrség igénybevételével kirendelte az alsóváros népét védőgátak emelésére. A víz óráról-órára rohamosan emelkedett s már reggel 8 órakor az alsó rakpartot teljesen elborította az ár. Délután bombavető repülőgépek bombázni kezdték a jégpáncélt, mire a jég egy része megindult. Óriási robajjal söpört el a Duna mindkét partján hatalmas fákat, kerítéseket. Boldog örömmel nézett a veszélyeztetett városrész népe az úszó jégtáblák után abban a reményben, hogy megmenekült az árvízveszedelemtől. Sajnos, az öröm korainak bizonyult, mert az Aszódi Szigetnél ismét megakadt a jég s rövid idő alatt még magasabbra szökött a viz. A templomok félrevert harangjai jelezték a közelgő veszélyt. A város egész lakossága szerszámmal a kezében sietett a gátak megerősítésére. — Megszámlálhatatlan kocsi hordta a földet. A hatóság állandóan a veszélyeztetett helyeken tartózkodott s adta az utasításokat. Estefelé már úgy látszott, hogy a védekezés sikerrel fog járni, mert a víz színe, kisebb hullámzástól eltekintve, inkább apadásra hajlott. Szerdán este 10 órakor azonban bekövetkezett a katasztrófa. Egyes dunaparti házak kertjében nem volt mód a gátak további erősítésére s a több mint 48 órás víztömeg alámosta a puha töltést s két helyen is félelmetes zúgással — áttörte a szennyes hullám a gátat és négy alsóvárosi utcát elöntött. Szerencsére emberéletben kár nem esett, mert a hatóság idejekorán kilakoltatta a veszélyes városrészt. Kis érkárt szenvedett, viz alatt van úgy a kalocsai érsekségnek, mint a közalapítványi uradalomnak a Dunaerdeje és végeláthatatlan tengerként fekszik a szennyes ár Simontornyától Szekszárdig a Sió és a Sárvíz közötti részen, továbbá Sióagárdtól a vasúti töltésig terjedő szekszárdi és mözsi földeken. Mostani közleményünkkel az árvíz alábbi részleteiről tájékoztatjuk lapunk olvasóközönségét. •teljes látványt nyújtott a homályos éjszakán a sok-sok ember, amint a házakból megmentett ingóságait vitte a biztosabb helyre. A Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek paksi gyárának nagy része, valamint Gosztonyi János és Krámer Salamon cég fatelepei a Dunakorzóval együtt szintén víz alá kerültek. Szerencsére a repülőgépek újabb bombázására az Aszódi Szigetnél megakadt jég megindult, mire a víz rohamosan apadni kezdett s a kiöntött víz lassan visszahúzódott. A kár elég nagy. Sok ház összeomlott s igen sok megrongálódott. E városrészt jobbára szegény nép lakja, kik házuk összeomlásával mindenüket elvesztették. Ehhez hasonló árvízkatasztrófa 1893 tavaszán sújtotta e városrészt. Paks soha nem látott tenger szélére került. A mélyen fekvő házak, a dunaparti gyönyörű szép sétány teljesen víz alá került. A plébániaiak alatt nemrég épült ház lakóinak éjnek idején kellett a plébániára menekülni és amit lehetett megmenteni A Hattyú utca alsó részében csónakázni lehetett. Az alsó utcák egyébként is sokat szenvedtek az ártól. Pakson körülbelül 130 házat ért el az ár s több-kevesebb kárt tett bennük. Körülbelül 10 ház omlott össze. Igen nagy kár a Mezőgazdasági Kémiai Ipartelepeknél is. Itt a víz még a gépházba is behatolt. A dunaparti gyümölcsöst az ár teljesen tönkre tette. Az ár erejére jellemző, hogy 10—15 méteres jégtorlaszokat dobott a partra. Hatalmas fákat borotvált le, kőkerítéseket döntött össze. A Strand-vendéglő összeomlott és az összeomlott falakra, mint nagy kalap került rá a tető. Érdekes volt a rohanó ár. Senki sem hinné el, ha nem látta volna, hogy a Duna közepén egy nagy hatalmas fa a jégtáblák közé szorulva állva rohant tova. Paks szomorú napjai Dunaföldváron a vasúti közlekedés elakadt, mert az ár miatt a hídhoz felvezető építmény töltése lesüllyedt. A MÁV teljes erővel azon van, hogy a forgalom helyre álljon, addig is a dunaföldvári vasúti állomásról Soltig autóbuszokkal viteti az utasokat. Egyébként a paks—pusztaszabolcsi forgalom csak hosszú idő múlva állhat helyre, mert Előszállásnál a betonhíd összeomlott és ide anyagot sem lehet szállítani, mert Adonynál vagy 200 lépésnyi hosszúságban a töltést teljesen elhordta az ár. A posta is nagy késéssel érkezik. Újságok már nem újságok, mire a paksi vonalra érnek. Dunaföldváron a kendergyárat is nagyon megrongálta az árvíz. A gyár belsejét is elöntötte az ár. A felhalmozott rengeteg kender mind átázott. Éjjel- nappal szivattyúzzák a vizet. A hatóságok a katonai csapatokkal együtt mindent elkövettek és csak dicséret illeti őket fáradságos munkájukért. Sióagárd veszélyben A közel húszmillió köbméter víz, amely a Sió és a Sárvíz medréből csapott ki, a legnagyobb veszélyt és a legtöbb kárt Sióagárd és Szekszárd mellett okozta, különösen azért, mert a Sárvíz ezen a szakaszon különösen vad és szeszélyes szokott lenni. A borzalmas tömegű víz állandó elárasztással fenyegeti Sióagárdot, amelynek a lakosságát a hatóság kilakoltatta Zombára és Leányvárba. A községet töltésekkel védik az elárasztástól és ebben a munkában a kirendelt katonaság vezetésével éjjel-nappal részt vesz a falu lakossága, amely a szomszédos községek népével együtt védi a bájos kis helyet. Az emberek folyton erősítik, magasítják a védőműveket, amelyek a két csatorna kiömlő vizét eddig fel tudták tartóztatni. Bár a Sió és Sárvíz felső folyásánál már jelentékeny apadás észlelhető, Sióagárd még mindig veszélyben van, mert a Duna újabb áradása erősen megduzzasztotta a Sióagárdnál már egyesült két csatorna vízszintjét. Remélni lehet, hogy Egyes számára 12 fillér.